<felirat a képernyön>
(...In the beginning, darkness was upon the face of the deep...)

A gazdaság szegényes volt. Alapvetö szükségleti cikkek hiánya
mindenfelé hosszu embersorokat váltott ki.
Az alapvetö jogok megsértése mindennapi valósággá vált.
Megfélelmítés és tömegparanója elöidézése volt Ceausescu-ék fö fegyvere
a fennmaradásban.
 

A Titkosrendörség volt a kormány egyik fenntartó cölöpje.
Senki sem érezte magát érinthetetlennek töle.
...MÉG A MAGASRANGU KATONATISZTEK SEM...
de egyesek közülük létrehoztak egy titkos szervezetet,
minek neve:

 "CC Alakulat". <suttogva>
*
 
<narráció>
Különös körülmények között születtem Kazakhsztán-ban.
Apám az ötvenes években katonai mérnök volt Romániában.
Egyik alkalommal titkos megbízatást kapott, hogy utazzon a Szovjet Unióba.
A kiküldetése célja, egy atomfegyver kísérlet volt Kazakhsztán területén.
 Néhány hónap után felettesei megengedték neki , hogy anyám meglátogathassa.
Anyám hét hónapos terhes volt és Alma-Ataban, Kazakhsztán fövárosában kapott szállást.
 Az atomkísérlet elökészületei lassan haladtak, az idö viszont annál gyorsabban.
De végül is mindennel elkészültek. Apám a hegyekben volt és az atomkísérlet rá esö részét végezte, amikor anyámat beszállították a városi szülészetre.
 Az atombomba felrobbant és  én megszülettem.
 Mondhatom, nagy durranás volt! (Angol szójáték.-a szerzö jegyzete-)

 Mi Parajdon laktunk. Itt volt az ország egyik legnagyobb sóbányája.

 Most megemlíteném elsö emlékem a Titkos Rendörségröl.
Egy nyárközépi napon történt. Ugy tíz éves lehettem akkoriban. Nagyapám cigarettáért küldött.
Egy kocsma volt a legközelebb ahol cigarettát vásárolhattam. A pultnál várakoztam a sorban, mikor egyszercsak hangoskodás ütötte meg fülemet, ami a sarokasztaltól áradt felém.
Egyik osztálytársam apja, egy sóbányász volt a zaj okozója. Egy rendörségi besugóval vitatkozott az asztalánál. Nemzetiségi jellegü vita volt Erdély hovatartozásáról, meg miegymás.
Szó ami szó, a besugó teste  a sóbányász öklétöl megpendítve ,hamarosan a padlót mosta.
  Egy hét multán ez a kocsmai bányamunkás, halálos balesetet szenvedett a sóbányában.
Rebezsgették késöbb az emberek, hogy a Titkos Rendörség kezében volt a végzet kulcsa.

 <háttér zene kis szünettel>
 <Háttérben temesvári jelenetek> Amikor gimnáziumba kezdtem járni, apámat nyugalmazták a hadseregtöl.
Temesvárra költöztünk, Nyugat Románia legnagyobb városába.
 A hetvenes évekre a korrupció és csalás jelentette a jövö kulcsát a politikai és mindennapi életben.
 Ceausescu kormánya, külföldi adósságait kezdte intenzíven törleszteni.
Tul sokat exportált és e stratégia hiányokat kezdett okozni a hétköznapi szükségleti cikkekben.
 A nyolcvanas évekre a feketepiac hatalmasra nött. Nagyon sokan próbálkoztak   nyugatra szökni egy jobb és szabadabb élet reményében. A határokat erösen védték a hatóságok, nem idegen támadástól, hanem az esetleges kiözönlöktöl.
 Sakkozás volt a szenvedélyem ezekben a sötét idökben. Odáíg jutottam a sakkozással, hogy hinni kezdtem:" az élet is csupán egy nagy sakkjátszma". A gimnázium elvégzése után szerszámkészítö lettem.
 Csupán egy baj van a rossz gyerekekkel: ök is egyszer felnönnek.
     *

<felirat a képernyön>(My first gunshot)

