Heptameron-lexikon

Amőba · Kulcsfogalomnak szántam az előadásaimban: amőba az, aki véleményeit tekintve szétfolyik. Nehéz így élni, írni pedig szinte reménytelen. ® gerinces, teknősbéka

Balaton nélküli Balaton · Harmadik éve, hogy megvesszük a (jó, közel sem méregdrága) strandbelépőket, aztán nagyjából senki sem megy le közülünk a strandra. Pedig némi idő talán akadna rá. Idén a Zsuzsa azért le-leszaladt, néha mások is. De a nagy találkozás a Balatonnal az utolsó éjszaka történt, a záróversdallam után. Akkor végre kiürült a tábor. Remélem, jó volt! ® (Oravecz Dénes: Ma óta)

Bambák és élénkek · A félkómás állapot főleg a reggeli és a délelőtti időszakra volt jellemző, bár egyesek (Ricsi) akár napi 24 órán keresztül tartani tudták a szintet. Érdemes megnézni néhány táborfotót. Amúgy szerintem messze nem értük el a tavalyi szintet, igaz, az sokkal jobban is volt dokumentálva.

Ugyanakkor ez egy igen élénk tábor volt. Sokan folyamatosan akcióban voltak, folyton szólt a zene, a Jaj, sötétben-t annyit próbálták, hogy már a fülünkön folyt ki. Csabi az erdőbe járt ki üvölteni és versrészletekkel fordult az elmenekülni nem tudó szembejövőkhöz. De ilyesmikről majd máshol bővebben. ® hangszerek, hangszeresek ® Versdallam-próbák

Ciki dolgok · ® elkészült írások ® éjszakák

Csapat (diákok, mindenki) · Tudjátok, milyen jó banda voltunk most? Gergővel értek egyet, aki ezt meg is írta. ® (Oravecz Gergely: Véget ért)

Cseh Tamás — Másik János: Levél nővéremnek · Utolsó szabad esténkre időzítettem ezt a műsort: nézzük meg kivetítőn! Én nagyon szeretem, de nem csak ezért akartam. Az író-újságíró szekció tekintetében összefoglalásnak tűnt. Egyszerre valóság, művészi és publicisztikai ábrázolás. Mindenki meg is nézte rendesen, utána beszélgetni lehetett róla, az humanitárius okokból már fakultatív volt. Nem jöttek sokan, a tábor harmada se. Kár, mert az egyik leghangulatosabb tábori este volt. Főleg Kökény Dalma lelkesedésére, Vanessa elképedéseire emlékszem és arra, hogy én szokás szerint mindenbe belepofáztam, mert megint én tudtam mindent legjobban.

Csocsó · Nagy igénybevételnek volt kitéve az asztal. Nekem főként Vanessa játékmódja tetszett, melynek következtében a csocsóasztal jelentékeny utakat tett meg, olykor kifejezetten világ körüli útra indult.

Csökkentett mód — és a Heptameron · Ez a tábor nagyon más volt, mint a szokásos Heptameronok: nem volt ott Kósa Laci (ez óriásilag jelentős különbség!), szűkítettük a keresztmetszetet is. Sokáig neve sem volt, végül úgy döntöttünk, megtartjuk az eredeti nevet mégis, de hozzátettük a „csökkentett mód” megszorítást. Így zászlóra írhattuk, amit végül oda írtunk.

Egyébként én szeretem a Heptameront, bár tavaly nagyon nem jött be nekem, én se neki. Szeretném, ha még csinálnánk, és Nagy Ricsi hozná a távcsövét, ha mindenki hozná, amije van.

Égések · Hát… Én most talán nem égtem annyira, mint tavaly. Sajnos kicsit égett Péntek Viki, legalábbis ő úgy érezte, pedig az egészben ártatlan (én beszéltem rá meggondolatlanul, hogy mégis mondja el azt a döghosszú Szép Ernő-verset, amivel aztán elakadt). Ráadásul ő abból nagyon szépen jött ki — és nagyszerű lesz majd 23-án!!!! Égett Ricsi is, akkor úgy gondoltam, még jobban kellett volna, talán többet tanul az esetből. (Azóta megenyhültem.) Égett Misi a kullancsával. Más nagy égésekre én nem emlékszem, a személyesekkel, négyszemköztiekkel pedig mindenki számoljon el önmaga.

Elkészült írások · Nem mondhatnám, hogy fölös számban készültek ilyenek. Cikinek érzem, hogy ennyire nem produkáltatok semmit. Az első körben még csak-csak, de a másodikban már szinte semmit, és bizony szeptemberben is hiába vártam, hogy pótlólag érkeznek még alkotások. Pár emberrel kapcsolatban tényleg felvethető, hogy ugyan mi a jó fenét csinált egy héten keresztül. De nem morgok tovább, mert tényleg nem vártam én el túl sokat, nem ilyesmiről szólt ez az egész.

Ez nagyon fontos dolog — ez csak egy tábor · Megpróbáltam magamban elérni, hogy a táborban ez legyen most a jeligém. Tavaly nem tudtam távolságot tartani, rosszul is jártam. Persze idén se akartam direkt kívül maradni: tényleg sokat számít nekem, hogy mi hogy lesz. De? Ez azért csak egy tábor, mondogattam. Ezzel hűtöttem magam. Aztán ezt az egész genya dumát elfelejtettem, mert mégsem csak egy szimpla tábor volt, nem csak egy akármilyen tábor lett.

