CAJO BRENDEL: TÉZISEK A KÍNAI FORRADALOMRÓL
A KÍNAI FORRADALOM JELLEGE:
1.
Amikor Mao Ce-tung és Csu Te seregei 1949 áprilisában
átkeltek a Jangce Kiangon, Csang Kaj-sek csapatai már az összeomlás
szélén álltak. A Kuomintang-rezsim hatalma megtört
és még az õsz beállta elõtt elûzték
Kínából. A világ arról beszélt,
hogy Kínában "gyõzött a kommunizmus".
A KKP, vagyis a Kínai Kommunista Párt ( Koeng Ciang Tang ) nem
így látta a helyzetet. A Kuomintang felett aratott katonai gyõzelmét
"a nemzeti, polgári-demokratikus forradalom gyõzelmének"
titulálta, amely forradalom már 38 évvel korábban
elkezdõdött. A KKP és Mao legfontosabb feladatának
a "forradalmi folyamat ösztökélését"
tekintette. Meggyõzõdésük szerint a polgári-demokratikus
forradalmat a proletár és szocialista forradalom fogja követni.
És csak egy az ezt követõ fázisban lehet a "kommunizmusba
való átmenetrõl" beszélni. Mao és
a KKP társadalmi fejlõdésrõl alkotott eszméit
tekintve azonnal feltûnik, hogy ezek mennyire hasonlítanak Lenin
és a bolsevikok az orosz forradalom fejlõdését
érintõ elképzeléseihez.
2.
Ez a hasonlóság nem puszta véletlen. Abból ered,
hogy az orosz és a kínai forradalom sokmindenben hasonló
feltételek és körülmények között
zajlott le. Mindkét ország, Oroszország és Kína
is elmaradott országnak számított a század elején.
Meghatározó létfenntartási eszköze a mezõgazdaság
volt. A parasztok alkották a legnagyobb társadalmi osztályt.
A termelési viszonyok és a kizsákmányolási
módszerek feudalisztikusak, félfeudalisztikusak voltak, ill.
szorosan kötõdtek a feudalizmushoz. Mindkét országban
létezett egy-egy olyan ideológiai momentum, amely ezeknek a
társadalmi feltételeknek megfelelt: Oroszországban a
görög-ortodox egyház, Kínában a konfucionizmus.
A hasonló társadalmi körülmények mindkét
országban megteremtették az alapot elnyomó rendszereikhez:
Oroszországban a cári abszolutizmushoz, Kínában
pedig a mandzsu császárok abszolutizmusához.
3.
Kínában és Oroszországban a forradalomnak gazdasági
és politikai területen ugyanazokat a feladatokat kellett megoldania.
El kellett törölnie a feudalizmust, le kellett törnie a mezõgazdaság
termelõerõinek bilincseit, amelyekbe a fennálló
termelési viszonyok kényszerítették õket;
továbbá elõ kellett készítenie az ipari
fejlõdéshez vezetõ utat, ezenkívül szét
kellett zúznia az abszolutizmust és egy olyan kormányzati
formával és államgépezettel kellett helyettesítenie,
amely politikailag biztosítja a forradalom gazdasági feladatainak
megoldását. Ezek a problémák a polgári
forradalom problémái; vagyis egy olyan forradaloméi,
amely a kapitalizmust teszi uralkodó termelési formává.
4.
Ami Kínát illeti, mindez megerõsítést nyert
a KKP 1949 õszén íródott programjában,
amely a párt gyakorlati feladatait összesítette. Ellenszegült
Kína társadalmi hagyományainak, melyek alapja a családi
viszonyokban, valamint a helyi és területi hatalmi formákban
rejlett. Földreformot akart végrehajtani a legmodernebb termelési
módszerek bevezetésével és ahol csak lehetséges
volt megmûvelhetõvé akarta tenni a földeket. A KKP
mobilizálni akarta hatalmas emberi munkaerõ-tartalékait
és az épp iparosodás elõtt álló
társadalomban az oktatás bõvítésével
és javításával föl akarta készíteni
ezeket feladataikra. Modern úthálózatot akart teremteni
Kínában azért, hogy a bõséges természeti
kincsek, melyek jelentõs része nehezen megközelíthetõ
helyeken volt föllelhetõ, közelebb kerülhessenek a városi
iparközpontokhoz. Összességében tekintve a modern
ipar megteremtése volt a cél - legalábbis a KKP állítása
szerint. Egyszóval Mao és követõinek programja közvetlenül
a hatalomátvételt követõ periódusban a gyõzedelmes
kapitalizmus programja volt.
OSZTÁLYVISZONYOK A KÍNAI FORRADALOMBAN:
5.
A polgári forradalom gazdasági és politikai kérdései
- alapvetõen - az 1789-es francia forradalom óta vannak napirenden.
Mégis nagy különbség van egyrészt az orosz
és a kínai, másrészt ezek és a francia
forradalom között. Igazából épp azokban a pontokban
hasonlít egymásra Kína és Oroszország,
amelyekben az évszázad orosz és kínai forradalma
eltér a 18. század francia forradalmától. Franciaországban
az 1789-es polgári forradalom klasszikus formában játszódott
le: a burzsoázia harca volt ez a feudalista periódus uralkodó
osztályai ellen. Ám nem ez történt Kínában
és Oroszországban, mivel egyik országban sem létezett
az a burzsoázia, amely ezeket a feladatokat betölthette volna
vagy egyszerûen csak képes lehetett volna egy ilyen harcra. Az
orosz ill. a kínai forradalom sajátossága éppen
abban állt, hogy egy olyan polgári forradalomról volt
szó, amelyben más osztályok játszották
azt a szerepet, mint ami a 18. századi Franciaországban a burzsoáziának
jutott. Kínában és Oroszországban ezekbõl
az osztályviszonyokból eredt a bolsevizmus. Mao-t és
híveit nem gondolataik tették bolsevikokká, hanem azért
lettek azokká, mert Kínában hasonló osztályviszonyok
uralkodtak, mint Oroszországban. Azaz a kapitalizmus sem egyik sem
a másik országban nem gyõzedelmeskedhetett más
formában mint a bolsevizmuséban.
6.
Oroszországban és Kínában azért maradt
fönn a feudalizmus (vagy ami annak megfelelt) ,mert (valamely okokból)
az agrártermelés egy bizonyos fejlõdési szinten
megállt. De külsõ befolyásra mindkét országban
csírájában létrejött a tõkés
termelési mód és ezzel együtt a burzsoázia
és a proletariátus is. Oroszországban ezt a fejlõdést
a cár hadi törekvései indították el. Petrográdban,
Moszkvában, a Donyec-medencében és a bakui olajkitermelõ
területeken észlelhetõ volt az ipari fejlõdés.
Kínában ugyanez volt tapasztalható néhány
tengerparti városban, pl. Sanghaiban, Kantonban és Nankingban.
