Lajta-Bánság története
HUNSOR medencefigyelő
írta Boros Béla
1921.augusztus1.-én, a következô hirdetmény jelent meg Nyugat-Magyarország városainak közterein;
"An die Bewohner des Burgenlandes! Nyugatmagyarország lakosságához!
..A trianoni békeszerzôdés határozmányai keresztülvitelének értelmében,
Nyugatmagyarország területe Ausztriának adandó át.
A soproni Szövetségi Katonai Bizottság és a járások székhelyeire kiküldött
antant-tisztek, a csatlakozás keresztülvitelével vannak megbízva.
1921.augusztus hó 23.-án O-órától kezdôdôen, 1921 szeptember hó 6.-án
24-óráig, a Szövetségi Katonai Bizottságtól Sopronban és ennek
felhatalmazása folytán az antant tisztektôl, kik a Szövetségi Katonai
Bizottságot képviselik, kibocsátandó összes rendeletek az elcsatolandó
területek összes polgári és katonai hatóságaira kötelezô erejüek.
Nyugatmagyarország felségjogát Magyarország az antantnak és az antant
Ausztriának 1921 augusztus 29.-én 16 órakor adja át.
Ezen felhivásnak hirdetésétôl kezdve mindennemű csoportosulás, valamint
gyűlések megtartása tilos.
Sopron,1921. augusztus 1.-én
A Szövetségi Katonai Bizottság."
Igy "kezdôdött" és vált ismertté, az elötte a soha nem hallott
fogalom;-BURGENLAND !
Ennek elôzménye, a szégyenletes trianoni békeparancs. Ausztriában az akkori
kormányzat, baloldali -szociáldemokrata- volt. Eszükbe sem jutott,hogy a
megcsonkított Magyarországból ôk is kaphatnak egy részt egészen addig, mig
Benesék szinte felszólitva ôket, étvágyat nem csináltak ehhez. Még ekkor is
szinte csak az utolsó pillanatban kérték "a Nyugat-Magyarország"-i
részeket. A Népszövetség döntése szerint két "zóna" szerint kellett a
magyaroknak e területet átadni:
-Az "A"-zóna a Lajta-Fertômeggyes, Ágfalva, Doborján, Borisfalva,
Felsôpulya, Németszentgrót, Gáborfalva, Vasjobbágyi, Gyepüfüzes,
Rábakeresztúr, Rába-partig és ettôl Ny.-ra esô területek.
-A "B"-zóna az ettôl a vonaltól Keletre esô terület - Sopron, Ágfalva,
Bánfalva, Fertôrákos, Horka, Boz, Balf, Nagycenk, Kópháza és közigazgatási
területei.
Augusztus 28-án -a hirdetménynek megfelelôen-, az OSTENBURG zászlóalj az
"A"-zónából bevonta egységeit, és Sopron-Kismarton térség felé vonult. Dél
körül az osztrák csendôrség Berg-Buck-Ebenfurt-Bécsujhely-Kirschlag-Hartberg-Burgen-Furstenfeld-Fehring
felôl átlépte a határt, az "A"-zóna átvételére. Sopronban a bevonuló
alakulatokat, az utcára kitóduló lakosság fogadta. Korabeli újság szerint;
."a muzsika egyre közeledett. A kapun kiáradó nép a Széchenyi-tér felé
tódult. A visszavonuló 2. zászlóalj érkezett Kismartonból. Elôl a zenekar,
majd Ostenburg ôrnagy és törzse.Utánnuk szívdobbantó fegyelemmel a 4
csendôrszázad. Az Antant-misszió tisztjei -akik a terület átadását
ellenôrizték-, érdeklôdve nézték a fegyelmezett hadat, mely precizen
hajtotta végre a kiürítési parancsot. Egyetlen arcon sincs indulat, a sorok
zsinóregyenesek, a puskaszíjjak feszesek, a menet-ütem egyenletes mint az
óramű.. Ekkor távoli kiáltásokat hallunk;- Tűzharc Ágfalva, Somfalva felôl!
