A morfológiai esetfogalmon túl: az eset mint forma és mint funkció

 

(„Félúton” konferencia, 2007. április 26.)

 

Ladányi Mária

ELTE BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék

ladanyi@ludens.elte.hu

 

Az eset fogalmának összetettsége

 

nkomplex fogalom

nhagyományosan a morfológiai megközelítés jellemző: a szóalak mint esetforma (esetjelölés)

nmorfoszintaktikai kategória: szintaktikai viszonyokat fejez ki

nszintaktikai és morfológiai vonatkozásain túl szemantikai vonatkozásai is vannak


Esetviszony/esetfunkció – esetforma

 

naz esetjelölésben egy fejnek (alaptagnak) és módosítójának (a meghatározó tagnak) a grammatikai viszonya fejeződik ki

na fej tipikusan ige, de lehet adpozíció, melléknév és főnév is

            pl. könyvet olvas, halban gazdag, széle vminek; orosz Pojd’i v magazin! ‘Menj el a boltba’, v ‘-bA’

na módosító tipikusan főnév

na fej előírhatja az esetviszonyt és ezáltal a főnév esetformáját (vonzat, komplementum)

na módosító szabad határozóként is előfordulhat a fej mellett, valamilyen körülményt, pl. időt, helyet, módot kifejezve (adjunktum)


Grammatikai/szintaktikai viszonyok

 

nalanyi (subj.),

ntárgyi (dir. obj.),

nrészeshatározói (indir. obj.),

nhatározói (ún. kötött, oblique) esetviszonyok

 

(~ esetfunkciók)

           
Az eset mint morfológiai kategória

 

naz esetviszonynak formai jegyként való megjelenése a főnéven/névszókon

nesetjelölés a hagyományos megközelítésben (görög - latin hagyomány): affixumok

egyfunkciós affixumok, pl. török

                        köy, köy-ü, köy-ün, köy-e, köy-de, köy-den 

‘falu, falu -t, falu -nak a…, falu-nak, falu-ban, falu-ból’

flexiók („kumulatív exponensek”), pl. latin

            dominus ‘úr’ : egyes szám, hn., nom. dominum ‘urat’ :  egyes szám, hn., acc.

 

Esetviszony és esetforma megfeleltetése

 

az esetviszony és az esetforma között nincs feltétlenül egy az egyhez típusú megfelelés:

egy esetforma több esetviszonyt is kifejezhet

                        pl. m. -nAk: a részeshatározói viszony és a birtokviszony kifejezésére is:

                        Pistának adom; Pistának a könyve

egy esetviszony több esetformában is megjelenhet; a) orosz sg. acc.: stol-0 ‘asztal-t’, student-a ‘egyetemistá-t’, lamp-u ‘lámpá-t’ stb.; b) orosz sg. loc.: na zavod-e ‘az üzemben’,  na most-u ‘a hídon’


Inflexiós paradigmák/esetrendszer

 

naz eseteket egymásra vonatkoztatva, egy esetrendszer tagjaiként határozzuk meg (strukturalisták: Hjelmslev, Jakobson)

naz esetformák együttese: az inflexiós paradigma (gr.-lat. leírás: W&P-modell –Hockett)

na m.-ban: ragozás és jelezés; a jel státusával kapcsolatos viták (vö. T.Somogyi 2000, Kiefer 2000)


Accusativusi és ergativusi esetrendszerek

 

Accusativusi esetrendszer pl. a magyar          (nom. vs. acc.):

 

Kati fut.

Kati csokit eszik.

 

Ergativusi esetrendszer pl. a baszk    (abs. vs. erg.)

 

Morroia (abs.) itzuli zen. ’A szolga visszament.’

Morroiak (erg.) heriotza (abs.) ikusi zuen. ’A szolga meglátta a halált.’

Heriotzak (erg.) morroia (abs.) ikusi zuen. ’A halál meglátta a szolgát.’


 Esetrendszerek morfoszintaktikai jellemzői

 

Wurzel 1982 (természetes morfológiai keretben):

 

a) kategoriális rendszerek (szám, eset) és kategóriák (konkrét számok, esetek) előfordulása

b) szóalapú , ill. tőalapú inflexió előfordulása

c) a kategóriák elkülönített vagy vegyített szimbolizációja

!d) a formális különbségtételek száma és módja a paradigmában

e) a kategoriális rendszert tekintve a jegytípusok előfordulása (szuffixumok, umlaut, névelőragozás v. ezek kombinációja)

f) inflexiós osztályok megléte vagy hiánya

 

Magyar esetragok száma

 

nMMNYR.: 28

nMMNY.: 27

nTompa: 26

nBalázs: 20

nAntal: 17

nKiefer: 18

nMagyar grammatika:   18 + 1 melléknévi

                                                + 8 képzőszerű

                                                (5 főnévi + 3 melléknévi/számnévi)


Esetek

 

nSzintaktikai esetek: nom.: zéró, acc.: -t, dat.: -nAk

nLexikai esetek:

instrumentalis: -vAl    

causalis-finalis: -ért

translativus-factivus: -vÁ

formativus: -ként                                            

essivus: -Ul    

terminativus: -ig

irány- és helyhatározók (irányhármasság)       

