AZ ARGENTÍNAI FELKELÉSRÕL 2001-2002

"Hogy ez most hogyan folytatódjon? Mit tudom én! Mindazonáltal adtunk egy pofont a rohadékoknak, de még így is rengeteg maradt! Nem is tudom, komolyra fordítva a szót, ahogy a csütörtöki gyûlésen hangsúlyoztam, hogy ez egy társadalmi forradalom lenne-e. Ahhoz még sok hiányzik. Tudjuk, és mindig is azt mondtuk a [munkanélküliek] mozgalmának továbbképzési mûhelyeiben, a jövõvel foglalkozó politikai vitákban, hogy milyen nagy szükség van a társadalmi változásra. Ahogy az egyik dalunk mondja: "Dobáljuk meg mindet szarral, és aki uralkodik, az a munkás lesz majd." Nem? De egy biztos, hogy most az egész nép, munkások, munkanélküliek, mint mi, sokkal erõsebbek vagyunk ehhez a társadalmi változáshoz. Úgy hiszem, ezt mi is és õk is tudjuk, a politikai és katonai vezetés, akik szép nagy szarban vannak, és a gazdasági hatalom tulajdonosai, akik legalább még inkább aggódnak, mint elõtte. Már beszéltünk elvtársainkkal, hogy semmilyen elvárásunk nincs az eljövendõ kormánnyal szemben, egyrészt azért, mert ahogy csökkenteni fogják az állami támogatásokat, úgy szintén biztosan fokozzák az elnyomást, másfelõl, mert ez nem fog befejezõdni."

1994-tõl kezdve több államban (köztük a gazdasági csoda képviselõinek tartott mintaállamokban is) hatalmas méretû válságok alakultak ki: Japán, Dél-kelet Ázsia, Mexikó, Brazília, Törökország stb. A válságokat csak milliárdos nagyságú IMF hitelekkel (segélyekkel) tudták kezelni, amelyek természetesen számunkra, proletárok számára durva megszorításokat jelentettek: áremeléseket, fizetéseink értékének csökkenését, a szociális kiadások csökkentését, relatív és abszolút mértékben is több munkát. Eközben pedig ideológiai (TV-sorozatok, reklámok, választások stb.) és valóságos bombákkal (még több rendõr, még több háború) fokozták felettünk az ellenõrzést.
A kapitalista terror fõ célja, hogy elkerülje a világméretû proletárfelkelést, és bár a proletariátus számos lázadásban mutatta meg hatalmas romboló erejét, a tõkés rendnek mindezidáig sikerült elkerülnie a világforradalmat. A kapitalizmus totális válságát nem lehet elkerülni. Már nem egy próbálkozást tettek arra, hogy a tõkét megrendszabályozzák, és a gazdaságot tervszerûsítsék (lásd keleti-blokk). A burzsujoknak újra és újra rá kell döbbenniük, hogy a tõkét nem egyes tõkések akarata irányítja, nem egy jó nevû ideológus elméletei alapján programozzák, hanem saját törvényei. Ennek megfelelõen megbukott az állami jótékonykodásba vetett hit, a keleti-blokk államai és a jóléti államok gazdaságai kénytelenek voltak elismerni, hogy a tõkét, a vállalatokat nem lehet törvények általi béklyóba fogni. A tõkés gazdaság e "szabad garázdálkodását" manapság divatos szóval neoliberalizmusnak hívják. Itt meg kell jegyeznünk, hogy mikor ezt a szót halljuk, nem valami újonnan kitalált hatalmi rendszerre kell gondolnunk, amely ellen a kapitalista világon belül külön demokratikus harcot kellene folytatni (ahogy azt az anti-globalista mozgalmak teszik). Fel kell ismernünk azt a tényt, hogy a kapitalizmus a demokrácia válságainak megoldása érdekében minden eszközt bevet, amelyek a tulajdonon és kizsákmányoláson, tehát a nyomor fenntartásán alapulnak.

A gazdasági életben az erõsebb mindent visz, a nagyobb profit a hatalmasabb cégeknek jut. De a profitért folyó verseny állandósítja a túltermelési válságokat, manapság már a minimális nagyságú piacokért és a legkisebb mennyiségû nyersanyagért is háborúkat indítanak (pl. Jugoszlávia, Afganisztán). A cégek az állandó versenyhelyzet mellett a termelés racionalizálására (elbocsátások, munkafokozás), fuzionálásokra is rákényszerülnek, és a társadalmi szakadék növekedésével egyértelmûbbé válik az - általuk tagadott - osztálytársadalom léte. A kapitalista vonat a vesztébe rohan... A hihetetlen méretû konszernek kialakulása miatt egész termelési egységek állnak le. Ez egyrészt azt a döbbenetes abszurditást hozza magával, hogy miközben árudömping van, a tõkések sokkalta több pénzt forgatnak meg a már nem létezõ, vagy soha nem létezõ árutermelés nevében, mint ami a valóságban ténylegesen létezik. "Szabad kezet kapott" a fiktív tõke, a spekuláció. A bankok számláin, a számítógépek adatain irdatlan mennyiségû elképzelt "pénz" van. Ez mindaddig észrevétlen marad, amíg a pénzt tulajdonosai nem követelik kézzelfoghatóan. Amikor ez megtörténik, akkor a kapitalizmus pengeélen táncol. Nem lehet tudni, hogy egy ilyen bankválság mekkora horderõvel bír, a legkisebbnek tartott esetek is a gazdasági folyamat vereségét jelenthetik. Ilyen jellegû válságot él meg a kapitalizmus napjainkban is. A válság egyik gócpontja az elmúlt hetekben Argentínában volt.
A tõkés rend megtervezhetõségének koncepciója Argentínában a 70-es években hiúsult meg. A katonai diktatúra alatt vezették be a neoliberális politikát. A termelést átsrukturálták, a vállalatokat privatizálták, melynek következtében a 80-as években hatalmas méretû lázadások zajlottak le az ország területén. A lázadás féken tartására a Menem-kormány "külföldi" kölcsönöket vett igénybe, melyekbõl viszonylag magas életszínvonalat tudott biztosítani a lakosság számára.
Négy éve a gazdasági hanyatlás megállíthatatlan az országban. Az adósságállomány tovább nõtt, a kormány és a bankok zárolták a lakosság folyószámláit (mintegy 46,5 milliárd dollárt). Rengeteg cég már korábban csõdbe ment, vagy akkor derült ki a csõdbemenetele. A munkanélküliség 20% fölé nõtt, hivatalosan 20-37 millió proletár számított szegénynek, de a lakosság több mint felének havonta kevesebb, mint 60 dollárból kellet kijönnie. A szociális háló teljesen összeomlott, az állami alkalmazottak hónapok óta nem kaptak bért. A fizetések és a nyugdíjak csökkentek, miközben az árak nõttek. Szemmel láthatóvá vált a nyomor terjedése, amely már nemcsak a külvárosokat jellemezte. Az európai országok konzulátusai elõtt hosszú sorokban álltak az emberek. A decemberi események közvetlen kiváltó oka a "corralito", a privát bankszámlák befagyasztása volt. De mint azt már fentebb kifejtettük, a valóságos ok maga a kapitalizmus, amely nem ebben az évben vált elviselhetetlenné...

