Parti Nagy Lajos

A hét asszonya

(tolltartó Jolánnak)

Hogy mire vágyik a hét asszonya? Arra, fikabubuskám, hogy egyszer fölmegyek a várba villamossal, de üresen, cseszed, olyan üresen, mint egy boríték. Az nekem király volna, hogy semmi föl-le ugrálás, semmi utasállat, érted? Ezen sokat szokunk a kínunkban röhögni, hogy utasállat, érted, hány utasállatod volt, kérdezzük a melegedőben, meg meséljük a jó beköpést, amit az ember kigondol menet közben, hogy mit kiabálna be szívesen, ilyesmiket, hogy aids-esek leszállni, Rákóczi tér, satöbbi.
      Most mér csitítol, baszkurka, ha egyszer te kérdezted, hogy mire vágyok? És hogy tessek beszélni nyugodtan, veszi a magnó? Akkor most ne csitítsál, mer beleöntöm a konyakomat a kis izédba, jó? A hét asszonya is egy ember, nem? Annak is egy mája van gyerekkora óta, nem? És annak is van privát szférája, ha éppen kurvára szúr is, nem? Na hát akkor. Hogyhogy most már elég föl van véve? Majd akkor elég, hogyha nekem elég, okéka? Vagy ha kidob a pincérnő.
      Még jó, hogy nem faszodba vaskarika, azt hiszed, hogy egy villamosvezetőnő már nem is személyiségi jog, hanem egy klozetti piszkepapír, egy utolsó szopacnyaló bervamohikán? És te csak énnekem ne akarjál fizetni, mer én akarok fizetni. Talán ha villamosvezetőnő az ember, nem fizethet? Jól van, hát nem topomfasza, de azér nem leszünk minden reggel öngyilkos. Na és? Van aki még villamosvezetőnő se, a túlnyomó többség még villamosvezetőnő se.
      Igenis, hogy ki tudom mondani. Csukott szemmel is ki tudom. Kinyújtott kézzel.
      Villamosvezetőnő, nesze.
      Méghozzá hatos villamos. Ami akkora csúcs, hogy fogalom. Himalája, barbikám, és akkor még finom voltam. Mire hazaér, a torkáig ér az embernek az emberiség, ha lát egyet, rögtön bőgni kezd, úgy bőg, mint a kék ég egy szárnyas betéten. Ha messziről is, ha a tévében is egy darab utas formájút meglát, már bőg. Bőőőőőőőő, így. Amíg el nem kezd kurvára köhögni. Nó ember, nix ember, nyet ember, ezt köhögi bele az ágyneműtartóba az ember, és csak ül a fotelkarfán, lóg a feje, lóg a letolt harisnyája a másfél szoba loggiában.
      Világvégem van, ezt mondja.
      Csak a Jucik röhögnek éjjel-nappal. Ha mondjuk karácsony előtt le lesz a haja szőkéje nőve a hét asszonyának, akkor jön a Juci. Mindenkinek van egy Jucija, aki ellenőr, szeret hajfesteni, és kleptomániás, kiskanál, likőröspohár, pézsé, ilyesmi, de nem kér pénzt, csak kölcsönbe, és hozza kimérve a festéket. Jóestélauder, így köszön a Juci, vedd ki ujjad punádból, így köszön, s nevet, szeghalmi. Van egy halott férje, azzal él. Az akkor szépen befesti, meg minden, vitaminmaszk, talpmasszázs, házibéliz. Megbeszéli az ember, hogyan lehetne meggazdagodni. Na, hogyan? Kösd le a betétemet tartósra, úgy. Mindegy, buli van, énekelnek. Az csúcskirály.
      Reggeli csúcs, délutáni csúcs, tátracsúcs, az ember csak kigondol jó poénokat, pedig legszívesebben beleordítaná a mikrofonba, hogy tessék mindenki leszállni, addig nem megyünk tovább, amíg mindenki le nem száll. Van lába, menjen gyalog. Jó idő van. Nem ám budai hídfő, meg a sunnyogás! Persze ez csak el van képzelve, gondolhatod, állás nélkül mi a lólángoltat csinálna? Ez nem megy, ha az embernek gyereke van. Hú, topomfasza, én neked itten magnózgatok, a Richárdkát meg nem elfelejtettem! Még jó, hogy már ott van az óvónőnél Mátyásföldön, általában haza szokja vinni, ha nem megyek időbe. Na és, ha óvónő, van teje, nem?
