Ki vagy mi áll a külföldi újságokban megjelent, Magyarország elleni cikkek mögött?
írta Kenessey Csaba (Svájc)
HUNSOR medencefigyelő

"Nagy feltünést keltett a nemrégiben a Washington Post c. lapban megjelent Magyarországgal foglalkozó cikk, mely olyan állításokat is tartalmaz, hogy a Bush kormány jobb szemmel látná a Szocialista Párt választási gyözelmét mint az Orbán Viktor által vezetett Fidesz-MDF koalícióét. Vannak a cikkben más, ugyancsak figyelemre méltó állítások, melyek valóságtartalma azonos az elöbbiével. A cikk mind Magyarországon, mind az USA-ban komoly visszhangot keltett, kormányszóvivök mindkét oldalon nyilatkoztak, a Bush adminisztráció részérol kijelentették, hogy az Orbán kormánnyal igenis nagyon jó az USA viszonya, nagyra értékelik Magyarország terrorellenes fellépését és a NATO keretében végzett munkásságát. Borókai Gábor kormányszóvivö úgy nyilatkozott, hogy szorgalmazni fogják egy másik, az országképet rendbe hozó cikk nyilvánosságra hozatalát.

Érdemes elgondolkodni azon, mi késztette Jackson Diehl újságírót arra, hogy valótlanságoktól hemzsegö cikkét megírja. Ez annál is érdekesebb kérdés, mert a cikk nem csak Magyarországgal, hanem a Cseh Köztársasággal, annak elnökével Zemannal is behatóan foglalkozik, akiröl azt állítja, hogy az amerikai kormány azért nem fogadta, mert ismertek korábbi, az alvilághoz kötödö kapcsolatai. Diehl úr Szlovákiát is elmarasztalja, figyelmeztet arra, hogy amennyiben Meciar újra vissza kerülne a miniszterelnöki székre, ez a NATO-ba való felvételük meghiúsulását jelentené. Romániának a felvétel elérése érdekében a korrupció ellen kellene hathatósan fellépnie, Litvániának pedig az ott élö orosz kisebbség jogait kellene jobban figyelembe venni. Igen érdekes ez a felsorolás, mivel a valós problémák mellett elsiklik, nem tesz megjegyzést sem a Szlovák, sem a Román kisebbségi politikára, sem pedig a mindkét országra eddig jellemzö nacionalista szellemiségü politikára. A Benes dekrétummal sem foglalkozik, mely mind a mai napig megmérgezi az európai államok egymás közti kapcsolatait. Ezt húzta alá Zeman miniszterelnök, amikor a benesi kitelepítési akciót jogos reakciónak állította be, mivel az akkor ott élö (szudéta) németek, mint a 3. Birodalom ötödik hadoszlopa, az elszenvedett katonai vereség után jogosan kerültek kitelepítésre, javaiktól való teljes megfosztásra. Mégis felmerül a kérdés, a magyarokat miért telepítették ki Magyarországra és át, munkaerönek Prága közelébe?


Egyedülálló-e a Washington Postban megjelent írás?

A választási kampány elindulása elött, már az összel egymás után jelentek meg a külföldi (nyomtatott és elektronikus) médiában Magyarországgal foglalkozó cikkek, hírösszefoglalások, tudósítások. Ezek annyira hasonlítottak egymásra, hogy nem csak tematikailag de szóhasználatban is majdnem azonosnak mondhatók. Miután a Kontrol Csoport elemzését a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozta, világosan kitünik, hogy melyik újság, melyik tudósító hány százalékban közöl a magyar helyzetröl pozitív vagy negatív hangvételü cikkeket. Ezt a kiértékelést mint a fába szorult féreg sikongó hangon elítélték és mint a sajtószabadság lábbal tiprását jellemezték, mely tettre csak egy jobboldali terhelésü diktatórikus kormányzat alatt kerülhet sor. A Washington Post cikkírója, Jackson Diehl, ellentétben más kollégáival, ismeretei forrását nem nevezte meg, még csak arra sem hivatkozik, hogy személyesen járt volna az általa kifogásolt, vagy inkább bírált országokban. Ezzel ellentétben a napokban a Die Welt-ben (Köln) megjelent cikk szerzöje állításai valódiságát, miszerint a magyar társadalom 15 százaléka antiszemita, náci érzelmu, egy Kovács András nevü úrral folytatott beszélgetésre alapozza, ki a Soros Alapítvány által müködtetett Közép-európai Egyetem tanszékének vezetöje. A kormányt és Orbán Viktort támadja, azonban még eszébe sem jutott, hogy a kormányszóvivövel, Borókai Gáborral beszéljen, álláspontját megismerje....