Vadgombákat találtam a mezön és erröl a fajtáról tudtam még nagyapámtól ,
hogy néhány napíg tartó komoly gyomorgörcsöket tud okozni. Szedtem egy jó párat aztán
pár napíg napon megszárítottam majd finom porrá zuztam.
 A verseny elötti napon Lajos , aki a kantinban dolgozott , belekeverte a gombaport a fagylaltos tartályba, amit a tiszti étkezdében szolgáltak fel. Egyszerü sorkatonák nem ehettek efféle luxuscikkeket a laktanyai konyhán.
Az általunk célbavett két káplár mindíg itt a tiszti konyhán abrakolt.
Minden tervszerint ment, egész addíg míg a kiszámithatatlan véletlen közbe nem lépett!
    <háttér zene kis szünettel-házibuli jelenet>

Másnap reggel az egység parancsnoka hazavitte a fagylaltos tartályt a tiszti konyháról. Este a születésnapi buliján lett egyéb étkek között felszolgálva a vendégeinek , akik közül jónéhányan  magas beosztásu tisztek voltak különbféle minisztériumokban.
Aztán a bulizás után, több napíg tartó korházi ápolásra szorultak a rangos vendégek.
 A korház elemezte a fagylalt tartalmát , és az eset a katonai rendörség kezére került. Átszimatolták a konyhát , a könyvelésben rendellenességeket fedeztek fel.
Erre az egész egység könyvelését átnézték. Egy csomó hiányt találtak , amiböl aztán nagy balhé lett.
Szó ami szó , az egység parancsnokát ethelyezték Bukarestböl valami Isten háta mögötti helyre, Észak Moldvába.
 Lajos és jómagam szerencsésen megusztuk , nem kaptak el...legalább is az volt a benyomásunk.
 Szóval így végzödött célgyakorlatom. Megkíméltem ugyan az egeret , de lelöttem a szomszéd macskáját.
   *
    <háttér zene kis szünettel- Szoborparki jelenet>

<felirat a képernyön>(The " CC Unit ")

 Miután leszereltem , hazaköltöztem Temesvárra ahol azelött laktam. Egy gyár karbantartórészlegén kezdtem dolgozni. Az elkövetkezö évben semmi említésreméltó nem történt. Szababidömben sokat sakkoztam külömbözö versenyeken országszerte.
 1982 késö öszén ismertem meg Józsit. Ö is egy szenvedélyes sakkozó volt. Egyik délután a sakk klub elötti megállóban vártunk a villamosra, amikor Józsi egy ajánlattal állt elö.
Elmondta , hogy ö aktív tagja egy törvényen tuli szervezetnek és megpendítette, hogy nem-e szeretnék én is belépni? E szervezetet különbféle ragadvány neveken ismernek egyesek, ugymint:
"Közvetett Bünteremtö Alakulat" románul "Creator de Crim  Indirect " vagy "Bünök Kréme" (románul "Crema Crimei"). De általában csupán rövidített formában van megnevezve, ugy hogy: "CC Alakulat".

<háttérfilm a Dóm téren>

Néhány hét mulva döntöttem. Mindíg az volt az elvem, hogy az élet csupán egy nagy sakkjátszma: hát itt az idö most, hogy bonyolítsam egy kicsit. Így öszidöben ugyis mindent olyan unalmas...
 Egy borus nap volt. A titkos toborzótiszt, a város egyik öreg templomában mutatkozott be nekem.
Lényegtelenül volt öltözve és arcát mindíg az árnyékban próbálta tartani.
  

 "Kövess sétámban és gondolatmenetemben, ha nem zavarlak!
Tudok arról a gombaszedö kalandról a katonaságnál... volt egy beépített emberünk a katonai rendörségnél ... ezért usztad meg a dolgot szárazon. A cimborád Lajos elárult, hogy saját börét menthesse, de Mi talpon voltunk, ugyanis némi rejtett tehetséget láttunk benned...
...de hagyjuk most a multat. A "CC Alakulat" elveit szeretném most neked elmagyarázni.