      Most mehetek ki érte a retkesbe. Olyat persze nem lehet betenni az újságba, hogy a hét asszonyának nem jut taxira, meg legszarabb napszemüveget hord, azt, ami elolvad a napon, és ha ráolvad neki, akkor gyökérig ki kell szedni a szemöldökét, mi? És persze azt se, hogy összevissza menstruál, sok túróstésztát szeret, továbbá a lehető legtipikusabb egyedülnevelő. Majd meglátod, fikabubuskám, van olyan, hogy nincs mit csinálni, elég egy lassú szám, elég, hogy nincs bezárva a diszpécseriroda, és mire körülnéz az ember, elmegy a magzatvíz.
      Na és, ha a hét asszonya egyedülnevelő göndör nógrádverőcei pénzügyőrtől? Aki azzal kezdte az apaságot, hogy hozott egy komplett Barbie-t a Richardnak. Vette elő ünnepélyesen. Hát erre mit mondjon az ember? Te fasz, hát Barbie-babát? Hát ez nem lány! Már megbocsássál, te aszontad lány. Én, kérdi a hét asszonya, és eláll a szava, én??? Te. Lehet, hogy összetévesztetted, mondja a kékszemű pénzügyőr, és kibújik a cipőjéből.
      De szó szerint így volt, hogy kibújt. Ült ott az embernek a heverőn, azt hitte, lesz egy kis dugás. Persze lett is, nem valami topomfasza, de mér ne lett volna, utálni utálja, de hát a zuhanyrózsit is utálja az ember, nem? Bocs. Aki meg idenéz, az nyugodtan kapja be. Interjút adok, na! Mit mondtam? Ja igen, hogy azután meg, a rágyújtás közben, megkérdi az ember, hogy mit nem mondtál te az előbb? Azt, hogy megnősültél? Ja, mondja a pénzügyőr. Ezt bírtad mondani, bazmeg petting közbe? Mér, akkor jutott eszembe, mondja a pénzügyőr, de szó szerint. Erre az ember kidobja, mint a taccsát. De mint a tévébe, le a lépcsőn, le a satöbbin.
      Pláne ha nem egy kimondott plaza testalkat a hét asszonya, akkor lehet félni tőle, ne féljél. Ezek a nagy, szalámis körme az embernek, bizonyúristen föl se veszi a körömlakkot, eltörik, már mielőtt fölkenyem. Akkor minek kínzod, kérdezi a Juci. Mittudomén, mondja az ember, hogy olyan legyen, mintha kikapartam volna a szemüket. Akkor mér nem kékre föstöd, te tavicsuma? Hát piros szeme csak a nyúlnak van, pláne lila! Az meg nem jár békávéval. Még az kéne, röhög az ember, hát nem elég a sok bunkó utas? Majd csak annyit mondod, hogy egyszer bemondod nekik hangosan a mikrofonba, mondja a Juci. Már mér ne lehetne, ha egyszer azok? Mind az. Bunkó utas. Bunkó, bumburnyák, bunyeváci, bunkec dolóresz.
      Mér, azt be szabad mondani, hogy figyelem, figyelem, a járművön ellenőrök és zsebtolvajok dolgoznak? Azt lehet az embernek? Különben ne féljél, attól is mind beszarnak, hatvan év alatt az összes leszáll, a maradékra meg sutty, ráfékezek, az egész csontleves lesz, ne féljél és gajdesz. Persze vigyázni kell, mert itt nem úgy van ám, hogy mindent lehet, mint a metróban, itten tiszta kirakat egy hét asszonya, mindent lát a jogtanácsos meg a belső ellenőr, ha bármit viselkedik az ember vagy eszik, rögtön kész a baj.
      Vagy ha bebaszik egy magánügy. Ha például pont látja leszállni az ember a göndör, dugós pénzügyőrt, de már nyolc hónap gyerektartással a füle mögött, nyolccal, hát persze, hogy fék és mikrofon, és nyitott ajtó, és kikiabál az ember, hogy hé, ikszipszilon, de teljes névvel ám, hé, te szopócitrom, hát hová rohansz szakaszvezető létedre, nyolc hónap az nyolc hónap, hallod? De zeng ám az egész Szigeti bejáró, ne féljél! Ha hallják, legalább megtudják, az meg csak sunnyog el, persze civilben van, hogy föl ne ismerjék. Gecicsuma pénzügyőr, kiabál az ember, és megy utána a villamossal a Margit hídon, fogják meg a pedofilt, az utas meg persze ráér közben, és nyíltan röhögcsél a más baján, kuss, nem röhögcsél az utas, mondom, mer belefordítom a Dunába. Na akkor jól van, Jászai Mari tér, ajtóbalolnyíl. Sőt ajbanyil.