"
Igy kezdôdött az a két hónapos kálvária, melyben százezrek örlôdtek
percrôl-percre; -magyar maradhat-e, vagy osztrák lesz? Tény,hogy az "A"
zónába bevonuló osztrákokat Ágfalván, fegyveresek támadták meg. Felszedték a
vasúti síneket, és tűz alatt tartották a Ágfalvát.
Az osztrákok visszavonultak és a misszió jelentése szerint;-"Ostenburg a
tűzharc hirére erôs különítményt küldött a rend helyreállitására a már
kiürített Ágfalvára, és a rendet helyreállította. Ágfalva, így vált
világeseménnyé! Nevét szinte minden valamirevaló újság idézte. Ez volt a
kezdete annak a csodás -a magyar nemzeti történet példái közt számon tartott
- népakarati megnyilvánulásnak, melyet mélltatlanul mellôzött s mellôz, a
korabeli és a mai történetirásunk is.
A hír hallatán a határôr-terület lakói is fegyvert fogtak, mikor az osztrák
csendôrség mögött feltűntek az osztrákok vörös zászlókkal, és szakszervezeti
agitátoraikkal. E vidék lakói, évezred óta a határvidéket védték, harcban
edzett nép volt, s élénken emlékeztek Kun Béla és társai "tetteire" melybôl
elegük volt. E napon Pinkafôn -horvát parasztok segitségével-, véres csata
volt. De Királyhidán, Szentgotthárdon és Rábakeresztúron is.
Az Antant-misszió, a magyar kormányt tette felelôssé a történtekért , amit a
kormány elutasitott azzal, ... "hogy tarthatná fel a rendet ott, ahol már az
Antant katonai- missziója átvette a területet.", és ezért a missziót tette
felelössé ! Igazi politikai mesterhúzás volt!
A misszió -katonai erô hiányában- felkérte a magyar kormányt, hogy a
leszerelt reguláris alakulataival állitsa vissza a közrendet. Sigray Antal
kormánybiztos ezért parancsot kapott a kormánytól a rend fentartására. Igy
azok az alakulatok akiket hivatalosan leszereltek, a misszió ellenôrzése
mellett a fegyverraktárakból megkapták fegyverüket és felszerelésüket, a
parancs és - a misszió kérése szerint. Emlékezzünk meg Baracsi László
kecskeméti gazdáról, aki Ágfalvánál elsônek adta életét
Ny-Magyarországért...
Augusztus 29.-i újsághir; - "Sigray beszüntette Ny-Magyarország
kiürítését". Ugyanakkor a városparancsnok hirdetménye;
"A fôkormánybiztos rendeletére a város parancsnokságát átvettem. Elrendelem,
hogy minden idegen, nem soproni illetôségü itt tartózkodó férfi, a 48-as
laktanyában f.hó 29-én 18-óráig jelentkezzék. Sopron, 1921. augusztus 28.
Ostenburg s.k. ôrnagy, Városparancsnok ".
Külföldi lapok kb. 8000 emberrôl beszéltek, akik fegyverrel állták útját az
osztrákoknak. A misszió közel 10000 fôs csapategységet jelzett, szerintük
ekkora alakulat szükséges ahhoz,hogy az elmult napok összecsapásait bárki
kezdeményezze és végrehajtsa. Korabeli naplókból ismert, hogy ezek a
mindenre elszánt hazafiak, alig voltak 300-an...De az elsô hirek után, az
egész országból özönlöttek az önkéntesek.. Szombathelyre, Felsôôrre, már
másnap 4 teherautóval érkeztek. A katonai miszió bazáratta ôket a
tüzoltószertárba. Ekkor Erdôdy gróf -a helyi tűzoltó parancsnok-, tűz
ürügye alatt meghúzatta a harangokat, s a bezárt csoport percek mulva a
környék erdeibôl nevetett, hogy a francia tisztek hogyan teszik tűvé értük
a környéket.