Hol?

ninessivus: -bAn

nsuperessivus: -(V)n                                        

nadessivus: -nÁl

Hová? 

nsublativus: -rA                                   

ndelativus: -rÓl                                    

nillativus: -bA

Honnan?

nelativus: -bÓl                                                             

nallativus: -hVz

nablativus: -tÓl

                                   

Genitivus és dativus

 

(a)        Pistának a/egy könyve ~ Pista könyve;

            a/egy könyv Pistának, *a/egy könyv Pista

(b)        egy könyv Pistának ~ egy könyv Pista számára;

*Pistának/Pista számára egy könyve

(c)        Pistának adom/k [a/egy könyvet];

            Pistának van [egy könyve];

            Pistának a/egy könyve [Mi ez? Ez…]

(d)        Kinek adod?             – Pistának/neked.

– Kinek van könyve? – Pistának/neked.

            – Ez kinek a könyve?  – (A) Pistáé/a tiéd.

                                                – ??Pistának/??neked.


Szinkretizmus az esetrendszerben

 

na -nAk-os formák szintaktikai viselkedése eltér egymástól

noka: különböző esetviszonyokat fejeznek ki

nezek: a birtokviszony és a részeshatározói viszony

nmorfológiai kifejeződésük részben azonos (a birtokviszony nominativusi esetalakban is kifejeződhet)

nha különböző esetviszonyok egy-egy esetformában esnek egybe: szinkretizmus


A görög-latin hagyomány kritikája

 

nHjelmslev (1935/37): 3 ponton bírálja:

a flexiós esetjelölés miatt az eset fogalma nem világos: pusztán a szám és a nem leválasztása utáni maradék

az esetet az esetvégződésekkel azonosítják

csak az ún. „normális rendszert” veszik tekintetbe (holott ún. különleges, alapvető és defektív rendszerek is vannak)

nhibás a görög-latin rendszer közvetlen vagy közvetett átvétele

naz esetrendszer struktúrája, az egyes esetek értéke az adott nyelv adott nyelvállapotán belül, intralingválisan határozandó meg (belső dependenciák, autonomitás)

naz eset viszonyfogalom --> a vocativus nem eset

naz eset absztrakt kategória --> az esetjelölés nem csak morfológiai jellegű lehet

[így pl. a m.-ban absztrakt genitivusról beszélhetünk, de önálló genitivusi esetvégződésről nem]

 

„Versengő mechanizmusok” az esetjelölésben (Blake 1994)

 

nnemcsak szintetikus (morfológiai), hanem analitikus kifejezési módok is kifejezhetnek esetviszonyt:

pre- és posztpozíciós (elöljárós és névutós) alakok

a puszta sorrendi hely:

            a. John hit Bill. Bill hit John.

            John megütötte Billt. Bill megütötte Johnt.’

            or. Mat’ ljubit doch. Doch ljubit mat’.

            ‘ Az anya szereti a lányát. A lány szereti az anyját.’

a fejen lévő jegy (l. később)


Az esetjelölés rétegei a magyarban

 

naz egyes nyelvekben az esetjelölésnek több rétege is lehet; pl.:

szintetikus/morfológiai – esetragos fn.:

            A könyv az asztalon van.

analitikus – posztpozíciós/névutós fn.:

            A könyv az asztal alatt hever.

analitikus – sorrendi hellyel:

            Kezem megérinti a kezed.

a fejen lévő jeggyel: Pista könyve.

 


Eddigi általánosítások

 

nszintaktikai viszony: esetviszony v. esetfunkció, pl. birtokviszony

naz eset absztrakt fogalma, pl. birtokos eset (gen.)

na kifejezés oldalán – esetjelölés:

 

morfológiai =esetforma, pl. Pistának [a könyve]

analitikus esetjelölés, pl. Pista könyve (sorrend, közelség, a fejen lévő jegy)

           
A grammatikai viszonyok - és ami mögöttük van

 

na nyelvben jelentéseket kódolunk

na grammatikai viszonyok/szerepek milyen szemantikai tartalmakból fakadnak?

-->a szemantikai szerepek (thematikus szerepek, théta-szerepek) elmélete

naz előzményekből:

Tesnière valenciaelmélete (1959)

Fillmore szemantikai (mély)eset-fogalma (1968)

 

Tesnière valenciaelmélete

 

naz igevalencia: az ige mint „horgas atom”: kapcsolóelemeinek száma meghatározza a kapcsolódási lehetőségeit (0-3)

nmiből fakad a kapcsolóelemek száma?

naz igék által megjelenített események „színházi darab” jellege: szereplők és külső körülmények --->

naktánsok (cselekvéshordozók) és körülményhatározók

 

Fillmore mélyeset-elmélete

 

naz esetek 'fogalmi keret' értelmezése: az esetek a főnéven csak megjelennek, de valójában az igét/a mondatot jellemzik

na mélyszerkezeti (szemantikai) esetek: Agentivus, Objectivus (Patient), Instrumentalis, Locativus, Benefactivus stb.

nmorfológiai és szintaktikai magyarázó értékük: az esetegyüttesek alapján igeosztályok, ill. mondattípusok állíthatók fel:

 

            pl. open [_O (I) (A)]

            John opened the door with the key.