Filmek · Radvánszky Péter bulija lett volna. Mint tavaly, most is vittünk egy sereg filmet. Egy sem került elő közülük. Nem bánta nagyon. Jutott neki más. Például megették a poloskák.

Foglalkozások · Hát volt jópár. Parragi Eszter Parti Nagy-foglalkozásain, főleg a vége felé, gurultunk. Rózsa Peti filozófiatörténetes dolgait, ha hinni lehet Dininek, kicsit untuk. (Én szerettem.) Kökény Dalma médiaelméleti előadásait imádtuk. Lőrincz Dalma szórakoztatónak bizonyult. Vanessa egyszál előadása nehézkesen, ráadásul viharral indult, aztán valamennyien belelendültünk. Én is mondtam ezt-ezt, jól éreztem magam közben, de sok nem jött ki az egészből. A Tűzszekereket megnéztük, de minek, a Cseh Tamás-műsor sem járt lényegesen jobban. Volt még egy tábortűz, volt három Versdallam, és persze és főleg, a vendégünk. Azt hiszem, elvoltunk.

Gerinces · Az a bizonyos definiálhatatlan valami, félúton az amőba és a teknősbéka között. Az utolsó foglalkozáson egy sereg, bizonyára unalmas tanácsot adtam, hogyan kell/lehet ilyesfélévé válni. Ebben az újságban szintén olvashatjátok ezeket az intelmeket, persze lényegesen rövidebbre fogva. ® amőba, teknősbéka ® (Haag Zsófia: Őszintén szólva)

Grafitnesz · Parti Nagy legújabb verseskötete, benne Dumpf Endre őszológiáival. Nem volt már időnk rendesen megbeszélni őket. Kár. De sok idézet jutott innen a falakra.

Hangszerek, hangszeresek · Évek óta mondják nekem különféle profik és félprofik, hogy a Versdallam szöveges része lényegesen jobb, mint a zenei. Ott sok az esetlegesség. Ennek az észrevételnek persze titokban örülhetnék is, lévén, hogy a versekhez értek valamennyire, a zenéhez egyáltalán nem — de mégsem szoktam örülni, mert számomra a Versdallam komplexen lenne az igazi. Tény, a zenei oldalt mindig rábízom azokra, akik éppen vannak — persze ha valami nagyon nem illik az adott műsorba, akkor tiltakozni szoktam.

Ezért nekem igazi zenészek kellenének. Olyanok, akik ugyanakkor tekintetbe tudják venni a készülő műsor témáját, hangulatát is. Volt már nekünk Sziklai Andrisunk, Neményi Annánk — őket nem ismeritek, de nekem máig mércét jelentenek. A tavalyi táborban nagyon sokat vártam Várhegyi Zsolttól: jön, gondoltam, és egy héten át zeng majd a zenétől a tábor. De nem úgy lett. Ki tudja, miért nem? Csinált két szép előadást, amúgy meg jól elvolt a magánéletével. Ez eddig rendben is volna, de mit csináltak a többiek? Nem kis fejtörést jelentett ez nekem.

Úgyhogy az, hogy az idei táborba hangszerdömping érkezett, nem nyugtatott meg különösebben. Akkor se, ha tudtam, a használóik is nagyszerűek. Hiszen zömmel tavaly is itt voltak. Ezért hát: vártam. Várakoztam. Nem voltam nyugodt.

És egy héten át zenében úszott a tábor. És úgy észleltem, többen mondták is: idén a zenei rész felzárkózott a szövegeshez. És hogy néz ki mindez pár nappal az iskolai bemutató előtt? Ugyanígy, sőt. Köszönöm nektek. Hadd ne tartsak névsorolvasást, hogy kiknek.

A Heptameron és a nagyvilág · Hiányzott valakinek a nagyvilág? Nézett valaki tévét? Olvasott újságot? (Lőrincz Dalma szigorúan szakmai alapon vásárolt Best-jeit és Mai napjait leszámítva most?) Talán Radvánszky Péter tett kísérletet egyedül a rendszeres napilapvásárlásra, de mintha ő is elállt volna ettől egy idő után.

Hernyó · Az se volt idén, nem úgy, mint tavaly, amikor szegény Tibi egy hétig volt halálos rémületben és életveszélyben. (Idén csak kullancsbébi jutott, és a Misi volt a Tibi.) Meglepőbb, hogy nem voltak lepkék se. Azok a pici, csúnya feketeszárnyúak. Hová lettek? Más években úgy kell agyongyilkolászni őket.

A hét asszonya · Parti Nagy Lajos novellája, felolvasta nekünk, elképesztően jól, fapofával, és mi ezerfelé dőltünk. (Azok is, akik kevésbé szoktak akár kétfelé is dőlni.) Megtaláltuk aztán ezt a szöveget az interneten, és most ebben a lapban olvashatjátok is.

Én korábban életemben egyszer hallottam Parti Nagyot, Bécsben, a Collegium Hungaricumban. (Kovács András Ferenc volt még ott, az se volt semmi.) Ott olvasta fel talán először a még publikálatlan Holaha zanzákat (asszonynevén: Szívlapát). Kivoltam a gyönyörűségtől. Most láttam, hogy nála volt ez a vers is, nyilván szereti, és csak reménykedtem, hogy nem olvassa majd fel. Berci miatt. Persze nem is engedtem volna, hogy felolvassa, vagyis könyörögtem volna, hogy ne: nekünk azzal még dolgunk van. ® (Parti Nagy Lajos: A hét asszonya) ® (Parti Nagy Lajos: Holaha zanzák)

„A hiányzó hős” · A Cseh - Másik esten ez lett a Rózsa Peti. A szemközti táborból átlézereztek hozzánk — és ő, dacolva a fagyhalállal, felállt, szétfeszítette a pokrócát a levegőben, és azzal takarta a vetítővásznat. Szociológusok figyelték meg, hogy manapság egészen apró megoldatlanságok mellett is elmegyünk; nincs, aki rászánna egy kis energiát, hogy mondjuk egy kukát felhúzzon az úttestről, hogy ne alakuljon ki forgalmi dugó. Aki a dolgot mégis megteszi, nos ő „a hiányzó hős”, és ez volt nálunk a Peti.