 Elöször is meg kell jegyeznem , hogy a "Közvetett Bünteremtö Alakulat", ahogy néha nevezzük magunkat, NEM része a Titkos Rendörség vagy a Hadseregnek, annak ellenére, hogy vannak tagjaink akik hivatalosan ezeknek a hatóságognak dolgoznak.
Ezek ugymond: beépített ügynökök.
 A mi fö célunk hogy olyan hatalmi egyéneket büntessünk akik visszaélnek hatalmukkal. Tagjainkat nem fizetjük, többségük civil állásokat tölt be valamerre. Azért néha nem hivatalos jutalompénz ütheti markodat.
 Nem fogsz sok segítséget kapni tölünk, csupán egy alapvetö kiképzést, és késöbb
talán néhány segítö munkatársat. Ha netán bajbakerülsz a rendörséggel, teljesen magadra kell hogy hagyjunk, a szervezetünk biztonsága érdekében. Mi általában olyan jelölteket választunk, akiknek erös az igazságérzetük. Viszont az sem jó ha tulságosan követed a törvény betüit, vagy félsz a megtorlástól, mert nem leszel képes nyomás alatt helyesen
cselekedni.
 A "CC Alakulat" nem ad ki direkt parancsokat, csupán ugymondd: javaslatokat.
Bármilyen terv részleteit MINDÍG TE magad kell hogy kitervezd.

Soha se végezz semmiféle megbízást az ellenfeled iránti gyülölettel, vagy indulattal.
Ilyen féle lelkiállapotban, hatékonyságod mindíg eröt veszít.
Csak olyan tervet készíts, amiben valóban hiszel , mert akkor hüséggel végíg tudod vezetni, még akkor is ha nem volt tökéletes. Vigyázz, mert ha nagyobb baklövést csinálsz, elvesztél.
 A mi szervezetünk a törvények fölött áll.
 Ez mind ugy hangzott most, mint sok hü-hó semmiért , ami egy nagyon mindennapos jelenség hazánkban... mi a véleményed? Márcsak a jó játék kedvéért is..."
 

//kis idö multán válasz hangzik//

"Mikor csatlakozhatom?"

 <lift  ajtó csukódása hangzik>

 <háttérzene>

  Egy esös napon történt. Az egyik férfi, ki mindíg nagyon vetekedett nöi kollégáival, elsö-ként akart végezni.
Egy sziklán megcsuszott majd lezuhant és nyakát törte.
Csupán órák multán találtuk meg, holtan fekve.
 Az erdö mélyén egy ismeretlen sírba temettük.
 Az álarc örökre arcán maradt.

 <háttérzene>

 Késöbbi életemben hallottam, hogy ez a pasas egy beépített titkos rendörségi ügynök volt. A kiképzö tisztünk rájött erre és ö rendezte meg  a balesetet. A tábort távozásunk után földíg égettük.
 A tudás áldozatot követel!

 <háttérzene>  

<felirat a képernyön>(Martha)

 Márta elözöleg az anatómia laborból egy boncolt emberi kezet lopott és ezt helyezte
fel a ruhaujjába, mintha a sajátja lenne, a vicc kedvéért.
 Az incidens után kirugták az egyetemröl. Szerencséje volt hogy egyáltalán felvették ápolónönek.
 Márta erösen vonzódott a gyógyításhoz. Ezért fogadta el azt is, hogy a "CC Alakulat" tagjává váljon.
Arra számított, hogy így talán kezelés alá veheti a társadalom néhány rákos csökevényét.

 <háttér zene>< háttér film rendörök gyalogolnak az uton> 

 Hadd meséljem most el az elsö mókás feladatunkat.
 Elöször is tisztába kell legyél azzal, hogy Románia határait abban az idöben erösen védelmezték. Nem annyira a külsö ellenségtöl, mint amennyire a saját polgáraitól. Egy jogtalan határátlépési kísérletért kemény büntetés járt, esetenként kemény börtön is. Tudván ezt, kétszer is meg kellett gondolja valaki szökési terveidet.
 <háttér zene- zenélö utcai hegedüs>