Már a Római Jog is arról szól, és ezt még a "népidemokratikus jogalkotásban" is így tanították: hallgattassék meg a másik fél is (auditur altera pars), ez azonban - úgy látszik - az újságírásra nem igazán vonatkozik. Eltekintve attól, hogy egy német szájából vagy tollából mások nácizása már megüti az elvetemült gonoszság fogalmát! Talán jobb lenne ha az illetö elöször saját történelmét tanulmányozná alaposabban át. A nemzeti szocializmus nem magyar találmány volt, és a gázkamrákat sem a Hortobágyon müködtették...

Egy másik példa. A DEUTSCHLAND RÁDIÓ (Deutschlandfunk) munkatársa ugyanezeket a pontokat támadta a mai magyar kormány tevékenységében és - bár már lassan "uncsi" - a MIÉP náci és antiszemita elöretörését veszi célkeresztbe. Informátoraként Lendvai Ildikó média szakértöt, az MSZP elnökhelyettesét nevezi meg.

A Zürichben megjelenö Tages Anzeiger ugyancsak cikket közölt a fenti témákkal, szerzöje egy Martin Fejér nevü úr, mellesleg itt újságíróként teljesen ismeretlen, akirol kiderült, hogy egy berlini képügynökség munkatársa. A Baselban megjeleno Basler Zeitungban egy Párizsban élö önálló újságírónö, Brigitte Petzold "Új magyar dzsungel" c. írásában tudósított Magyarország elnácisodásáról, és óva int a MIÉP megerösödésétöl, mely Magyarország európai elszigeteltségéhez vezetne. A felsorolást lehetne folytatni, de mivel témaazonosságot lehet megállapítani, ezért tovább fejtegetni nem érdemes.

Igen jó azt is észlelni, hogy vannak más megnyilvánulások is, pl. a svájci Neue Zürcher Zeitung budapesti tudósítója, Dr. Oplatka András nem követte a fenti "kollégák" példáját és kérdésre azt válaszolta, nem érti a tudósítók felháborodását, miért ne lehetne külföldi tudósítókat kritizálni? Ök sem tesznek mást! Való igaz, a tudósító nem azonos az indiai szent tehénnel, szent szamár pedig nincs.


Milyen tanulságot lehet mindezekböl levonni?

Megállapítható, hogy a médiakampány nem magától, spontán keletkezett, hanem egy elöre jól megtervezett akció keretében zajlik. Természetesen az akció mögötti személyeket, szervezeteket nyíltan nem nevezik meg, így ezek ismertetése sem lehetséges, találgatásokra vagyunk utalva. Igen jó alapokat szolgáltatnak a hazai ellenzéki megnyilvánulások, melyek mind az MSZP mind az SZDSZ oldaláról arról biztosítanak, hogy a cikkekben felsorolt aggályok és megállapítások megfelelnek a valós állapotoknak, örülnek annak, hogy végre a nyugati sajtó munkatársai is meglátják, hogy Magyarország sorsa a FIDESZ-MDF kormánnyal megpecsételödött és ebbol a kátyúból csak az o (MSZP-SZDSZ) pártösszefogásuk tudja az országot kivezetni.

Ha ezek a megnyilvánulások egy kabaréban hangzottak volna el, talán lennének sokan, akik hasukat fogva hahotáznának rajta, jó poénnak tartva a kijelentéseket. Így azonban arra kell gondolnunk, hogy az egész ország lejáratása, nemzetközi tekintélyének aláásása kinek ill. kiknek lehet érdeke? Egy bizonyos, nem a magyar népé! Minden esetre köszönettel tartozunk a nyilván dollármilliókba kerülö lejárató kampányért, így legalább nyilvánvalóvá válik minden gondolkodó és választó állampolgár számára, mi vár a szerencsétlen Magyarországra, ha még egyszer hatalomhoz jut a "szakértö kormány".

A bevetett sok pénzt (ugyan ki fizette?) jobban tették volna ha az ország javára, vagy a határokon kívüli fiatal magyar gyerekek tanítására, az idösek és megrokkantak támogatására, vagy az 1956 után elítélt szabadságharcosok a mai napig elfogadhatatlan helyzete megjavítására költötték volna. Reméljük, hogy még ezzel a hatalmas és szokatlanul horribilis pénzbevetéssel sem lehet már a közben felnött magyar választópolgárokat, akik már szerencséjükre nem élték meg az 1956 utáni megtorlásokat, megtéveszteni. A külföldi lapolvasók pedig a választás kimenetelét illetöen nem mérvadók. Valószínuleg a cikkeket el sem olvasták."



írta Kenessey Csaba (Svájc)



[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]