2001-ben csúcsosodott ki a krízis és a harc. De már 2000 októberében a teherautósofõrök általános sztrájkja következtében csökkentették a benzinárat. Természetesen, hogy ez a megmozdulás ne terjedjen ki, vagy hogy ne váljon tudatosabbá, ezt az akciót még a CGT nevû szakszervezet és még a vállalkozók is "támogatták". 2001 áprilisától sztrájkokkal, útblokádokkal tiltakoztak az állami légitársaság (Aerolinas) munkásai a vállalat privatizálása és az azt követõ elbocsátások ellen. 2001 júliusa és szeptembere között több sztrájkra is sor került, sztrájkoltak a hivatalnokok, a tanárok, a közszolgálatiak. A vasútnál az év folyamán többször is voltak megmozdulások, elõször márciusban, majd néhány nappal a felkelés elõtt, december 13-án is. A proletárok néhány helyen tanácsi alapokon munkásautonómia létrehozásával próbálkoztak.
Zanónban a kerámiagyár munkásai szeptember óta harcoltak 400 munkahely megtartásáért. Miután már hónapok óta nem kaptak fizetést, a harcoló proletárok elfoglalták a gyárat és a rendõri közbelépéssel való - valójában üres - fenyegetés ellenére is beindították a termelést. A legyártott termékeket eladták a gyárkapu elõtt.
December 2-án Zanón városában a kerámiaiparban dolgozó munkások által elfoglalt gyárban munkáskongresszus zajlott le, ahol elsõsorban a "harcosabb" szakszervezetek (tehát a radikális burzsoázia képviselõi) vettek részt, a SONEC (a kerámiaipari dolgozók szakszervezete), a MTD (a munkanélküliek szervezete), az UNTER és az ATEN (tanár szakszervezetek) stb... A kongresszuson elsõsorban a gazdasági válság során kialakult proletárelégedetlenség kifejezõdéseirõl tárgyaltak. Nem akarták tudomásul venni, hogy az események már kicsúsztak a kezükbõl. A kongresszus ideje alatt Córdobában a Luyz Fuerza cég munkásai tüntettek, Rio Negróban a tanárok vonultak utcára, Rio Tubióban a bányászok elfoglalták a bányákat, Neuquénban a zanóni kerámiagyár dolgozóinak részvételével a munkások "munkásautonómiáért", a gyárak munkás kézben való megtartásáért harcoltak. A gyárfoglaló munkások szövetkeztek a piqueterókkal. Más városokban is voltak kísérletek a munkásellenõrzésre. Rosarióban a Tigre üzlethálózat munkásai 8 hónapon át tartották kezükben a cég üzletközpontját. Ez lett az itt lezajló ellenállás egyik központja. A munkások egy szövetkezeti alapon szervezett szupermarketet akartak létrehozni, azért, hogy a régió kisbirtokosainak eladási helyet teremtsenek.
Ezek a munkásellenõrzési kísérletek arra mutatnak rá, hogy a proletárok nem akarnak kapitalizmust, és más társadalmi berendezkedést próbálnak megalkotni. De azáltal, hogy nem a csereérték elpusztítására, hanem annak egy másfajta mûködtetésére tettek kísérletet, akár a felkelés kerékkötõivé is válhatnak. Mivel ne felejtsük el, a proletariátus csak úgy érheti el célját, ha a kapitalizmus lényegét, tehát a csereértéket pusztítja el. Tehát ebben az esetben a megtermelt javakat nem eladásra, hanem a mozgalomnak, a proletároknak, tehát önmaguknak kellett volna adni, és elosztani a szükségletek szerint. Másrészrõl ez nem pusztán az "õ hibájuk". A proletármozgalom még nem annyira kiterjedt és tudatos, hogy az egész társadalomra kiterjessze a csereérték elpusztítását, ebbõl adódóan fennállnak a kapitalista viszonyok, amelyekhez alkalmazkodott. Mindehhez még hozzá kell tenni a "radikális" szakszervezetek "jótékony" befolyását, amely inkább kiállt a munkásellenõrzés gyakorlata, mint az erõszakos direkt akciók mellett. Az elmondottakhoz azt is hozzá kell tenni, hogy minden effajta termelésbeindítási kísérlet csak utópia, és kiteljesedésével a kapitalizmus restaurációját képviseli. A proletárharc folytonosságot képez, tehát fejlõdik, ebbõl adódóan ezeket a kísérleteket nem nevezhetjük ellenforradalminak (csak legfeljebb hibának) mindaddig, míg nem válnak ezek a proletármozgalom céljaivá, nem akarják a proletármozgalmat statikussá tenni, és idõlegesen eltéríteni attól a fejlõdési folyamattól, amit valójában be kell járnia.
December 11-én országos általános sztrájk volt, a proletárok lezárták a legfõbb útvonalakat. Különbözõ kisvárosokban szupermarketeket szálltak meg és élelmiszerkiadásra kényszeríttették vagy kifosztották õket.

A decemberi felkelést nem látta elõre senki. Már néhány héttel elõtte elkezdõdtek a tiltakozó akciók, az utcai blokádok, de ezek nem voltak egységesek, és a proletárcsopor-tok egymástól elszigetelten harcoltak. Úgy látszott, hogy az elszigetelt harcokat könnyûszerrel le lehet szerelni. De a látszat csalt. A valóság az, hogy a forradalom a kapitalizmus mindennapjainak részese, a proletárharc pedig történetének kezdete óta egységes folyamatot képez. A jelenlegi harcokban résztvevõk magukat az 1969-es córdobai felkelésre emlékezve "córdobazó gyermekeinek" hívták, és a most zajló felkelést a közelmúltban lezajlott proletárharcok csúcspontjának tartják. A mozgalom kezdetének az 1993 decemberében kitört a santiago del esteroi felkelést tartják. Ez egy északi tartomány székhelye, ahonnan a felkelés átterjedt a szomszédos La Banda városára is. Az állítólagos ok: a tartományi közigazgatás 50%-kal csökkentette az állami alkalmazottak fizetését, és szüneteltette a bérek kifizetését. A proletárok megrohamozták a kormány székhelyét és a Legfelsõbb Bíróság épületét, majd kifosztották a párt- és szakszervezeti vezetõk házait. A felkelésben résztvevõ proletárok hirtelen, improvizatív módon kialakult gyûléseken döntöttek a gyakorlati teendõkrõl, így alakítva ki önmaguk irányítását. Azok a szakszervezeti vezetõk, akik eleinte részt vettek a tiltakozó akciókban, visszavonultak, mihelyst egyértelmûvé vált a proletárok célja. A várost rövid ideig elfoglalták a proletárok. De három nap után lanyhult a harci erõ, ezt a kormány kihasználta és tárgyalásokat kényszeríttet ki, ahol megígérte, hogy a közalkalmazottaknak kifizetnek 500 pesót, a nyugdíjasoknak pedig 300-at. A munkanélküliekrõl és a nyomornegyedek lakóiról nem esett szó, így osztották meg a felkelõket. Miután helyre állt a "rend", választásokat írtak ki, ahol a proletárok már csak passzív ellenállásra voltak képesek: több mint 55%-uk bojkottálta a választásokat.

"A TÖRTÉNELEM LEGNAGYOBB ÁLLAMCSÕDJE" (CNN)