 Hát most kanyarodjunk csak vissza a történetemhez...
Az áldozatunk:  egy határ vámtisztként dolgozott a Románia- Jugoszlávia határ átkelönél. Ö felpiszkált néhány befojásos egyént a társadalom magasabb emeleteiröl, no meg aztán már feltünöen sok csuszópénzt szedett össze magának.
Aztán az is igaz hogy szervezetünk (a "CC Alakulat") egyik saját emberét akarta vámtisztnek beszervezni. Késöbb majd elmagyarázom, hogy miért.
 Néhány hónapnyi elökészítési idöt kaptunk a tervünk véghezviteléhez.
 Egyik nap egy kocsmában, ismerösökkel való beszélgetés közben, jött egy ötletem.
Güntér, helybeli német nemzetiségü volt, elszántan nyugatra szeretett volna szökni.
Egy németországi jóbarátja épp látogatóba volt itt Temesváron és benne volt hogy segítségére legyen.
 Néhány nap alatt beszereztem a szükséges dolgokat és megvitattam a tervemet
a németországi pasassal. Mindhárman összejöttünk még egyszer utoljára, hogy leszögezzük a végsö tervet.
 A terv az alábbi volt:
Güntér kölcsönveszi majd a németországi barátja autóját és  utlevelét, amiben a fényképet már elözöleg kicseréltem és  lehajt a határátkelöhöz. Megegyeztünk abban hogy a nap milyen órájában, természetesen akkor amikor a mi célbavett vámtisztünk volt szolgálatban. Szintén elmagyaráztam Güntérnek, hogy ha a szükség ugy kívánja, próbálja csak meg a vámost lekenyerezni, biztos el fogja fogadni  a borravalót.
Másnap a németországi pasas majd bejelenti a rendörségen, hogy ellopták a kocsiját és utlevelét.
Minden símán ment. Güntér kissé feltünöen viselkedett a határátkelönél.
Ez persze feltünt a célbavett vámtisztünknek, és tüzetesebben átvizsgálta az autót. A csomagtartó alján egy relatív öreg festményt talált, amit még mi dugtunk oda Mártával.
Vámosunk szabályszerüen elkobozta a festményt és kiállított néhány hivatalos pappírt a hivatalos közegeknek.
Güntérnek halvány göze sem volt a festményröl, így aztán felment egy kicsit a vérnyomása, de egy kis borravaló csusztatás után sikeresen átlépte a határt.
 Németországi segítötársunk másnap bejelentette, hogy ugymond ellopták a kocsiját  meg utlevelét.
Az elkobzott festményröl kiállított okmány miatt a rendörség hamarosan rájött hogy a kocsi már átlépte a határt egy utlevélcsalóval.
Az mi áldozati listánkon levö vámtisztet leváltották állásából szakmai hozzá nem értés miatt. Ezzel feladatunk sikeresen végetért.
 Güntér és német barátja, még ma is nevet az eseten. Németországban!

 <háttérzene-németországi jelenet>

<felirat a képernyön>(Mission abort)

 <háttér zene>

 Elöször is Márta, Máriának jó barátnöjévé kellett váljon. Egyszer késö este huligánok támadták meg Máriát az utcán. Mi pénzeltük öket hogy ezt megrendezzék.
Természetesen Márta a megfelelö pillanatban közbelépett a sötétböl és ugymond megmentette Máriát. Ezen hösi incidens után, Márta és Mária jó barátnökké váltak, hetente többször is összejöttek.
Márta leányos baráti beszéddel sok apró részletet tudott meg Mária magánéletéröl.
 

 Egy napon Márta aszpirinekkel cserélte fel Mária fogamzásgátló piruláit.
Ezek ugyan aszpirinek azért sok fejfájást fognak a késöbbiekben okozni!
 
 Néhány hónap mulva Mária állapotos lett természetesen a miáltalunk célbavett utlevélosztályi kádertöl. Mária és a detektív nem tudták eldönteni hogy mit csináljanak , így aztán még pár hónap eltelt. Természetesen a detektívünk titokban akarta tartani az esetet a családjától. Kétségbeejtö helyzetbe kerültek.

