 |
  |
Bayer Zsolt beszéde a székelyudvarhelyi fórumon Székelyudvarhely május 5-én 2003., HUNSOR medencefigyelő
"Magyarország jelenlegi vezetőitől ti nem várhattok semmit. Ők nem Sapientia
egyetemet fognak építeni, hanem bevásárlóközpontot Alexandru Mudurának. Az RMDSZ
jelenlegi vezetőitől ti szintúgy nem várhattok semmit. Ők pezsgőzni járnak
Pestre a román nemzeti ünnepen a román hatalommal, és villákat készítgetnek
maguknak szerte az országban."
Kedves Barátaim,
mindenekelőtt a budapesti szórvány magyarság üdvözletét és csodálatát kell
tolmácsolnom önöknek: köszönjük szépen, hogy vagytok, hogy reményt és hitet
adtok nekünk, otthoni reményvesztetteknek és hitehagyottaknak.
Kedves barátaim, az egyszeri székely legény itt a Szejke alatt motorozott, és
úgy esett, hogy a bukósisakjának csapódott egy hetvenkedő veréb. A székely
legény megállt a motorral, felvette a kismadarat, hazavitte, bele tette egy
kalitkába, bal felől egy kis vizet, jobb felől egy kis kenyeret készített neki,
aztán elment a dolgára. Néhány óra múlva a hetvenkedő veréb magához tért,
kinyitotta a szemét, látta a rácsokat, bal felől a vizet, jobb felől a kenyeret,
felült, és így sóhajtott fel: Úristen, megöltem a motorost! Nem tudom, mi lehet
az oka, de mindig ez a hetvenkedő veréb jut eszembe a jelenlegi magyarországi és
jelenlegi RMDSZ-vezetőkről. Különösen, amikor azt hallom, hogy az RMDSZ-nek és
az ők politikájuknak nincs alternatívájuk. Az a helyzet, barátaim, hogy az
erdélyi magyarság és az anyaországi magyarság talán még soha nem volt annyira
hasonló helyzetben, mint most. Ismerjük mi is otthon a \"nincsen alternatíva\"
politikusokat.
Ezt először 1998-ban Horn Gyula jelente
tte ki magáról, aztán elbukott a választásokon. Mostanában a mi kis Cicerónk,
Medgyessy Péter és Kovács László hiszik magukról, hogy ők az egyetlen lehetőség,
sőt az elmúlt fél évben ezerszer meghallgathattuk azt is, hogy az Európai
Uniónak nincsen alternatívája. Az a politikus, aki önmagát az egyetlen
lehetséges választásnak tartja, egyszersmind előre fel kívánja menteni magát
minden elmúlt és jövőbeli cselekedetének következményei alól. És azt is
megfigyeltem, hogy a magukat egyetlen lehetőségnek kikiáltó politikusok
múltjában mindig van valami, ami erkölcsileg igazolhatatlan. És akkor máris itt
van előttünk a következő párhuzam. Odahaza ugyanis Medgyessy Péter irányítja az
országot. Az MSZMP KB egykori tagja, Kádár pénzügyminisztere, a kommunista
titkosszolgálatok szigorúan fedett titkos ügynöke, magyar hangja Kovács László,
az MSZMP Külügyi Osztályának hajdani vezetője, aki még 1985-ben is
tántoríthatatlan híve volt a Varsói Szerződésnek, a KGST-nek, a szocialista
társad
alom felsőbbrendűségét hirdette a rothadó kapitalizmussal és az imperialista
NATO-val szemben.
Ezek ketten írták alá a minap Athénban Magyarország
csatlakozási szerződését. Ezek ketten rántottak kardot George Bush mellett, ezek
ketten ma a NATO héjái. Magukhoz tértek, és azt hiszik, megölték a motorost. De
vajon mi a helyzet idehaza? Tudjátok, barátaim, itt se sokkal jobb. Először is:
az angoloknak ott a Downing Street. A franciáknak van egy Elysées palotájuk.
Amerikának van egy Fehér Háza. Még nekünk is odahaza, bár néhányszor
meggyalázzák, de van egy Országházunk. Nektek viszont, barátaim,
Marosvásárhelyen a Köcsög utca jutott. A Köcsög utca, és benne a Köcsög utcai
fiúk. 1989-ben odahaza rettegve figyeltük a Szilágy megyébe száműzött Tőkés
László sorsának alakulását. És bizony akkor mindnyájan azt hittük, hogy a
lengyel Popjelusko atya után Tőkés László lesz a következő mártír pap. Ezalatt
egyesek Ceausescu kommunista pártjának tagjaiként, alapszervezeti
párttitkárokként
jól fűtött szerkesztőségekben kávézgattak, netán Elena Ceausescu
kutatóintézetében munkálkodtak.
