PROLETÁRLÁZADÁS SZLOVÁKIÁBAN

Több mint egy éve volt, hogy Szlovákia déli, keleti térségében éhséglázadásokat robbantottak ki az ott élo proletárok. Mivel a Kommunista Újság (KU) kb. két éve nem jelent meg, ezért most próbáljuk meg összefoglalni az ott történteket.

AZ ESEMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÓJA

Szlovákia proletárjai a közelmúltig azt hihették (hihették?), hogy átmenthetik a mára már nosztalgikusnak tuno békebeli államkapitalista (a burzsujok ezt kommunizmusnak hívják) idoszak életszínvonalát. A közelmúltban észre kellett venniük, hogy tévedtek…
2002-ben megbukott a populista-nacionalista Meciar kormány. Az új kormány alkalmazkodva a világgazdaság trendjéhez megszorító intézkedéseket vezetett be. 2003. januárjában voltak az elso áremelések, ezt 2004. Elején meg drasztikusabban folytatták. A szociális juttatások megvonása is elkezdodött: míg 2002-ben egy öt tagú család kb. 18 000 korona támogatást kapott, az idén már csak 7 000 korona körül. Mindeközben befagyasztották a béremeléseket, az átlagos havi kereset 14 000 korona. A munkanélküliség 15-16%-os, a munkanélkülieknek hetente kell jelentkezniük a közvetíto irodákban. Az ország keleti felében (a lázadások helyszínén) ennek duplája a munkanélküliek száma. A térségben különbözo módszerekkel próbálják megoldani a munkanélküliség problémáját: Egyrészt emigrálásra próbálják rávenni a helyieket, de az adott körülmények között kinek van szüksége erre a „sok gondot okozó” munkaerore. A másik nagyszeru megoldás a közmunka. Tervbe vették azt, hogy csak az kaphat segélyeket aki közmunkát végez. Csakhogy egész egyszeruen oly sok a munkanélküli, hogy képtelenség mindenkinek közmunkát biztosítani.
A munka dicsoség és becsület dolga!!!
A harmadik és talán a legkedvesebb gyógyszer a munkanélküliségre a munkanélküliek szószerinti csökkentése. Ezt a kapitalizmus a legszebb pillanataiban háborúba küldéssel oldja meg (ami késik nem múlik). Ám a mi esetünkben ennél sokkal humánusabb módszerhez folyamodott: kényszersterilizálás! Meg se szülessenek ezek az aszociális emberek.
A proletárelégedetlenség elso látható jelei 2004. február 6-án Hran faluban a lakosok nem küldték el a gyerekeiket az iskolába. Február 8-án több százan tüntettek Pavlovce nad Uhom-ban, az új szociális törvények ellen. Négy nap múlva Mihalovcéban (Nagymihály) tüntetett 300 proletár, ekkor már megkezdodtek az elso fosztogatások. Február 18-án Vranov nad Toplovban a már bórszíntol függetlenül szervezodtek és fosztogattak a proletárok.
Február 20-án pénteken félszáz proletár rohamozott meg egy élelmiszer-áruházat a szlovákiai Ágcsernyon, ahol eroszakkal vittek el élelmiszert. Az eset nem egyedülálló: az elozo héten (február 11-14-ke között) Locsén kisebb-nagyobb csoportok nagyobb mennyiségu élelmiszert vittek el egy üzletlánc ottani áruházából és nem is tagadták: így próbálják magukat kárpótolni azért, hogy kevesebb állami segélyhez jutnak. A szepességi városban az eset többször megismétlodött. Ladislav Fízik, a Roma Parlament elnöke a locsei fosztogatások után azt nyilatkozta: attól tart, a jelenség elharapózik, mert a szociális támogatások készpénzben kapott részébol nem lehet megélni.
Február 21-én Trhovitéban (Vásárhely) 200 lázadó próbálta kifosztani a boltot, de azt a boltvezetoje ki se nyitotta, és kihívta a rendorséget. A fosztogatni akarók megtámadták a boltot, és csak az idoközben erosítést kapó rendori fellépés hatására mentek el. Este -miután kevesebb rendor tartózkodott a helyszínen- visszatértek és kifosztották a boltot. Körülbelül 33 embert tartóztattak le.