Oroszországban a munkásosztály aránya elenyészõ
volt a paraszti tömegekhez viszonyítva. Kínában
a munkások - a parasztsággal egybevetve - még kisebb
százalékot képviseltek, ami magyarázatot adhat
arra, hogy minden hasonlósága ellenére mégis miért
különbözött a kínai forradalom az orosztól.
7.
A "burzsoázia", amely Kínában és Oroszországban
az ipar létrejöttével egyidõben született meg,
egyáltalán nem hasonlított a franciaországi Harmadik
Rendre, amely a polgári forradalom elõestéjén
büszkén követelte jogait. Azon körülmények
miatt, amelyek között a burzsoázia Kínában
és Oroszországban a külföldi kapitalizmus támogatásával
és a külföldi tõkéseknek kedvezményeket
biztosító abszolutizmus árnyékában rendkívül
kis gazdasági bázissal rendelkezõ osztályként
porondra lépett, ez a burzsoázia sosem lett természetes
ellensége az abszolutizmusnak, sõt még támaszává
is vált. A burzsoázia az abszolutizmus egyik bizalmasa lett;
de legalábbis vonakodott attól, hogy ellentétes érdekek
fölmerülése esetében forradalmi következtetéseket
vonjon le (és még ha meg is tette, azt is mindig a legeslegutolsó
pillanatban). Olyankor amikor túl gyenge volt ahhoz, hogy politikai
tevékenységet fejtsen ki, a forradalomnak nélküle
kellett kibontakoznia. Ha pedig politikailag lépett fel, akkor az sosem
volt forradalmi, így a forradalom mindig ellene fordult.
A KÍNAI ÉS AZ OROSZ FORRADALOM ALAKULÁSA:
8.
Oroszországban a munkásosztály kicsi volt, viszont a
cárizmus miatt rendkívül militáns. Harckészségével
és bizonyos területeken való tömeges megjelenésével
mindig meghatározta az események lefolyását: jelentõs
szerepet játszott az 1905-ös és '17-es forradalmakban,
persze ugyanez elmondható a parasztokról is, csakhogy õk
jelentõségüket pusztán számszerû fölényüknek
köszönhették. Ezentúl Oroszországban fellelhetõ
volt egy olyan értelmiségi réteg is, amelynek a történelem
jelentõs szerepet tulajdoníthat. A bolsevik párt hivatásos
forradalmárainak kádere, amelyrõl Lenin egyszer azt mondta,
hogy "a tömegekkel összetartó jakobinusokból
áll" (és ez találóbb volt mint hitte!), az
intellektuellek soraiból származott; tehát tipikus polgári
forradalmárok voltak egy tipikusan polgári szervezettel. Ezek
a bolsevik jakobinusok oly módon határozták meg az orosz
forradalmat, mint ahogyan elõzõleg õket formálták
az orosz viszonyok. Az orosz forradalom szükségszerûségeinek
figyelembevételével a bolsevik jakobinusok kiadták a
"szmicska" jelszót. Ez a parasztok és a munkások
közötti szövetséget jelentette, olyan osztályok
torz szövetségét, amelyek egymással teljesen ellentétben
álló érdekeket képviseltek ; de a kettõ
közül önmagában egyik sem volt képes arra, hogy
saját érdekeit hosszú távon megvalósítsa.
Ez gyakorlatilag azt jelentette - és történelmileg tekintve
ez volt a szituáció következménye -, hogy a párt
diktatúrát gyakorolt a két osztály között.
Ez addig tartott míg a társadalmi fejlõdésnek
megfelelõen föl nem lépett egy olyan új osztály,
amely a forradalom utáni periódus termelési módjából
jött létre és konfliktusba nem keveredett a párt
addig uralkodó diktatúrájával.
9.
Kínát illetõen a történelem megismételte
önmagát, persze nem ugyanabban a formában. Elõször
is ritmusában volt döntõ különbség. Igaz,
hogy a kínai forradalom hat évvel az orosz elõtt kezdõdött
1911-ben, de kezdettõl fogva - néhány fontos eseményt
kivéve 1913-ban és 1915/16-ban - stagnált. Oroszországgal
ellentétben a tömegek nem jelentek meg a kezdet kezdetén.
A mandzsu dinasztia bukása, jobban mondva leköszönése
csak az elmúlt évszázad tömegmozgalmaira - a Tajping
felkelésre és a bokszerlázadásra - adott kései
visszhang volt. Leköszönésük nem egy felkelés
hatására következett be. Kína a köztársaságot
a császári "égi fiú" tálcáján
kínálta föl. A császári tekintélyelvet
nem verték szét, mint ahogy a királyságot Franciaországban
vagy a cárizmust Oroszországban, hanem császári
parancsra meghagyták Jüan Si-kaj számára. Kísérletei,
hogy a császári birodalmat katonai diktatúrával
váltsa föl, eredménytelenek maradtak, ezért ragasztották
rá a "kínai Napóleon" gúnynevet is.
Ez nem volt egészen találó, hiszen Napóleon a
polgári forradalom testamentumának végrehajtója
volt, míg Jüan Si-kaj a csõdöt mondott császári
család testamentumáé és így akadályozta
is a forradalmi fejlõdést. Bonaparte helyett inkább az
orosz Kornyilov tábornokhoz volt hasonlítható, aki 1919
nyarának végén egy ellenforradalmi államcsínyt
készített elõ. Ennek veszélyét látva
szólítottak föl a bolsevikok az ellenállásra
és a petrográdi munkások a forradalom érdekében
meg is akadályozták õt ennek végrehajtásában.
Kínában azonban semmi ehhez hasonló nem történt.
Ha egyáltalán létezett is a kínai munkásosztály,
akkor is túl gyenge volt ahhoz, hogy efféle akcióra akár
gondolhatott volna; ezért késett Kínában a polgári
forradalom.
10.
Oroszországgal ellentétben Kínában nem voltak
jakobinusok, akik a történelmi szükségszerûségnek
és a körülményeknek megfelelõen fölkeltek
volna Jüan Si-kaj megfékezésére; csupán egy
kis radikális polgári, republikánus értelmiségi
réteg létezett. Radikalizmusuk mégis rendkívül
relatív volt és csak úgy észlelhetjük, ha
összevetjük a kínai burzsoázia magatartásával,
amely szemérmetlenül flörtölt a kínai birodalommal
vagy Jüan Si-kajjal. Dr. Szun Jat-szen, aki ezt a kis burzsoáziát
képviselte, Konfucius, az osztálykiegyezés filozófusának
nyomdokaiban járt. Egyféle kompromisszumot akart teremteni az
õsi Kína és a modern, azaz a polgári köztársaság
között. Efféle illúziók persze nem vezettek
forradalmi magatartáshoz. Mindez arra is magyarázatot adhat,
hogy Szun Jat-szen, akit az 1911-es események elõterébe
állítottak, miért kapitulált ellenállás
nélkül Jüan Si-kaj elõtt. Hogy ilyen kevés
eredményt ért el, az azoknak a decentralista és szeparatista
erõknek volt köszönhetõ, amelyek lehetetlenné
tették a mandzsu monarchia megvalósulását és
még azt is megakadályozták, hogy a régi struktúra
változatlan formában maradjon fenn.