Hol a tudomány oltárán áldoztak, hol más
megbízatásnak tettek eleget, ahogy a hatalom éppen parancsoltak. No, ők ülnek ma
a Köcsög utcában. Ők teszik ki a püspököt az RMDSZ-ből, ők magyarázzák el,
milyen a hatékony kisebbségi politika, és ők mondják magukról, hogy őnekik nincs
alternatívájuk. Magukhoz tértek, és azt hiszik, megölték a motorost.
Tamási Áron 1936 áprilisában írt egy cikket a Brassói Lapokban, ebben a
következőket írta: Egy pillanatig sem hiszek abban, hogy az alkalmas embereket
azok között keressem, akik alkalmatlanságukat különböző keretekben mai napig
megszervezve tartják. Soha aktuálisabb szavakat, barátaim. Mert ugyan kik
volnának idehaza és odahaza az alkalmasak? Tényleg a magukhoz tért verebek? Akik
valahol minden korban, minden időben és minden hatalom alatt felül voltak, és
mindig azt tudták mondani és azt voltak képesek cselekedni, ami saját
boldogulásukhoz szükséges volt.
Akik most oly hirtelen és oly nagyon egymásra
találtak megint, akik odahaza a 23 millió román rémével fenyegetik Kádár népét,
és akik azt vetik a polgári kormány szemére, hogy úgymond túlszerette a határon
túli magyarságot? Ezek volnának az alkalmas emberek? Vagy azok itt, akiknek
szabott árfolyama van Bukarestben? És ez az árfolyam attól függ, hogy milyen
hatékonyan támogatják az aktuális román hatalmat? Mert mi is van ma,
barátaim? Hittétek volna 13 esztendeje, hogy az erdélyi magyarságnak nem lesz
önálló egyeteme? Hittétek volna, hogy miközben az RMDSZ csúcsvezetése
protokollumot köt protokollum után a román hatalommal, Csíkkarcfalván felszedik
az utcakövet, és ortodox templomot építenek belőle?
Hittétek volna 13
esztendeje, hogy egykori párttitkárok és még ki tudja, milyen alakok fogják
kiszorítani Tőkés Lászlót az RMDSZ-ből? Hittétek volna, hogy választott
vezetőink december elsején együtt pezsgőznek az egykori magyar kommunistákkal a
budapesti luxushotelben, és egymás sarkára taposva hajlonganak Nastase előtt, az
előtt a Nastase előtt, aki annak idején a nemzeti kommunizmust építgette a
magyarság kárára, és akit az akkori kormánypárt alelnökeként súlyos felelősség
terhelt a marosvásárhelyi pogromért? Ezek lennének az alkalmas emberek bármire
is? Ezeknek nincs alternatívájuk?
Tényleg ezekkel kell mindenáron megőrizni az
egységet? Nem, barátaim. Ezeknek csak alternatívájuk van. Tudjátok, o
dahaza gyakran mondogattam, hogy az a mi tragédiánk, hogy nekünk még
kommunistából is a legalja jutott. Az a helyzet, barátaim, hogy ti sem jártatok
sokkal különbül. De idehaza és odahaza is egyre többen motorozunk szembe a
hetvenkedő verebekkel. És nincs mire várni, az illúziók ideje lejárt. Mert
Magyarország jelenlegi vezetőitől ti nem várhattok semmit. Ők nem Sapientia
egyetemet fognak építeni, hanem bevásárlóközpontot Alexandru Mudurának. Az RMDSZ
jelenlegi vezetőitől ti szintúgy nem várhattok semmit. Ők pezsgőzni járnak
Pestre a román nemzeti ünnepen a román hatalommal, és villákat készítgetnek
maguknak szerte az országban. És végül, ti az Európai Uniótól sem várhattok
semmit.
Az Európai Unió ugyanis azt szereti, ha csend van, rend van, fegyelem
van, az Európai Unió is a puliszkát szereti, mert az legalább nem robban.
Úgyhogy ideje van a cselekvésnek, barátaim. Odahaza elkezdődött a mindig felül
lévők, a mindig jól helyezkedők, a „nincsen alternatíva” politikusok, most
egy éven át a kiegyezés fontosságát és szükségességét fogják emlegetni,
csakhogy mi, magyarok már elhátráltunk. Még néhányszor kiegyezünk, aztán nincs
is tovább. Úgyhogy idézzünk valami mást, méghozzá Széchenyitől: Minden nemzetnek
olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fognál ostoba vagy komisz
emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakán, akkor a nép azokat a silány
fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány
huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Az a
nemzet aljas vagy műveletlen. Megfontolandó szavak, barátaim. És végezetül
annyit kérnék tőletek, hogy ne féljetek. Odahaza és idehaza éppen félni
tanítanak minket megint.
S ha újra megtanulunk félni, akkor ők győztek. Ha nem
félünk, akkor mi győztünk, és miénk lesz a jövő, a saját jövőnk. Köszönöm
szépen.\"
Elhangzott a székelyudvarhelyi fórumon
|
|