Hősöm tere · „A Hősök teréről nemrég lőtték fel az ezer darab fehér óvodást. A hangzavarból is kihallani elragadtatott sikoltozásukat, szépen látszik az ablakomból, ahogy fluoreszkálva eltűnnek a kivilágított, hasas felhők között, majd fél perc, egy perc múlva visszazuhannak, gyorsabban, lassabban, attól függően, hogy kinyílt-e az angyali ejtőernyőjük.”

Tubicáné, de főleg Tubica, túl a félig nyers manökkenen és mindenféle hoppon maradáson, feltápászkodnak a műfűről és hozzáfognak, hogy ők legyenek minden térerő. Parti Nagy Lajos ezzel a regényével megmutatta, milyen is az, amikor neki „novell kéne inkább s román, / s ha épp novell, félig román, / vagy tán egészen az”. Ez a mű egészen-egészen román, és most már tudhatjuk azt is, milyen lesz a Tisztabúza éjszakája, ha egyszer összehozzák nekünk… Milyen lesz? Sok kétségünk eddig sem volt, de rémületes…

Idézetek mindenütt · Eszter sok-sok színes fecnit gyártott Parti Nagy-idézetekből, ezeket ragasztgattuk ki a tábor különböző helyeire. A legtöbbnek nagyon jó helyet találtak a táborlakók. A bejáratnál volt például a „Tudtam, hogy eljössz, bár nem reméltem!” - felirat, direkt Parti Nagynak szánva, de persze túlhajtott rajta. Egyébként aranyos volt, hogy az ebédlőn díszelgő valamelyik sorát nem ismerte fel, mi legalábbis jót mulattunk ezen, ő viszont azt mondta: honnan ismerném fel, hát ebben nincs hiba! Ami szintén jogos. ® (Parragi Eszter: Szívlapát)

Időjárás · Hűvös, esős idővel kezdtünk, de aztán olyan szép hetünk lett, hogy az már pofátlanság-számba megy más, szerencsétlenül járt táborokkal szemben. (Én egyébként három hetet töltöttem Szepezden ezen a nyáron, és az összes jó időt lenyúltam.)

Időkapszula · No, hát ez is a Misivel függ össze. A történet ott kezdődik, hogy június végén, amikor a filozófia-táborba készültünk, az említett férfiú megjelent nálunk, a Kacsa utcában egy dobozzal, amelyben egy tűzrőlpattant, négy kiló tíz dekagrammos, formás kő (majdnem egy komplett újszülött) rugdalózott. Ezt a fizikai objektumot akkor le kellett vinnünk Szepezdre, onnantól egy hónapig, a Heptameron-táborig a pincében lakott. Misi terve az volt, hogy ezt a követ a táborlakók majd szépen befestik, aztán belakkozzuk, elássuk, később időnként majd ki — és gyönyörködünk abban, hogy telik az idő. Merthogy ez lesz majd a mi híradásunk az utódoknak. Időkapszula, mondta.

A kő most be van festve és tényleg gyönyörű. Lakkunk persze nem volt, ezért nem is ástuk el. Jelenleg az autóm csomagtartójában görög ide-oda. Előbb-utóbb eljut a Szent László Gimnáziumba, ott is az asztalomra, emléknek és nehezéknek. További sorsáról majd a Misi dönt.

Írók — újságírók · A lényeget már megírtam: ® elkészült írások. De most jöjjön a dolog másik oldala, mert az is lényeges:

Mindent nem lehet csúcsra járatni. Eleve világos volt, hogy valami féloldalasra sikerül majd: vagy a Versdallam, vagy az írás. Attól a pillanattól kezdve, hogy kiderült, a Versdallam turbó fokozatra állt, az írás-részt takarék-üzemmódba kapcsoltam. Persze hogy sokkal többet kellett volna írni. Erőltetni kellett volna. De nem maradt rá energiánk; nekem se. Ami írás egyáltalán elkészült, azt is a hajnali órákban olvastam át. Nem sajnáltam rá az időt, olvastam volna szívesen többet is, ha lett volna mit: de sokkal többet úgysem tudtunk volna kihozni a dologból. Így ez a rész kicsit elméletibbre sikerült a tervezettnél, de sebaj: heteken belül megalapítjuk a László új diáklapját (emlékeztek, megbeszéltük!), oda majd lehet írni mázsaszámra! ® (Oravecz Gergely: Jó hosszú cikk)

Kaja · Idén nem volt tragikus, nem észleltünk mákostésztában mászkáló hangyákat. De azért érdekes volt a vasárnapi ebéd csereváltozata, meg az az eset, amikor ebéd helyett vacsorára tettek át egy második fogást — több pénzért. És nem értették, mi a problémánk egyáltalán, és hogy miért mondjuk le azt a napot. Mert persze lemondtuk. ® (Rózsa Péter: Fölcserélt leves)

Kapolcs és mi · Amikor a mi táborunk kezdődött, még javában tartott Kapolcs. A fél banda ott volt már egy hete, imádták. Mégis, a tábornyitás napján szinte mindenki átállt csökkentett módba — vagyis átjött hozzánk a hegyen. Ez azért jót jelent, nem? Csak a tömkomosok (Mráz István, Raffay Réka) érkeztek később — őket nem engedte előbb Papp Laci. Megértem: jók. (Bár nálunk már nem csináltak különösebb dolgokat…)

Képek · Mint látjátok: ez az újság tele van képekkel. Pedig hát alig fotóztunk.