Február 24-én hétfo este Trebisovban (Toketerebes)"Enni kell" - felkiáltással a proletárok rohamozták meg az üzleteket, közben a kormány munka- és szociális tárcavezetojének lemondását követelték. A trebisovi zavargás, az érintett proletárok közlései szerint spontán módon, azzal kezdodött, hogy hírét vették: egy soraikból származó testvérpár bement egy élelmiszerboltba, kosarukat megrakták élelmiszerrel, majd fizetés nélkül távoztak, mondván, hogy a számlájukat Kaník szociális miniszter fogja majd kiegyenlíteni. A hír hallatán néhány száz fiatal a városközpontba vonult, hogy kifosszon egy élelmiszerboltot. A rendorségnek ennyi nem volt elég, ezért elobb a tüntetést be nem jelentettnek minosítette, majd megkezdte a városközpont kitakarítását. Persze a tüntetok azért nem könnyítették meg a kopók dolgát, és ellenálltak. Utcai harc alakult ki. Több kirakatot betörtek, összetörtek két rendorautót és megsebesítettek két rendort. Még az éjszak során a helyszínre utazott Palko belügyminiszter és személyesen tüntette ki az akcióban részt vevo rendoröket. Ám a rendorség tettrekészségét még eme ünnepélyes pillanatok sem tudták csillapítani, és még az éjszaka során mintegy 250 kommandós körbezárta Trebisov 4000 lakosú szegénynegyedét. A kordon nem csak blokádot jelentett. A rohamrendorök házról házra jártak felforgatták azokat, és jó pár embert összevertek. A karhatalom brutalitását (foleg ha az az ún. cigánysággal szemben történik) a közvélemény nagy része az ilyen esetekben teljesen elfogadhatónak tartja. Felszínes értékeléseik számára ez nem jelent mást, mint az általuk elfogadott társadalmi normák megvédését a bunözo csocseléktol, a dolgozni nem akaró lumpenelemektol. Ugyanakkor a közvélemény kisebbségben lévo "jóindulatú" része, elfogadja a burzsoá humanizmust, és e társadalom terrorját pusztán csak kiragadott jelenségeknek, "túlkapásoknak" minosíti. Éppen ezért ki kell jelentenünk, hogy a burzsoázia soha nem fog nekünk kegyelmezni, ha lázadni merünk ellene.
Anton Kulich országos fokapitány tévényilatkozatban közölte: minden megengedett eszközt - helikoptert, vízágyút és gumibotot - készek alkalmazni, ha szükséges lesz.15 embert állítottak elo.
A rendfenntartók még napokkal késobb is folytatták a lopással, rablással gyanúsított emberek felkutatását és orizetbe vételét.
A fosztogatási hullám február végén kiterjedt Szlovákia déli és középso területeire.
Február 26. Korábbi események miatt a kormány mintegy kétezer rendort és katonát vezényelt a régióba, de ennek ellenére tovább folytatták a harcot a proletárok. Siveticén (Süvéte), a revúcai (Nagyroce) járásban fekvo gömöri faluban szerdára virradóra betörték az élelmiszerbolt kirakatát, és 20 ezer korona értéku árut, zömmel kávét, cigarettát, csokoládét és szeszes italokat, valamint kisebb mennyiségben élelmiszert, száraztésztát, cukrot, hüvelyeseket és testápoló készítményeket vittek el. Ugyanebben a járásban Hucínban (Gice), ennél jelentosebb, megközelítoleg 100 ezer korona értéku áruval távozott a 15-20 fosztogató, akik szinte a teljes kávé- és italkészletétol fosztották meg a tulajdonost, de hentesárut, cukrot és egyéb élelmiszert is elvittek, majd a sót és cukrot tartalmazó zsákok hasát felhasogatták és az árut szétszórták. A rendorség a riasztó berendezés jelzését követo fél óra múltán jelent meg a helyszínen, ahol a tettesek közül már senkit sem találtak meg.
