Liba, kacsa, réz
(Meleg, puha karosszék III.)

Laczkó Rajmund

agyradír

A szerzőt inspirálta egy in-spirál.

Könyvemet rajongóimnak és a Kispál-rajongóknak ajánlom.

Szivarjával teljesen befüstölte már a kis helyiséget, de ő csak bámult ki az ablakon - rendületlenül, mozdulatlan. Magányosan teltek napjai, már csak a múltra gondolt, az elmúlt másfél évre, melyet felesége nélkül élt le. Harminc évi házasság után felesége asztmatikus rohamban halt meg. Ő akkor is ugyanígy szivarozott, és gondolataiba merülve - előző akcióját elemezve - azt se vette ésszre, hogy felesége hörögve sikítja: "Megfulladok!". Csak azt tűnt fel neki, hogy a padlón lila fejjel görcsölő nő ennyi sok év után újra azt mondja "Oh, boy!". Ám ekkor már késő volt.
A temetés nagyon megviselte. Másnap képtelen volt lehúzni a WC-t maga után. A bűz miatt meg a rokonság is itt hagyta. Hetekig csak kószált a hegyekben, majd visszatért a házba és lehúzta a WC-t. Rájött, hogy vagy csinál valamit, vagy megőrül. Belépett hát a titkosszolgálathoz, melyet röviden TSZ-nek hívtak, sok bonyodalmat okozva ezzel a bemutatkozások során. Ő ugyanis a kolhozt részesítette előnyben. Magas kora ellenére sokáig kacérkodott a titkárnővel és a gondolattal, hogy az akciócsoporthoz lépjen be. Végülis kiképzőtiszt lett, ezredesi rangban, ennek megfelelően ezrekben mérték a fizetését. Szakterületeként a közelharcot, a lövészetet és a yoyozást választotta. Különösen ez utóbbival volt nagy sikere, hiszen a szakterület bemutatásánál több magas rangú tisztet is röhögőgörccsel szállítottak át a bázis egészségügyi részlegébe. Az e mögött megbújó cinikus véleménynyilvánítást persze ő nem látta meg, így boldogan gondolta:
- Nem volt hiába a Skriba-féle harcművészeti tanfolyam.
Bár egészségügyi okokból a dohányzástól eltiltották, e szenvedélyéről mégsem tudott leszokni. És ez a döntése - bármilyen furcsán is hangzik - egy kitüntetés birtokosává tette: évekkel később egy tüdőszűrés után kiderült, hogy a tető szigetelését tüdőváladékának kátránytartalmából meg tudják oldani, megtakarítván ezzel annyi pénzt, hogy kimenőre az általa kiválasztott maláj lufikkal láthatták el a srácokat.
Az ezredes a saját szexuális életét a minimumra csökkentette - afrikai bevetések során futtában elkapott még ugyan egy-két struccot, de ez már igazi kielégülést nem okozott neki, a grizzly-medvék pedig már kihalóban voltak.
Egy esős éjszaka kapta meg a KOTAJROGU parancsot. Indulniuk kellett. A parancs megfejtése nem volt nehéz (olvasd visszafelé!), elindulni már nehezebb. Az átalakított DC-10-es különlegesen kialakított belső tere a tizenkét tagú egység részére volt berendezve. A belső burkolatok fegyverekkel voltan megrakva, a hátsó hangárban pedig a szállítójármőveket helyezték el.
Feladatuk világos volt: felkutatni és megsemmisíteni egy bantu-törzset, mely olcsó ebihal-csont hajkeféjével több sikeres merényletet is végrehajtott már nyugati politikusok ellen. Köztük volt Mamár Tesenyitszki lengyel gazdasági miniszter, illetve Békés Csaba magyar honvédelmi miniszter is.
A leszállás után az ezredes rövid megbeszélést tartott a helyi rendfenntartó-erők még életben lévő tagjaival, akiktől megtudta, hogy a bantu-törzs a településtől délre elterülő sivatagba vetette be magát, így felkeresésükhöz nem tudnak elegendő embert biztosítani. Az ezredes persze csak mosolygott. egyrészt, mert a televíziós társaságok élőben adták a megbeszélést, és szerette volna Amodent fogkrémét reklámozni, másrészt szorosra húzott copfja is hátrahúzta arcbőrét. Megbeszélésüknek egyetlen haszna volt: megtudták, hogy csak éjszaka érdemes támadni, a nappalokat a törzs a homokba visszahúzódva tölti és csak éjszaka indul útjára (homokosoknak is nevezik őket).
E hír hallatán az ezredest furcsa érzés töltötte el. Visszaemlékezett a "La calda, tenera poltrona" című kedvenc regényére, melyben a hős mindig az éj leple alatt vitte győzelemre kis csapatát.