 Itt most meg kell, hogy említsem, azokban az idökben Romániában az
elvetélés törvényellenes volt. Bárki aki kaparást végzett komoly büntetéssel állt szembe.
Bárki aki abortusz utáni komplikációkkal korházba került bajban volt. Az orvos nem volt szabad segítséget nyujtson, amíg a páciens meg nem mondta a kaparást végzö egyén kilétét. Ez sok esetben bizony titkos volt, és megesett, hogy nem egy bajbajutott nö meghalt, mert tényleg nem tudott e kérdésekre választ adni..
 Ekkor Márta egy kaparást sugalmazott Máriának. Még egy abortuszt végzö egyén telefonszámát is odaadta neki.
 Még egy hónap és Mária meg szeretöje végre döntöttek. Elvégeztetik az abortuszt. Megegyeztek az idöpontban. Természetesen Márta ugymond jó barátnö lévén, e részleteket mind pontosan megtudta.
 Mi Mártával tudtuk , hogy az ajánlott háziorvos nem végzett egy nagyon tiszta munkát, a titokban bérelt lakásban ahol a kaparásokat csinálta. Azért volt egy biztosítéka
éspedíg az hogy volt egy jó ismeröse, egy nögyógyász a megyei korházban akihez bármikor felküldhette komplikáció esetén pácienseit.
 Itt aztán én is piszkosan közbeléptem. Közvetett módon egy belsö értesítést szivárogtattam ki a nögyógyásznak. Ez a vaklárma abból állt, hogy hamarosan
egy titkos ellenörzési kampányt fog indítani a rendörség a korházakban és föleg abortuszok után fognak szimatolni.
 Ezek után Mártával csak hátradöltünk és tátott szájjal vártuk a sültgalamb pottyanását.
 

 < háttérzene >

  És szerencsénk volt... Mária elvégeztette a kaparást abban az isten hátamögötti lakásban. Bonyodalmak fejlödtek ki, komoly vérzése lett a mütéttöl. Mária és detektív barátja, gyorsan a megyei korházba síettek az ajánlott nögyógyászhoz. És itt jött csak a hideg zuhany a derült égböl. Az orvos  óvakodó helyzetben lévén a titkos rendörségi ellenörzés vaklármája miatt, nem akart segítséget nyujtani míg nem kap egy pontos helyzetleírást a kaparás körülményeiröl. Az értékes percek csak egyre teltek, és kétségbeesésében a detektívünk lobogtatni kezdte rendörtiszti igazolványát. Erre a nögyógyászt tényleg azt hitte, hogy csapdába akarják csalni és határozottan kezdte követelni a körülmények leírását, írásban.
Mária már eszméletlen volt és tervcélunk, a detektívkitöltötte majd aláírta az okmányt.

  Mária átélte a bonyodalmakat.

 Az egész történet az abortuszról, szóbeszéddé vált a rendörségi épületben.
Rendörtisztünk és felesége hamarosan elvált. A detektív elveszítvén a magasrangu befojásos  apósát, állását is elvesztette az utlevélosztályon.
 De ö és Mária egybekeltek és még a mai napon is azt hiszik, hogy csupán a
sors keze hozott ily fordulatot életükbe.
 Hát így végzödött a mi elvetélt feladatunk az utlevélosztályon.
 <háttérzene- templomi képek, kórussal>
 

 Éltek itt Bánátban német nemzetiségüek, akik nagyon szerettek volna emigrálni. Sokuknak éltek hozzátartozói Németországban, és ezek nagyobb összegeket küldtek rokonaiknak utlevélhivatalnokok lekenyerezése céljából.
 Ez egy jó pénzes zsáknak bizonyult szervezetünk számára.
 Alakulatunk egyik tagja az utlevélosztályon dolgozott egy jelentéktelen pozícióban.
Magas összegeket fogadott el az utlevél kérelmek beadásakor abból a célból hogy ugymond majd ö megolajozza a magasabb hivatalnokokat.
Az igazság az volt, hogy abszolut semmit sem tett a kliensei érdekében. Csupán a jószerencsére bízta a dolgot, ha a kérelmet a hivatalos szervek elfogadták, megtartotta a borravalót. Ha a kérelmet visszautasították, ö csak vissza adta a kliensnek a pénzét azzal az ürüggyel, hogy "sajnos nem sikerült elintézni a dolgot". Egyik-másik ilyen borravaló néha egy ház árának felelt meg.
Az emberek mindíg is hittek a befolyásban, és ez volt a siker kulcsa.
 Az elözö történetemben szereplö detektív felfedezte és aztán lecsukatta emberünket ezért a svingliért. A hivatalos szervek nem is sejtették, hogy a "CC Alakulat" tagja lett volna. Késöbb aztán beépítettünk valaki mást, aki ugyan ezt a csalást végezte tovább.
 Elhiheted nekem, az emberek sokat áldoznak egy rendszer befolyásolásának csupán a halvány benyomásáért is!
 