A kormány már december elején havi 1000 dollárra redukálta a folyószámlákról a pénzfelvételt. A válság elmélyülésétõl, a peso leértékelõdésétõl való félelmében a lakosság megrohamozta a bankokat. A De la Rúa kormány erre korlátozta a fizetéseket. A bankok számláinak befagyasztása nemcsak a folyószámla-tulajdonosokat érintette, hanem azokat is, akiknek nem volt számlájuk: a feketemunkáért járó béreket ugyanis nem tudták így kifizetni, és a hivatalos keresetek csökkentése leállította az utcai kereskedést és a szolgáltatásokat.
December 18-án megmozdultak a külvárosok, országszerte éhséglázadások kezdõdtek.
December 19-én reggel a felkelés elérte Buenos Airest. A külvárosokban olyan hírek keltek szárnyra, hogy a szupermarketek élelmiszercsomagokat adnak ki. Az emberek összegyûltek a boltok elõtt és várakoztak. Mivel délig semmi nem történt, elkezdtek fosztogatni. Elõször csak élelmiszert vittek magukkal, aztán ami használható volt. A megtorlástól való félelem ellenére is a fosztogatás valóságos ünneppé vált. Az élelmiszert vagy elosztották és együtt elfogyasztották vagy - sajnos - egymás közt elcserélték. Ez a kettõsség jellemzõ lett az egész mozgalomra: egyrészt önszervezõdõ "szegénykonyhákat" állítottak fel, másrészt pedig egyelõre fenntartották a csereértéket a cserekereskedelem által. Este 11 órakor De la Rúa elnök kihirdette a rendkívüli állapotot. A kettõnél több ember csoportosulását már zavargásnak vették. Közvetlenül ezután a proletárok az utcára özönlöttek. Míg a baloldaliak arról vitatkoztak, hogy nem veszélyes-e a rendkívüli állapot alatt demonstrálni, már mindenütt hallani lehetett azt a zajt, ami ennek a felkelésnek a szimbólumává vált: a fedõk csörömpölését, a "cacerolazót". Ezt a módszer még Argentínában, Chilében, Uruguayban a 70-80-as években a katonai diktatúra ellenes mozgalom alkalmazta. Az egyik tüntetés a Plaza De Mayón a kormány székhelye elõtt zajlott le, de más városrészekben is voltak tüntetések. Mintegy 4000 proletár elfoglalta Cavallo gazdasági miniszter házát, aki még ezen az éjszakán lemondott.
Az éjszaka folyamán Argentína több nagyvárosában: Buenos Airesben, Córdobában, Rosarióban, Rió Negroban, Santa Fében stb. proletárok százezrei megkezdik az általuk létrehozott javak visszavételét. Egyes leírások szerint a proletárok egy-egy bolt kifosztásakor cukorka-esõt dobáltak társaikra. Szétverték a bankokat, a közhivatalokat, kifosztották a boltokat, szupermarketeket. Lezárták az utcákat, barikádharcok alakultak ki. A tüntetések teljesen spontán jöttek létre, semmilyen párt, szakszervezet, vagy egyéb szervezet nem szólította a proletárokat fel erre. A tüntetéseken rendszerint nõk és fiatalok álltak legelöl. Egész családok mentek az utcára, énekeltek, nevettek, táncoltak, ünnepeltek. A proletárok visszafoglalták az utcát. "Dugjátok fel a seggetekbe a rendkívüli állapotot!" hangzott fel igen gyakran a szlogen. Éjjel 1 óra körül a rendõrség az ünneplõ tömeget könnygázzal próbálta feloszlatni. A tüntetõk egy része ezek után a kongresszusi épület felé indult. Útközben bankokat, magán-nyugdíjpénztárakat és telefonfülkéket romboltak le. Egy aktivista beszámolója: "Többen közülünk a HIJOS-hoz (Az Igazságért, az Identitásért, a Felejtéssel és a Hallgatással Szemben nevû emberjogi szervezet) ment, ahol gyûlés volt. Ugyanakkor egy másik gyûlés is volt a FRENAPO-nál (Nemzeti Front a Szegénység Ellen), amely különbözõ szakszervezetek szövetsége. Ez utóbbi a rendkívüli állapot ellen 24 órás sztrájk mellett döntött, tüntetés és tömegmozdulások nélkül. Elmentünk a HIJOS-hoz, ahol a dolognak ugyancsak nem volt jobb látszatja. Arról vitatkoztak, hogy elinduljanak-e a Plaza de Mayóra vagy ne, a vélemények nagyon különbözõek voltak. Amíg mi vitatkoztunk, addig mindenütt a fedõk csörömpölését lehetett hallani. Kimentünk az utcára és a sarkon építettünk egy barikádot, azaz lezártuk az utcát, úgy, hogy meggyújtottuk a szemetet és amit csak találtunk. Dobokat és fémrácsokat püföltünk. Ennek a helyzetnek a kiváltó oka De la Rúa beszéde volt, aki azt mondta: "Õrizzék meg nyugalmukat, mindent rendbe hozunk." Ezt már senki sem tudta elviselni. Mindenki spontán módon az utcára vonult, és a Plaza de Mayó felé kezdett futni, ahol a kormány székhelye van. Mi, akik már sok tüntetésen voltunk, egyetértettünk abban, hogy még soha nem láttunk ilyesmit. Egyetlen politikai zászló sem volt látható. Voltak ott családok gyerekekkel, öregek és minden réteg képviselõi, akik fazekakon, üvegeken és mindenfélén doboltak. Továbbmentünk, és minden utcasarkon további csoportokat láttunk, akik játszottak, táncoltak és énekeltek: "Seggfejek, dugjátok a seggetekbe a rendkívüli állapotot!", "Takarodjatok!", "Most jön a karácsony, most jön a Szentséges Éj, ezen az éjszakán felgyújtjuk a Rosadat!" Amikor a térre érkeztünk, hihetetlen méretû tömeget találtunk ott. Húsz vagy negyvenezer ember? Nehéz megsaccolni, de a tér kb. 300X400 méter nagy és a vele határos utcák is tömve voltak emberekkel. Minden városrészben az edénycsörömpölést lehetett hallani, és mindenki az utcákon volt. Tovább énekeltek és egyre több ember csatlakozott, minden békés volt, míg a rendõrség, amely a Casa Rosada (Kormányszékház) elõtt állt, el nem kezdett gázbombákat lövöldözni. A legtöbb ember még sosem találkozott könnygázzal, még ha voltak is már tüntetésen. Gyerekek és öregek mind páni félelemben kezdtek el rohanni, és tudtuk, hogy ez az a szemét, amitõl még futni is alig lehet, de sokan feltették a kezüket, és azt kiáltották, hogy: "Ne rohanjatok!"
Sok ember elindult a kongresszusi épület felé, amely tíz utcányira volt a Plaza de Mayótól. Sokan elmentek, mindenekelõtt az öregek és a gyerekes családok, de sokan ott is maradtak a sarkokon és velünk kezdtek el barikádokat emelni, míg mások 20-30 méteres pálmákat és minden más éghetõt gyújtottak fel. A rendõrség egyre elõrébb nyomult, de az emberek rettenetesen dühösek voltak, mivel békésen tüntettek, és nem értették, mi végre a megtorlás. A rendõrök tovább lövöldöztek gázbombákkal, és ekkor már mindenki köveket dobált rájuk és a bankhivatalokra. Minden mellékutcában 10-15 motoros egység tûnt fel, mindegyiken 2 rendõr volt, az egyik vezetett, a másik gáz- vagy gumilövedékeket lövöldözött. Az emberek szanaszét futottak, mások megpróbáltak barikádokat építeni, de összevisszaság uralkodott. Senki nem tudta, mi a teendõ. Hirtelen feltûnt egy tûzoltókocsi, amely a téren égõ barikádokat akarta eloltani, de az emberek láncot alkottak és elkezdték kõvel dobálni a kocsit. Hihetetlen látni az õsz asszonyokat, gyerekeket, férfiakat és nõket egyszerû öltözékben, ahogy köveket dobálnak, és visszavonulásra kényszerítik a jármûveket anélkül, hogy azok egyetlen tüzet is eloltottak volna.
A kongresszusi épületnél minden folyt tovább, itt a megtorlás még durvább volt, közvetlenül az emberekre lõttek gumilövedékekkel, és a gáztól mozdulni se lehetett. Egy férfit az épület lépcsõjén talált el egy lövedék, és ott meg is halt..."
A megtorlás miatt felháborodva már másnap reggel újra 10 ezer tüntetõ találkozott Buenos Aires központjában. Fiatalok kövekkel harcolnak a rendõrség ellen azért, hogy a Plaza de Mayóra juthassanak. Mint minden csütörtök délután, összegyûltek a Plaza de Mayó anyái. A katonai diktatúra alatt, 1977 áprilisában találkoztak elõször az eltûntek anyái, hogy megtudják, mi lett gyermekeikkel. Azóta hétrõl-hétre ezen a téren tüntetnek. December 20-án a rendõrök brutálisan rájuk támadtak, amely után újfent órákig tartó utcai harcokra került sor. Bankok ablakait törték be, a berendezés az utcán kötött ki, majd felgyújtották õket. Egyes hírforrások szerint a Plaza de Mayó anyái a harcok következtében túlléptek emberjogi-reformista mozgalmuk keretein, és a direkt akciók egyik fõ szervezõi lettek.
De la Rúa elnök még aznap lemondott, majd helikopterrel menekült el. Két rövid ideig kormányzó elnök után december 23-án Saá lett az új elnök. Megígérte, hogy 1 millió munkahelyet teremt, a külföldi adóságokat nem fizeti ki, és az alapbért 450 pesóra emeli. De ez a kísérlet is zátonyra futott.
Mindeközben a harcok enyhültek, de nem fejezõdtek be, a hadsereget nem merték bevetni, mivel ott is lázadások voltak. A felkelés alatt 33-an haltak meg (ebbõl 24 halott Buenos Airesben). A proletárok harcoltak a rendõrökkel és a perónista brigádokkal, nem egy proletár a boltosok fegyvereinek esett áldozatul. Egy alkalommal három fiatal a buenos airesi Floresta városrészben egy benzinkútnál nézte a TV-t, ahol épp a kongresszusi épület megtámadását mutatták. A fiatalok örvendeztek, hogy két zsaru a tüntetõk kezébe került, és összeverték õket. Ekkor a benzinkút biztonsági õre, egy nyugdíjazott rendõr, lelõtte a három fiatalt, majd a hullák mellé tett egy kést, hogy támadásnak álcázza az esetet. Azért a bosszú sem maradt el. A következõ napon a proletárok megtámadták a helyi rendõrséget és szétverték azt.