Az egész akció mögött, vélhetôen két hazafi állt;- gróf SIGRAY ANTAL , a
kormány részérôl delegált fôkormánybiztos, akit a misszió márványarcú
diplomataként jellemzett. Mindvégig állta a misszió támadásait,türelmét
soha el nem vesztette. A másik dr. ZSEMBERY fôispán volt, aki sajátos
stratégiával harcolt. Míg az Antant-misszió férjei tanácskoztak, addig egy
megyehajdú tucatszámra vitte a virágcsokrokat a missziós tisztek
feleségeinek...Mint minden dipolmata, ô is tudta;- a csaták nem mindig a
csatatéren dôlnek el, s a nappal dühös, ideges tisztek éjszaka: jámbor
férjekké szelidülhetnek...
Ostenburg még e nap, díszmenetben vonult el Sigray és a reményt kapott,
ünneplô soproniak elôtt. Az emberek követelték,hogy szóljon, s az ôrnagy az
ujját égre emelve mondta;
"Esküszöm nektek, Nyugatmagyarország polgárai, hogy Sopront élve el nem
hagyom ! " Sopron a halálraitélt város -Mohács napján-, örömében tombolt és
mosolygott.
A kormány -az eseményekre hivatkozva-, az Ostenburg és a Ranzenberger
(késôbb Prónay) gyalogzászlóaljakat tüneményes gyorsasággal rendfentartó
alakulatokká szervezte, és Ny-Magyarországra helyezte át.
Augusztus 30.-án, Ágfalva után 2 nappal, így az Antant-misszió kérésére, egy
komoly erôt képviselô katonai alakulattal erôsödött a térség, s ahonnan ki
kellett volna vonni a magyar katonai egységeket a trianoni szerzôdés
szerint, ott a területátadást ellenôrzô misszió kérésére, újabb és erôsebb
csapatokkal erôsítette meg a kormány, a helyi egységeket...
Szentmargitbányán is megfutnak az osztrákok. Lovas felkelôk az osztrákok
háta mögötti területeken is portyáznak, s viszik a híreket és a hitet, a
Lajta vonaláig. Az Alkol-ból kiindult Volkswehr-századokat a határban
gépfegyver és puskatűz várja. A szarvkôi osztrák inspektor 3 század
lovasegységet jelez, tévesen. Csak a hazatérô csordát "hajtották" haza a
helyi ellenállók. Pinkafôn a Sinnersdor-ból kiinduló osztrák lovasságot, a
pinkafôiek kézigránátokkal űzték vissza. Szentgotthárdról kb.;- 60 fô
Gyomafalva felé tartva, kiűzte az osztrákokat még Patakfalva, Dobrafalva,
Királyfalva térségbôl is.
Sopronban a Fôiskolai Ifjúsági Kör elnöke LEICHT OTTÓ valamint SZÉKELY
ELEMÉR fôhadnagy -bányamérnök szervezik az embereket. Feljegyzéseikbôl
tudjuk, hogy 30 kilóméteres frontszakaszra ekkor mindössze 3 lovas jutott.
Ezek reggeltôl estig váltott lovakon nyargaltak az osztrák vonalak elôtt, és
úgy 500 méterenként a levegôbe lôttek. Az osztrákok ebbôl arra
következtettek, hogy zárt vonal van elôttük és megálltak. Héjjas Iván
embereivel a kecskeméti tanyavilágból érkezett, s kocsival
Ágfalva-Kismarton térségtôl délre foglalt el állásokat. Ugyanakkor sopron
polgármestere THURNER MIHÁLY is fáradhatatlanul járta az utcákat és
búzditotta az embereket. A Felvidékrôl kitoloncolt pap ARANY PASZKÁL is
mindenütt ott volt fehér csuhájában. Az emberekbe lassan visszatért a hit,
és senki sem tudta; -háború van ismét, vagy béke? S azt sem tudták, hogy áll
az "A"-zóna és a"B"-zóna átadása?