A csapatot három fekete Chio dzsipbe ültették. Ezeknek előnye volt az átlátszó szélvédő, a négy kerék és a vonóhorgot díszítő fél teniszlabda. Extráknak számítottak a nyitható ajtók és a tekerhető kormánykerekek.
A települést elhagyva dél felé vették az irányt. Mindenki viselte a bubósisakot, melyet bubópestis ellen vettek fel, illetve egy speciális infravörös látókészüléket. A feltételezett rejtekhely közelében minden gépkocsi tetején megszólalt a jeladó, mely a Family Frost jellegzetes dallamát sugározta. Ez a csel bevált. Megjelent az egész bantu-törzs, kezükben bevásárlókosár és a jól ismert buksztárca. Ám a különleges egység tagjai elkövettek egy óriási hibát: levetették a különleges páncélzatot takaró denevérember-jelmezt. A bantuk túl közel voltak ahhoz, hogy ne vegyék észre, de túl távol ahhoz, hogy el lehessen őket fogni. Ezt az ezredes rendkívül hamar felismerte, és elkezdett ordítani:
- Tűz, tűz!
Az egység dohányzó tagjai öngyújtójukkal szaladtak az ezredes felé, míg a nemdohányzók kovakő és tapló után kutattak a sötétben. Az éktelen haragra gerjedt bantu-homokosok kihasználva a zavarodottságot, ellentámadásba mentek át. Az ezredes hideg fejjel körülnézett, majd letört egy jégcsapot a füléről, fogai közé kapta, elővett egy sorozatvetőt, és elvetett egy sorozat sárgarépát. Mikor látta, hogy a fegyver tüze elől hasra feküdt társaira ennek ellenére is rávetik magukat a homokosok, úgy döntött: szégyen a futás, de fárasztó. Így beindította az egyik Chio-t és elropogott.
Bár padlóig nyomta a gázt, a bázis mégsem akart közelebbinek tűnni. Így beindította a motort és újra próbálkozott.
Visszatérve a DC-10-hez újra felfegyverezte magát, és hogy fegyverzete megfeleljen az éjszakai harcmodornak, eltett egy kispárnát is. Mivel tudta, hogy az ellenség tábora hol fekszik, nem vesztegette az időt, kapcsolta az ötödik sebességet, és meghallgatta a Petőfi rockzenei válogatását. Elérvén a rejtekhelyet, kikapcsolta a motort, összeszedte fegyvereit és bátorságát, és közelebb lopódzott. Egy magaslatra felmászva elővette éjszakai látókészülékét és körülnézett az alatta húzódó kis táboron. Miután benézte az őrök helyét és mozgását, elővette kedvenc Mauser 222-es mesterlövész fegyverét, felerősítette rá infraibolya-ultravörös célzókészülékét, és munkához látott: rövid, egymáshoz közel fekvő sorokat ásott, egy-egy ásónyomás helyébe 4-5 szem kukoricát szórva. Meglocsolta őket, visszatemette a kis gödröket és szeretettel nézte munkáját.
Célzásra emelte fegyverét, majd bekapcsolta az infrát. A kis fénypont hűvös nyugalommal söpört végig a tájon, rubinvörös fénye azonban a bantuk számára láthatatlan maradt. A távolságmérő rohamosan közeledett az ötszázas határhoz. "Ideális távolság" gondolta az ezredes. Nagy levegőt vett, és magasba emelte fegyverét. Fejmagasságba. Végignézett a puska csövén, mely pontosan a bantu silbak tarkójára mutatott. Ujja az elsütő-billentyűre szorult. Elég volt egy tíz dekagrammos nyomás, és a lövedék 800 m/s sebességgel tartott célja felé. És talált. Az őr egy hang nélkül csuklott fel, ivott egy pohár vizet, összeesett és meghalt.
A közelebbi őrt egy gyors műtéti beavatkozással segítette a túlvilágra - gégét metszett. És mert más bantut nem látott társai közelében, hozzálátott kiszabadításukhoz. Miután az első köteleit elmetszette, kissé habozott, hogy mit is mondjon, aztán kivette a szájából a habfürdőt. Kettesben kiszabadították a kommandó összes tagját, felfegyverezték magukat és az egész tábort foglyul ejtették. Eme magasztos tettükkel kivívták az egész világ elismerését, plusz egy-egy láda paprikás turista-sajtot a nyomós fajtából, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságától pedig egy-egy kacsát, az "Ágytál, amire vágytál" felirattal.
Ezek után a kis csapat felszállt a Mut-Air menetrendszerű járatára, és hazarepültek. Otthon már várta őket családjuk és a meleg, puha franciaágy...