A burzsujok nem fogták fel (nem is foghatják fel), hogy a felkelés totális, és a kapitalizmus lényegét, az általános nyomort érinti. Ezért részmegoldásokkal próbálkoznak. December 28-án idealista (vagy számító) módon bejelentik, hogy a pesót nem fogják leértékelni. De a Legfelsõbb Bíróság jogosnak ítélte a folyószámlák befagyasztását, újabb okot adva a harcok folytatására és a még dühödtebb fellépésre. Ezen a napon hajnali 4 órakor a proletárok megrohamozták a parlamentet, a berendezést az utcára hordták és meggyújtották. Visszavonulás közben több bankot, boltot vertek szét. Más városokban is hasonló jelentetekre került sor.
Miközben a harcok folyamatosak voltak, a politikai életben is zajlott az élet. December 30-án Saá lemondott. Január 1-én Duhalde, az idõs perónista politikus lett az elnök (két héten belül az ötödik). Január 4-én ismertette gazdasági tervét, amely elsõsorban a pesó leértékelésérõl és lebegtetésérõl szólt. Ennek következtében - állítólag - óriási felvásárlási láz lett úrrá az embereken, az áruhiány állandósult. Duhalde retorikájában elõvette a régi peróni módszert, és a munkásosztály barátjának nevezve magát, szónoklataiban a korrupt politikusok, a multinacionális cégek, a bankok és az IMF ellen tett kirohanásokat.
Január 12-13-án az új gazdasági program sem indult éppen sikeresen Az árak szinte azonnal 30-40%-kal emelkedtek, a kormány továbbra sem oldotta fel a készpénzfelvételt maximáló rendeletet. Buenos Airesben a média szerint enyhülõ zavargások újra erõre kaptak.
Egy nappal késõbb Duhalde az "anarchiát és az ország gazdasági ellehetetlenülését elkerülendõ", nemzeti egységre szólította fel a lakosságot.
Január 15-én 500 munkanélküli proletár szállta meg a központi piacot, mivel az árusok kérésükre kevés kaját adtak.
Az újságok szerint a napokban lezajlott tüntetések már nem spontán módon, hanem szervezett keretek között zajlottak le. A híradásokból pedig az is kiderül, hogy az állam ekkor már igyekszik kerülni az erõszakot a tüntetõkkel szemben, mert az tovább radikalizálná a mozgalmat, miközben a rendõrség-katonaságnál is növekedhetne az ellenállás tüntetõk gyilkolása ellen.
Január 16-án Buenos Airesben a hivatalos "munkáspártok" békés tüntetést rendeztek. A menet Che Guevara transzparensekkel, munkát követelve vonult fel. Ez idõ alatt az innen 2000 km-re esõ Jujuy városában az állami alkalmazottak tüntetése során újra erõszakos volt a reakció, a tüntetés során több boltot és bankot vertek szét. A rendõrök közelrõl, tehetetlenül nézték az eseményeket. Hasonló esetek zajlottak le az egész országban.
Január 18-án Buenos Airesben a Legfelsõbb Bíróság elõtt tüntettek, és a korrupcióval vádolt bírók lemondását követelték.
Jujuy tartományban, ahol különösen erõszakosan léptek fel a proletárok, aktivizálódtak a vallási õrültek is. Mozgalmat indítottak el, amelyben a "szegénység elleni tiltakozásukat" maguk keresztre feszítésével fejezték ki.
Január 24. "Egyes országok" gazdasági válságai mindig az egész kapitalizmust érintik. A tüntetések átterjedtek Uruguayra, ahol a gazdasági megszorítások nevében a napokban csökkentették a béreket és emelték az adókat. Montevideóban 40 000-en tüntettek, Punta del Erte üdülõvárosban a tüntetõk privatizációellenes jelszavakkal vonultak fel. A demonstrálókat nem engedték be a városközpontba, ahol a burzsujok nyaraltak.
Január 26-án hajnalban Buenos Airesben újabb erõszakos tüntetések voltak a városközpontban. Hat proletárt tartóztattak le. Napközben egy békés tüntetésre lõttek a pánikban lévõ rendõrök. La Plataból, Córdobából, Mendózából, Rosarióból, La Pampaból, San Luísból, Tucamán városból jelentettek harcokat. Sok helyütt a felkelõk "Takarodjon el mind, egyetlen se maradjon!" - jelszavakkal vonultak fel.
"Óriási erõfeszítéseket kell tenni azért, hogy az emberek békésen tüntethessenek, és az erõszakoskodók ne szennyezzék be a tüntetéseket." - Juan José Alvarez, a kormány egyik tagja.
A tüntetések hivatalos szervezõi (szakszervezetek, baloldali csoportok) ennek eleget is akartak tenni, ígéretet tettek arra, hogy a megmozdulások békések lesznek, és csupán kenyeret és munkát követelve vonulnak fel. Ezt az ígéretet nem tudták teljesíteni, és újabb erõszakos megmozdulások zajlottak le, amelyek során mintegy hatvan proletárt tartóztattak le.
Január 28-án Buenos Airesben - állítólag szakszervezeti rendezés keretei között - 8-10 000 munkanélküli vonult fel.
Ugyanekkor Washingtonban Ruckauf külügyminiszter az amerikai nemzetbiztonsági tanácsadóval tárgyalt.
Január 29-én az IMF kifejezte aggodalmát, és újabb 2,5 milliárdos hitelt szavazott meg.
Január 30. A proletárok blokád alá vették a parlamentet, és megakadályozták a képviselõk távozását. Egy képviselõt (Caviglia) a rendõrök mentettek meg a lincseléstõl.
Február 1. Duhalde bejelentette, hogy felszabadítják a lakosság bankbetétjeit, hogy visszaszerezze a lakosság bizalmát. A döntést a bankok éles ellenállása fogadta. A proletárok jelentõs része már nem a pénzét követelte, hanem a kapitalizmus elpusztítását. A zavargások folytatódtak. Duhalde kijelentette, hogy "Argentína az anarchia szélén áll".
Február 21. A proletárok most már sokszor az elfogott elvtársaik kiszabadításáért harcoltak, sok helyütt maguk rohanták meg a börtönöket. Buenos Airesben a Plaza de Mayón a rendõrség és a tüntetõk között újabb összecsapások zajlottak le.
A további eseményekrõl nem sokat tudunk, de a harcok mindmáig folytatódnak.
Az argentínai eseményeket a média beállítása szerint egy hibás gazdasági koncepció okozta, miszerint az infláció megelõzésének érdekében a pesót rögzítették a dollárhoz 1: 1 arányban, és ez versenyképtelenné tette az argentin ipart, megbénította az exportot. Mindeközben a lakosságot viszonylag magas színvonalon tartották. Az állami adósságok elérték a 140 milliárd dollárt. Ezt az adósságot nem tudták törleszteni, a kormány kiadáscsökkentõ intézkedéseket vettet be.
A burzsoá ideológusok biztosítottak minket arról, hogy mindez csak egyedi eset, az argentin válság Argentínában marad stb. Persze, mint mindig, a burzsoáziának most se kell egy szavát se elhinni. A kapitalizmus a termelés és a piaci lehetõségek ellentmondása miatt örökös válságra van ítélve. És a mind nagyobb válságok elkerülhetetlenül a kapitalizmus bukásához vezetnek. Minden egyes helyi válság a kapitalizmus lényegébõl adódik, és az egész kapitalizmus létét fenyegeti. Ezért hangoztatják oly bõszen, hogy nem is így van.
A kapitalizmus válsága mindig minket, proletárokat érint a legmellbevágóbban. A mi bérünket csökkentik, a miáltalunk vásárolt áruk árát növelik, a mi általunk végzett munka lesz egyre több és nyomasztóbb, majd minket rúgnak ki, minket küldenek háborúba, és mi halunk éhen. De a kapitalizmus mint társadalmi válságállapot dialektikusan nem csak a nyomort termeli ki, hanem az ellene fellépõk harcát is. A harc, amelyet a proletariátus vív, évszázadok óta mindenhol jelen van. Éppen ezért minden burzsoá szemfényvesztés ellenére kijelentjük, hogy a kapitalizmus gazdasága és az ellene fellépõ osztály egyaránt internacionalista!
Mivel a burzsoázia a proletárok minden egyes támadását közvetlenül állam- és rendszerellenes támadásnak kell, hogy vegye, nem elégedhet meg azzal, hogy csak a kapitalizmus válságának internacionalizmusát tagadja. Tagadnia kell osztályunk létét, tagadnia kell az osztályharcot.
Az osztályharc mindenhol jelen van, a rettegett forradalom beárnyékolja minden burzsuj napfényes életét. A proletariátus számára pedig ez az egyetlen lehetõség, hogy emberi életet élhessen. És ezt a lehetõséget mindig meg is ragadja. A lehetõséget a proletariátus most helyileg Argentína területén ragadta meg (természetesen a világ számtalan helyén vannak ezzel egy idõben harcok, lázadások, pl. Jordánia, India, Irán, Franciaország, Albánia stb.). Mint azt már fentebb kifejtettük, a burzsoázia tagad, és médiájának segítségével hamis beállításokkal traktál minket:
1. Megpróbálta elhitetni, hogy Argentínában eddig csak perifériás jelenség volt a nyomor, az argentin lakosság nagy része a jómódú középréteghez tartozik, és ebbõl adódóan a periférián élõk és a középréteg érdekei ellentétesek - (ez Magyarországon mint cigányellenesség jelenik meg) -, valamint, hogy a jelenlegi harcok pusztán ennek a középrétegnek az egzisztenciális harcai, tagadva, hogy ez a középréteg csak a kis ideig és viszonylagos jómódban tartott munkásosztályt jelenti.
2. Megpróbálta elhitetni, hogy a hibás gazdaságpolitikát hülye politikusok találták ki, õket korrupt bírók védték meg; el akarván fedni azt a tényt, hogy nem egy személy az ellenségünk, hanem a kapitalizmus és annak képviselõje, a burzsoázia. Ebbõl adódóan hamis jelszavakkal ("Le a korrupt bírákkal, politikusokkal!") meg akar minket fosztani saját történelmi programunktól, a kommunizmustól.
3. A forradalmi napokat iszonytató káoszként és értelmetlen vérfürdõként (torz holttestek számolásával) akarja beállítani.
4. Mondvacsinált "munkáspártjaival" ki akarja venni kezünkbõl saját kezdeményezésünk lehetõségét.