11.
Kínában ezidõtájt nem jött létre olyan
polgári-nemzeti állam mint Franciaországban, vagy mint
a polgári-demokratikus forradalmak után Németországban.
Következésképp Kína áldozatul esett egy tábornoki
klikknek - mint pl. Fong Ju-hiang, Soven Cuang-fang - akik évtizedekig
küzdöttek egymás ellen, míg Oroszországban
Gyenyikin, Kolcsak és Vrangel tábornokok az októberi
forradalom után rögtön színre léptek. Õk
a munkások, a parasztok és a bolsevik párt ellen harcoltak.
Kínában a tábornokok akkor léptek fel, mikor még
szó sem volt az októberi eseményekhez hasonló
dolgokról. Nem az októberi események hatását
akarták elfojtani, hanem az ehhez hasonlókat megelõzni
azáltal, hogy hatalmukat Kína legnagyobb részére
kiterjesztik, ami egyébként egyiküknek sem sikerült.
Majd csak a 20-as évek vége felé járt sikerrel
Csang Kaj-sek, amikor is a kínai forradalom egy újabb fázisába
lépett. Csang Kaj-sek nem olyan tábornok volt mint a többiek.
Nem volt feudális hadvezér, sem pedig a gazdag parasztság
képviselõje. A kínai girondisták tábornoka
volt, a Kuomintang tábornoka, ez utóbbi egy olyan párt
volt, ami a mozgolódó tömegek nyomására átmenetileg
viszonylag forradalmi szerepet játszott. Végül szûk
negyedévszázados stagnálás után a kínai
forradalom eljutott odáig, ahol az orosz forradalom 1917-ben állt,
habár a kínai társadalmi viszonyok még merõben
mások voltak a kor oroszországi viszonyaihoz képest.
PÁRTOK A KÍNAI FORRADALOMBAN:
12.
A Kuomintang (Kínai Nemzeti Párt) a legrégibb a forradalomban
szerepet játszó pártok között. A Toung Min
Vou (Forradalmárok Egységligája) örököse
volt, amely egy olyan titkos társaság ("Az ébredõ
Kína") hagyományait vitte tovább, amit 1894-ben
Szun Jat-szen a Kínából kivándorolt kiskereskedõk
támogatásával alapított. Az ehhez a csoporthoz
csatlakozó kereskedõk és értelmiségiek
alkották éveken át a kispolgárság bázisát.
Ezenkívül olyan hivatalnokok és katonák határozták
meg a Kuomintang jellegét, akikkel a "Liga" kapcsolatban
állt és akiknek karriere befuccsolt. Ezen túlmenõen
olyan újpolgári elemeket is felvett soraiba az egyre fejlõdõ
burzsoáziából, amelyek még a korai stádiumban
lelendztek.
13.
A Kuomintang körvonalai úgy folytak össze, mint ahogy azt
egy heterogén összetételû csoportnál el is
lehet várni. Mivel Kína fejlõdése agrárforradalmat
és a parasztok feudális viszonyok alóli felszabadítását
követelte - mint ahogy minden polgári reform - , így ezeket
a feladatokat törvényszerûen a Kuomintangnak kellett volna
megoldania. Csakhogy a parasztok fölszabadítása elválaszthatatlanul
összefonódott Kína õsi családi viszonyainak
fölszámolásával, a kispolgár Szun Jat-szen
számára viszont épp ezek a viszonyok képezték
az általa megálmodott Kína alapjait. A Kuomintang republikánus
és nacionalista volt, az imperializmus elleni harc pedig épp
a nacionalizmus logikus következménye lett volna; ilyen harcot
azonban a Kuomintang aligha tudott volna folytatni, mivel pont ennek hívei
ápoltak nagyon szoros kapcsolatokat az imperializmussal. Szun Jat-szen
eszméi zavarosak és fanatikusak voltak. Komolyan hitt egy erõs
és egységes Kína létrejöttében, amely
központi vezetéssel és a külföldi tõke
támogatásával fog mûködni, pedig ez a tõke
épp Kína gyengeségébõl profitált
a legtöbbet. Összességében Szun Jat-szen és
a Kuomintang elképzeléseit általánosságban
véve egyféle osztályharmónia illúziójával
lehetne jellemezni. Ez a valóságtól elrugaszkodott eszme
pontosan megfelel annak a tagadhatatlan ténynek, hogy neki és
pártjának alapjaiban ellentétes érdekeik voltak
a politikai kifejezõdéssel szemben.
14.
A Kuomintang csak a 20-as évek végén, amikor a kínai
tömegek elkezdtek védekezni az imperializmussal szemben, vonta
le következtetéseit és húzott balra. A párt
újjászervezõdött. Szun Jat-szen azzal adott neki
új programot, hogy elsõként az agrárkérdést
tette a kínai társadalom egyik alapkérdésévé.
De ugyanekkor mindezt a konfucionizmus mögé rejtette, amely megakadályozta
a program mindenkori forradalmi interpretációjának lehetõségét.
A párt jobb és bal szárnya egyaránt ugyanazzal
a jogosultsággal hivatkozhatott rá. Az események által
ösztönzött Kuomintang egy ideig mégis harcolt az imperializmus
és a reakciós erõk ellen, amelyek a kínai forradalom
stagnálása következtében még mindig ugyanolyan
erõsek voltak mint a forradalom kezdetén. Egy pillanatig úgy
tûnt, mintha egyféle jakobinus diktatúra kristályosodott
volna ki a nacionalista pártban. A forradalmi folyamat fölgyorsult,
de ezáltal kiélesedtek a különbözõ társadalmi
csoportok közötti ellentmondások is, amelyek a Kuomintang
bázisát képezték. Ugyanakkor amikor a polgári
forradalom tett egy lépést elõre, minden ami Kínában
polgárinak szmított, a forradalom ellen fordult.
15.
A KKP az 1920/21-es években jött létre ugyanazért,
amiért két évtizeddek korábban az oroszországi
bolsevik párt is. Mivel a polgári Kína nem látta
el megfelelõen feladatait, a parasztokból és munkásokból
jött létre a forradalom hadserege, éppúgy mint Oroszországban.
Mivel a napirendre nem a proletár, hanem a polgári forradalom
került, a harci szervezet is polgári formát öltött:
egy párt polgári formáját. (A Kuomintang erre
teljesen képtelennek bizonyult.) A modell a leninista párt lett,
mivel az hasonló körülmények közt alakult ki
mint amilyenek Kínában voltak. Ezen körülményeknek
meghatározott struktúrák, valamint társadalmi
és politikai eszmék feleltek meg.
