A Szent Korona

A Koppánnyal vívott csata helyét már benötte a fü: A pogány magyarok közül sokan hajtották keresztvíz alá fejüket az elmúlt két esztendö alatt. A Hadúrnak gyújtott áldozati tüzek már csak az erdök mélyén lo- bogtak. A térítö papok pedig bátorságosabban közle- kedtek a megkeresztelésre váró magyarok egyik szál- lásától a másikíg. Az esztergomi várpalota nagytermében, medvebör- rel borított karszékében, fejét tenyerébe hajtva ül István fejedelem . A terem falait medve-, farkas- és vadmacskabörök borítják, amelyek eltompítják a köfalak hidegét. Az asztalon arany feszület. Halkan megnyílik a nehéz tölgyfaajtó, s Gizella, a fejedelemasszony lép be rajta. Ölében pólya, a pólyá- ban apja szemefénye, a kis Imre. István homlokáról eltünnek az országos gondok rán- cai. De csak egy pillanatra. Mert ismét nyílik az ajtó: Asztrik apát lép be rajta. Gizella pedig tovatünik a kisfiúval, mintha csak egy látomás lett volna. - Atyám, döntöttem - szól István az apáthoz, amikor magukra maradtak. -Rómába mész, és koronát kérsz a pápától. Az ö áldása a Mennyei Trónushoz köti Magyarországot, nem valamelyik földi császár trónjá- nak zsámolyához. Hosszú útra felmálházott lovas csapat közeledik Róma felé. Késö öszre jár az idö. De Itáliában csak annyi jele van a közelítö télnek, hogy lanyhábban süt a nap, s fakóbb a máskor ragyogó kék ég. A magyarok fejedelmének küldöttei lovagolnak Róma felé. Nem félelmes pogány sereg ez már, amely- nek hirét menekülök jajkiáltása viszi elöre és égö váro- sok, falvak maradnak a nyomukban. A fegyveresek, akik a csapatban vannak, csak az utonállók ellen szolgálnak, védelmül. Aki pedig elöl lovagol, az tekintélyes egyházi férfiú: maga Asztrik apát. Szilveszter pápa nem öket várja, hanem a lengyelek királyának, Miksának a követségét. El is van már készít- ve a korona az ö számukra. Asztrik apát és kísérete megérkezik a Szent Városba. Szállást vesznek egy vendégfogadóban, hogy másnap reggel méltóképpen jaruljanak a pápa elé, s áldását kérjék Magyarország számára. A pápa is nyugovóra tér. És éjszaka, álmában angyal jelenik meg neki. - Fiam, Szilveszter! - szól az angyal az Ur szavával. - Holnap reggel egy követség érkezik hozzád. - Igen, tudom, a lengyelek. -Nem, nem a lengyelek. Egy másik nép küldöttei, akik megelözték öket. A magyarok, akiktöl - hiszen tudod - nemrég még sokat szenvedett a keresztény világ, de akik most Isten népéhez akarnak tartozni. Add oda nekik azt a koronát, amelyet Miksának készítettél! Másnap reggel valóban jelentkezik Asztrik apát és vele a magyarok küldöttsége. - Szent Atyám! - kezdi a messziröl jött, féltérdre ereszkedve. - István, a magyarok fejedelme küldött hozzád. Aldásodért esedezik, s azért, hogy fogadd kegyelmedbe öt és keresztény hitre térö népét. Szilveszter lehajol az apáthoz. -Tudok rólatok, fiaim. S azt is tudom, hogy fejedel- metek kedves Isten elött.Térjetek haza békességgel! S áldásommal együtt vigyétek el István fiamnak ezt a koronát is. Isten akarata, hogy az övé legyen. Kormá- nyozza népét bölcsességgel, az Iránta való hüségben. A magyarok megilletödve térnek vissza a vendégfo- gadóba. Az egyik vezetékló nyergében ott a drága teher: útiládában a Szent Korona. *** December hidege az esztergomi várpalota nagyter- mében is érzik. Hiába fütenek, hiába a medve-, farkas- és vadmacskabörök. Ez nem Itália, hanem a Kárpátok- koszorúzta vidék, ahol bizony zord a tél. Isván fejedelem tenyerébe hajtott fejjel ül a medve- börrel borított karszékben. Az asztalon elötte a nyitott útiláda, benne Szilveszter pápa ajándéka. Elmúltak a szent karácsonyi ünnepek, elérkezett az új esztendö elsö napja. Esztergom városa ünnepi díszbe öltözve, készen áll a nagy eseményre: a koronázásra. A kopogó kemény hideg ellenére zsúfolásíg tele a palota elötti tér, amikor István kilép a fökapun. Láttára ezernyi torokból tör fel az üdvrivalgás: a harsonák hang- ját is elnyomja. A templom bejáratánál Asztrik apát fogadja Istvánt, az ö nyomában lépdel végíg a köpadlóra terített szö- nyegen, az oltáríg. Ott térdre ereszkedik. Vállára terítik a Gizella hímezte palástot s az esztergomi érsek fejére teszi a Szent Koronát. Majd sorban járulnak elébe a föpapok és országos méltóságok: derekát már ékköves kard övezi, ujján ott az aranyos pecsétgyürü, kezében a jogar és a bírói pálca, mint a legföbb igazságtevö hatalom jelképei. Szilveszter pápa küldötte aranyhegyü lándzsát nyújt át. Aztán a király elfoglalja helyét a föoltár mellett álló díszes trónuson, oldalán a harmatos szemü ifjú király- néval, Gizellával. Onnan hallgatják a szent éneket, ame- lyet nem csak a templomi kórus énekel, hanem a szentegyházat körülvevö hívek sokezres tömege is. Ezen a napon, az 1001. év január havának 1. napján született meg a keresztény Magyarország. ***

Vissza a föoldalra