A KAPITALISTA HÁBORÚ ÉS BÉKE ELLEN

Nincs kapitalizmus háború nélkül! A háború eltörléséhez el kell törölnünk a kapitalizmust!

A HÁBORÚ ELLEN, A BÉKE ELLEN

Az a néhány ember, akik Amerika jelenlegi véres katonai intervenciói ellen fellépnek, minden tiszteletet megérdemelnek bátorságukért és kitartásukért.

Szemben állnak a tömegekkel, akik állandóan és nem-gondolkodva helyeslik a katonai erõt. Olyan helyzetben vannak, amely nem ad semmiféle reményt arra, hogy az intervenciók ellen hatékonyan tiltakozzanak.

A jelenlegi háborúellenes tüntetések eszméi hozzávetõlegesen meg vannak osztva a pacifizmus és a klasszikus trockista vagy maoista baloldal új formája között. Mindegyik megközelítésnek van rálátása a jelenlegi mészárlás feltételeire (a Jugoszlávia és Irak elleni egyidejû bombázási kampány idején írunk). A pacifisták felismerik, hogy mindegyik oldal akciói fõként a teljes helyzet polarizációját szolgálják. A leninista balosok felismerik, hogy mindegyik oldalt a piaci erõk és a kapitalizmus megtartásának szükségessége motiválja. Mindegyik álláspontnak vannak teljesen nevetséges jellemzõi is. A pacifista ideológia szerint a kormány, a "mi" hatalmasaink egyszer csak ráébrednek az elkövetett "hibára", és megváltoztatják a háború menetét. Mindegyik leninista csoport keres egy adott "elnyomott" nemzetet, és természetesen nem veszi figyelembe azt a nyilvánvaló közös érdeket, amely mindegyik nemzet gengsztereit összeköti. A különbözõ ízû "szocialisták" abszurdan "imperializmusról" beszélnek, amikor a kapitalizmus leigázta az egész világot, és a NATO intervenciója egészen biztosan a jugoszláv/szerb véres nacionalizmus erõsítését szolgálja.

Amit mindegyik fél kihagy: hogy ez a háború a normális mindennapi élet vele járó eredménye. Amit naivan békének hívnak - munka, vásárlás, TV -, az állam és a háborús gépezet egészsége. Az építkezések, az ipari parkok és bevásárló központok létrehozzák a hadiipari komplexumot, az pedig õket hozza létre. Nem csak a hadi termelés tartja fenn a gazdaságot, hanem minden diktatórikus intézmény, a McDonalds-tól a Microsofton át a Védelmi Minisztériumig, erõsíti az összes többit. Napjaink háborúit egészen helyesen "rendõrségi akcióknak" hívják. Amerika hadserege világszerte azért lép fel, hogy megtartsa ugyanazt a véres rendszert, amit a zsaruk védenek helyi szinten. A NATO célja nem csupán a Koszovó feletti uralom, hanem fejlõdésének irányításának ellenõrzése - hogy biztosítsák a kizsákmányolás és béke érvényesülését.

Éppúgy mint Szomáliában, a koszovói háború a rosszul viselkedõ kifosztottak problémájára "humanitárius megoldást" kezdett kiróni. És ez a humanitárius megoldás a kapitalizmus rendje maga. A "humanitárius" szervezetek a világszerte megmutatták már, hogy éppen annyira a világ tõkéseinek gyalogjai, mint a NATO. Amíg a civil szervezetek egyszerûen tömörítik a nyugati értelmiséget, alapvetõ problémájuk jelentkezik, amint operálnak azzal a paradigmával, hogy a kifosztottakat függõ helyzetbe hozzák és a kapitalista fejlõdés rendjére tanítják/edzik/képzik ki õket. Így a civil szervezetek szociális munkásként ("lágy zsaruként") szolgálnak a NATO kemény zsarujainak. A humanitárius béke, melyet a NATO, a civil szervezetek és az ENSZ kiszab rájuk, arra való, hogy a proletárokat függõ helyzetben tartsák. Ha a különbözõ nemzetek vagy szervezetek nem értenek egyet a módszerekkel, az pusztán annak a kérdése, hogy ki vágja fel a tortát. E folyamatnak teljes képét láthatjuk az ENSZ "humanitárius" menekülttáboraiban, melyeket Észak-Irakban ("Kurdisztánban") állítottak fel a Szaddam Husszein elleni felkelés után. Ezek a táborok az élelemért cserébe - melyre az ENSZ maga vezetett be embargót Irakkal szemben - a proletárok fegyvereit követelték. A táborok azt a célt szolgálták, hogy leverjék a lázadó proletárokat, akik Amerika feltételezett ellensége, Szaddam Husszein ellen harcoltak. Valóban, az USA erõi az Öbölháborúban már megöltek 50 000 iraki dezertõrt, miközben keményen dolgoztak azért, hogy Szaddam Husszein hatalmát megtartsák. (Nagyon is lehetséges, hogy egyszer, mikor a por leülepszik Koszovóban, azt fogjuk látni, hogy hasonló lázadások történtek, melyeket mindkét fél elnyomott. De persze az aktuális helyzetet nehéz meghatározni.) Bármely esetben a háború és béke jelenlegi rendje közvetlenül a proletariátus ellen van, a lázadásaink ellen, a pénz, a munka és bürokrácia elfogadásának megtagadása ellen.

MINDEN NEMZET KISEMMIZETTJEI EGYESÜLJETEK ÉS PUSZTÍTSÁTOK EL ELLENSÉGEITEKET!