Tavaly Sárkány Péter direktor urat kértem meg: fényképezze végig a tábort. Az eredmény: úgy 400 fotó, merthogy Vásárhelyi Gabi is beszállt…

Gép idén nem volt. Vanessa kamerázott, amikor ráért vagy eszébe jutott. Az ő filmfelvételeiből nyertük ki a fotók egy részét. Ezért és csak ezért van a képeken ember.

A többi képet (már a tanári táborban) az Oravecz-testvérek csinálták. Így tudtam ide beilleszteni a zászlót, a cetliket, a plakátokat.

Kirándulás · Idén nem volt. A tavalyi borpincét úgysem tudtuk volna überelni…

Kőhordás · Hordtunk követ is, hogy az István örüljön. Hozzájárultunk az új sportlétesítmény elkészültéhez. És felemelő érzés volt ez nekünk. Szepezd, Szepezd, te min —

Kökény Dalma · Régi tanítványom és barátom, régebben nem láthattátok. Idén médiaszakértőnek adta ki magát, igen komoly sikerrel. Macskatermészet: időnként megjelenik, akkor simogatni kell és hálából dorombol. (Ezt most pontosítom: minden hülye pasi azt hiszi, hogy a macska-nő hálából dorombol, pedig egy fenét: az is csak neki jó, abban jön ki az öröme.) Aztán eltűnik, és akár évekig nincs a láthatáron. Akkor ugyanis máshol dorombol.

Könyvek mindenütt · A Te meg a világ-témához nem tudtam előzetesen fénymásolni az aktuális 100-150 szöveget, ezért több szatyornyi könyvvel érkeztem a táborba. Mások is hoztak más könyveket, József Attilát, Brechtet, Kántor Pétert (kösz, Csabi!), valamint elképesztő mennyiségű Parti Nagyot, amit aztán dedikálhatott is orrvérzésig. Úgyhogy könyvekben úsztunk, könyvekkel keltünk és feküdtünk, legtöbbünkön jó sok jó szöveg folyt át ez alatt a hét alatt.

Kullancs · — és Misi. Egyik reggel a Misi borzongva észlelte, hogy egy (igaz, mikroszkopikus méretű) kullancs kedvelte meg. Pánikrohamban követelte, hogy azonnal vigyem orvoshoz. (A táborban akadt volna vagy öt kullancs-eltávolító-szakértő.) Egy egész délelőttöt elkocsikáztunk, hajkurászva a persze nem rendelő orvost. A fenevadat végül táborvezető István távolította el, Misi még most is él, igaz, egyre furcsább tüneteket produkál. Mostanság Szűz Mária szexuális életét elemzi fennhangon, ezenkívül szonettet és haikukat ír. ® (Rózsa Péter: Sírfelirat Juhász Mihálynak)

Ladányi Mária · Ő az én kicsi feleségem. Vendégnek hívtam a táborba: pihenjen, mert korábban agyonhajszolta magát. Félt az egésztől: nem érezte idevalónak magát. Aztán persze beszállt egy sereg dolgokba, nagyon jókat mondott az előadásokon, és még mosogatott is, igaz, hogy csak kínjában. ® mosogatás

Lőrincz Dalma · Táborunk szociológusa. Ismerjük rég. Tudjuk, hogy szeret játszani, a szakmai vonatkozásokat mindig feloldja valami ökörködésben, de úgy, hogy a lényeg megmaradjon. Idén is így történt. ® (Oravecz Gergely: Véget ért)

Mániák, mániások · ® Tábornévsor ® Hangszerek, hangszeresek ® (Jókedvű beszélgetés Vanessával)

Martore, Vanessa · Új szerzemény: két éve ismerjük, de inkább mintha egy örökkévalóság óta. Nagyszerűen bírja a magyart (de azért a „homokóra” necces volt)… Ő szerezte be nekünk Parti Nagyot, ügyes előadást tartott a műfordításról, úriasszonyi kedvében remekül levezényelt egy takarítás-rohamot… De amikor nem akar jelen lenni valahol, akkor nagyon nincs is ott. És ez nem ritka eset. Olyankor (mindenen rég túl van már mindenki) egyszer csak előbukkan a macis pizsamájában, hogy: „És most mi van”? Nehéz rá haragudni. ® (Jókedvű beszélgetés Vanessával)

Mosogatás · Az egyik legszűkebb keresztmetszet mindig, nálunk pedig különösen. Réges-rég, még a korábbi, röfis-versdallamos időszakban, volt egy csodálatos lány, Neményi Anna, aki éjszakánként, miközben az ebédlőben zajlott az élet, élvezettel elmosogatott. Aztán, ha kellett, nappal is. Át se engedte volna a dolgot másnak. Ott ő volt a hiányzó hős. Ilyen embert azóta se láttam. Nagyobb baj, hogy a mostani táborszervezőknek sem volt ilyesmire figyelmük, se érzékük; tény, nem is ezen az alapon válogattam össze őket. Úgyhogy csaknem belefulladtunk a mosatlanba és a piszokba (de azért csak majdnem). Valaki, pl. [® Ladányi Mária] mindig észbe kapott a végén, és egy nagy dührohammal rendet csinált. Vagy én kezdtem el rikácsolni, olyan is volt. Ennyit erről: kellemetlen. . ® (Dienes Emese: A tejberizs) . ® (Gulyás Anita: Az észérvek ellen)

