 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
 |
|
|
|
Csak Te lehetsz ... |
|
|
|
|
|
Csak Te lehetsz, |
|
jól tudja szívem, elmém |
|
|
|
csak Veled szállhat e tiszta szeretet, |
|
|
|
Te vagy forrása csak, |
|
annak, mi átjárja lényemet |
|
|
|
ha jő az édes érzés, |
|
|
Mily könnyű szeretni, |
|
|
|
|
|
|
ha Lelked lelkembe száll |
|
|
|
soha nem merném Neked megírni, |
|
|
|
mit jelent, ha Lelked rám talál |
|
|
|
Veled lennék örökre |
|
|
|
marasztalnám: |
|
|
|
e kedves pillanat |
|
|
|
|
|
végtelen tartson, |
|
|
|
menned kell mégis, |
|
|
de tudja jól szívem, |
|
|
|
|
|
|
s bármily varázsos, |
|
|
|
a pillanat elszáll |
|
|
|
|
|
Mit tegyek hát, kérdem magamtól, |
|
|
|
hogy itt marasszam röpke Lelkedet, |
|
|
|
s hiába minden, még elpazarolni is képes vagyok |
|
|
|
édes szeretetedet |
|
|
|
Ez legfőbb aggodalmam, |
|
|
|
mi lesz velem, ha kedves lényed |
|
egy nap végleg búcsút int, |
|
|
|
mert jól tudom, |
|
|
|
akkor nem marad semmi itt |
|
|
|
|
|
Üres lesz lelkem, életem, |
|
|
|
értelmét veszti mind a szó |
|
|
|
|
|
kedves nem lesz már semmi sem, |
|
|
|
mert eltűnik a vigasztaló |
|
|
|
|
|
Vissza hogy tartsalak, |
|
|
|
egy nap tán minden elveszett |
|
|
jól tudom, nem lehet |
|
|
|
|
|
|
én hagylak el, halál karjába zárva, |
|
|
s ámbár lehet, egy nap majd |
|
|
|
|
|
|
de bízom, számodra nem lesz fájdalom, |
|
|
|
mert megleled a tiszta édességet |
|
|
|
másban; más lesz majd angyalod. |
|
|
|
|
|
Várom a percet, |
|
sosem tekintve vissza, |
|
|
|
mikor majd eljön a halál |
|
|
|
tudom, hogy lelkem nem kész még az útra; |
|
|
|
lehet, hogy előbb rám talál. |
|
|
|
Ha tudnám, hogy lelkem Veled szárnyal, |
|
|
|
elérve Istent és Eget, |
|
|
|
hinném, hogy van remény, |
|
|
|
hogy a halál sem rabolja el kit szeretek |
|
|
|
Ha majd a végső álom eljön, |
|
Kedvesem, végy karodba, |
|
|
|
ahogy képzeltem, gyengéden, óvva, |
|
|
|
vezess a Fényhez, hogy el ne hagyjam, |
|
|
|
hol újra egy leszel velem |
|
|
Az legyen végső menedékem, |
|
|
|
|
|
|
Egyetlen Mindenem |
|
|
|
 |
|
|
|
ramanes@yahoo.com |
|
|
|
|
|
|
|