Február 28.
A Bártfához közeli Tótraszlavicában súlyos tüzet okozott az a férfi, aki péntek hajnalban kirabolta az egyik boltot. Az élelmiszert magához vevo fiatal fosztogató gyufával világított a sötétben, és az égo szálat elejtette: az üzlet teljesen kiégett, a betörot orizetbe vették. A Kelet-Szlovákiai Caklovban néhány nap lefolyása alatt összesen harmincnégy fot vett orizetbe a rendorség, mert azzal gyanúsítják oket, hogy kifosztottak egy boltot. A letartóztatottak állítása szerint viszont a boltos engedte meg nekik, hogy egy-egy zsák élelmiszert elvigyenek. Az akciók során mások mellett egy hároméves kisfiút is megsebesítve a rendorök gumibotokat és más kényszeríto eszközöket használtak. Több órán keresztül hallgatták ki a gyanúsítottakat, közben a rendorség épületét kommandósok vették körül, mivel a helyiek az utcára vonultak tiltakozásul a szerintük alaptalan eljárás ellen. A hozzátartozók nem kaptak információt odabentrol, az RSK (Roma Sajtó Központ) egyik helyi informátorának tájékoztatása szerint a kihallgatásra váró megbilincselt asszonyok az épület ablakából mutogatva adták tudtukra, hogy Locsére fogják átszállítani oket. Végül 17 not és két férfit helyeztek elozetes letartóztatásba, akik a megyei rendorkapitányság szóvivojének tájékoztatása szerint 5-tol 12 évig terjedo (!!!) szabadságvesztést kaphatnak. A Romaweb információi szerint a rendorség 145 kockázatos helyszínt jelölt be a Kassai megye térképén, mint a zavargások lehetséges terepét, és 318 objektumot - zömmel élelmiszerboltot - oriznek fokozottan. Kassán nyolc városrészben, a megyében pedig 26 helyen ült össze a válságstáb. A helyi sajtó szerint ugyanakkor a szlovák kormány 50 millió szlovák koronát (340millió forintot) tervez elkülöníteni el egy kampányra, hogy a külföldi reputációját javítsa.
Március elejére nagyjából helyre állt a burzsoá rend, ám még kaptunk arról híreket, hogy májusban is ki-kiújultak a harcok, de ezek valószínuleg már jóval kisebb méretuek lehettek. A harcok során kb. 200 proletárt tartóztattak le, egynek a holttestét két héttel a trebisovi rendorségi támadás után találták meg. A helyszínre érkezo orvos természetesen vízbefulladást diagnosztizált....

Ezt a kis szöveget az Indymédián találtuk, és úgy gondoljuk eléggé találóan, rávilágít a lényegre.

SZLOVÁKIA ÉS AZ ETNIKAI KÉRDÉS (2004. 02. 27. )
Miközben a szlovák állam újabb megszorító intézkedésekkel szakadatlan munkába és konkurenciaharcba kényszeríti alattvalóit, addig a „leszakadók” egy csoportja zavargásokban fejezte ki magát a polgári-demokratikus halálgyárral szemben. Mindezt azért teszik, mert ok cigányok? A válasz nem!
Szlovákiában a GDP növekedése majd’ kétszerese a Magyarországiénak, az exportteljesítmény két év alatt háromszorosára nott, a munkanélküliség 5 százalékkal csökkent. A külföldi toke özönlik az országba.
Közben az árak folyamatosan mennek föl, az átlagfizetés meg - érthetetlen okokból- szintén csökken. Ráadásul a szociális juttatásokat a felére akarják mérsékelni. Minderre nem azért érdemes figyelni, hogy „a neoliberális ideológia” leleplezodjön, hanem azért, hogy mennyit is ér az úgynevezett „becsületes munka” amely a gazdaságot létrehozta. Ez a becsületes munka nem más, mint alantas élethalálharc, a többi munkás ellen, alantas versengés 10 koronával több éhbérért. Pitizés a befekteto kegyeiért, amely azt akarja, hogy a munkások önmagukat szembe köpjék és egymás arcába tapossanak. Áldozat azért, hogy a befekteto még több selejttel árassza el a világot és hogy az állam még többet tudjon költeni a konkurencia fokozására. Ez a becsületes munka egy szövodményes kollektív öngyilkosság. A „cigányt” a társadalom általában azért bélyegzi meg és azért különíti el, mert nem dolgozik, nem illik a polgári viszonyok közé. „Morálisan” alkalmatlan arra, hogy rendesen sorba álljon a krematórium elott.