Nézeteltérések · Néhányan utólag úgy látják, nagyon sok veszekedés, sértődés, szóváltás esett az idei táborban: én kevésre emlékszem, vagy talán csak keveset vettem észre. De olyan emberek közt, akik épp alkotni próbálnak valamit, némi alkalmi összezördülést nem tartok tragikusnak. Én személy szerint Péntek Vikivel és Samu Zsuzsával különböztem össze, különböző okokból persze; és már túl vagyunk a haragszomrádokon. Ricsiben maradtak vissza sértettségek: azt gyanítom, mostanáig azt hiszi, ok nélkül csesztettem, de majd elfelejti egyszer. A tanári tábor végén cetli-ügyben nagyon összevesztem még táborvezető Istvánnal, üvöltöztünk egy kiadósat, és ezzel le is rendeztük az ügyet.

Olimpia · Szerencsénk volt: csak másfél hét múlva kezdődött. Mert különben Parti Naggyal együtt kellett volna néznünk a vízilabdásokat, Versdallam helyett pedig vizeletet produkáltunk volna. Jobb volt úgy, ahogy volt.

Oravecz Barna · Ezt a szócikket másnak kellene megírnia. Illetve dehogy kellene.

Parragi Eszter · Szívem egyik csücske, a mi-féle táborok örökös kelléke. Az első táborban Káoszfelelős néven futott, de mindenki elképedésére annak nem vált be. Két évig főleg színházat és Versdallamot csinált a Heptameronban, idén megkértem, hogy mutassa be Parti Nagy dolgait, nem jártunk vele rosszul. Briliáns volt.

Parti Nagy Lajos · Láttátok. Amúgy meg nézzetek utána egy lexikonban.

Parti Nagy-foglalkozásaink · Révfülöpre kellett átmennünk, hogy az Eszter által válogatott szövegeket pár példányban lemásolhassuk. Ez a tábor második napján történt, és aznap délután el is kezdődtek a beszélgetések. Nagyon jó emlékeim vannak ezekről az órákról, már csak azért is, mert kiélhettem az exhibicionizmusomat: akárhányszor felelőtlenül belepofázhattam a más dolgába, és még hálásak is voltak érte. De páran még így voltak ezzel. Például az A-s lányok is milyen jókat mondtak, miután felbátorodtak! A legfelhőtlenebb foglalkozás természetesen a Sárbogárdi Jolán-felolvasás volt, azt, Parti Nagy szavával élve, „bekajáltuk” rendesen... ® (Parragi Eszter: Szívlapát)

Parti Nagy nálunk · Úgy alakult, hogy nem nagyon szeretem a nevezetesebb embereket testközelből ismerni. Azokat se, akik kifejezetten foglalkoztatnak. Némelyikükkel kifejezetten kerülnöm kell a találkozást, több közös barátunk is van. Cseh Tamással például vagy három, mégsem fogtunk még kezet soha, és ez már így is marad.

Ugyanakkor zavarba se tudok már jönni, ha mégis összeakadok egy effélével. Járt már a Lászlóban Mérő László, Mácsai Pál, Spiró György, őket sokra tartom: váltottunk pár szót és annyi. Faludyt én támogattam fel a lépcsőn, Popper Péterrel együtt üldögéltünk a dohányzóban, az is jólesett; kapott egy antológiát, és tudtam, hogy ennyi, miért is lenne több? Miért is hívna fel, hogy bazmeg, micsoda fasza dolgokat csináltok ti ott a végeken… Bele se nézett, nem is nézhet bele mindenbe… Jó nekem így.

Parti Nagyot Vanessa szerezte be. Kérdezte, örülnék-e. Mondtam, a tábornak jót tenne, amúgy meg tök mindegy. Meg hogy úgyis reménytelen. Aztán kiderült, hogy talán mégsem, és akkor bizony ráizzottam az ügyre. Úgy, ahogy szoktam. Vagyis ráállítottam a dologra valakit, ezúttal Esztert. Helyesen tettem. Nagyszerűen csinált mindent. És vártuk a táborba Parti Nagy Lajost.

Tudtam, hogy nem lesz semmi baj. Nagyjából ismertem ezt az embert. A könyveiből meg a megnyilatkozásaiból, persze. Tudtam, hogy elfogódottság nélkül fogok majd vele beszélni, nagyjából tíz mondatot, amibe belefér az is, hogy átadom Reuter Lajos üdvözletét, akivel régi ismerősök. Jó volt az egész. Olyan fazon, aki a barátom is lehetne, ha éppen… Na és? Sárkány Péter is a barátom lehetne, ha… Nemigen látjuk többé egymást, és ez rendben van így.

Mindez persze erősen szubjektív volt, és lényegtelen. Ami fontos, azt megírta más, szuperül. ® (Parragi Eszter: Szívlapát)

Parti Nagyos próbálkozásaink · Próbáltunk mi is Parti Nagyosokat írni, telefirkáltunk két nagy csomagolópapírt, főleg a Misi volt elemében. ® (Partológiai gyakorlatlanságok)

Radvánszky Péter · Táborunk lassan földre szálló arkangyala. Jó volt vele lenni. Szépen gitározott, jól mondta a Brechteket. És nem haragudott nagyon, hogy nem filmszakérthetett.