De az argentínai események is megmutatták, hogy a burzsoázia sem képes mindig végrehajtani programját.
1. Azoknak az embereknek a harcához, akiknek még volt bankbetétjük ("középréteg"), azonnal csatlakoztak a külvárosok szegényei, és mint proletariátus egy osztályban egyesültek. Felismerték azt, hogy nem a bankbetétekrõl van szó, hanem az általános kapitalista nyomorról. Az osztály hihetetlen erõvel kérdõjelezte meg a magántulajdon szentségét és lépett fel mint közösségi erõ.
2. "Hogy ez most hogyan folytatódjon? Mit tudom én! Mindazonáltal adtunk egy pofont a rohadékoknak, de még így is rengeteg maradt! Nem is tudom, komolyra fordítva a szót, ahogy a csütörtöki gyûlésen hangsúlyoztam, hogy ez egy társadalmi forradalom lenne-e. Ahhoz még sok hiányzik. Tudjuk, és mindig is azt mondtuk a [munkanélküliek] mozgalmának továbbképzési mûhelyeiben, a jövõvel foglalkozó politikai vitákban, hogy milyen nagy szükség van a társadalmi változásra. Ahogy az egyik dalunk mondja: "Dobáljuk meg mindet szarral, és aki uralkodik, az a munkás lesz majd." Nem? De egy biztos, hogy most az egész nép, munkások, munkanélküliek, mint mi, sokkal erõsebbek vagyunk ehhez a társadalmi változáshoz. Úgy hiszem, ezt mi is és õk is tudjuk, a politikai és katonai vezetés, akik szép nagy szarban vannak, és a gazdasági hatalom tulajdonosai, akik legalább még inkább aggódnak, mint elõtte. Már beszéltünk elvtársainkkal, hogy semmilyen elvárásunk nincs az eljövendõ kormánnyal szemben, egyrészt azért, mert ahogy csökkenteni fogják az állami támogatásokat, úgy szintén biztosan fokozzák az elnyomást, másfelõl, mert ez nem fog befejezõdni.
A proletariátus alkalmazta a történelmi tapasztalatokat, és büszkén tûzte zászlajára a jelszót: "Mindenki takarodjon!", vagyis "Le a burzsoáziával!".
3. A proletariátus sohase fogja tudni visszaadni azt a számára értelmetlen szenvedést, amit a burzsoázia okozott neki. De nem is célja. A proletariátusnak csak egy célja lehet: elpusztítani a rendszert, és ehhez erõszak kell, amelynek a forradalom ad értelmet. A forradalom napjainak bemocskolásával egy céljuk van, megfosztani minket az egyetlen örömünneptõl, amit csakis a forradalom napjaiban érezhetünk.
4. Az eddigi pontoknak mind megfeleltek az Argentínában zajló események, de ez a pont minden forradalom alfája és omegája. A tudatos szervezettség kérdése az a pont, amelyben eddig mindig sikerült felülkerekednie a burzsoáziának. Argentínában, mint eddig szinte mindig, a proletariátus spontán erõként lázadásba fogott; ez oly nagy energiával történt, hogy a lázadás kezdeti periódusában nem volt olyan hatalmi szféra, amely szembe tudott volna ezzel szállni. Ezt az erõt sztrájkok, tüntetések, fosztogatások, fegyveres harcok, gyár-, föld- és bányafoglalások százai fémjelezték. Egy arra utazó elvtársunk szerint Észak-Argentínában mintegy 150 km-es sávban elûzték a burzsujokat és pribékjeiket (rendõrség, perónista csapatok stb.) és proletár irányítás alá helyezve beindították a termelést. Az utazó beszámol arról, hogy sohase járt ennyire forradalmi helyzet közelében. Argentína többi területén a spontán lázadás munkásbizottságokat hozott létre, amelyeket "Népi Gyûléseknek" hívtak...