16.
Csen Tu-hsziu, egy kínai értelmiségi alapította
meg a KKP-t, az orosz bolsevik párt hû mását. Ezt
maga Mao is támogatta. 1949 júniusában a KKP 28. évfordulóján
így nyilatkozott egyik felszólalásában: "A
kínai nép az oroszok segítségével jutott
el a marxizmusig. Az októberi forradalom elõtt nemcsak hogy
Leninrõl és Sztálinról, de még Marxról
és Engelsrõl sem hallottak. Nekünk az októberi forradalom
lövegeinek hangja hozta el a marxizmus-leninizmust." A kínaiak
ebbõl azt a következtetést vonták le, hogy nekik
az "orosz utat kell járniuk". A következtetés
helyes volt ugyan, de csak azért, mert a "marxizmus-leninizmusnak"
a terminológián kívül semmi köze sem volt ahhoz
a marxizmushoz, amely a kapitalista osztályviszonyok elméleti
kifejezõdése. A leninizmus lényege ezzel szemben a szociáldemokrata
nézetek alkalmazása a sajátos orosz viszonyokra. Az orosz
viszonyok jobban kiemelték a bolsevizmust, mint a szociáldemokrata
nézetek. Ha a leninizmus tényleg marxizmus lett volna, akkor
a kínaiak semmit se tudtak volna vele kezdeni és erre a leninizmusra
alkalmazhatták volna azt, amit Mao 1949-ben más nyugati teóriákról
mondott: "A kínai nép sokat tanult a nyugattól,
viszont semmit sem tudott belõle felhasználni."
17.
A KKP át tudta venni az orosz párt formáját és
nézeteit, mivel a kínai forradalom elõtti viszonyok messzemenõleg
megfeleltek az orosz forradalom elõtti viszonyoknak; de bármennyire
is hasonlítottak egymásra, nem voltak azonosak. Következésképp
a leninizmust át kellett alakítani a kínai viszonyoknak
megfelelõen, éppúgy ahogy Lenin korábban a nyugati
eszméket alakította át az orosz viszonyoknak megfelelõen.
Mivel Oroszország és Kína több hasonlóságot
mutatott föl mint Oroszország és Nyugat-Európa,
nem volt szükséges akkora változtatásokat kieszközölni
mint elõzõleg Oroszország esetében. A változtatások
mégis vitathatatlanok voltak. A kínai bolsevizmus bolsevizmus
maradt, de sokkal inkább paraszti jellegel bírt mint Oroszországban.
Ez az alkalmazkodás a sokkal primitívebb viszonyokhoz nem tudatosan,
hanem a valós viszonyok nyomására történt.
Látható eredménye a párt 1927-es teljes megújulása
volt. Az orosz párt hû másolata teljesen steril maradt
a kínai forradalom forgatagában. Csak amikor elkezdett összefonódni
a vidéken élõ tömegek sorsával, akkor sikerült
döntõ faktorrá válnia. Ennek kifejezõdése
az a tény, hogy a párt káderének kinevezésével
a pártalapító Csen Tu-hsziut kizárták a
pártból, a vidéki felkelõk pedig beléptek
a pártba. A marxista Csen Tu-hsziu professzor helyét egy hunani
paraszt fia, Mao Ce-tung foglalta el.
18.
Harmadik pártként az 1941-ben alapított Demokratikus
Liga jelent meg a kínai forradalom porondján. Ez a "Liga"
kezdettõl fogva egyféle ütközõként szolgált
a kínai bolsevikok és a hatalmon lévõ Kuomintang
között. 1947 január 21-én jelentetett meg a "Ta
Kun-puo" címû független folyóirat egy nyilatkozatot,
amit olyan emberek írtak, akik szoros kapcsolatban álltak a
"Ligával": "Megalapítása óta a
Liga propagandát fejt ki a demokrácia megvalósítása
érdekében oly módon, hogy közvetítõ
szerepet játszik a Kuomintang és a bolsevikok között.
Célja a nemzeti egység elérése." Aztán
a Liga is kifejtette, hogy célja a "polgárháború
befejezése" és a "béke" megvalósítása.
De ez a tevékenysége minden elemében halálra volt
ítélve. Felesleges próbálkozás annak összebékítése,
ami összebékíthetetlen. Az a kompromisszum, amit a Liga
el akart érni (propagandájában õ maga élt
a kompromisszum szóval), csak egy olyan lehetõség volt
a politikai színjátékon belül, amelyet 1927 elõtt
már sokszor kipróbáltak, de újra és újra
kiderült róla, hogy megvalósíthatatlan. Amikor Szun
Jat-szen 1912-ben - saját akaratából vagy mint mindig
polgári csoportok nyomására - átadta helyét
Jüan Si-kajnak, az volt az általános vélemény,
hogy ezt a polgárháború elkerülésének
reményében tette; de ha egy forradalom már elkezdõdött,
akkor a polgárháború is elkerülhetetlenné
válik. A történelemben az eddigi összes olyan kísérletnek,
amely ennel elkerülését célozta, ugyanaz lett az
eredménye: vagy gyorsabban vagy sokkal erõteljesebben csaptak
föl a polgárháború lángjai.
19.
A Demokratikus Ligáról (amely többféle párt
és csoport együttesébõl tevõdött össze)
azt mondták, hogy tagjainak többsége olyan professzorok
és diákok, akik a "demokrácia" szó alatt
pontosan azt értik, amit nyugaton is értenek alatta, vagyis
a burzsoázia uralmát.
Ebbõl a következõ igaz: a párt azoknak a tanult
mandarinoknak az utódaiból alakult, akik 3000 éven át
igazgatták Kínát. Amit a polgári demokratáktól
tanultak, az csupán felszínes látszat volt, amely aligha
fedhette el Konfucius filozófiáját. Éppúgy
ahogy Szun Jat-szen is a bölcsesség csúcsának tartotta
az osztályharc minden körülmények közötti
elkerülését, úgy a Demokratikus Liga is a klasszikus
kínai filozófia hagyományaként hangsúlyozta
békeszeretetét. Ez a tradíció elpusztíthatatlan
volt, mivel a Demokratikus Liga mandarinjait a fenntartott gazdasági
és családi kapcsolatokon kívül a kínai társadalom
felsõ rétegéhez is szoros szálak fûzték,
vagyis egy olyan társadalmi réteghez, amely gyökerei félig
polgári, de félig még feudális talajból
táplálkoztak. Ez a társadalmi bázis közvetlenül
fejezõdött ki a Demokratikus Liga politikájában.
A Kuomintangon és Csang Kaj-seken gyakorolt látszólag
szigorú kritikája gyakorlatilag csak arra szorítkozott,
hogy megpróbálja a Kuomintang újjászervezését
elérni. Ezek a kísérletek azonban eredménytelenek
maradtak. A Kuomintang "hibáit" nem lehet anélkül
kiküszöbölni, hogy meg ne szüntetnénk azokat a
társadalmi viszonyokat, amelyek termékei a Kuomintang és
a Demokratikus Liga is voltak.
