| Kedves barátaim, az alábbi egyszerű gondolatokkal kívánok mindannyiunknak áldott, békés Karácsonyi ünnepeket. A várakozás csendje... Hajnal van. Gözölgő kávémat kavargatva, csak most tudatosul bennem, hogy advent van. Kapkodva meggyújtom a gyertyákat, lángjuk nyílegyenes, rezzenéstelen. Ujra készül örömére a lélek. Eltelt egy év, de mintha még tegnap lett volna az elöző. Arra gondolok, tettem-e valamit az asztalra. Hoztam-e békét, boldogságot, örömöt a családomnak, barátaimnak, szeretteimnek. Morzsákat gyüjtögetek, kis kapaszkodókat a holnap, a jövő miatt. Havas karácsonyok, csontfagyos, hólepte reggelek jutnak eszembe. Egy hólapát zaja veri csak fel a csendet, a lázas, titkos ajándékozás időkét. Karácsonyok együtt szeretteinkkel, aztán ahogy az évek telnek felnövünk. De töretlen bennünk hit. Az örök tiszta lelkű gyermek. Készülünk, lelkünket ünnepi ruhába öltöztetve. Az ablakra a későn jött fagy dérvirágokat rajzol, közben kávém kihül. Emlékek köre hívogat, a meleg szobák áhított ünnepi csendje, a várakozásé, ahogy várjuk, még hittel az angyalkákat a csillagszórók s gyertyalángok fényében. Nincs kor, kortalan ez a csend, a szeretet, az adni s kapni, az ajándékozás öröme. Egyedüli pillanat ahogy átéljük szeretteink örömét. Jó lenne örökké így maradni. Bennem most béke van, csend. Eloltom a gyertyákat, ébred a reggel. Jega 2002. 12. 10. |
| Advent |
 |