Beküldte: malacfül alias ludasamatyi 2003. okt. 6.-án
		Ha Arany János élt volna 1948-1956 között,így írta volna meg a Walesi bárdok című balladáját! A Pesti bárdok! Mátyás király, kopasz király Megy fekete kocsiján Hadd lássam, mond mit ér E pesti tartomány Van-e ott minden mi földi jó? Terem-e arra amerikai mogyoró? Használt e minden szó mit előírtam én? Az ellenzék ott ül a börtön fenekén? És a nép az istenadta nép Valóban boldog-e rajt Miért hallom én fülembe E szörnyű gúnykacajt! Felség! Valóban koronád Legszebb gyémántja Pest, Mindent, ami szép és jó A Váci utcában benne lelsz És a nép, az istenadta nép Örül, orcájukon ott ég a pír A házakban ujjongás, tapsszó A tömeg ha lát örömében sir. Mátyás király, kopasz király Megy fekete kocsiján Körötte ujjongás, merre ment Hurráz a nép az út során. Visegrád a vár neve Hol aznap éjjel szállt Farkas Mihály a vár ura Mindkettőt vendégli a párt Vadat és mi jó falat Szem szájnak ingere Sürgő csoport, száz ávós hord Hogy nézni is a gyomor fáj bele S mind, amiket e szép ország Ételt, italt terem S mind, ami bor pezsegve forr Túl a messzi tengeren Elvtársak, bajtársak: hát senki sem Koccint értem pohárt, Elvtársak, bajtársak, ti piszok kutyák Hat ne éljen Mátyás és a párt? Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem szájnak kellemes Azt látom én: de ellenség Belül, s mind pártellenes Ti volt urak, Ti gazemberek Ne éljen Mátyás és a párt Hol van, ki zengje tetteim Elő egy pesti énekes! Egymásra néz a sok elvtárs A sok meghívott vendég Arcukon inkább félelem Mint a mosoly bujkál Szó és lélegzet egyaránt eláll Csak állnak, mintha beszartak volna már Ekkor ajtó nyílik s belép a nagy Kodály Mátyás csak kisebb lett, szólni nem mert már Itt vagyok én Rákosi elvtárs Ki tetteidet zenébe átteszem Egy ország énekli kórusként Mit elkövettél népeden! Gulágon, Kistarcsán ezrek halódnak Köszönhetjük a “nagy” szabaditónak Vérzik az ország a börtön telve már Te tetted ezt Mátyás, Te kopasz király! Megölve népünk ezrei Halomba áll sok kereszt Hogy sírva keres, aki él: Kopasz király te tetted ezt! Börtönbe vele, a szó kemény Parancsot ad Mátyás a király Várjatok, ezt nem tehetjük Hisz ez a nép embere a nagy Kodály! Ah, lágyan kél az esti szél Visegrád öble felé Szüzek siralma, özvegyek Panasza nyög belé Ne szülj rabot te, szűz! Anya Ne szoptass csecsemőt! Int Mátyás s az ÁVO elvitte A harmadik vakmerőt. De vakmerőn és hívatlanul előáll Rajk László, ki ellenszegülni mer Neved ebben az országban gyűlölik Megmondom szemedbe kopasz király Sok embert megöltél e pár éven át Sztálin volt mindened, Istened a párt Szó nélkül gyilkoltál, mikor utasított rá Nincs oly zenész vagy énekes, ki dicsérjen király! Bitófára küldte őt, mint annyi mást De mielőtt a kötél megfeszült így kiált! Átok fejedre Sztálin és kopasz király A nép megfizet, és vár rátok a halál! Meglátom én! S parancsot ad Mátyás rettenetest. Bitóra mindenkit, ki ellenszegül Minden zenészt és énekest! Az ÁVO dühöngni kezdett az ország Minden szegletén, elbújni nem volt hova Igy ért véget Visegrádon A híres vacsora! Mátyás király kopasz király Megy fekete kocsiján Körötte ég földszint, az ég A pesti tartomány! Ötszáz bizony, börtönbe s bitóra ment Meghalt a hitért, mit szeretett De egy se bírta kimondani Hogy éljen Mátyás a kopasz király Vajon mi zúg, mi ez a lárma, zaj? Pest utcáin lázong a tömeg Sztálin meghalt! Le Mátyással És pusztuljon vele a párt Mátyásnak hangja csendesebb Szava semmit sem ér már A nép fellázadt ötvenhat őszén S leverték trónjáról a királyt De nem tartott sokáig a nagy öröm Orosz tankok jöttek, mint vízözön, A forradalom leverve, a bitó újra áll A Magyar közt ismét arat a halál! Brezsnyev az új úr, Kádár a király Kissé enyhébb minden s él megint a pát Szólni senki nem mert, hisz közel volt a múlt Börtönök telve, a forradalmi láng kialudt! De túl zenén, túl győzelmi dobon Riadó kürtön át Ezrek éneklik hangosan Vértanuk dalát!                                                                       Zentai Tamás