Jóga  -  Anil Kumar Kamaraju

Alázatos tisztelettel borulok Bhagavan Sri Sathya Sai Baba lótuszlábához

Drága Fivéreim és Nővéreim !

Köszönet Bhagavannak, hogy a mai reggelen újra összehozott bennünket, tanulmányi-körünkben. Szeretnék veletek megosztani néhány gondolatot a jógával kapcsolatban.

A jógáról nagyon sokat beszélnek, sokat hivatkoznak rá, sok helyen tartanak bemutatót és sokan gyakorolják. Sokan tartják fontosnak, hogy napi életükbe bevezessék a jóga gyakorlatokat. Könnyen találhatunk az újságokban jóga tanfolyamokról szóló reklámokat, amelyek megígérik, hogy pénz fizetése ellenében, adott idő alatt jártasságot adnak a jógában. Megadott időhöz kötött programot javasolnak. Sokan hallottak már a jógáról, alkottak róla valamilyen fogalmat. Mi is tudjuk, hogy a jógának különleges szerepe, jelent?sége van a lelki éltben. Ugyanakkor, őszintén szólva, a jóga sok esetben üzletté vált. Félreértelmezik, félremagyarázzák, rosszul gyakorolják, színpadon, látványosságként, reklámként. Bhagavan Baba kifejtette véleményét a jóga tárgyáról. Vizsgáljunk meg néhány pontot ezzel kapcsolatban.

A jógát szokás szerint, mint jóga pozíciókat, ászanákat gyakorolják. A pozíciók száma igen nagy, és ezeket rendszeresen a legfegyelmezettebb és legszisztematikusabb módon gyakorolják, a test és az elme jóléte érdekében. Ez a közönséges jóga. De a jógának van egy másik jelentése is, egy lelki, szellemi jelentés. A jóga más értelemben egyesülést jelent a személyes Lélek és a kozmikus Lélek között, Jivatma, Paramatma. Ez az individuum egyesülése az Abszolúttal. A csepp, bindu, egyesülése a tengerrel, sindu. A lélek beleolvadása Istenbe. A tárgy, bimba megleli tükörképét, tükröz?dését, parathibimba, a tükörben. A tárgy az Egyetemes Lélek, vagy Szuper szellem, míg a tükröz?dés a természet tükrében az egyéni lélek. A tükörben kettősséget találunk, kettősséget látunk, mintha Isten és az ember különálló lenne. Isten látszik tárgynak, míg az ember,  tükröződésnek, az élet tükrében. A jóga a tükör eltávolítását jelenti, miáltal az azonosság feltárul, kifejeződik és megtapasztalható. De a jóga más értelemben megérdemeltet, megszolgáltat is jelent. A legmagasabb szintű  jóga ismeri az igazi Ént, vagyis az Istent belül. Ez a lelki eredmény, ez a végcél.

A Bhagavad Gita azt mondja, a jóga az érzékek kontrollja, ellenőrzése. Patanjali a Jógaszutrában ugyanezt mondja ki. Az érzékek visszavonása a küls? világból kizárja a jógában az érzéki élvezeteket. Ez azt jelenti, hogy az embernek az érzékek fölött kéne maradnia. A jóga az érzékeken túllépést el?segítő eljárás. A jóga tehát nem csupán fizikai és elmebeli, de tárgyában  lelki is.

A Bhagavad Gita azt is mondja, hogy a jóga a kötelességek teljesítése. A kötelesség nem mechanikus rutin. A kötelesség Isten. Ha ebből a szemszögből nézzük, a kötelesség különlegessé és jelentőssé válik. Az embernek nem kéne a kötelességét elhanyagolnia. Bhagavan azt mondja, hogy kötelességeidet szeretettel végezd. "A Szeretettel végzett kötelesség kívánatos." Azt mondja, ez adja az összes különbséget. Megvilágításképpen azt mondja, hogy "A szeretet nélkül végzett kötelesség, szánalmas." Bhagavan mindig kiemeli, hogy a munka szelleme nagyon fontos. A szeretettel teljesített munka Istenimádatba fordul. Krishna Kurunanandának szólította Arjunát, ami azt jelenti, hogy "Cselekedj, drága fiam !". Páran meg tudnak menekülni a kötelességtől, mások nem ilyen ügyesek. Szvámi ebben az összefüggésben azt mondja, a szolgáló kezek szentebbek, mint az imádkozó ajkak. Ezért az embernek őszintén és teljes szívvel kell dolgoznia. A vallás sosem ment fel a munka alól. Sőt még több munkát vár el. Krishna azt mondja a Bhagavad Gitában: minden munka, amit az ember a képességeit, ügyességét, szakértelmét teljesen kihasználva végez, jóga. Néztük valaha is a jógát ebb?l a szemszögből? Sokkal hatékonyabbak és produktívabbak lehetünk, jobban hozzájárulhatnánk a társadalom és a nemzet fejlődéséhez. A vallásosság nem lustaságot jelent. Kemény munka. Bhagavan egy lépéssel közelebb jön, ha azt mondod, minden munka meditáció. A meditációra hivatkozva egy székben ülsz, elfoglalva magad az elméddel, mely az utcákon kóborol, de ez csupán időpocsékolás. Ehelyett valamilyen alkotó tevékenységet végezz. Ez sokkal jobb, mint a művi meditáció, amiből hiányzik az összpontosítás.