Gyôrbôl 30 diák -egy egész osztály-, Sopronból majd az egész évfolyam ment
segiteni, de az egész országból özönlött a nép. A Haza hívta ôket, s tenni
akarta ki-ki a dolgát, ahogy ôseik..Egy idézet a 4.számú forrásműbôl;
"Alásan jelentem..,a berukkolás végett. Mer, hogy hetvenhatosok vótunk mind
valamikor..Magam nyócvankettôbéli, a komám meg kilencvenbéli
rukkolás..Hallottuk, hogy megkergült a kumunista német. Hogy aszongyák,
haddal gyün ránk. Hát mi meg lecsépeltünk a komámmal. Takarulás után gyünnek
maj mások is utánunk....Hát gondoltuk elköllünk gyünni." ( 4.számu idézett
mű;-45.oldal ).
Ostenburg csapatai az "A"-zónánál megálltak. Bár csend volt, hivatalosan
tovább folyt a lakosság toborzása, a rend fenntartása címén.
Augusztus 31.én a felkelô hadsereg Héjjas Ivánt tekintette fôparancsnoknak,
s ilyen minôségben, jegyzéket intézett a katonai misszióhoz. Kérte a
leszerelést ellenôrzô Tábornoki Bizottságot, hogy ne tájékoztassák Bécset a
magyar csapatmozdulatokról. Bejelentette;- hogyha az általuk lehallgatott
vonalon mégegyszer hadmozdulati adatokat hallanak, kikapcsolják a misszió
vonalát az európai forgalomból....
Sopronban ugyanakkor kiadták a "KURUC RIADÓ A SOPRONI SÁNCON"- c. verset, ;
(L.idézett 4.sz.mű 49.oldal .1.versszak);
"Riadózzál pajtás! Régi dobok szólnak
S újult hangja kél a vén tárogatónak.
Lajtamenti porta vérvörösen lángol,
Riadó hát pajtás,
Kezdôdik a hajtás,
Vak Bottyán doboltat; -ébredjen a tábor!"
Ugyanakkor szalagcimben jelentették a lapok;
"Az Egyesült Államok különbékét kötött Magyarországgal, és a területi
rendezésbôl kihagyták az új határok felsorolását. "
Ez azt jelezte, hogy az USA hangsúlyozta; -nem tekinti véglegesnek a
trianoni határokat. Bethlen miniszterelnök, Hamelin tábornokkal tárgyalt
Budapesten. A kormány igéretet tett a missziónak, hogy mindent elkövet a
lakosság lecsillapítására. Ekkor a lapokban megjelent egy rövid, szerény hir
is; "PRÓNAY PÁL királyi kamarás huszárezredest, saját kérelmére a nemzeti
hadsereg kötelékébôl elbocsájtotta".
Szeptember 3.-án az Antant misszió, jegyzéket adott át BÁNNFY
külügyminiszternek. Az állt benne, hogy a magyar kormány bizonyítottan
ellenzi Ny-Magyarország átadását, azt akadályozza és ezért felelôsség
terheli a kialakult kusza helyzetért. A Nagykövetek Tanácsa Párizsból
ultimátumot küldött és 10 napot adott a terület átadására. E napon
Vas-megyében,- a hadseregbôl történt leszerelése után-Prónay Pál vette át a
felkelôk vezetését, mint magánember! Megállapította a felkelôk
egyenruháját;- cserkészing, civilnadrág, jobboldalt felcsapott szélü
búr-kalap jelvénnyel, melyen zöld alapon a pajzsban, ott a kettôs kereszt.
Ugyaneznap ajánlotta fel Benes is a csehek haderejét a rend
helyreállitásához, az Antant missziónak. Nem titkoltan létre kivánta hozni a
nyugati határsáv megszállásával a szlávok régi álmát; - egy összekötô
folyosót a déli és északi szlávok gyűrüjét, és Szlovéniától Csehországig,
bezárni a szláv gyűrüt a nyugati határaiknál.