20.
A kínai polgárháború befejezését,
amirõl a Demokratikus Liga álmodott, társadalmi béke
útján sem a 20-as, sem a 40-es években nem érték
el, hanem csak úgy, hogy végigvitték a polgárháborút.
Azt mondhatnánk, hogy a Liga soraiban voltak a modern Kína legéletrevalóbb
vezetõi, erre mégsem jöttek rá sosem. Elméleti
területen soha nem adták fel pacifista álláspontjukat.
De a gyakorlat magatartásuk megváltoztatására
kényszerítette õket. Abszolút ellenszenvvel és
vonakodva üzentek hadat Csang Kaj-seknek. Ezt akkor tették, mikor
már túl késõ volt és szép lassan
a Demokratikus Liga vezetõi is beletörõdtek a történtekbe.
Csang Kaj-sek, akit politikai rövidlátósága miatt
mérsékelt elemnek tituláltak, visszatért ahhoz
az állásponthoz, amit a Japán elleni háború
alatt föladott, vagyis hogy a kompromisszumos politika minden hívét
meg kell semmisíteni. A történelmi fejlõdés
folyamán késõbb a Liga, amely a baloldal és a
jobboldal között ingadozott, felõrlõdött és
teljesen letûnt a politikai színtérrõl.
A KÍNAI KERENSZKIJ ÉS A KÍNAI PARASZTOK:
21.
1927 és 1947 között a kínai forradalom átélte
második stagnálási periódusát is. Ezalatt
a 20 év alatt a Kuomintang végérvényesen megerõsítette
hatalmát; felszámolta ifjúsági és jakobinus
szárnyát. Ez volt a girondista periódus, amely Szun Jat-szen
és a baloldaliak vereségével kezdõdött. 1927
tavaszán a társadalmi ellentmondások politikai krízist
eredményeztek. Ugyanezen év áprilisában két
Kuomintang-kormány is létezett egyidõben: egy baloldali
Vuhanban és egy jobboldali Nankingban. A kettõ között
nem volt nagy különbség, sõt a vuhani kormány
ez esetben még el is határolódott a mozgolódó
parasztoktól. Tang Pin-san, a vuhani mezõgazdasági miniszter
agrárprogramja semmiben sem különbözött a nankingi
agrárprogramtól. Amikor Hunan tartományban a parasztmozgalom
lázadás formáját öltötte, Tan Ping-san
elindult Thang Csa városába, hogy a túlkapásokat
megakadályozza, vagyis hogy a parasztfelkelõket leverje. Tang
Pin-san bolsevik volt , a KKP egyik tagja. A KKP ekkoriban szorosan együttmûködött
a Kuomintanggal. A KKP vezetõje Csen Tu-hsziu politikai okokból
támogatta ezt a politikát. A párt véleménye
szerint: "A túl radikális agrárpolitika ellentmondást
szítana a hadsereg és a kormány között, amelynek
most a bolsevikok is részesei. A katonatisztek többsége
a kis- és középföldbirtokosok miliõjébõl
származik , akik pedig épp ezért minden olyat elleneznek,
ami csak egy kicsit is hasonlít a földreformra." Itt van
tehát újra egy konkrét példa, amiért elkerülhetetlenül
szükségessé vált a bolsevik párt káderének
parasztok általi megújítása. Egyébként
egyértelmûen látszik, hogy a vuhani adminisztráció
a nankingi kormány és a parasztfelkelõk között
állt. Kispolgári bázisa következtében soha
a legcsekélyebb kedve sem volt a radikális jakobinizmussal való
flörtölést komolyan venni. Így aztán nem maradt
más választása, mint hogy kapituláljon Nanking
elõtt. Ez a kapituláció 1928-ban meg is történt.
Csang Kaj-sek uralta a helyzetet.
22.
Míg a kritikus 1927-es évben a nankingi kormány és
tábornokai gyõzelmi ünnepet ültek, addig Sanghajban
és Kantonban vérbe fullasztották a nagy munkásfelkeléseket.
A legenda azt sugallja, mintha a kínai proletariátus szándékosan
gyakorolt volna forradalmi befolyást az eseményekre. A valóság
azonban más volt. 22 évvel az említett városokban
történt mészárlások után, 1949-ben
a kínai szociálminiszter közli, hogy Kínában
14 jelentõs iparváros található és a 4-500
milliós lakosságból mindössze egy millió
tartozik a munkássághoz, tehát a lakosság alig
0,25%-a. 1927-ben ez a százalékarány még alacsonyabb
volt. A kínai munkásságnak , mint osztálynak a
20-as évek végén aligha volt befolyása. Kétségtelen,
hogy nem osztálycélokért szálltak harcba. A sanghaji
felkelés 1927 márciusában egy olyan népfelkelés
volt, melynek célja a Csang Kaj-sek által észak ellen
vezetett katonai expedíció támogatása volt. És
hogy a munkásoknak nagy szerepük volt ebben, az azzal magyarázható,
hogy Sanghaj véletlenül Kína legnagyobb iparvárosa
és hogy kb. 1/3 részét munkások lakják.
A mozgalom nem proletár, hanem kimondottan radikális-demokratikus
jelleggel bírt. Csang Kaj-sek pedig nem azért fojtotta vérbe,
mert félt attól, hogy talán a proletárforradalom
egyik formájával lenne dolga, hanem mert megvetette a jakobinizmust.
Ami az ún. kantoni "kommunát" illeti, az pedig nem
volt egyéb, mint egy perspektíva nélküli kaland,
amit a kínai bolsevikok provokáltak ki politikailag értelmetlen
tettükkel, amikor megpróbálták megnyerni a már
Vuhannál elveszített csatát. A vuhani felkelés
éppoly kevéssé volt mondható proletár ellenállásnak,
mint ahogy a KKP sem felelt meg a proletariátus elvárásainak.
Borogyinnak, a kormány orosz tanácsadójának igaza
volt, amikor azt mondta: azért megy Kínába, hogy egy
eszméért harcoljon. Az emberek tényleg egy eszméért
harcoltak, a KKP politikai ideáljaiért. A kantoni munkásokat
maradéktalanul föláldozták ezeknek az ideáloknak.
A munkások még ennek ellenére sem fenyegették
soha komolyan a jobboldali Kuomintangot és Csang Kaj-seket. A valódi
fenyegetést a parasztok jelentették.
23.
Gyõzelme után Csang egy olyan ország felett uralkodhatott,
melynek társadalmi élete kaotikus volt, méghozzá
az õsi Kína megoldatlanul maradt ellentmondásai miatt.
Nanking kormánya nehéz feladat elõtt állott: újjá
kellett szerveznie Kínát. A nehézséget csak az
okozta, hogy nem lehetett visszatérni a régi Kínához.