A Bhagavad Gita azt mondja, hogy a jóga kiegyensúlyozottság vagy egyforma-gondolkodás. A jógának ki kéne ragadnia bennünket a kettősségből, hogy a dicséret ne lelkesítsen, és a hibáztatás ne kedvetlenítsen el. Az élvezet és fájdalom fölé emelkedő elme kiegyensúlyozott állapotban van. Az elme nyereségben, veszteségben legyen változatlan, mit győzelem, vereség meg nem érint, meg nem ráz, ez a kiegyensúlyozottság. Ez a lényege a teljes bölcsességnek, ami az Istenbe vetett szilárd, nem hullámzó, nem változó hit és a folyamatos, őszinte lelkigyakorlat tesz elnyerhetővé. A jóga által mindenkit egyformán, veled egyenrangúként kezelsz, szegényt, gazdagot, tudatlan és tanultat, szépet és rútat, tekintélyest és átlagost. A Samathwa magában foglalja ugyanannak az Isteniségnek a megértését és megtapasztalását mindenben. A kozmikus Isteni alapelv, a Lélek, jelen van minden lényben, legyen apró vagy hatalmas, kicsik közt legkisebb, hatalmasak közt leghatalmasabb. Ez bizonyos szempontból az Állandó, különbséget nem tevő Tudatosság. Ez a jóga végső célja. Ez teljesedik be Isten megértésében, az Istennel való egységben. Hallottuk már a jógának ezt a megfogalmazását? Nem. Csak a test egészségéért végezzük a napi gyakorlatokat, tornát, sportot, atlétikát. Ezeket nem lehet jógának nevezni.

Senki sem létezhet cselekvés nélkül. Ténylegesen a cselekvéshez, az embert a  születés kapcsolja. Ha alszunk, akkor is lélegzünk, vérünk kering, szívünk dobog. Ezek olyan cselekvések, amik nem igényelnek külön erőfeszítést. A személyes, szociális, politikai tevékenységek önkéntesek, melyek erőfeszítéssel járnak, de ezeket mechanikusan végezzük. Mindezt önző céllal. Bhagavan azt mondta, hogy mindent önérdekből teszünk. Nincs más gondolatunk, csak önmagunk. De léteznek önzetlen tettek, az egyetemes jólétért. Szolgálat és odaadás magasabb célból, mint személyes érdekből. Minden, amit elkötelezettségből, felajánlásból teszünk, jógává válik. Ezt a cselekvést Karma jógának nevezik. Ez az Istenhez tetteken keresztül vezető út. Általános értelemben az emberi cselekvés, versengés, míg a Karma-jóga nem versengés. A világi tettek célja a státus, pozíció, elismerés, míg a Karma-jóga tisztán szellemi, lelki. A fizikai cselekvés átalában azzal a következménnyel jár, hogy lenézel másokat, vagy magasabb rendűnek érzed magad, de a Karma jóga elégedettséget ad, egy jóleső boldog érzést. A Karma jóga még alázatosabbá, engedelmesebbé és egyszerűbbé tesz. Az emberi erőfeszítésekben nyereségre tartasz igényt, míg a Karma jógában tetteid gyümölcsét hálásan Istennek adod. Egy mondatba összefoglalva, a szellemi cselekvés - Karma jóga.

Hallottunk a Bhakti jógáról is. Az Isten iránt érzett intenzív, erős szeretet a Bhakti, vagy áhítat. A hívő minden tettére úgy tekint, mint Istennek ajánlottra. Minden munka Istenimádat. Minden tettét úgy irányítja, hogy Isten közelében lehessen. Minden feladat egy lépés előre számára, az Isteniség felé. Minden feladat Isten felé viszi. Mindent lelkigyakorlatnak fog fel. A Bhakti jógának több fajtája van. Néhányan érdekből, vagyonért, fizikai tulajdonért imádkoznak Istenhez és vannak, akik megszabadulásért. Ők valamit elvárnak cserébe. Nem önzetlen odaadás, amikor a szükség idején imádkozunk. A kívánságok és szükségletek fölé emelkedő odaadás a valódi odaadás.

Érdekes megjegyezni  Bhagavan megfigyelését. Az ember képes szeretni egy, kettő, vagy néhány embert; de ha magává a szeretetté válsz, mindenkit képes vagy szeretni. Az odaadás nem felszínes. Olyan mély, mint az óceán. Az odaadás megalapozza az emberek testvériségét, és nyomatékot ad Isten atyaságának. Szeretsz, csupán a szeretetért magáért. Bhagavan arra int, szeress mindent, szolgálj mindent. Egyszerűség, önátadás, alázat, önfeláldozás, elkötelezettség, az én hiánya, készen állás arra, hogy mindent elfogadjunk, ahogy jön, ezek a hívő tulajdonságai. Ez a Bhakti jóga. A nyilvánosság, a világi hívságok, látványosság, magamutogatás, hírnév, dicsőség, elismerés-vágy időnként belopakodhat a hívő szívébe, de ha az odaadás Bhakti jógává válik, a hívő e korlátok fölé emelkedik, mert a jóga, egyesülés Istennel, semmi más. Ha Isten a Mester életedben, nem kell aggódnod, szoronganod, tanácstalanak lenned, semmi miatt.