Legyen az bujtatott vagy nyílt rasszizmus, a cigányt képtelennek nyilvánítják arra, hogy tokét termeljen másoknak. A cigányt a polgári viszonyok közt, mint „tolvajt” ismerik meg. E viszonyok között természetes, hogy azok lopnak és azok kerülnek a perifériára, akik a legkevésbé hajlandók a munkájukat eladni másoknak. Az is természetes, hogy azokat diszkriminálják, akiket úgy ismernek, hogy nem szeretik áruba bocsátani a munkájukat. Ez egy ördögi kör.
E viszonyok között egy csoport, amely különbözik a többségtol a bérmunkához való hozzáállásában, szükségképpen elszegényedik, testileg- lelkileg lealjasodik. Az is szükségszeru, hogy többség már eleve megbélyegzi ot.
Minderre nem azért tértem ki, hogy a mostani Szlovákiai zavargásokat a cigányságnak tulajdonítsam. Hanem azért, hogy lássuk, hogy a térségünkben miért pont a cigányság jelenik meg a rendszer aktív tagadásaként és miért pont o áll leginkább, a polgári társadalom útjában. A Szlovák állam rasszista töltettel indít harcot a legszegényebbek ellen- a termelékeny munka nevében, a transznacionális toke nevében. A rasszista tömegsajtó el akarja szigetelni a másik oldal harcát, amikor „etnikai zavargásoknak” állítja be a történteket. Ezek ugyanis, félnek attól hogy a „szlovákok”, vagy a „magyarok” melléjük állnak. Részben ezért is van, hogy a roma- szervezetek felkarolják a zavargókat, hiszen így az ügyet a cigányok belso ügyévé lehet tenni. Másrészt azért teszik, hogy a fosztogatók elhiggyék, hogy az ellenük harcoló állam majd segíteni fog rajtuk. Ezáltal nem veszélyeztetik a kisebbségi szervezetek állami juttatásait. Ezzel szemben az egyik falusi fosztogató így határozta meg a helyzetet- helyesen:
- Éhesek vagyunk és fosztogatni fogunk mert háború van! Míg a munka és a toke háborúja alatt az egész Közép és Kelet-Európai térség szenved, addig egyedül a „cigányság” képes eljutni odáig, hogy a szenvedés okát, a polgári társadalmat teljes egészében megtámadja. A térségben ennek a társadalmi viszonynak és felfogásnak a feltétlen elfogadása dívik. Ennek a része a provinciális rasszizmus is, amely mindig és minden körülmények között a szolgai munka védelmében támadja a cigányokat. Ennek része az is, amikor egyes szervek- integrációval, esély egyenlosdivel, állami beavatkozással a problémát bújtatott formában szeretnék megjeleníteni.
Romaproblémáról beszélni egyet jelent a polgári rend helyeslésével, a toke helyeslésével, az elnyomás helyeslésével.
A romakérdés addig létezik, amíg a munkát nem pusztítjuk el!