Senki, még Csang Kaj-sek sem forgathatja vissza a történelem
kerekét. Rá volt kényszerítve arra, hogy új
utakon járjon és erre készen is állt. Arról
álmodozott, hogy ha már jakobinus nem lehet akkor legalább
girondista-reformer lesz belõle, úgy mint ahogy Alexander Kerenszkij
is arról ábrándozott, hogy a nagy reformer szerepét
játszhassa az orosz forradalomban. Kerenszkij 1917 februárja
és októbere között lépett színre Oroszországban
és azt hitte, hogy elõremozdíthatja az eseményeket,
miközben nem vette észre, hogy az események mozgatják
õt. Nézzük miben különbözik és hasonlít
egymásra Kerenszkij és Csang Kaj-sek. Mindkettõ csekély
fenntartással élt az imperializmussal szemben, mindkettõ
számára az agrárkérdés megoldatlansága
jelentette a legnagyobb problémát, ami rezsimük instabilitását
okozta. Mindkettõt saját "ideáljaik" tették
a forradalom játékszereivé. Kerenszkij, az egykori "szocialista"
az ország reakciós erõinek szövetségeseként
és barátjaként végezte. Csang, aki a kínai
katonai akadémia kadettjeként kora Kínáját
kardjával óhajtotta megújítani, végül
annak a kínai klikknek lett a tagja, melynek jellegzetes képviselõje
a bankár T. V. Soong volt. Csang Kaj-sek politikáját
az a körülmény diktálta, hogy a Soong család
gazdagságának mind a kereskedelmi imperializmus, mind pedig
a kínai parasztok szegénysége feltételévé
vált. Kerenszkij politikáját szintén barátai
társadalmi helyzete - pl. Nyekraszové - határozta meg,
márpedig ennek feltétele a muzsikok nyomora volt. A jobboldali
Kuomintang és Csang kormányzási ideje volt Kína
"Kerenszkij-periódusa". De míg ez Oroszországban
mindössze néhány hónapig tartott, Kínában
egészen a II. Világháborúig elhúzódott.
24.
Csang Kaj-sek hatalomrajutása Kínában megakadályozta
a polgári forradalom lejátszódását. Persze
ugyanazok a problémák maradtak továbbra is a napirenden
és a paraszti tömegek, akik a kínai viszonyok között
a forradalom fõ erejét képezték, továbbra
is mozgolódtak. Alig három évvel azután, hogy
a Nanking kormány megbékélést hozott Kínának,
minden tartományban újraéledtek a felkelések,
amelyek elég sokáig elhúzódtak. A 30-as évek
végén egy sor összecsapásra került sor a Kuomintang
katonai csapatai és a forradalmárok között: az utóbbiak
kétségbeesett és meglopott, mindenre elszánt parasztok
voltak. Ahol ezek a tömegek akcióba léptek, ott végül
mindenütt földosztásra került sor. Kiang-szi tartományban
ezt a földosztást olyan radikálisan hajtották végre,
hogy a kormány kénytelen volt ezt késõbb is, amikor
1934-ben a lázadó tartományt próbálta "lecsendesíteni",
megtartani, pedig ez a földosztás aligha felelt meg politikájának.
Csang Kaj-sek kifejtette, hogy õ oly módon korlátozná
a földtulajdont, hogy mindenki egy darabka saját földhöz
juthasson. Ennek ellenére Kiangsin kívül, ahol a tömegek
saját elképzelésük szerint kivitelezték a
dolgot, semmi sem változott. A szövetkezetek, amiket azért
akartak létrehozni, hogy a vidéki életszínvonalat
emeljék, fantomok maradtak. 1933 és 1936 között számuk
ötezerrõl tizenötezerre emelkedett. Ez elméletileg
jelentõs gazdasági elõrelépést jelentett.
Valójában ezek a szövetkezetek csak a nagy földbirtokosok
érdekeit szolgálták. Jan Myrdal, svéd antropológus,
aki hosszú ideig élt Kiangsi egyik falvában, a parasztok
elmondása alapján azt írta, hogy a kreditrendszer egyre
nagyobb nyomorba dönti a parasztokat. A nagybirtokosoknak fizetendõ
adósságaik egyre csak növekednek; az adósságok
behajtására a Kuomintang katonáit vetették be.
Ezeknek a tényeknek megfelelõen Myrdal megállapítja,
hogy a forradalom, amely a 30-as években lassan erõsödött
és a 40-es években újból kirobbant, paraszti forradalom
volt.
25.
Nanking és Csang kormányai abszolút csõdöt
mondtak Kína legfontosabb problémájának, az agrárkérdésnek
megoldásánál. Azért nem tudták megoldani
ezt a problémát, mert a kínai társadalom azon
rétegeivel álltak szoros kapcsolatban, amelyek érdekei
a tradicionális viszonyok fennmaradását szolgálták.
Ezek a viszonyok egyértelmûen megelõzték a polgári
idõszakot és keveredtek a feudális kor maradványaival
- a vidéki lakosság leplezetlen elnyomása nem hagy kétséget
effelõl. Ebben rejlik az egyre inkább terjedõ korrupció
oka is. Az ok nem Csang személyében vagy a Kuomintangban keresendõ,
hanem a valós viszonyokban. A Kuomintang nem azért keresett
támogatást a tulajdonosoknál, mert korrupt volt, hanem
mert a rezsim volt korrupt, amelynek a földbirtokosok képezték
az alapját. Ez a korrupció egyre inkább kiélezte
Kína társadalmi problémáit. Nanking kormánya
és a parazita rétegek, amelyek az elõbbit reprezentálták,
olyan fekélyek voltak Kína testén, amelyek lefékezték
a termelést és az országot romba döntötték.
De ha Kínában mégis megszólaltak a gyászharangok,
akkor azok a kormányért szóltak. Egy 20 évig tartó
fejlõdés után az ország paraszti tömegei
megtanultak olyan forradalmi hatalommá egyesülni, amely gyorsan
elsöpörte a Nanking-kormányt. Nem a még mindig gyenge
mukásosztály ûzte el Csangot a politikai színtérrõl,
hanem a paraszti tömegek, akik gerilla csapatokban egyféle paraszti-primitív
demokrácia alapján szervezõdtek meg És itt van
még egy fontos különbség az orosz forradalomhoz képest.
Ott a munkások kezdték el a harcokat: Kronstadtban, Péterváron,
Moszkvában. A forradalom a városból terjedt át
vidékre. Kínában ez pont fordítva volt: a forradalom
vidéken kezdõdött és onnan masírozott be
a városokba. Az oroszországi Kerenszkij-periódus végén
Kerenszkij csapatait hívta segítségül és
vezette õket a forradalmi Petrograd ellen, de a katonák összebarátkoztak
a másik oldalon álló bolsevik csapatokkal. Amikor Mao
és Lin Piao parasztseregei közeledtek a Jang Ce partjaihoz, a
Kuomintang katonái tömegesen dezertáltak és így
Nanking és Csang Kínája védelmezõk nélkül
maradt. A feudalizmus kísértete végre elhagyta Kínát.