 <háttérzene>

  Egy másik ekzótikus pénzforrás, a határon elkobzott kábítószerek ujra árusítása volt. Azokban az idökben Romániában majdnem senki sem használt kábítószert, tehát nem volt kábítószerpiaca sem. De azért kábítószer csempészek Törökország felöl néha
megpróbáltak átsurranni Románián, a nyugateurópai piac felé.
 Néha általunk beépített vámparancsnokok csempészeket fogtak. Természetesen
a kábítószert elkobozták semmiféle hivatalos okmány nélkül, aztán meg a csempészt futni hagyták. Ezért kellett, hogy megszabaduljunk az elsö történetemben szereplö vámkezelötöl. A "CC Alakulat" egyik emberével behelyettesítettük.
 Az így megszerzett kábítószert a mi csempészeink vitték Nyugat Európába
és ott eladták egyszerü kábítószerkereskedöknek.
Ezt az ötletet az alakulat egyik régi tagja vezette be, aki azelött a Román kémszervezetnek dolgozott (Departamentul de Informa ii Externe). A kémszervezet is használta ezt a cselt, csupán azzal a külömbséggel hogy a beszerzett pénzt Ceausescu svájci magán számlájára küldték.
 Jó érzés volt tudni, hogy osztoztunk annak az egyénnek a zsákmányával, akit nagy távlatban lényegében aláaknáztunk.

<háttérzene>

<felirat a képernyön>(Stalker in Stalemate)

 Nem tudtunk sokat a cserkészöinkröl. Bizonyára hogy láttak engemet Mártával, tehát tudhatták, hogy valami kapcsolat van közöttünk.
 Aztán egy reggeli kávéivás közben jött egy ötletem. Miért ne használjam fel születési helyemet védelmi sáncként?
 Megbeszéltem Mártával tervemet és mert hogy jobbat nem találtunk ugy döntöttünk hogy végrehajtjuk. Vagy sikerül, vagy mélyebbre sülyedünk a szarba.

 Megkértem egy ismerösömet, aki jól beszélt oroszul, hogy hívjon fel engem egy nyilvános telefontól, egy este amikor Márta lakásán leszek. Megkértem hogy oroszul
meséljen nekem a Kazakhsztán-i idöjárásról. Elmagyaráztam neki, hogy egy barátnömet akarom elbüvölni az orosz tudásommal, heh...
 A fura telefonbeszélgetés oroszul az ázsiai idöjárásról, simán ment.
 Mivel Márta megfigyelés alatt volt, a telefonhívásait magnóra vették. Az orosz dumát ugyszintén.
 És ekkor, láthatatlan ellenségünk a Titkos Rendörségtöl, ráharapott a horogra, majd részletesen leelenörizte az én multamat is.
 Ö visszakalandozott egészen a homályos jelentésíg az Alma-Ata-i szülészetröl az én születésemmel kapcsolatosan. Aztán apámról is megpróbált információt szerezni, de az
atomkísérletek miatt bizalmassá vált dokumentumokhoz már nem tudott hozzáférközni.
 Szóval a mi cserkészö hivatalnokunk, vaslogikával összegezte a tudottakat és arra a véleményre jutott, hogy Márta és én bizonyára KGB összekötök vagyunk. Szovjet ügynökökkel meg nem akart ujjat huzni.
A saját képzelöerejének az áldozatává lett.
Aztán pár nap mulva felhagytak Márta követésével és mi ismét készen álltunk ujjabb kalandos játszmákra.
 Tudod, a róka néha cselböl hátraszalad a saját nyomában, ha ebek üldözik!
 <háttérzene>

<felirat a képernyön>(Silent Death)

 <háttérzene>

 Márta és én egy végzetes feladatot kaptunk, ami ha sikerrel végzödik az utolsó lesz számunkra. Célpontunk egy harminc év körüli ember. Nem sokat tudtunk róla csupán felszínes dolgokat meg hogy egy hétvégi háza van egy város melletti házban. Ez is egy stratégiája volt szervezetünknek: -ne adj ki apró részleteket az áldozatról a hóhéroknak mert még személyessé válhat a dolog.
 Ez esetben egy már elöre kidolgozott tervet kaptunk, a megfelelö kellékekkel.