      Egy szóban el lehet intézni, nem ám úgy, mint a föld alatt, hogy komplett Lear király belépője, "tessék szíves már ne tömörülni összefele az első ajtónál, hát nem tetszik látni az utasnak", hát itt ilyen nincs, hanem szigorúság. Amíg az a kedves utas ott le nem száll, nem indulok, mondja az ember, például. És hogy hé, kinek beszélek, megmondtam, amit megmondtam, küldhetik ide a felőlem akárkit. Jedlik Ányost. Nem indulok, amíg az a koporsós le nem száll. Mindegy ha nagybőgő, akkor is szálljon le, vagy lökjék le az utastársak, dádá, jegenye. Ki cigányozik? A Hitler aki cigányozik meg a Jávor Pál, na ugye.
      Persze, hogy lelökik előbb-utóbb, hát mindenki haza akar jutni a családjához, nem? Hát ha egyszer beszorul oda keresztbe, mint a csirkecomb és nem mozdul, mit csináljanak? Lelökik és lehet haladni. Na ugye, mondja a hét asszonya, és becsukja az ajtót, Oktogon következik. De akkor kábé már okádok, hajnal óta szaggat a trutyi, érted, úgy csikorog bennem a mensi, mint a slejmos sóder, mint a puncihús egy betonkeverőben. Kurvaanyátok, azt bezzeg egy pénzügyőr sem tudja, hogy mi ez. Mér ne mondjam, ne csitíts, mi vagy te, pincérnő?
      Na, akkor ne pisszegessél, ha nem. Tartsd a magnót és kérdezzél! Megjegyzem, az is tehet egy szívességet, a pincérnő, nyugodtan tehet, csak nézzen ide. Tudod ki fél!? Hozná inkább a konyakomat. A hét asszonyának. Hol tartottam? Az Oktogonon, mi? Na ja. Eleve mér mind karácsony előtt utazik, hát nézze meg az ember! Hát itt jön utánam a következő járattal a Rudja Panni, de arra egy se szállna, csak szoliztassa a csöcsit üresen, mer az naná kirakja télen nyáron, hiába lelóg neki, mint a szakálla, énekkarban énekel jehovistáknál.
      Hát mondd meg nekem, ha az ember egész életében mindenhová be bír préselődni, akkor mér csak az egy villamosban nem bír? Otthon is megáll az ajtónál, mi? És nem mozdul, hanem betömörödik? És például mér visz porszívót? Az ember ezt azért megtárgyalná az utassal, hogy nincsen-e más megoldás. Továbbá terhes asszony menjen taxival az elhajtóba, akkor nem hányja le nekem az ülést. Hogyhogy hogy mondhatok ilyent? Úgy. És benyalhatnak a farhátnak. Hát tessék már megérteni, hát itt jön mindgyár mögöttünk a következő szerelvény, hát már én föl nem foghatom, hogy milyen birkák, ha meg rácsukom a szívére, rögtön jogtanácsossal jön, hát gyere, mondja az ember, húzzon az izéjére a Megváltónk, gyere, akivel akarsz, de legalább ne állj keresztbe, anyám, hát az ilyennél a marharépa sokkal okosabb, Király utca következik.
      Ne féljél, egyszer azt álmodom, hogy becsukom az ajtót, aztán ki se nyitom, egynek se, sohase, kész, vége, szellemvasút a Körúton, teljes sebességgel, usgyi, Boráros tér aztán bele a Dunába, bumm. Bocs, ezt most én vertem le? Mindegy, nem a te konyakod volt, nem? Akkor nem mindegy, ha össze se törött? Igenis, hogy bele a Dunába, bumm. Na, most szállogass le és dumáljál, fóbiáskám, most meg fogod hallgatni, amit mondok, és akkor az ember elmondja egyenként mindnek, hogy micsoda szemét vagy, te is, te is, de mindegy, most itt maradunk szépen, ne sikítsál, cseszki, én se bírok úszni, mégse sikítok, jó hideg víz, jó kis halak...
      Különben tudod, hogy mire vágyik most a legjobban a hét asszonya? Megmondom. Hogy vidd ki szépen hányni, ha már ennyire fölkeverted a gyomromat, de ne ám itt hagyd a táskám, baszkurka, benne van a telefon, és pont fél kilenckor fog hívni az óvónő, az ura addig szokta bírni, utána tök veszélyes, meg hívjál egy taxit. Vagy tudod mit? Szíjjazzál rám két szárnyat és tuszkoljál ki az ablakon. De komolyan. Mér pont egy villamosvezetőnő ne repülhetne ebbe a kurva stuvardressz világba, nem igaz? És húzd le a zsizsi magnódat a vécén.