Rajzok · Nem sok készült a táborban. Van azért, jórészt hozott anyag. És legújabban, szeptember közepén, Csővári Csaba csinált néhány variációt a Te meg a világ témájára. Természetesen ezekegy részét is beraktam ebbe az újságba, ami persze csalás. Sebaj.

Rózsa Péter · Most talán ő a legjobb barátom. Nehéz ez neki, mert lelkiismeretes: rám való tekintettel a tábor összes ügyes-bajos dolgát ő intézte, ébresztett, számon tartott, futkorászott, pedig neki is jobban esett volna helyes diáklányokkal beszélgetni… Nem akarom, mégis kihasználom: sajnálom, hogy így van, szégyellem is, elnézést. Eszmetörténetről adott elő, néhányan a jóbarátságra hivatkozva gátlástalanul mellőzték is az előadásait, pedig jók voltak igazán. Nagyon jól mond Hamvas Béla-szövegeket, de rajtam megkönyörülhetne már: én csak barátságból csinálom vele a Pen — Winemaster jeleneteket, ritkán érzem jól magam bennük, adhatna már felmentést!

Sárbogárdi Jolán · Ő írta A test angyalát. Őt meg Parti Nagy Lajos. Szédületes szöveg, nyár óta már sokan elolvasták. ® (Sárbogárdi Jolán: A test angyala (részlet))

Stáb („vezetők”) · ® foglalkozások

Suliújság · Úgy hat éve nincs nálunk ilyen, csak néha ügyetlen próbálkozások. Régen csináltuk a R.Ö.F.I.-t, akkor még nem volt ez a színes magazin-mánia a diákokban, és el tudtak olvasni tíz sornál hosszabb szövegeket is. Most csak másféle/újféle lapot lehetne buherálni, bele is fognék szívesen, csak hogy lássam, mi lenne ebből. Pár hét, és neki is vágunk, ugye, táborosok? . ® (O. B.: A jó tanítás balladája)

Szalonnasütés · Szalonna, hagyma, kenyér és Parragi Eszter: ideális ízkombináció, jöhet jövőre is.

Számítógép és Pappla · Újságíró-táborba technika nélkül menni komolytalan manapság. Mi is mindig vittünk gépparkot a Heptameronba, sőt, Szepezden mi honosítottuk meg ezt a szokást. Az idén azonban nem tudtam dönteni, kell vagy sem. Gépek nélkül izgalmasabbnak tűnt az egész. Végül mégis szóltam Papp Lacinak, aki aztán, népmesei fordulatként, egy reggelen valóban megjelent nálunk. Kajált egy nagyot, megitta az összes kávénkat, kicsit évődött Vanessával, szemrevételezte a csajokat, de ami a lényeg: tényleg hozott nekünk egy számítógépet Kapolcsról. Igaz, hogy addigra kiderült: nincs rá szükségünk, mégis: ez volt a tábor talán legszebb, mert leghihetetlenebb sztorija.

Szódalovaglás · Egy Parti Nagy-kötet címe. Hosszan filozofáltunk rajta, mit jelent... Na, ő aztán megmondta. ® (Parragi Eszter: Szívlapát)

Táborelőkészítés · Összesen két gond volt.

Az egyik: akarok-e én még tábort egyáltalán a tavalyi után? Az világos volt, hogy Heptameron nem lesz, mert Kósa Laci minimum egy évet pihenni akart. De legyen-e bármi? Szívem szerint (legalább februárig így éreztem) én végleg kiszálltam volna. Aztán elindult bennem az újságírás-mánia, és akkor úgy gondoltam, azt még megpróbálom. Viszont ahhoz elég 10-15 hely. A Versdallammal, ezt sokszor kinyilatkoztattam, végeztem. Aztán márciusra ez is megváltozott bennem. Vissza kell menni a kötélre, közétek. Mert persze, minden látszat ellenére, nem könnyű faképnél hagyni benneteket.

A másik: végül fél tábort kértem. Két nap múlva már teljeset, de akkorra nem volt. A tábor másik felét Sárkány Péter uralta volna, ami amúgy ideális. Csak akkor most kiket hívjak? A végzősöknek szólni sem mertem, nehogy túl sokan legyünk. És csendben fájt a szívem.

Ez ment (napra meg tudom mondani): a tanévzáróig, amikor világossá vált: az egész tábor a miénk. Akkorra volt tíz jelentkezőm — mert ők meg a nagy bizonytalanságtól fogyni kezdtek.

Ezért volt, hogy én egész júniusban tábort szerveztem. Iszonyatos telefonszámlákat produkáltam a családnak. Viszont szinte mindannyian ott voltunk. Amiben az a nagyszerű, hogy eljöttetek, minden sértődést félretéve. Pedig jogos lett volna fütyülni rám. Köszönöm.

A tábor hangulata · Most erre mit mondjak? Dolgoztunk, és viszonylag jó volt dolgozni. Lógtunk, az se esett rosszul.