 < kis szünet a képernyön>
 Egy hideg száraz tél volt kevés hóval. Minden betegesen homályosnak tünt, mintha a világvége közeledne... és egyeseknek ezt, a ma éjszaka meg fogja hozni.
 Megbízatásunkat egyetlen nap és éjjel kell hogy véghezvigyük. Márta és én egy falusi házat béreltünk célpontunk házával áttellenben. Megfigyeltük mikor jön haza és hogy otthon marad-e éjszakára? Áldozatunk egy tradíciós szénnel fütött házban lakott.
 Ugy este nyolc felé érkezett haza egy barátja kíséretében. Iszogattak egy kicsit és aztán eltették magukat éjszakára. A vendégszobában alvó jóbarát, sajnos véletlen párhuzamos áldozattá fog válni...Pech!
 Ugy éjjel két óra felé, átsompojogtunk a ház hátsó verandájára.
Fegyverünk egy szén-monoxiddal töltött magasnyomásu tartály volt. Egy hosszabb csövön  keresztül ugy fél óra alatt kiürítettük a szén-monoxid tartályt a házba.

 Itt el kell magyaráznom, hogy a szén-monoxid színtelen szagtalan gáz. Belélegzés esetén a vörös vértestekhez tapad és meggátolja a vér további oxigénfelvételét ami persze a sejtek fulladásával végzödik. Néhány százalék jelenléte a levegöben kevesebb mint fél óra alatt végzetessé válhat. Szén-monoxid képzödhet szénégetés kozben ha kevés a levegö az égéshez, amint például áldozatunk szénkályhája is megtehet. Legalább is ez áll a könyvekben a témáról.

 Ezek után Márta és én visszamentünk a tuloldalon bérelt házba. A ragadozó ösztöneink erösen fel voltak korbácsolva és hamarosan felszínre törtek. Ez volt a mi utolsó megbízatásunk együtt.
És azon a hajnalon, elöször ...<szünet>... és utoljára szeretkeztünk.
Egyedülálló pillanatok voltak.

 <háttérzene, sex jelenet>

 Két nap mulva a rendörség felfedezte a holtesteket. Ugy gondolták, hogy a szénkályha nem müködött megfelelöen és ez okozta a szén-monoxid mérgezést. Ilyenféle balesettel évente többször is találkoztak, mivelhogy a szénkályhák oly népszerüek voltak országszerte.
 <háttérzene>
 Néhány nap mulva lehetöségem nyílt, egy beépített könyvelö segítségével,
hogy megváltoztassam a személyi azonosságomat.
Nem változtattam meg nevemet, csupán néhány kolcsfontosságu részletet a multamból. Utlevelet is kaptam és néhány óra leforgása alatt elhagytam az országot.
 Bucsu nélkül hagytam hátra családom és barátaim. Még levelet sem írhattam nekik késöbb.
 Hivatalosan meglöttek majd belevesztem a Dunába, határátlépési kísérlet közben.
 Testem soha sem került meg.
 <háttérzene a Dunán>

 <háttér film autóban Toronto utcáin>

 Már tizenhárom éve hogy semmit sem hallottam Mártáról. Ennyi ideje, hogy a vasfüggönyt átléptem.
 Aztán a mult héten kaptam egy levelet az Interneten. Témája: Márta kint van.
(Ausztrál kifejezés: "outback" az Ausztrál vadont jelenti.-a szerzö jegyzete.)
<elektronikus levél a képernyön>

 "Szia Mihály!
Immár 13 éve töröm a fejem, hogy vajon milyen nevet választottál magadnak annak idején. Végülis nem változtattad meg, ahogy minden ellenségünk gondolná, a te stílusod.
Az Interneten megtaláltam a honlapodat és ráismertem a verseidre.
Én is megváltoztattam a személyazonosságomat annak idején.
A nevem most Nadia.
Az ausztráliai Darwinban lakom. Beíratkoztam az egyetemre és elvégeztem az orvosit.
Ma már háziorvos vagyok és még hajadon.
 Ezennel zárom soraim: Nadia (számodra: Márta)

Utóirat: Külömben van egy lányom. Neve Márta és már 12 éves..."

 <háttérzene>
<felirat a képernyön>(The End??)

 <háttérzene és szereposztás felirata>