A kínai kapitalizmus paraszti bajonettel végzett császármetszéssel
jött világra.
A FÖLDOSZTÁS ÉS A PARASZTFORRADALOM.
26.
A kínai forradalom tehát - mint parasztforradalom - éppoly
világosan megmutatta polgári jellegét, mint az orosz
forradalom. A valós viszonyok nyomására Lenin és
elvtársai kényszerítve látták magukat arra,
hogy az agrárkérdésrõl alkotott minden korábbi
elképzelésüket elvessék és átvegyék
a narodnyikok agrárprogramját. A program az úgynevezett
"Fekete Újrafelosztás" (Csorníj Peregyel) lényege,
gyakorlatilag a "Földet a parasztoknak!" jelszóban fejezõdött
ki. A KKP is ehhez hasonló jelszót propagált, amit másoktól
(kiváltképp Szun Jat-szen-tõl) vett át. Éppúgy
ahogy az oroszokat, a kínai bolsevikokat is arra kényszerítette
a valós helyzet, hogy ezt az elvet kövessék.
27.
Mao és Liu Sao-csi, a két ifjú hunani barát 1926-ban
még precízen tartották magukat a hivatalos pártdoktrínához.
Mao az egyik; Kína õsi osztályfeltételeirõl
szóló tanulmányában azt mondta, hogy "az
ipari proletariátus forradalmunk fõ ereje". Liu egyik brossúrájában
pedig azt írta, hogy "Kínában a társadalmi
és demokratikus forradalom csakis a munkás szakszervezetek vezetése
alatt fog gyõzni". De alighogy ezek a szavak papírra kerültek,
Hunan tartomány parasztjai máris ellenállhatatlan erõvel
lökték félre ezt a felfogást. Amikor Mao rövid
látogatást tett hazájában, mély hatást
gyakoroltak rá az ott látottak, és arra a meggyõzõdésre
jutott, hogy nem a munkások a kínai forradalom elõfutárai:
"A szegény parasztok nélkül" - mondja, - "kétségtelenül
nem lesz forradalom."
Aki ellenük fordul, az a forradalmat támadja. Az a mód,
ahogyan õk a forradalmat csinálják, sosem lehet rossz.
28.
"Vizsgálati jelentés a hunani parasztmozgalomról"
címû írásában Mao a legkisebb részletekig
ábrázolja a tartomány parasztjainak forradalmi gyakorlatát,
amely Kína számára reprezentatív volt:
- a falusi zsarnokok házainak elfoglalása a tömegek által
- a gabona lefoglalása, a disznók levágása
- a földbirtokosok nevetségessé tétele azáltal,
hogy hegyes kalapban fogolyként végigvezették õket
a falun
- "kisebb kihallgatások" szervezése, amikor is a parasztok
elmondták panaszaikat a gazdagokkal szemben
- néptribunusok, amelyek elítélik a kizsákmányolókat
Mindezek a harc olyan módszerei, amelyeket spontán egyedül
a kínai parasztság hozott létre. Kínában
éppúgy mint Oroszországban nem a párt mutatta
meg a parasztoknak, hanem épp fordítva, a parasztok mutatták
meg a pártnak az utat.
29.
A kínai társadalmi viszonyok vidéken 1949 és 1953
között a következõképpen jellemezhetõk:
földosztás; a hajdani földbirtokosok likvidálása
a velük szövetségben álló társadalmi
rétegeket is beleértve; és végül a tradícionális
társadalmi kötelékek szétzúzása. Leszámoltak
tehát azzal a gazdasági rendszerrel, amelyben a termelési
egységek magját a patriarchális családok képezték.
Ennek a folyamatnak az volt a szociológiai jelentõsége,
hogy véget vetett egy már amúgy is a széthullás
állapotában lévõ rendszernek, amely akadályozta
a föld magántulajdonba vételének folyamatát
(mivel Kínában a föld volt a legfontosabb termelõeszköz).
A nincstelen parasztból azonban nem lett kistulajdonos, mivel a 4 évig
tartó, földért folyó forradalom után Kínában
közel 120-130 millió független paraszt született.
30.
Az 1927 utáni ororszországi fejlõdésrõl
írta Karl Radek: "Az orosz parasztok azt a feudális földbirtokot
tették tulajdonukká, amin eddig dolgoztak. Ez olyan tény,
amit ugyan el lehet leplezni néhány jogi fikcióval, de
attól még tény marad." Varga Jenõ bolsevik
közgazdász 1921-ben azt nyilatkozta, hogy: "A földet
olyan parasztok mûvelik meg, akik gyakorlatilag magántulajdonosként
termelnek." Radeknek és Vargának teljesen igaza volt. Vidéken
az orosz forradalom elsõ fázisa létrehozta a tõkés
magántulajdont, aminek természetesen új társadalmi
különbségekhez kellett vezetnie. Újból létrejött
a földmunkások osztálya, és a másik oldalon
a gazdag parasztok osztálya. A kínai fejlõdésrõl
Mao 1955-ben azt mondta: "Az utóbbi években a kapitalizmus
(Brendel) spontán erõi vidéken napról napra fejlõdnek;
mindenütt újgazdag parasztok (Brendel) tûntek fel, és
egy csomó jómódú paraszt próbál
erõteljesen gazdag paraszttá válni. Ezzel ellentétben
nagyon sok paraszt él nyomorban és szegénységben
a termelõeszközök alulfejlettsége miatt. Néhányan
el is adósodtak. Mások eladják vagy elzálogosítják
földjüket." Ugyanebben a cikkben valamivel késõbb
a "jómódú parasztokról" esik szó
"akik tõkésekké válnak."
31.
A földosztással Oroszországban és Kínában
megtermelõdtek azok a viszonyok, amelyek között a mezõgazdaság
beléphetett a modern árutermelés szférájába.
Ez a modern árutermelés Nyugat-Európában a klasszikus
kapitalizmus formájában jött létre. Akkoriban egy
vállalat már nem egy olyan zárt körnek számított,
amelyben a szükségleteket a saját munka által ki
lehet elégíteni és ahol a termékeket saját
fogyasztóik használják fel. Munkamegosztás jött
létre. A munkás éppúgy, mint az ipar, a piacra
dolgozik. Ellátja az alapanyagipart és a nem-agrár szektorokat
élelemmel. Az ipar a maga részérõl olyan gépekkel
látja el a mezõgazdaságot, amiket a paraszt arra használ,
hogy javítsa a termelést; az ipar és a mezõgazdaság
egyre inkább függõvé válnak egymástól.
Oroszországban és Kínában is végbement
ez a fejlõdés, ha nem is a klasszikus formában. Ennek
mindkét országban azért is kellett így lennie,
mert hiányzott az az osztály, amely nyugaton ennek a folyamatnak
tipikus képviselõje volt, vagyis a Harmadik Rend, a modern burzsoázia.