Osztályunk mindennap harcban áll a toke terrorjával szemben, amelyre manapság leggyakrabban elképeszto lendületu lázadásokkal válaszolunk. Ugyanakkor ezek a kisebb „incidensek” pusztán csak arra elegendoek, hogy megmutassuk a proletariátus osztálya létezik. A fentebb leközölt dühös proletár cikkében van igazság mikor azt boncolgatja, hogy térségünkben a „cigány” a deviáns elem, az aki lázadni próbál a helyzete ellen. Európa többi részén mindezt esetleg a „bevándorlókra” lehet elmondani. Abban is van némi igazság, hogy ezeken a kirobbanó ereju proletár lázadásokon látszik az, hogy valami tenni kell a rendszer ellen. Ezen mozgalmaknak a fobb jellemzoi, hogy minden kapitalista terror merényletet megbosszulnak, iszonyatos sebességgel szervezodnek és hajtják végre tulajdon ellenes akcióikat. Ám ugyanakkor tetteiknek pont az a gyengesége, ami erossége. Akcióikat a közvetlen elnyomás elleni fellépés ingere vezérli. A kezdeti extázist, proletár ünnepet, közvetlen céljaik osztályharcos módon való kielégítését egyfajta apátia követi. Nem pusztán arról van szó, hogy rendorség leverte a lázadást, hanem arról is, hogy a sok proletár esetleg még mindig lát perspektívát abban a demokráciában, amelyet pár nappal korábban oly radikálisan megkérdojelezett. Kevés olyan eset volt, amikor a magántulajdon megtámadása azzal vált még konkrétabbá, hogy a visszarekvirált javak, közösségi használatba és nem magánkézbe kerültek. Ezt a gyengeséget a burzsoázia (ebben a szlovákiai esetben) úgy használta ki, hogy a fosztogató cselekedetek mögött nem egyfajta proletár-dühkitörést látatott, hanem a különbözo maffia szervezetek összeesküvését.(1.) .
Másrészt osztályunk e helyi megnyilvánulásának veresége azzal is magyarázható, hogy nem igen volt ereje arra, hogy más térségbeli proletárokkal is érintkezzenek. Ezért a harc szinte óhatatlanul kudarcra volt ítélve. Persze ez mindaddig így lesz, amíg végleg meg nem döntjük ezt a rendszert. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy proletár ellenállás egyetlen eseménye sem lehet zártköru. Ez a picinyke lázadás pont azzal válik osztályunk szerves részévé, hogy a máshol élo proletárok is felhasználják tapasztalatait és folytatják a harcot. Sok elvtárs számára ezt igen nehéz megérteni.
Ez érzodik a fentebb közölt cikken is. Ugyanis meghagy minket abban a hitben, hogy a „cigányság” társadalmi helyzeténél fogva lázadó jellegu. Tehát mint egy külsoleg még is csak „cigánykérdésként” kezeli a problémát Míg helyesen és lényegretöroen megtámadja a „romakérdésbol” élo civil szervezeteket, addig nem eléggé fejezi ki azt, hogy a „cigányság” is csak egy ugyanolyan osztálytársadalmi kreálmány, mint mondjuk a „magyarság”, „románság” vagy bármely nemzet, nép, ország stb., amelyek valójában osztályokat takarnak. Tehát nem „a cigányság jelenik meg a rendszer aktív tagadásaként” és nem „pont o áll leginkább, a polgári társadalom útjában.” Hanem a proletariátus.(2.)
El kell vetünk minden nacionalizmust, rasszizmust! Amely elsosorban nem azért zavar minket, hogy kiállhassunk a „kisebbségek”, és az „elnyomott nemzetek” mellett. El kell vetnünk a nemzetek, népek, országok létjogosultságát! Mert minden határ azt a célt szolgálja, hogy a gyakorlatban támadja meg a kapitalizmus elpusztítására egyetlen alkalmas erot az internacionalista proletariátust.
Bármennyire is nyáladzanak a burzsoázia seggnyalói, hogy ez az osztály nem létezik, vagy, hogy avítt ez a „marxista fogalom”, ám osztályunk léte akár azzal is igazolható, hogy ezek a seggnyalók még mindig esznek, ruhát hordanak, olvasnak stb., tehát olyan szellemi és fizikai termékeket fogyasztanak, amelyeket a munkásosztály állít elo. Ugyanakkor a proletariátus, nemcsak mint toke termelo osztály létezik, hanem, mint forradalmi osztály is.