NÉPI GYÛLÉSEK-ASAMBLEAS POPULARES

A proletárok mindenütt gyûléseket tartottak. Elõször az utcasarkokon: amikor a lázadók a tüntetésekrõl hazafelé tartottak, még egyszer összegyûltek, hogy megvitassák, hogyan tovább. Ezek után felhívások hangzottak el, hogy az egyes városrészekben szervezzenek gyûléseket. A nagyvárosokban "Interbarriales" néven hetente tartottak gyûléseket, hogy koordinálják az egyes városrészek gyûléseit. Ezeken a gyûléseken nem a "nagy politikáról" volt szó, hanem a "mindennapok életérõl". Az egyik városrészben a proletártömegek mozgalma megakadályozott egy kényszerkilakoltatást, vagy például javaslatokat tettek arra, hogyan lehet a bevásárlásokat közösen és olcsóbban megszervezni, az üzleteket árcsökkentésre kényszeríteni, vagy közösen kifosztani. Buenos Airesben január 13-án a Centenarrio-parkban alakult meg az elsõ koordinációs gyûlés. Az Interbarrialon mintegy ezer résztvevõ volt, akik 25 városrészt képviseltek. A gyûlésen részt vettek még a motoqerok és a tûzföldi Renacerv gyár épp sztrájkoló proletárjainak képviselõi is. A vita órákig folyt. Mindenki beszélhetett, bárkit meghallgattak. Több cacerolazóról, tüntetésrõl, illetve a Brukmanban elfoglalt gyár sztrájkkasszájának növeléséért folytatott fesztiválon való részvételrõl döntöttek. Azt javasolták, hogy ne a folyószámlák zárolása elleni harcot állítsák elõtérbe, hanem más társadalmi harcokat. Azóta a Centernarió-parkban minden vasárnap találkozót tartanak. A találkozók során kialakították követeléseiket:
- az IMF vonuljon ki az országból
- a bankokat és a kulcsfontosságú vállalatokat államosítsák
- a Legfelsõbb Bíróságot hívják vissza

MOTOQUEROS - Motoros futárok a mozgalom szolgálatában

Különös szerepük volt a motoqueroknak, akik elõször szervezetlenül, késõbb koordinált erõként vetették bele magukat a felkelésbe. Vizet, citromot és köveket osztogattak. Ha a mentõket nem engedték át a rendõrök, akkor a motorosok rájuk támadtak (tudomásunk szerint legalább kettõ rendõr halála szárad a lelkükön) és õk vitték el a sérülteket a veszélyzónából.
A buenos airesi motorok 80%-át használják kifutói és szállítói munkára. Másfél évvel ezelõtt a futárok (motoros és bicikli szolgálat) megalapították saját szervezetüket, a "Simeca"-t, ez egyes anarchista csoportok szerint egy autonóm szakszervezet, amely elhatárolódik a bürokratikus szakszervezetektõl, nincsenek vezetõik és fizetett funkcionáriusaik. Székhelye a HIJOS (a szervezet néhány tagja a Simeca alapításában is részt vett) egyik helyisége lett.
2001. december 19. A motoquerók gyûlést tartottak, mivel 11 futárügynökségbõl 10 nem fizette ki az utolsó havi béreket. Miután De la Rúa kihirdette a rendkívüli állapotot, elõször csatlakoztak a "cacerolazo"-hoz, aztán elkezdtek a proletárok között térrõl-térre motorozni. A következõ reggelen a motoquerók ezrei indultak munkába, de az összetûzések és a könnygáz miatt már nem juthattak el a megszokott helyükre. Így hát csatlakoztak egy-egy csoporthoz. Három 40-40 motorosból álló csoport a centrumban állandó mozgásban volt. Amikor megjöttek a hírek az elsõ agyonlõtt motoqueróról, elkezdõdött a koordinálás: felkeresték az ügynökségeik parkolóit és felszólították a többi futárt, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Így közel 100 motoros jött össze, akik közösen rátámadtak a rendõrökre, és egy ideig visszavonulásra kényszerítették õket.
A motoros futároknak van tapasztalatuk a rendõrök kikerülésében, és mobilitásuk miatt sok részletrõl tudhattak, mint pl. a civil rendõrökrõl, akik - a diktatúra idejéhez hasonlóan - letakart rendszámtáblájú autókból lõttek a tömegre. A motorosok tudták, hogy hol vannak a rendõrök, és elõre szóltak, hogy hol fog bekövetkezni a támadás, így lettek õk a mozgalom információs és futárszolgálata. December 28-án azoknál az eseményeknél, amelyek véget vetettek Saá elnökletének, a motoquerók a proletár tömegek tetszésnyilvánítása közepette szervezett blokként léptek fel. Valódi erejüket még nem mutatták meg: "Elég sok közünk van a vállalatok pénzéhez, mi szállítjuk a papírokat és a számlákat. Ha mi sztrájkolunk, az egész üzleti élet leáll. És dühösek vagyunk a halottak miatt."