Szeptember 4.-én az Antant-misszió tisztjeinek térképein, mindenütt a régi
határon álltak a magyar jelzések. Zsembery fôispán, malomkeréknyi csokrokat
küldött a misszióstisztek feleségeinek Az ifjúság feltartóztathatatlanul
hömpölygött Ny-Magyarország felé! A Rába, Pinka, Gyöngyös völgyét birtokba
vették és lezárták a felkelôk. Csak Északon, Bruck felôl próbálkoztak az
osztrákok elôretörni.
Szeptember 7.-én dr. DAVY osztrák kinevezett tartományfônök Ágfalvára
érkezett és Sopron-i bevonulásra szólította fel a lakosságot. Erre Sopronból
az éjjel megrohanták ismét Ágfalvát. Ez már összehangolt akció volt. Este az
emberek kiszivárogtak a városból, a csendôrök meg járôrözés címén kivitték a
fegyvereket a raktárakból és -odaadták az embereknek, akik az éj leple alatt
meglepetésszerű rajtaütésekkel bizonyították:- az Antant-misszió nem ura a
helyzetnek. A harcok végén a csendôrök kivonultak a helyszínekre és
begyűjtötték a - a korábban általuk kiadott- fegyvereket, amiket azután
visszavittek a laktanyákba... Igy hiány nem volt, s a missziós tisztek nem
értették; -honnan vették és hová tették a felkelôk a fegyvereket? Igy
került e nap Somfalva és Lépesfalva magyar kézre. Erre a misszió felkérte
Ostenburgot,hogy tolja elôre állásait és biztosítsa a rendet, mivel az
osztrákoknak nem volt ehhez elég katonai erejük.
Szeptember 8.-án, dr. DAVY feloszlatja a "DEUTCHES HAUS"-t és Bécsújhelyre
vonult vissza. A bécsi kormány a soproni terület kiürítését fontolgatta a
sorozatos kudarcok miatt. Mi volt a vörös Bécs akkori álláspontja,ezt
mutatja az alábbi, egy futártól elkobzott irat idézete;-
"A szövetséges hatalmak elôtt Magyarország ügyei ez idô szerint csekély
fontosságúak. Az utódállamok nem avatkoznak be, mert egy mozgósitás a
Párizs-környéki szerzôdések megsemmisülésével járna. Ausztria tehát
kénytelen egyedül intézni ügyeit. Ezért olyan emberekkel is tárgyalhat a cél
érdekében, akik az internacionálé értelmében megérdemelnék az agyonlövést.."
(Idézett mű, II.kötte, 48. oldal)
Szeptember 9 - 10. Az osztrákok kivonultak a Soprontól Északra-ra levô
"A"-zónából régi határaik mögé. SHOBER osztrák kancellár találkozott a
katonai misszióval a hatáton. Csak az osztrák határok biztosítását kérte,
úgymond .."a magyar kormány által támogatott banditák ellen"...
Szeptember 12.-én, ENDRESZ GYÖRGY világhírű pilóta is beállt a felkelôk
közé. Az egész vonalon Prónay vette át a parancsnokságot.
Szeptember 23.-án a párizsi Nagykövetek Tanácsa jegyzéket küldött a magyar
kormánynak. Ennek értelmében a "B"-zónából október 3.-ig ki kell vonulni, és
aláirni a NY-Magyarország átadását.
Szeptember 30.-án, a Héjjas, Winter, Latzay csoportok lezárták a
Lajta-hidakat. Mig Benes pár hete melldöngetve ajánlotta a cseh-csapatok
bevetését és a cseh-szerb folyosó létrehozását, most ezt mondta;- "Egyetlen
cseh katonát se vagyok hajlandó feláldozni Burgerlandért!. " Az ok;- reggel
Ligetfalunál a pozsonyi cseh hidfô ôrségét 22 felkelô megrohanta és
elfoglalta a hidfôt a reguláris cseh alakulattól!