A proletariátus jelenleg nehezen lelheto fel, állampolgárok atomjaiból áll, amely állampolgárokat csakis az egyéni problémák érdeklik, illetve azok a hamis közösségek, amelyekben, mint egyének határozhatják meg magukat. Persze ez nem jelent mást, mint a bamba feju kapitalista módon önzo tömeg egyént, amelynek semmi köze az igazi egyéniséghez, személyiséghez, akik csakis valódi közösségek által alakulhatnak ki. Ez a társadalmi környezet olyan ellentmondást takar (atomizált proletariátus, mint osztály), amely ellen mihamarabb fel kell lépnünk.
A proletárok egy igen jelentos része humanista módon szomorkodik a „romák” helyzetén, vagy épp megelégszik azzal, hogy mitizálja a harcot, felnézzen a militánsokra (A mi hoseink!) és távolról szurkol nekik. Mindez édes kevés(3.), és végeredményképp ez is csak a tokés individualizáció egy elismerése. Ez ellen tenni kell! Meg kell próbálunk ott harcolni ahol élünk, harcaink tapasztalatát meg kell osztani a más térségben élo osztályos társainkkal, meg kell próbálunk osztályszempontúan informálódni és informálni.
A „cigányság” nem egy elkülönült rassz az osztályon belül, nem egy külön entitás, nem egy másik világ. Az ún. „roma” proletár is ugyanúgy a mi harcunkat vívja, mint bármelyik más harcoló proletár. Éppen ezért harci cselekedeteinket megkell beszélni, összekell hangolni, átkell adni a tapasztalatokat.
Ez a kis mellékzönge nem akarta teljes egészében negálni a fentebb közölt cikket. Sot, nagyon örülünk neki, hogy a nyálas baloldali és az ordenáré jobboldali sajtó mellet végre valódi osztályharcos cikkek is napvilágot látnak. A mi észrevételeink pusztán csak annak szólnak, hogy végre elinduljon valódi osztályharcos, kommunista kommunikáció, vita, szervezodés.

Lábjegyzetek:

1 Általában a burzsoázia eleinte csak a felkelést próbálja degradálni, hanem az egész szituációt megbélyegzi. A tokés rendszer számtalan ellentmondásra épül, amelyek szinte kivétel nélkül csak nyomorúságot hoznak a munkásosztályra. Ezeket az ellentmondásokat a toke profitszerzési mámorában nem látja és nem is képes átlátni. Számára csak a profitképzo fejlodés létezik, és saját hanyatlását nem önmaga lényegébol magyarázza, hanem mindig valami különleges, rendkívüli események sorának vagy pusztán csak mero véletlennek. Például a nagyvárosok szegénynegyedeinek sártengerré változását az árvizek során természeti katasztrófának állítja be. Holott szinte már köztudott, hogy milyen tokés mechanizmusok (pl. gettósítás, lakókunyhók állaga, erdoirtás, üvegházhatás stb.) okozzák ezeket. A szlovákiai esetnél az államkapitalista rendszer, majd a Meciar kormány hibáinak kompenzálásával is magyarázhatják azt a helyzetet amibol a tiltakozások keletkeztek.

2 . Nem akarjuk magunkat abba az idealista illúzióba kergetni, miszerint a proletariátus ma egy egységes osztály lenne. Nagyon jól tudjuk, hogy a toke számtalan módon szeparál bennünket: borszín, nemzet, politikai pártok, sport stb. Ezek a szeparációk állampolgárként fogatatják el velünk a kapitalizmust. Azt a tokés rendszert, amelynek értéktöbbletét csakis mi proletárok tudjuk megteremteni. Ebbol adódóan ezek az elválasztó mechanizmusok nem képezhetnek osztály-meghatározó tényezot.

3 Ezek a mondatok temészetesen azokra a jelentos kisebbségben lévo elemekre vonatkoznak akik úgymond jó érzéssel vannak a "cigányok" felé. A legtöbb kizsákmányolt elfogadja a tokés rendszer adta eloítéleteket, és elhiszi a média hazugságait. Így ezt a lázadást se tarják másnak mint dolgozni "nem akaró, büdös cigányok" bünözési hullámának.