PIQUETEROS- az ország blokkolói

A munkanélküli proletárok a 90-es évek közepétõl kezdtek el szervezõdni. Piqueteróknak nevezték magukat, a "piquete" (sztrájkposzt) szó alapján. Mivel mint munkanélküliek nem tudtak üzemekben sztrájkolni, sztrájkposztjaikat autópályákon, nagyobb utakon állították fel, blokkolva ezzel a forgalmat, és óriási profitkiesést okoztak. Az elsõ munkanélküliek által felállított útblokád 1996 júniusában Neuquén tartomány Cutral Có és Plaza Huincul helységeiben a "Cutralcazo" volt. A megmozdulást számos tiltakozó akció elõzte meg, amely az állami olajvállalat, a YPF privatizálása ellen irányult. Egy spanyol multinacionális vállalat, a Repsol vásárolta meg, és ennek elbocsátások, a környék kihalása lett a következménye. Az egykori munkások és az éppen munkanélküliek zárták le a Ruta 22-es útvonalat. Visszaverték a rendõröket, és a burzsujok ezek után néhány követelést teljesítettek. A harcok alatt halt meg egy falusi lakos, Teresa Rodrígez. Ezek után õ lett az ellenállás szimbóluma, és természetesen (ki másét?) az õ nevét viseli a legnagyobb munkanélküli szakszervezet. 1997-Ben Cultural Có-ban és más helyeken (pl. A Salta tartománybeli Tartagalban, Jujuyban, a Córdoba tartománybeli Cruz del Ejeben stb. további felkelésekre került sor. Májusban és júniusban 6 hétre zárták le az utakat. Pénzügyi támogatást, élelmiszert, a víz- és áramszolgáltatás visszaállítását követelték. Május végén a jujuy-i cukorgyár munkásai sztrájkoltak az elbocsátások ellen. A mozgalom olyan erõs és kiterjedt volt, hogy erõszakkal már nem lehetett leverni, ezért a Menem-kormány részben teljesítette a követeléseket, és egy munkahely-létesítõ programot léptetett életbe. 1998-ban az észak-keleti Corrientes tartományban a közszolgálatban dolgozók sztrájkoltak. A piqueterokkal közösen lezárták a Paraná folyó fölötti hidakat, amelyek Corrientest összekötik a szomszédos Chaco tartománnyal. De la Rúa újonnan alakult kormánya rálövetett a demonstrálókra, akik közül tízen életüket vesztették. 1999 decemberében az ország legészakibb részén, Mosconi melletti Tartagalban és Gralban (Salta tartomány) heves felkelésre került sor. 2000 májusában egy tüntetésen megöltek egy proletárt, ezután Moscconi lakói kiûzték a városból a rendõrséget. Novemberben a piqueterók újra lezártak néhány utat több tartományban is, és állami munkahely-létesítési programot követeltek. Ugyanakkor a szállítómunkások is sztrájkba kezdtek, mivel elbocsátásokat helyeztek kilátásba. Tartagalban a piqueterók és a teherautósofõrök közös harci bizottságokat alkottak. Egy tüntetés során megöltek egy Anibal Verón nevû munkást. A feldühödött proletárok nyilvános épületeket gyújtottak fel, megtámadták a rendõrség épületét, lefegyverezték a rendõrséget és menekülésre kényszerítették õket. Újra és újra lezárták a Ruta 34-es fõútvonalat. A két nagy szakszervezet levezetvén a proletárok dühét általános sztrájkra hívott fel, hogy többek között a tüntetõk halála miatt tiltakozzanak. Mosconiban 2001 júniusában került sor a következõ felkelésre. Az építõmunkások béremelésért sztrájkoltak, és az órabért 2,5 pesóra akarták emeltetni, a kollektív szerzõdés által meghatározott 0,9 pesó helyett. Ezzel egy idõben munkanélküli proletárok munkahelyeket követeltek, miután az elõzõ hónapokban az olajiparban kb. 100 helyen tudtak sztrájkokat kirobbantani. Az útblokádok elleni megtorlás halottakat és sebesülteket követelt. A proletárok erre ismét elûzték a rendõrséget a városból. A kormány azzal próbálta a proletárokat megfélemlíteni, hogy a piqueterók több "vezetõjét" bebörtönözte, ami persze csak további tüntetésekhez és blokádokhoz vezetett. Az 1993-as és az 1999-es októberi mozgalom között kb. 685 útlezárást számláltak meg. A fontos utak, hidak vagy autópályák blokádjai során az egyik fõ harci eszköznek az égõ gumiabroncsokat használták. Habár a piqueterók elsõsorban megszervezõdött munkanélküliekbõl álltak, az útblokád fegyvere elterjedt a proletárok akciói során. 1997-ig az útblokádok 2/3-át elsõsorban az iparban, szállításban, közszolgáltatásban, oktatásban és az egészségügyben dolgozó proletárok szervezték meg. 1999-tõl már a kiskereskedõk és az agrárproletárok is mind gyakrabban nyúltak ehhez a fegyverhez. Amennyiben ezek az útblokádok önmagukba zártak lettek volna, és csak addig álltak volna fenn, míg az egyes szektorok követeléseit teljesítik, közel se lettek volna ennyire fontosak, számunkra pedig ennyire érdekesek. De az útblokádok nemcsak blokádok voltak, hanem a proletárok gyülekezõhelyei, információs és vitacentrumai, a szervezõdések találkozóhelyei, és nem utolsósorban az erõszakosabb megmozdulások kiindulópontjai, bázisai. Gyakran a proletárok egész családjai napokra vagy hetekre letelepedtek a barikádoknál, sátrakat verve fel, vagy deszkakunyhókat építettek, és "népkonyhákat" szerveztek. Ez természetesen azt feltételezte, hogy a burzsoázia rendje és annak pribékjei a közelben sem voltak jelen. A blokádok mintegy negyede Buenos Airesben volt, és már az elsõ (1997) blokád, amelyet Florencio Varetában (külvárosi negyed) szerveztek meg, nagy állami pénzeket zsarolt ki. Aztán a mozgalom kiterjedt, Buenos Airesben és körülötte egyre nagyobb proletárnegyedeket foglalt magába. Annak már hagyománya van, hogy egy mozgalom akciói elõször a tartományi fõvárosokban kezdõdnek el, majd onnan haladva érik el az egyik legrobbanékonyabb területet, Buenos Airest. 2000 júniusában a La Matanza külvárosi negyedben 1500 proletár lezárta a Patagóniába vezetõ buenos airesi 3-as Nemzeti fõútvonalat. A tüntetõk munkahelyeket, élelmiszert és ingyenes orvosi ellátást követeltek. Élelmiszerraktárakat, bankokat támadtak meg, és a máshol sztrájkoló elvtársaikat sztrájkposztok állításával és a tüntetéseken való részvétellel támogatták. Novemberben miután az elbocsátások folytatódtak, La Matanzában kiújultak a harcok. A 2001-es év a piqueterók számára az országos szervezés éve volt. Július 24-én La Matanzában volt a helyi bázisok és egyéb munkanélküli szervezetek Elsõ Nemzeti Gyûlése, amelyen több mint 2000 ember vett részt. Ezen olyan proletárszervezetek, baloldali csoportok vettek részt, amelyek részesei a piquetero mzgalomnak. Meghívták még a CTA és CGT szakszervezetek elöljáróit is. A gyûlés felállított egy akciótervet, amely 3 hétre 50 városban szervezett útblokád-építést irányzott elõ. De a mobilizálást nem lehetett elõre tervezni, és tovább nõtt. Augusztus második hetében 300 helyen zártak le utakat, az akcióban több mint 100 000 proletár vett részt. Szeptember 4-én tartották a II. Nemzeti Gyûlést, ahol újabb akciótervrõl döntöttek, egy 36 órás általános sztrájkról. A gyûlésen a kormány visszalépését, a megszorító intézkedések befejezését, a bérek, nyugdíjak és segélyek pontos és teljes kifizetését, a foglyok szabadon bocsátását és 2500 piquetero ellen indított büntetõeljárás beszüntetését követelték. A III. Nemzeti Gyûlés megtartását decemberre irányozták elõ, de az nem jött létre, mivel a mozgalom két legnagyobb befolyással rendelkezõ szervezete nem akarta egybehívni, mialatt a munkanélküli igazgatásban való részvételrõl tárgyaltak "vezetõik". Mint láthatjuk, megkezdõdött a piquetero mozgalom totális leszerelése. A mind szélesebb körû szervezõdés feltétlenül szükséges igényét, egyelõre úgy tûnt, hogy a burzsoá erõk (szakszervezetek, balosok, emberjogi szervezetek stb.) próbálták meg kielégíteni, és ezzel akarták megszelídíteni a mozgalmat. Alakítottak egy Szegénység Elleni Nemzeti Frontot, amelynek elsõ dolga az volt, hogy passzivitásra hívja fel a proletárokat. December 14-17. között az Attac segítségével népszavazást tartottak. A témák a munkanélküli segély, a "GYES", a nyugdíjasok megsegítése voltak. Felállítottak 17 000 szavazóhelyiséget, és 1 millió ember részvételére számítottak. Önmagáért beszélõ magyarázatuk az volt, hogy aki nem tudott (mert) az utak blokádjában részt venni, az helyette a szavazatát adja le. De a proletárok nem akartak reformista passzivitást, és a demokratikus eszközökre proletár választ adtak. A szavazás alatt megkezdõdtek és kiterjedtek az erõszakos tüntetések és fosztogatások. A különbözõ burzsoá-reformista szervezetek, akik csak rohantak az események után, még egy utolsó próbálkozást tettek a felkelés országos kiterjedése elõtt. Olyan javaslatokat kezdtek el népszerûsíteni, melyek azt hirdették, hogy a megválasztott képviselõket bármikor vissza lehessen hívni, és hogy azok, akik az utóbbi 30 évben kormányoztak, ne kerülhessenek megint kormánypozíciókba.
Február 16-án megtartották a piqueterók III. Nemzeti Gyûlését. A reggeli óráktól kezdve az egész országból érkezõ piqueterók a Plaza De Mayón találkoztak. Ezek elõre elhatározták, hogy az éjszakát a téren töltik. Az elfoglalt gyárak munkásai "Zanón és Burkman munkáskontroll alatt" feliratú transzparensekkel jelentek meg. Mintegy 2000 delegált érkezett, a gyûlésen a szakszervezeti képviselõk is jelen voltak. Délután elkezdõdött a vita. A beszédek idejét 10 percre korlátozták azért, hogy a gyakorlati problémák megvitatása helyett nehogy a szervezettebb politikai-reformista erõk agitációs pódiumnak tartsák a gyûlést. A vita akörül folyt, hogy a munkások hogyan tudnák a saját kezükbe venni a sürgetõ problémák megoldását: munka, egészségügy, oktatás, lakás stb. A gyûléseken hangsúlyozták a munkások különleges erejét. "Minden komoly kísérlet az aktuális kormány és az uralkodó rezsim megdöntésére nem kerülheti ki a munkások szerepét, akik ma a fontos termelõ központokat és alapellátó közegeket, mint telefon, áram, gáz és szállítás életben tartják." A vasúti munkások, akiknek ezreit fenyegetik elbocsátásokkal, azt javasolták, hogy a blokádokat terjesszék ki a vasúti hálózatra is. A gyûlésen egy blokád-akcióprogramról döntöttek: február 20-án egy cacerolazo lesz, amely egy "népgyûléssel" lesz egybekötve, miközben a munkások az ország közepébõl a Plaza de Mayóra vonulnak fel.
Követeléseik:
- szabadság a foglyoknak, a büntetõeljárások leállítása
- azok megdöntetése, akik halálos áldozatokat okoztak a felkelés során
- a külföldi adóságok kifizetését töröljék el
- bankok, a fõ üzemek, a magán- és nyugdíjpénztárak államosítása
- a bankbefektetések azonnali visszaadása a kisbefektetõknek
- munkahelyek biztosítása, rövidebb munkaidõt bércsökkentés nélkül
- a minimálbér és a munkanélküli segély a megfelelõ életszínvonal szerinti megállapítása
- Le Duhaldéval és az IMF-el! Munkáskormányzatot!