Október 3.-án a Nagykövetek Tanácsa által szabott határidôt betartva,
HEGEDŰS altábornagy a kormány parancsára, aláirta Ny-Magyarország átadási
jegyzôkönyvét. Prónay ugyanekkor kiáltványt adott ki és kimondta
Ny-magyarország elszakadását Magyarországtól, ezzel proklamálta LAJTA-BÁNSÁG
megalakulását!
Délre a következö falragaszok jelentek meg az "A"és "B"-zónához tartozó
városokban;-
"Nyugat-Magyarország népei! A trianoni béke értelmében kiürített területek
függetlenségét, önállóságát és semlegességét Feklsôôrött 1921., évi október
hó 4.-én déli 12 órakor kikiáltottuk, és a felkelô csapatok fôvezérsége a
kiürített területeken megalalkult. A lakosság NEZSIDER, KISMARTON,
FELSÔPULYA és NÉMETÚJVÁR járásokban is hozzájárult a függetlenségi
nyilatkozathoz és az errôl szóló jegyzôkönyvet a községek elôljáróságainak
aláirásával és minden község pecsétjével ellátva, a fôvezérséghez Felsôôrre
beküldötte. Prónay Pál s.k. fôvezér "
Ez volt az igazi fordulat! Erre a sakkhuzásra, nem gondolt senki .A katonai
misszió rohant Sigray-hoz, aki a következöônyilatkozatot adta a londoni
Times-nak;
" A magyar kormány a trianoni békeszerzôdésnek eleget tett azzal, hogy az
annak értelmében átadandó területet a nagyhatalmak felszólitásának engedve,
október 3,-án teljesen kiüritette és a soproni tábornoki missziónak átadta,
noha Ausztria eddig semmi garanciát nem adott arra nézve, hogy az átvétel
folytán, ugyancsak a békeszerzôdésben megállapitott kötelezettségeit
teljesiteni fogja. A felkelôk jelenlétéért és működéséért a magyar kormányt
felelôsség egyáltalán nem terheli. A kormány mindent megtett szervezkedésük
megakályozására. ....Magyarországot nem lehet felelôssé tenni olyan
területeken történt eseményekért, amely területeket már átadott, s
amelyeknek lakossága a magyar kormánynak nem engedelmeskedik.
Nyugatmagyarország lakossága az Ausztria pénzügyi összeomlásától s a
fenyegetô kommunizmustól való félelem miatt ragadott fegyvert s bár nagy
szerepe van ebben az anyaország iránt érzett ragaszkodásnak is,
kétségtelenül az önfenntartás ösztöne az, amely az ellenállást a végsôkig
fokozza majd, ha a kérdést erôszakkal akarnák megoldani...
Szerintem az egyetlen megoldás az, hogy a magát önállósított lakosságnak
adják meg a lehetôséget, hogy sorsa felett most már maga határozzon."
Kinek az agyában született meg meg ez a zseniális sakkhuzás? A márványember
Sigrayéban, a mindíg mosolygó Zsemberyében, a komor Prónayéban,vagy
Budapesten a titokzatos erdélyi sakkjátékoséban;- Bethlen Istvánéban.?
Mindegy. A nagyhatalmak adtak egy ultimátumot, és olyan választ kaptak, hogy
egész Európa rajtuk nevetett.
Október 5.-én az olasz követ közvetítésével, kiegyezô tárgyalások kezdôdtek.
Másnap Bethlen István és kisérete Velencébe utazott, tárgyalni.
Október 14.-én Magyar-Osztrák egyezményt kötöttek Velencében. Ez szerint:-
A magyar kormány kiürítteti Ny-Magyarországot. Az elcsatolásra ítélt
területek egy részét visszakapjuk, másik része Ausztriához kerül.
