Várgesztes 2003 ősz
Sziasztok, Fitos József vagyok, én kaptam azt a
megtisztelő feladatot, hogy visszaemlékezzek a Vértes MATT-ra. Legyen mindenki
elnéző, ha valami nem úgy történt, mint az ide le vagyon írva. És most lássuk
majdnem egy év távlatából, hogyan is sikerül visszaemlékeznem.
A MATTolók olyan
tájegységre tehették ezen verseny alkalmával a bakancsukat, ahol még élő ember
nem MATTolt. Ennek is itt volt az ideje. Új, ismeretlen környezet. Gratulációt
érdemel a szervezőcsapat e téren is, amelynek tagjai az Állatorvosi egyetem
végzett és palánta hallgatói voltak. Hm igen, az újdonság varázsa!
Az ÁOTK szervező csapata nem rontotta el azt a
receptet, amit az Észak – Bakony szervezésekkor rögzítettek 2000 – ben a
„Hogyan csináljunk túlelőtúrát, úgy hogy senki ne élje túl” című kódexbe, amit
azóta is őriznek (a kémeink jelentése alapján (a szerző)) az ÁOTK
Hegyikecsketenyesztési Kisérleti Telepén a szalmabálák mögötti széfben.
Megszerzésére már kidolgoztuk a tervet: az akció neve: Mission Impossible MATT.
A könyvben szereplő receptekre egyelőre csak
találgathatunk az eddigi tapasztalataink alapján. Néhány paraméter, hogy
tudjunk tájékozodni: viszonylag frankó időjárás, abban az esetben, ha a
szibériai körülményekhez vagyunk szokva; 20 óra alatt teljesíthető menetidő, ha
kocsival vág neki a csapat; és persze lábkímélő túraútvonal.
És most elég az
elrettentésből, remélem mindenki olvassa a következő sorokat is.
A szervezőcsapat most is, mint mindig nagyon
kitett magáért. Igazi jó MATT kerekedett ki a legvégére. Fontos szerepet
töltött be a rendezvény során a játékosság, a találékonyság, az ügyesség, a
tűrőképesség, a stratégia, és a teljesítmény. Az ÁOTK vívmányai mellé írható a
túra előtti ismerkedési vetélkedő, és az, hogy a csapatok az indulásnál az
őrzött pontoknak csak a bizonyos részét kapták meg, így téve még jobban
stratégia versennyé a MATTot.
Az egész túra pénteken úgy
indult, hogy senki sehova. Az esti túra lelőve. Miért? A helyi vadásztársaság
engedélye nem teljesen volt a kezünkben. Ezt a problémát áthidalva sikerült a
túrát az eredeti elképzeléseknek megfelelően elindítani.
Eduscho Szilárd és Pártai
Lucsia szavait idézném az akkori csütörtök estéről: Péntek reggelre virradóra
sok helyen várható az országban futó hózápor, a hőmérséklet éjszaka –8 – 0 C°
napközben 2 – 9 C° között várható (Igaz nem vártuk, de megjött.), az idő
hétvégén sem melegszik számottevően. Sajnos a zord időjárás miatt könyvelhetett
el a MATE mindösszesen 40 – 45 induló csapatot.
Emlékezzünk vissza a
kötelező pontokra és a feladatokra. Összesen hat ponttal és hét lelkes
pontőrcsapattal futhattak össze a túlélőtúrázók fagyoskodó lelkes hada. A
startnál a csapatok 3 kötelező pont koordinátáit kapták meg. Ezek közül 2
rögtön választható volt, mivel az egyik pont csak nappal volt nyitva. A 3
választható pont: Vitányvár, Kaszap – kút és Zsigmond – kő voltak. A később
érinthető pontok: a Gerencsérvár, a Vértesszentkereszti Apátság romjai, és
Csáki vár voltak. A kötelező pontok helyszínein a pontőrök a következő
feladatokkal traktálták a versenyzőket: Vívás, buzogánnyal való verekedés; a
balesetben megsérült csapattag megmentése; sziklamászás; csontok keresése
iránytű és koordináták segítségével;kincsvadászat; íjászat, idegen nyelvek
felismerése.
A nagy hidegben a csapatok nagyon fáztak. Bizony
előkerültek a melegebb ruhák, a sapkák sálak, kesztyűk. A zord körülmények
miatt sokan idő előtt begyalogoltak a bázisra. Vasárnap tudatosult mindenkiben,
hogy a legalacsonyabb hőmérséklet elérte a – 8 C° - ot.
A szerencsésebb csapatok
összefuthattak a túra alkalmával a mozgó ellenőrző állomással is. Amikor is
feladatot lehetett náluk megoldani.
A beérkező csapatokat este
meleg vaddisznópörkölt várta.
A túrát a TSF – MVK
csapata a Sittesek nyerték meg, ezzel elhódítva a teljesen új MATT – kupát.