Az argentínai események érdekes módon mutatják be, hogy milyen erõt is képvisel napjainkban osztályunk. Mert mint láthatjuk, ezen a területen egy óriási erejû proletárfelkelés zajlott és zajlik napjainkban is, ahol megmutatkozott a proletariátus lázadó-romboló és építõ-szervezõ ereje, ahol újfent a proletár harci erõ, a proletár irányítás vált dominánssá. De nem maradtak el a hibák sem. Helyzetelemzésünk, kritikánk felelõtlen és felszínes lenne, ha a nyilvánvaló pozitívumok mellett nem vennénk észre a gyengeségeket, és a kapitalizmus, a burzsoázia még igencsak valóságos erejét. A kapitalista válság jelei, mint ahogy már azt kifejtettük, egyre elmélyültebbek és nyilvánvalóbbak, de még mûködik, profitál, és mindmáig hitelesnek tûnik a proletároknak. Katonailag és ideológiailag a helyzet ura.
Mint már említettük, világszerte számtalan felkelés zajlott le a közelmúltban és zajlik napjainkban is. Ez a latin-amerikai térségre különösen jellemzõ. Igen gyenge a kapcsolat a regionális harcok között, teljesen elszigeteltek azok a kommunista, osztályharcos erõk, amelyek ezeknek a harcoknak biztosítaná a folytonosságot, és elõsegítené a tapasztalatok mind teljesebb levonását. A burzsoázia még képes arra, hogy ezeket a csoportokat ledegradálja, megfélemlítse, perifériára szorítsa, egymásnak ugrassza vagy csak egész egyszerûen kiirtsa. Ez nem csak a kommunista militánsokat érinti, hanem a kommunizmus programját is. Ebbõl adódóan, a kapitalizmus feloldhatatlan ellentmondásaiból hirtelen, a "semmibõl" létrejövõ lázadások is már erõteljes "hátrányból" indulnak. Hisz azokat a cselekedeteket, harci és szervezõdési formákat, amiket a proletariátus már megélt és tapasztalati tényekként saját kommunista csoportjaiban elraktározta, azok az elszigeteltség miatt nélkülöznie kell. Így a jelenleg lezajló felkelésekben úgy tûnik, mintha újra kéne "tanulni" a harcot, újra kéne értékelni a már egyszer elkövetett hibákat. Ezért van az, hogy az elfoglalt gyárakban a munkások nem lépnek tovább a termelés ellenõrzésének sikerénél, és meghagyják és cserekereskedelem által teret hagynak a csereérték mûködésének. Ezért van az, hogy a jól megszervezett harci egységek újfent csak egyes burzsoák leváltását, államosításokat, és ezzel kapcsolatban "munkáskormányt" követelnek, ezáltal saját magukat rekesztik ki a kommunista harci program következetes használatából. Mindez persze nem pusztán csak a naiv spontaneitás következménye. A burzsoázia, felismerve ezeket a hibákat, maga veszi kezébe az irányítást. Elsõként megsemmisíti a kommunista irányzatot, vereséget mér rá, majd saját szervezõdéseivel programot, harci formákat ad a proletariátusnak. Az ilyen szervezetekbõl a burzsoáziának egész raktárkészlete van. Különösen igaz ez Latin-Amerikára, jelen esetben Argentínára. Óriási befolyással rendelkeznek a szakszervezetek (pl. CGT, CTA), az anarcho-szindikalisták (pl. FORA), különbözõ bolsevik csoportosulások (pl. a trockista MAS, a sztálinista CCC), az emberjogi szervezetek stb. Mindez nem azt jelenti, hogy ezekben a szervezetekben nem proletárok harcolnának, akik a késõbbiek során valóban az osztály érdekeiért harcolnának, sõt, mint azt a Plaza de Mayó Anyáinak példája mutatja, még maguk a szervezetek is változhatnak. Nincs kizárva, de erõsek a kételyeink. Õk ténylegesen a burzsoázia, az ellenforradalom erõi.
Másrészt léteznek olyan szervezetek (pl. az anarchistának mondott, de inkább liberter OSL), akiknek nem kimondott céljuk a proletár mozgalom szétverése, és a fent említett szervezetekkel szemben akarják, hogy a proletariátus az utcára vonuljon, erõszakos cselekedeteket hajtson végre, autonómiát érjen el stb. De sajátos demokratizmusukkal (a szabadság demokratikus látszatának istenítése) és anti-centralizmusukkal (a szigorúan a kommunista program szerinti szervezõdés megkérdõjelezése) stb. óriási károkat okoznak a mozgalomnak.
Nem cselekednénk dialektikusan, ha a mozgalom gyengéi, és leginkább azoknak a felismerése nem hoznák létre a mozgalom fejlõdését, megszervezõdését, és végül a kapitalizmus összeomlásával a mozgalom, a kommunizmus gyõzelmét.
Így hát ezeknél a szervezeteknél sokkal hihetõbb a fejlõdés lehetõsége. De nem célunk ezeket a szervezeteket megreformálni, a változásnak másképp kell létrejönnie. Fel kell ismerniük a kommunista program jelentõségét és az ellene harcoló burzsoá erõk ideológiáját, és harcolniuk kell ellene. Teljesen új alapokon önálló harci erõket kell létrehozniuk, amelyek a kommunista program gyakorlati alkalmazása és a "már meglévõ" kommunista erõkön gyakorolt pozitív kritika segítségével valóságosan fejlõdõ részesei lesznek az egész osztály harcának.
Az "aktív militánsok", az osztályharcos csoportok megszervezõdése természetesen nem képviseli az egész osztályt, mint ahogy a kommunista csoportok nem jelentik a proletariátus osztályát, de részesei az osztálynak. Annak az osztálynak, amely saját szervezõdéseinek fejlõdése által is képes mind erõteljesebben képviselni saját programját.
A cél nem az, hogy mindenki egy szervezet alá centralizálódjon, nem egy kinevezett központi bizottság centralizál, hanem a kommunista program. A Kommunista Világpárt azáltal fejõdik, hogy ezt a programot magántulajdon, állam, munka, egyszóval a demokratikus rend, a kapitalizmus szétverésének programját a proletariátus létébõl adódóan következetesen hajtja végre.