Népszavazással határozhatnak a hovatartozás kérdésében:- Sopron, Ágfalva,
Bánfalva, Fertôrákos, Horka, Boz, Balf, Kópháza, Nagycenk és a hozzájuk
tartozó területek.
Kinek volt igaza;- Sigray-nak aki az egész terület megtartását célozta, meg
és azért kűzdött, vagy Bethlennek, aki a kiéhezett, megcsonkitott ország és
lakosság létét féltette? Ma már mindegy. Trianon egyik láncszeme, néhány
hazafi bátor kiállása okán, szétszakadt!
Felcsillant a remény;- ha itt sikerült, tán a Felvidéken, Erdélyben, a
Délvidéken vagy Kárpátlaján is lehet valamit tenni. De ez csak remény volt,
és maradt. Jött a magyar átok....
Október 21.-én a dénesfai Cziráky-kastély mellett leszállt egy repülölô. A
szánandó sorsú trónfosztott IV.Károlyt és Zita királynét hozta magyar
földre. Ki hozta, ki hivta ôket, ma is elenntmondásos. Bárki tette, ártott
vele. Néhány órán belül Budaôrstôl a Jánoshegyig, ismét ôlte egymást a
magyar. A kis-antant, fegyveres gyűrűt vont Hazánk köré. A kormány urrá lett
a puccson, de a Nyugat-Magyarország-i akcióval kivivott Trianon ellenes
szimpátiát a nemzet elvesztette. Az osztrák kihasználva, hogy a magyar,
magyar ellen harcolt, Pándorfalváig nyomult elôre, ám október 25-én a
rongyos, sáros, megviselt felkelôk, mégegyszer megmentették Sopront!
Október 26.-án megjelent a Felkelô Csapatok Hirdetménye;
"A nyugatmagyarországi felkelôcsoportok II. hadseregparancsnoksága elvárja
Sopron-vármegye lakosságától, hogy a rendkivüli politikai helyzet súlyos
gazdasági következményeit hazafias türelemmel fogja viselni és tartózkodni
fog minden visszaéléstôl...A felkelôcsapatok parancsnoksága úgy a közrend,
mint a közgazdasági élet tisztessége ellen irányuló minden kihágást,
különösen pedig az árdrágitást példás szigorral ( botbüntetés, elzárás )
bünteti. Egyúttal figyelmezteti a város lakosságát, hogy a felkelôcsoportok
kötelékébe tartozó egyének minden általuk igénybevett élelmicikket vagy
egyébb használati tárgyat, közvetlenül az átvételkor, készpénzzel taroznak
megfizetni. Mindennemű rekvirálás szigorúan tilos. Netalán elôforduló
visszaéléseket a károsultak azonnal jelentsék a vármegyeházán székelô
ügyeletes tisztnél.
Sopron,1921.október hó 26.Nyugatmagyarországi Felkelôcsoport, II.
hadseregpksága"
A felkelôk valami virtustól űzve úgy tettek, mintha százezren volnának,
pedig számuk a néhányszáz alatt maradt. De a hatás, nem maradt el. A
misszió félt. Pedig GUILLEAUME ÁRPÁD tábornok -a királypuccsban szerepet
vállaló Sigray helyett újonnan kinevezett- fôkormánybiztos már elôzô nap
biztositotta Ferrario tabornokot a rend gyors helyreállitásáról, amiért
valóban mindent meg is tett. Gyors, határozott intézkedései végre bizalmat
öntöttek a soproniakba és a misszióba egyaránt, s helyreállt a rend.
De a Budaôrs-i földek körül még gôzölgött a kiontott vér, és az elszabadult
indulatok a király és kormánypártiak között, elterelték a figyelmet
Nyugat-Magyarországról, mely igy másodrendűvé vált a napi események felett.