           

Felszíni és mélyesetek

 

na mélyszerkezeti esetek viszonya az alany – tárgy felszíni szerkezeti viszonyaihoz: „normális” és jelölt alany-/tárgykiválasztás;

            pl. open [_O (I) (A)]

n„normális” alanykiválasztás:    

            John opened the door.

            John opened the door with the key.

            The key opened the door.

            The door opened.

njelölt alanykiválasztás:

            The door was opened by John.

 

A szemantikai szerepek forrása

 

Frawley 1992:

na thematikus szerepek motivációja a predikáció: az egységek és események közötti viszony lehetősége ebből adódik

naz egységekkel szemben, amelyek független individuumok, a predikátumok (ilyen pl. a minőség, viszony, cselekvés, tulajdonság, állapot) függő jellegűek, csak predikációkban tudnak megnyilvánulni

na predikációkban az egységek a predikátumok argumentumaiként jelennek meg


Thematikus szerepek (Frawley 1992)

 

nrésztvevői szerepek vs. nem résztvevői szerepek

 

nrésztvevői szerepek: logikai aktorok, logikai recipiensek, téri szerepek (spatial roles)

logikai aktorok: agent (cselekvő/ágens), author/effector (kezdeményező), instrument (eszköz)

logikai recipiensek: patiens (elszenvedő), experiens (átélő), benefactive

téri szerepek (spatial roles): theme (téma), source (kezdőpont), goal (direkcionális)

 

nnem résztvevői szerepek:

            locative (lokális),

reason (ok),

purpose (cél)


Thematikus szerepek (Komlósy 1992)

 

nÁgens (cselekvő)

nExperiens (átélő)

nTermészeti erő

nInstrumentum

nJellemzett

nPatiens (elszenvedő)

nCentrum

nLokális

nKezdőpont

nDirekcionális

nEredmény

nVégpont

nPropozícionális


Szemantikai szerepek – gr. viszonyok – morfológia

 

na thematikus szerepek szemantikai természetűek: „Thematic roles are grammatically relevant relations of arguments to predicates, not simply the connections of entities to events.” (Frawley 1992: 198)

nezzel szemben a tipikus gr. szerepek (subj., dir. obj., indir. obj.) szintaktikai természetűek, nem a predikációk, hanem a mondatok jellemzői

na tipikus morfológiai esetek (nom., acc., dat., gen.) pedig a mondatbeli viszonyokat jelölik

negyik sem feleltethető meg egy az egyben a másiknak


Szemantikai szerepek és gr. viszonyok összefüggése

 

na grammatikai viszonyok lehetnek szemantikailag heterogének

            (pl. a subj.-ban kifejeződhet az ágens, a páciens, az experiens, a természeti erő, az instrumentum vagy a jellemzett is)

nvagy szemantikailag homogének (ilyenek a határozói esetek)

 

Szemantikai szerepek hierarchiája

 

nszemantikai szerepek hierarchiája:

 

            agent> patient > recipient > beneficiary > instrumental > location > temporal

 

(Dik 1978)

 

            AGT > DAT/BEN > ACC > MÁS SZEREPEK 

           

(Givón 1983; a megnevezések nála nem következetesek!))

 

nszorosan összefügg azzal, hogy mi lehet alany, tárgy, ill. mi lehet topik


Grammatikai viszonyok hierarchiája

 

            1. subj., 2. dir. obj. 3. indir. obj. (tisztán szintaktikai esetviszonyok);

            4. kötött (határozói) esetviszonyok

                                                                        (Perlmutter, Postal, 70-es évek)

 

            SUBJ > DO > MÁS GR. ESETEK      (Givón 1983)

 

                        )( 2 univ. tendencia:

 

                        1) az ágensek általában tagmondati alanyok lesznek

                        2) ha van dat/benefact.: ált. dir. obj. lesz

                                               

 


Esetek hierarchiája

 

naz inflexiós esetrendszerek szokásos felépítése:

 

nom., acc./erg., gen., dat., loc., abl./inst., más

 

nha egy nyelvben előfordul egy eset, az őt megelőző esetek is előfordulnak

nhiányok magyarázata: a magasabb viszonyokat kötött névmások v. a szórend jelöli


Az esetjelölés hierarchiája

 

nha van morfológiailag zéró eset, accusativusi nyelvekben ez a nom., ergativusi nyelvekben ez az absolutivus

nelőfordul az acc. jelöletlensége is

nszintetikus esetjelölés ált. a tisztán gr.-i, főként centrális eseteket jellemzi

nanalitikus esetjelölés (főként adpozíciókkal) valószínűbb a nem centrális, ill. a periférikus esetviszonyokkal kapcsolatban (szemantikai esetek)


Az összefüggések elméleti magyarázata

 

nKitekintés: magyarázattípusok (Frawley 1992)

 

lokális elmélet (a téri tapasztalatok szerepe)

a metaszerepek elmélete

az összekötő szabályok (linking rules) elmélete