Tábornévsor ·

Bárdi Richárd	10/d
Bérczes Anna	10/a
Csővári Csaba	12/d
Dézsi Tamás	11/d
Dienes Emese	10/a
Fuferenda Judit	végzett
Gáti Viktor	11/d
Gönczöl Katalin	10/a
Gulyás Anita	10/a
Gulyás Flóra	10/a
Günsberger Ákos	máshonnan
Günsberger Dóra	máshonnan
Haag Zsófia	10/a
Hatházi Anna	végzett
Iván Vera	végzett
Juhász Ágnes	10/a
Juhász Erzsébet	9/a
Juhász Mihály	végzett
Kápolnási Melinda	10/a
Kosik Anita	végzett
Kökény Dalma	tanársegéd
Lőrincz Dalma	tanársegéd
Martore, Vanessa	tanár
Molnár Attila	12/f
Mráz István	11/f
Oravecz Barna	tanár
Oravecz Dénes	9/d
Oravecz Gergely	11/d
Parragi Eszter	tanár
Péntek Viktória	végzett
Radvánszky Péter	tanár
Raffay Réka	végzett
Rózsa Péter	tanársegéd
Samu Zsuzsa	végzett
Simonffy Zsuzsa	tanár
Solymári Ildikó	10/a
Szádeczky-K. István	11/d
Tóth Szilvia	végzett
Törőcsik Andrea	10/a
Varga Bertalan	végzett
Vásárhelyi Gabriella	végzett
Zumpf Katalin	12/d

Tábormegbeszélések reggelenként · Reggelente, ahogy az természetes is, képtelenség volt életet lehelni a csapatba. No, ezért találtuk ki a kora reggeli tábormegbeszélések műfaját: be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, utána többé-kevésbé el lehetett kezdeni a napot.

Táborrend · Egyetlen fix pontja volt: az ébresztő. Ezt nagyjából betartottuk. (Csak nagyjából: kétszer kollektíve elaludtunk, az utolsó napon pedig tízre tettük át, hogy mindenki kialudja magát, mert végveszély volt már nagyon.) Az aznap aktuális foglalkozásokról Zumpf Katiék általában helyes plakátokat gyártottak (ez néha elmaradt). Naponta 3-4-5 kötött foglalkozás volt, meg még a próbák, esti dolgok, teljesen rendszertelenül, ahogy adódtak.

Az ébresztővel kapcsolatosan egyetlen döbbenetes élményt jegyeznék ide, nehogy véletlenül feledésbe merüljön: az egyik reggel Berci ébresztett mindenkit.

Tábortűz · ® szalonnasütés

Táborvezetés · Nekem a korábbi Heptameronokban úri dolgom volt: mindenbe beleszólhattam, a piszkos munkát mégis Kósa Laci végezte — őt lehetett, sőt kellett érte utálni. De szép volt! Most mindez rám maradt. Többen megjósolták, hogy a tábor két napon belül összeomlik — de nem így lett; nem olyan nagy dolog ez az egész. Juza Kata azt mondta erről utóbb: ha lehet úgy iskolát vezetni, ahogy a Sárkány csinálja, akkor tábort is lehet úgy, ahogy én. Nem emlékszem, hogy különösebb gyűlölködések adódtak volna a dologból. Az elszámolások is rendben voltak; igaz, néha segítségre szorultam.

Táborzászló · Három éve tervezem, hogy legyen ilyen. Játékból persze: de már tíz éve, a Shakespeare-vetélkedőnknek is volt zászlója, az Osgyáni-ikrek csinálták, Kökény Dalma meg a másik Dalma talán még emlékeznek rájuk. Idén bedurrant az agyam, eldöntöttem: lesz, és kész! Kitaláltam a jin-jangot, rá a fürdőruhás csajt, gondolkozó pózban (ez bizony oximoron!); Gergő és Dini pedig megalkották. Nekem tetszik. Hazahoztam, jövőre is felhúzzuk.

Teknősbéka · Páncélja van: meggyőződése, ideológiája, vallása, szabályrendszere, mindenről véleménye, orrában karikája. Szegény. Bár a fene tudja, ki a szegény: általában a másfajták szívnak tőle, de nagyon. Mondjak neveket? ® amőba, gerinces . ® (Rózsa Pétre: Fölcserélt leves)

Tűzszekerek · Nem tudom, mi ütött belém: elhatároztam, hogy ez lesz a nyitófilm. Biztosra vettem, hogy tetszeni fog nektek. Miért? Mert mániásokról szól, és így vagy úgy, mi is mániások vagyunk, mániások a dolgaink: hiába szépítjük, mi is világbajnokságra törünk. De nagyon nem jött be. Mi volt a gát? Nem voltak szimpatikusak a főhősök? Miért, mi talán olyan szimpatikusak vagyunk? Talán lehet szimpatikus a többség számára az, aki nagyon akar valamit? Aki nagyon akar valamit, az gyakran nagyon mást akar, mint a többség, és ez eleve irritáló.

Hiába erőlködök, csak egyféleképpen tudom értelmezni azt, hogy ennyire elutasítottátok ezt a világot, ezeket a figurákat. Pont úgy néztetek rájuk, ahogy a kívülállók néznek miránk. Egy csipetnyi empátia nélkül. Nem tartom jó jelnek. (De persze tévedhetek.)

Újak és régiek · Ez mindig töréspont. A táborosok versdallamos része régóta összeszokott banda: harmadszor voltak idén Szepezden, sok dolgot csináltak már együtt. A másik fele mindig újonc, általában fiatalabb is. Kósa Laci például imád nulladikosokat hozni a természettudományos szekciókba: ez helyes és remek, csak túl nagy a szakadék a két kultúrterület között. Idén kisebb volt a távolság, de kezdetben azért megvolt. ® Versdallam-nézők

Vendégek · Parti Nagy Lajost leszámítva (ő más kategória) is sokan voltak.

