ELVTÁRSAK!
A kapitalizmus ideje lejárt betöltötte történelmi szerepét, egyre kevésbé képes megújítani magát és kezelni a mûködésébõl fakadó ellentmondásokat, melyek születésétõl fogva elõrevetítették bukását. A kapitalizmusban a kizsákmányolás a legtökéletesebb és egyben a legtotálisabb formává fejlõdött. A két osztályra szakadt társadalomban a termelõeszközök kizárólagos tulajdonosa a burzsoázia szûk rétege, és a munkaereje eladására kényszeríttet, emberi lényegétõl megfosztott proletárok tömege. A két osztály szembenállása léthelyzetükbõl, létszükségleteikbõl, alapvetõ érdekellentéteikbõl, a kapitalizmus ellentmondásából adódik. A burzsoázia, a tõke kiterjedése, a piacok beszûkülése, állandó profitéhsége miatt egyre hatékonyabbá kell tegye a tõke újratermelését, fokozva a kizsákmányolást. Így még nagyobb fizikai, szellemi nyomorba taszítva ezzel a proletariátust. A kizsákmányoltak pedig a magántulajdon megszületése óta próbálnak ellenállni a nyomásnak, kielégíteni alapvetõ szükségleteiket.
A burzsoázia minden eszközzel megpróbálja elmosni
az osztályharcot, az osztályok létét. Eddig még
sikerült megtörnie a forradalom lendületét. Hol külsõ
erõszakkal, hol a proletárok mozgalmának befogásával,
egységük megosztásával, a mozgalom céljának
mérséklésével, a harc egyes elemeinek célként
való kiragadásával (megfosztva evvel lényegétõl
a harcot) antifasizmussal, feminizmussal, a forradalom külön politikai
és külön gazdasági harccá való degradálásával,
parlamentarizmussal, szindikalizmussal stb. Vagyis a burzsoázia önmaga
megreformálásával - egy a maga szempontjai szerint progresszív
frakciójának megjelenésével -, irányítást
nyer a proletár mozgalom felett.
Azonban mind jobban beszûkül a kapitalizmus gazdasági rugalmassága
és ennek kísérõje, hogy politikailag is egységesül.
A mostani proletárlázadásoknak (pl. Albánia, Indonézia)
nem képes irányítást adni, és egyre nagyobb
nehézséget okoz erõszakkal és reformokkal beintegrálni
a demokráciába - ezáltal eltüntetni -
a megjelenõ proletariátust.
A burzsoázia minden erejével a demokrácia keretei közé
próbálja a proletárharcot befogni, és evvel ellehetetleníteni.
Persze ez naivitás, a proletariátus a demokratikus mûködés
élõ ellentmondása. Így a tulajdon, az érték,
a munka, az állam gyakorlati tagadója. Erõszakkal kell
szétvernünk minden befogási módszert, minden befogó
ideológiát és annak képviselõit. Ilyen
befogó szerepet képvisel a szociáldemokrácia minden
ága: a magukat kommunistának tartó bolsevikok, álanarchisták
és a tanácsrendszerek istenítõi stb.
A demokrácia, a kizsákmányolás legtökéletesebb és egyben legutolsó formája a kapitalizmus. A forradalom folyamata elmélyítette a harc tapasztalatait, elõsegítette az események kritikáját, értékelését. Nyilvánvalóvá teszi a tõke belsõ ellentmondásait és elmélyítik válságát. Így egyértelmûvé és világosabbá válik a kommunista mozgalom célja, eszköztára. A cél nem lehet más, mint a kapitalizmus és elõfeltételeinek megszüntetése, a munka és tulajdon teljes eltörlése, az élet teljes közösségi és uralomnélküli élvezete, amely magába foglalja az emberi tevékenység kibontakozását. A forradalom csak akkor lehet eredményes, ha megvalósul benne a proletariátus centralizációja, osztállyá, azaz párttá szervezõdése. Ez nem alá- felé rendeltséget, elmélet és gyakorlatra való szétválasztást jelent. A kommunista párt nem választható le a proletariátusról, a kommunista párt az maga az osztállyá szervezõdött proletariátus. Ezek a proletár militánsok nem mást tesznek, mint minden helyzetben legyen akár béke, vagy háború, vagy mint manapság dúljon az ellenforradalom mindig a kommunista programot képviselik, tökéletesítik. Tevékenységük nem más mint a proletár diktatúra állandósult alkalmazásának folyamata amelybõl végül is létrejön az osztálynélküli társadalom. Eszköze a tulajdon, érték, munka támadása, fosztogatás, az erõszak, minden burzsoá féreg kiirtása, és ezekbõl adódóan az élet közösségi és totális emberi élvezete. Feladata a kommunista program teljes betartása, minden burzsoá restaurációra törekvõ, minden fosztogatásokat elítélõ, megtámadó fasz, minden vörösre mázolt burzsoá munkavégzésre felhívó, vagy kényszerítõ totális kiirtása. A proletárdiktatúra az anarchista és a kommunista program sajátja, és mint ilyen nem elválasztható a proletárok tömegétõl, a kommunista mozgalomtól így az anarchista- kommunizmustól. Nem külön álló szakasz, átmeneti rész (proletár állam), hanem a proletariátus bármely más gyakorlati mûködésével szorosan összefüggõ, azokat átfedõ, és talán magába foglaló harci aspektus.
Ezt a kiáltványt néhány jelenleg Közép-
Európában élõ anarchista-kommunista, tehát
proletár militáns fogalmazta. Kapcsolatot keresünk más
proletár militánsokkal, szervezetekkel. Az internacionalizmus
elõfeltétele harcunknak, tehát mindannyiunk közös
szükséglete. Álláspontunk a kapitalista rend kompromisszumok
nélküli, az erõszak, a forradalom és az élvezetek
útján történõ megdöntése. Tapasztalatcseréink,
vitáink centralizált tevékenységünk, elõsegítik
mozgalmunknak a jelenlegi szarból való felfejlõdését.
Kérünk, küldjetek újságokat, kiadványokat,
információkat általatok ismert mozgalmakról, csoportokról
és eseményekrõl. Mi is szívesen küldünk
hasonlókat.
Viszont felhívunk minden burzsoá: reformista, individualista,
álanarchista, szindikalista, trockista, sztálinista, maoista
bolsevik- szociáldemokrata gecit, hogy ne próbáljon velünk
kapcsolatba lépni.
Mert mi is történhet: - levelét, publikációit
lehányjuk és így visszaküldjük
- pénzküldeményét elfogadjuk
- személyes találkozásnál kifosztjuk, majd élve
megsütjük, finom fûszerekkel megszórjuk, és
egyes kutyákkal osztozva benyomjuk széles térfogatú
szánkba.
ascagop@yahoo.com
Világ proletárjai egyesüljetek!