A gyermek nem fél anyja ölében. Ugyanígy van a hívő is. Ez a Bhakti jóga. Ha egy hívőt dicsérsz azért, amit véghezvitt, ő az érdemet átadja Bhagavannak. Isten különböző módokon teszi próbára híveit. Erre egy példa, ha próbatételeként, a hívő elveszíti látását. Isten próbára teszi a hívőt, hogy állhatatos marad-e hitében így is. Ha igen, úgy igazi Bhakti jógi.

Az ember megpróbál tudást szerezni. E tudás eredményeként uralmat szerez a természet fölött. Az öt elemet szociális beruházásokra, nagy közösségi feladatokra hasznosítja. A fényűzés, kényelem, szállítás, kommunikáció, mezőgazdaság, öltözködés mind a tudásból következik. A tudományos találmányok, kutatások, kísérletek mind erre irányulnak. Habár a birtoklási vágy, az én, a büszkeség mind önközpontúvá, kimondottan önzővé, fennhéjázóvá, hálátlanná, és a természet kizsákmányolójává teszi. Uralkodni akar mások fölött, és meg akarja alapozni saját fensőbbségét. Az ilyen tudomány az egész emberi faj számára fenyegetést jelent. Hirosima és Nagaszaki emléke él, ami a legnagyobb csapás volt az emberiségre.

Ma az üzemek technológiája olyan károkat okoz, hogy az ivóvíz és a levegő, aggasztó mértékben fertőződött. Ez az emberi tudás másik oldala. De a tudás szakértelemmel párosodva kiegyensúlyozódik, különben gyilkossá válik. Az aprólékos tudás, a magas-szintű tudás önmagában nem segít, ha az ember nem rendelkezik általános tudással, és még inkább gyakorlati tudással. Bhagavan Baba azt mondja, "A tudás vége a szeretet". A békét és a testvériséget kéne előmozdítani. Egyetemes biztonságot, védettséget kéne biztosítani a tudomány által. A tudás, ami önzetlen, ami a szereteten alapszik, ami az együttműködést segíti elő, ami szolgálatra irányul és önfeláldozáshoz vezet Jnana jógává alakul. A tudás, ami különbséget tesz, helyes és helytelen, jó és rossz, múlandó és állandó, erkölcsös és erkölcstelen közt, bölcsességgé válik. Ez a Jnana jóga. Ez formálja az igaz embert, és felemeli őt az Isteni tudatosság szintjére. A Jnana jóga a lemondás elsődleges oka. Ez nem enged leszállni az állati szintre, az erőszak, harag, féltékenység, gyűlölet szintjére. A Gita azt mondja, hogy ez az egyetlen út, ami a megszabaduláshoz vezet. Arról beszélve, hogy mi a jóga, a Karma jóga, Bhakti jóga és a Jnana jóga széles lehet?ségei tárulnak elénk. Bhagavan egyszer azt mondta, hogy a család és a tulajdon elhagyása, és az elvonulás az erdőbe nem jóga. Az embernek a rossz kívánságokkal, vágyakkal kell felhagynia. Ez az a jóga, ami összhangban áll Bhagavannal.

Ezt a pár gondolatot egy történettel zárnám le. Korábban, mikor egyszer Bhagavan Bangaloréban, Whitefieldben volt, két tanult ember jött Hozzá látogatóba. Az egyik kiváló tudós volt, név szerint Sri Bapatla Hanumantha Rao, míg a másik a tanítványa, Sri Podili Viswanatha Sarma. Bhagavan feltett egy kérdést: Mi a jóga? Ők megválaszolták, ahogy gondolták. Végül, Sri Viswanatha Sarma azt mondta: Bhagavan ! Az hogy a Te társaságodban vagyunk, az a jóga. Mi más is lehetne? Bhagavan erre így szólt "Igen, igen" Itt a jóga újabb jelentést vesz, nevezetesen - jó szerencse, megszolgált adomány jelentést. Mi abban a szerencsében részesültünk, hogy kortársai lehetünk korunk Avatárának, Bhagavan Sri Sathya Sai Babának. Ez valódi jóga. Eljönni megismerni Őt, a közelében lenni, beszélni Vele, és abban az áldásban részesülni, hogy társulhatunk az Isteni küldetéshez, ez a jóga. Ez nem mindennapi lehetőség az életben. Ez Isten bőséges áldásának Kegyelme.

Folytassuk e jógát és imádkozzunk Bhagavanhoz, hogy áldjon meg bennünket igaz megértéssel, és a jóga helyes gyakorlásával.

ramanes@yahoo.com