Juza Kata, mint nagy versdallamos, kétszer jött: az első nap szerepelni (kösz, jó volt!), az utolsón pedig nézőnek, családostul. Utána ott maradtak a tanári táborban és mi cserében egy hétig csodálhattuk a Violát.

Simonffy Zsuzsa (Ákos és Dóri anyukája, lászlós tanár) is megjelent a zárónapon. Vele tíz éve vagyok jóban, de Versdallamra még sosem bírt eljönni, bezzeg, mióta a gyerekei is bevonódtak!

Nagy Gergő, az Okos Bácsi. Barátom, ős-heptameronos, Judit barátja. Egy napot volt velünk. Láthatóan nem töltötte el egyértelmű öröm, hogy elvagyunk, teszünk-veszünk, az ő munkájára pedig nincs szükségünk. De mit tegyünk: idén nem volt fizika, és újságot se csináltunk.

Reuter Lajos sem bírta ki nélkülünk, csütörtökön félnapos villámlátogatást tett nálunk. Azt hiszem, öt mondatot sikerült váltanunk.

Vanessa egyik barátja, egy híres orosz fordító is átjött a Parti Nagy-estre Füredről, ahol épp tanyázott. Érdekes ember, félelmetesen jól beszél magyarul.

Kökény Dalma szintén három vendéget hozott a Parti Nagy-estre, őket nem igazán ismerem.

Szó volt még arról, hogy meglátogat minket Sárkány Péter; Szendrei Péter; Borbáth Gáborék; ők azonban nem jöttek, talán nem akartak a terhünkre lenni.

Versdallam-nézők · Az első, bemutató-bemutatkozó Versdallam közönségében több újonc is volt. Hát nézőnek, mi tagadás, elég kiakasztóak voltak! (Főleg Melinda gyötört meg minket: faarccal ülte végig azt az órát. Hogy bírta ki?) Majdnem belehaltunk, hogy ennyire nem tetszünk nekik, illetve, hogy akadhatnak emberek, akik ennyire humortalanok. Mert akkor ebből ennyi látszott. Aztán persze oldódott a dolog: az A-s lányok szereplővé léptek elő (és jók!), a D-s fiúk pedig nézőként eljöttek a szeptemberi iskolai Versdallamra is. . ® (Bérczes Anna: Mit tudok?)

Versdallam 1.: · Úgy emlékszem, Rózsa Peti javasolta még tavasz táján, szóval nagyon-nagyon az előkészítés időszakában, hogy csináljunk egy elő-Versdallamot a nyitóesten. Mi az nekünk? Akkor még úgy volt, tizenegyen jönnek újak a táborba, egyszóval kőkemény lélekhalászatra készültünk: meg akartuk őket fogni magunknak, egyszersmind persze azt is megmutatni, hogy itt aztán szint van. Összegezve: katharzist akartunk előidézni. Röpüljenek egy nagyot, és csak úgy mellékesen csinálják is össze magukat. (Vagy nem ez a katharzis definíciója?)

Aztán a tizenegy potenciális új versdallamosból négy lett, viszont azok közül hárman rendesen be is szédültek közénk… De az estet tényleg megcsináltuk, és volt értelme meg öröme meg szépsége. Másnap úgy keltünk (én legalábbis úgy keltem, ha aludtam egyáltalán, nem emlékszem már): itthon vagyunk, vagyok. Elkezdődött.

Versdallam 2.: · Ez megint kísérlet volt. Nagyon régóta szerettem volna már Szepezden egy Versdallamot a tábortűz mellett, csak sosem mertem belefogni. Féltem, hogy a finomabb, lágyabb dolgok nem érvényesülnek. Már üvöltős összeállításról is képzelegtem, de milyen lenne az? Feladtam, elég régen.

Ám most megint kísértésbe estem. A magam szakállára nem merem, de más kontójára? Eszembe jutott Eszter megszámlálhatatlan versdallamos műsorszáma, meg hogy ő aztán képtelen ellenállni az őrültségeknek. Jó, kapcsoljuk össze a dolgokat, gondoltam. Egyszer csak lépjen elő a sötétből! A végeredmény: ha voltak is félelmei, beleegyezett az egészbe.

Aztán már csak titkolni kellett a dolgot egészen a szalonnasütésig. Nem tudom, titok maradt-e. Merthogy van egy pletykafészkünk, a Rózsa Peti: folyton kotyog, kibukik belőle minden. Hiába, ilyen. (A Cseh—Másik est is titok volt, mégis sokan tudták (tőle), mi jön most…)

De az a fél óra jól sikerült. Nagyon jól. Utána jöhettek a nyársak.

Versdallam 3.: · Te meg a világ, ősváltozat. A táborzáró esten, augusztus 5-én. Régebben Nyersdallam néven futtattuk a szepezdi előadásokat, mondván: még nincsenek készen. Nos, ez sem volt készen teljesen, de nyers sem volt. Kétrészes, kétórás műsor, varázslatos.

Versdallam-próbák · Misi mondta szeptember közepén: végre újra Versdallam-hangulata van! Miért, nem volt a nyáron? — kérdeztem. Nem. Miért? Hiányoztak a próbák, mondta. És igaza volt. A Versdallam tényleg olyan, hogy abba valahogy bele kell áramlani. Sok-sok közös kínlódás után, és nem csak úgy egyszerre. A nyári táborok erre alkalmatlanok, ott mindenki összevissza kóvályog, nemigen látjuk egymás útvesztőit, csak az eredményt. Most viszont végre megvoltak a közös próbák rendesen. És én is azt éreztem: de jó volt!