A királyi párt -IV.Károlyt és Zita királynét- erôs kisérettel elôbb Tihanyba
szállították, majd Mindenszentek-napján Bajára, ahol az angol "GLOWWARM"
torpedónaszád kapitánya vette át a foglyokat. Magyarország egyenlôre
megmenekült, de Nyugat-Magyarország mintegy fele, elveszett. Maradt még
reménynek a népszavazással határozó helységek sorsa, s az Antant misszió
gyorsan átalakult Népszavazási Bizottsággá.
November 3.-án Prónay kiadta "LAJTA-BÁNSÁG"néven az új országocska lapjának
elsô számát. Önérzetesen bejelentette a világnak, az új állam követeléseit
és közölte a Felsôôri kormány rendeleteit. Ugy látszott, hogy a kis állam
szabályos állami létet kezd...Csak egy napig. A hirlap többé nem jelent
meg....
A következô hetekben lezajlott a népszavazás Sopron környékén. A
polgármester és munkatársai városukért, hazájukért való rajongása és hôsies
munkájuk gyôzött...December elején megkondult a Szt.Mihály templom öreg
harangja, összekondult a Domonkosokéval, a Bencésekkel és az Orsolyiták
tornyának zenéjével. Harangszóval köszöntötte a város Ferrario tábornok
hirdetményét, hogy Sopron és a "B"-zóna, január elsején visszakerül Szent
István koronája alá....
Ha Sopronban vagy környékén járunk, ha életünk nehéz sorsuvá válik,
gondoljunk a neves és névtelen hôsökre.Meritsünk példájukból erôt és
honszeretetet, s tisztelegjünk emlékük elôtt...
Sopron és környéke a szállingózó hópelyhek és harangzugás mellett, a
kálváriás magyar sorsot választotta. Igy mártír koszorú helyett a következô
nemzedékektôl, egy fényes koronát kapott emlékbe: -A leghűségesebb magyar
város koronáját!
Ezt az emlékezést, a nyugatmagyarországi hôsöknek ajánlom. A hitvallóknak
hálával, a hôsöknek kegyelettel.
1993 - 1996.
Trianon Társaság
Sydney
Irodalom;
-gr.Sigray Antal felszólalása (Nemzetgyűléési Napló, 1922.jan.19)
-Missugray-Krug Lajos; A nyugatmagyarorszáági felkelés (Sopron, 1935)
-dr.Héjjas Jenô; A nyugatmagyarországi fellkelés (Kecskemét, 1926)
-v.Somnogyvári Gyula; És mégis élünk ( Buddapest, 1941)
írta Boros Béla
[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
További cikkek e témában:
• A Max van der Stoel Egyetem és a státustörvény
• A Dél-tiroli autonómia modell
• A nyelvhasználat finn és svéd módra
• Kisebbségi Jogok a Nemzetközi Jogban
• A Hágai Ajánlások
• Az Osloi Ajánlások
• Értelmező megjegyzések a Lundi Ajánlásokról
• A régiók és autonómiák Európája felé: Skócia és Wales a belső önrendelkezés útján
• Autonomia és az új világrend
• Státustörvény és történelmi párhuzamok
• Lehet-e számítani az európai Unióra?
• A státustörvény ismertetése
• Állampolgárság vagy státusztörvény?
• Az évezred búcsúztatója - A magyarság helyzete és kilátásai a Kárpát-medencében
• Romániában elfogadták a kisebbségi nyelvtörvényt
• Nemzetállamiság és autonómia Romániában
• Európának szüksége van kisebbségeire
• Toró T. Tibor: Ünnep, ha megalázhatnak?
• Ünnep vagy gyásznap Erdélyben ? - írta Borbély Zsolt Attila
• Egy csendes háború - írta Csapó Endre
• Gyôzött a Balkán Romániában írta Csapó Endre
• Amerikai magyar feltételek Romániának
• ST-törvény: Román ellenvetések serege
• "Imperialista magyarok" - azok vagytok ti...
• Az én státusom - György Attila
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
