Spiró-művekről

Olyan szerzőről van szó, aki minden irodalmi és néhány azon túli műfajban is alkotott már. És nem is csak irodalmár: szakembere több kelet-európai nyelvnek és azok irodalmának (szerb, lengyel, cseh, stb; ezekről írt is és elég sokat, sok kiadatlant is fordított belőlük). Felkészültsége igen nagy, mégis, ha egy új témába fog, akár hosszú éveket áldoz rá, kutatómunkát végez hozzá. Legutóbbi regényén, a Fogságon tizenkét évet dolgozott. Először ezt a szempontot ajánlanám mindannyiótok figyelmébe. Sikert, sok nagy sikert álmodunk magunknak, de beleteszünk-e a dologba ennyi munkát? Márpedig nem hiszem, hogy megspórolhatnánk.

Hogy ő hogy csinálja ezt az egészet, arról Jámbor Judit Amíg játszol című könyvében olvashattok. Ez egy interjúkönyv. A hölgy kérdez, jókat és fontosakat, bár nagyon rossz sorrendben és ritmusban, de Spiró válaszai mindig korrektek, pontosak és informatívak. Néha elég provokatívak is, de ez is rendben van. Igazi, jó olvasmány. Gazdagít.

Térjünk rá a versekre. Spiró többek között költőnek indult, jónéhány verse megjelent a Ne mondj le semmiről című antológiában (fiatal költőket indítottak benne útnak, közülük néhány meg is maradt). Spiró valamiképp nem, mert bár később önálló verseskötete is jelent meg, egy idő után úgy döntött, ez nem az ő területe. Ahogy mondta, ehhez ő nem érdekli eléggé önmagát. Pedig érdekes, fanyar verseket írt, de igaza van: ennél azért lehet jobbakat. Közben persze volt egy versbotránya is: egyik költeménye országos vihart kavart, ma is sokan gyűlölik őt emiatt az egyetlen, amúgy nem is rossz verse miatt. (Az a címe, hogy Jönnek, eredetileg egy versciklus egyik darabja volt, onnan kiemelve már lehetett cirkuszolni vele — mi is leközöltük a László Ötlettkönyv-antológiájában, a Száz (mai magyar) versben, méghozzá pofátlanul, a szerző engedélye nélkül. De hát az csak egy iskolai kiadvány volt…)

Az Amíg játszolban azt meséli, hogy ő főképp drámaíró akart lenni, „mert azért kétszer fizetnek” (amikor előadják és amikor nyomtatásban is megjelentetik). De arra kellett rájönnie, hogy kezdőt a színpadokra nem nagyon engednek, ezért regénnyel kellett belépőt szereznie.

Ez volt a Kerengő, az első regény. Igazi mestermunka egy elsőkötetes regényírótól. A későbbi Spiró-regényekhez mérve persze fanyaloghatunk. Több fiatal barátomnak ez a kedvence. Ez egy (ál?)történelmi regény: az 1900-ba forduló szilveszterközeli napokban játszódik, kiskirályok, spiclik, köztiszteletben álló senkik és tetvek, unatkozó kisasszony-kurvák között, és akad néhány értékes ember is, persze még nem kifejletten, hogy izgalmasabb legyen: meg tudnak-e ebben a világban maradni, vagy végük. A szereplők kicsit bőbeszédűek, mivel a regény sok, egyébként figyelemreméltó gondolatot akar közvetíteni, és ezt akkor másképp még nem tudta megoldani az író.

Ezután Spiró, aki közben dramaturg és hol nagyon sikeres, hol kevésbé sikeres, hol abszolút sikertelen drámaíró lett, átlag tízévente írt egy-egy nagyregényt, de ezek már nem Kerengő-típusúak. Egyrészt: ezekben már nem adja 700 oldalnál alább. Másrészt: egy kivételével mind történelmi regények. Harmadrészt: hihetetlen munkát öl beléjük, egyrészt, mert az ember által egyáltalán elérhető tökéletesség a mániája, másrészt, mert hagyományos, realista írónak tartja magát, és úgy véli, neki kötelessége mindent tudni az adott témáról, ami csak tudható. Ez bizony ritka manapság.

Az Ikszek. Az első vitathatatlan sikerkönyve. Lengyel témájú regény, megtörtént eseményeken alapul. Igazából az intrika és a korrupció regénye, nagyon szórakoztató és nagyon fájdalmas, középpontban egy nagy formátumú főintrikussal, aki azonban zseniális színházi ember; ellene dolgozik tulajdonképpen mindenki más, még azok is, akik mellette. És kik azok az Ikszek? Nem megyek bele elemzésekbe, egyrészt nincs idő, másrészt régen olvastam a művet, mellélőhetek. Imádtam ezt a regényt.

A Jövevény. Ez most a kedvencem. Az utóbbi évben vagy háromszor olvastam, meg még úgy össze-vissza. Ez is lengyel tárgyú történelmi regény, csak szinte minden esemény Lengyelországon kívül játszódik, tekintve, hogy Lengyelország akkor épp nem nagyon létezett. Vallási megszállottakról szól, köztük az akkori lengyel kultúra legnagyobbjairól is: nagyon bonyolult szerkesztésű, állóképességet igénylő mű, de igazán megéri kézbe venni.

Jégmadár. Melléktermék. Helyenként nagyon jó szatíra, benne van a magyar múlt-jelen-jövő, háromvaginájú nők és hamvasbélák… Egyik barátom most ettől van kinyúlva teljesen.

Fogság. A legújabb. Arról az eszeveszetten gazdag, félelmetes és összetett világról, amelyben a kereszténység megszületett. A középpontban Uri, egy alighanem feledhetetlen figura. De erről nem mondok többet, írt róla más, csak át kell lépni a következő linkbe.

Spirónak van novelláskötete is, a helyenként csodálatos Álmodtam neked. Nagyon ajánlom. Főleg a Hajdani sör ízét, az Apámmal a meccsent, az Ez és ez a hölgyet, a Triptichont, valamint az Olvasómat.

És most a drámákról, illetve néhányról közülük. Mert nagyon sokat írt már, szerintem legalább harmincat, a legkülönbözőbbeket, történelmieket és maiakat, durvákat és finomakat, verseseket és prózában szólóakat, parabolisztikusakat és direkteket.

Az a darab, ami Spiró kapcsán mindenkinek eszébe jut, a Csirkefej.

Elég rusnya cím. A darab maga elképesztő. Nagyon nagy előadások voltak már belőle. Az ősbemutatón, a Katona József színházban a főszerepet Gobbi Hilda játszotta, tőle aztán Törőcsik Mari vette át. Nem mesélek róla, ezt a darabot megnézzük majd Szepezden videóról. (Igazából eljátszani kellene…)

Az imposztor. Ez az Ikszek témájának színpadra vitele, Major Tamás volt benne Boguslawski, nagyszerű volt. Maga a darab sok játéklehetőséget tartalmaz, de azért kicsit mondanivalótlanabb, mint az előző.

Amit most megnézhettek, az a Koccanás, szintén a Katonában. Kőkemény.

Ajánlom még a Mit ír az ember, ha magyar című tanulmánykötetet, valamint a Shakespeare szerepösszevonásai című könyvet. Nagyon sokat lehet belőlük tanulni.

Iszonyú sokat dolgozik ez az ember, nem? Érdekes lehet.

Na, ő jön hozzánk.