Kínában és Oroszországban a kapitalizmushoz vezetõ
út egyben az államkapitalizmushoz vezetõ utat is jelentette.
Elsõ látásra úgy tûnik, mintha ez az út
egy bizonyos szocialista ideológia terméke volna. Azonban ha
jobban megnézzük, kiderül, hogy nem a szocialista ideológia
hozta kétre az államkapitalizmust, hanem éppen fordítva,
az államkapitalizmussal elkerülhetetlenül együtt járt
egyféle szocialista ideológia.
Mivel az államkapitalizmus a szabad piac mechanizmusának és
a termelõk klasszikus szabadságának korlátozását
jelenti, így ez a rendszer Kínában és Oroszországban
a parasztok ellenállásába ütközött, akik
ekkor épphogy csak szabad termelõkké váltak. Az
ellenállás letörésének történelmi
szükségszerûsége elkerülhetetlenné tette
a pártdiktatúrát. A paraszti ellenállás
klímája, ha árnyaltan is, de megjelenik egy kis történetben,
amirõl 1951-ben a párt központi szerve számolt be:
Liu Szu-csi több mint 10 éven át dolgozott napszámosként
és egész idõ alatt hatalmas szegénységben
élt. Csak a forradalom gyõzelme után tudott megházasodni,
majd nemsokára fia is született. A földreformért folyó
kampány idején nagyon aktív volt és falujában
megválasztották az "Ifjak Ligájának"
titkárává. Mihelyt megkapta az õt illetõ
földrészt, már nem akart a pártnak dolgozni. Amikor
emiatt szemrehányást tettek neki, így kiáltott:
"Egész életemben szegény voltam, mert nem volt földem.
Most van földem és teljesen elégedett vagyok. Miért
lenne még szükségem a forradalomra?" A párt
erre azt felelte, hogy azért, mert a forradalom még nem fejezõdött
be. A forradalmat befejezni azt jelenti, hogy ésszerû gazdálkodást
kell bevezetni, ami nélkül a kínai mezõgazdaság
termelékenységét nem lehet javítani, és
ami nélkül a mezõgazdaság a földosztás
ellenére is stagnálni fog.
A PARASZTOK AZ ÁLLAMKAPITALIZMUS ELLEN
33.
Az 1953-as agrárforradalommal (effektív földosztás)
Kínában heves harcok kezdõdtek a parasztok és
a KKP között. A harc tárgya az államkapitalizmus intézménye
volt. Amilyen mértékben az államkapitalizmus fejlõdött,
úgy növekedtek az ellentmodások az állam és
a munkások között. Kína történelmében
az 50-es években megismétlõdni látszott az, ami
a 20-as évek Oroszországában történt az októberi
forradalom után. Kínában persze nem ismerték a
munkástanácsokat és a gyárak önigazgatását,
amely Oroszországban úgy elterjedt, hogy Kína kénytelen
volt átvenni a "Minden hatalmat a szovjeteknek" jelszót,
ami abszolút ellentétben állt a bolsevik elmélettel.
Mégis nagyon jól fel lehet ismerni a hasonlóságot
az elsõ orosz népgazdasági kongresszus határozata
(1918 május) és az 1949 szeptember 7-én Kínában
hozott intézkedések között. Az elõbbi a gyárak
racionalizálását csak a legfelsõ népgazdasági
tanácsok, illetve a népi kommunák tanácsának
hozzájárulásával engedélyezte egészen
az 1921 május 17-én megszületett dekrétumig, amely
megtiltotta az üzemek elkobzását. Az utóbbi pedig
magánterületen még a sztrájkoktól is eltiltotta
a munkásokat. Az orosz proletariátus új módszereket
alkalmazott: Kína sokkal gyengébb munkásosztálya
viszont csak a sztrájk klasszikus fegyveréig jutott. A "kormány"
mindkét országban a munkások tettei ellen fordult. A
"proletárdiktatúra" álarca mögött
mindkét esetben a kapitalizmus vonásai voltak felfedezhetõek.
34.
Mindkét országban ellentmondás volt a bolsevik rendszer
állítása és a tényleges valóság
között. Ez a megállapítás ahhoz vezetett, hogy
megkérdójelezték a szakszervezeteket, ahol körültekintõen
próbálták takargatni az igazságot. De a tények
egyértelmûek voltak. 1952-ben a kínai szakszervezeteket
megtisztították azoktól a funkcionárisoktól,
akiket - úgymond - túlságosan befolyásoltak a
munkások, túlzottan törõdtek életszínvonalukkal
és ragaszkodtak jogaikhoz. Összejöveteleket szerveztek ahol
megtámadták azokat, "akik nem értették meg,
hogy sztrájkok csak a tõkés országokban szükségesek
és megengedettek, egy szocialista államban viszont fölöslegesek."
Kampányt vezettek be "a munkafegyelemmel szembeni közönyösség"
ellen, éppúgy mint ahogy korábban Trockíj is támogatta
a rendkívül kemény munkafegyelmet.
Hou Csi-csu tábornok, aki az új általános szakszervezeti
alapszabályzatot megfogalmazta, így nyilatkozott: "Már
nem tartozik a szakszervezetek feladatai közé a kapitalizmus megdöntéséért
vívott társadalmi harc." Az 1953-as 7. Szakszervezeti Kongresszuson
megállapították, hogy "a munkásosztály
közvetlen és önzõ érdekeit alá kell
rendelni az állami érdekeknek". Ez a vita Kínában
is elfátyolozta a valóságot, de az elõbb említett
kongresszuson mégis olyan világosan kimondták a problémákat,
mint Oroszországban soha.
35.
A Kína és Oroszország közti különbségbõl
levont egyik konzekvencia az, hogy Kínában - mégha álcázva
is - a helyzet sokkal egyértelmûbben megmutatkozott, mint az
orosz forradalom hasonló fázisában. Oroszországban
rá voltak kénszerítve arra, hogy a helyzetet méginkább
leplezzék, az orosz munkásosztály sokkal jelentõsebb
szerepe miatt. A bolsevik rezsim már a háta mögött
tudta a kronstadti munkásfelkelést és a fémmunkás
szakszervezet által vezetett "munkás-ellenzéket".
A kínai forradalomban a munkások szerepe sokkal jelentéktelenebb
volt, ezért a kínai kormánynak kevésbé
kellett visszafognia munkásait. Ebbõl következett, hogy
a kínai kormány szabadabb kezet adott a parasztoknak. Oroszországban
a párt a 30-as évek elejéig zegzugos úton terelgette
a munkásokat és a parasztokat. Fellépett a parasztok
ellen, mihelyt engednie kellett a munkásoknak, akkor viszont a munkásokat
támadta, ha a parasztok oldalára kellett állnia. Kínában
a párt útja már a forradalom kezdetétõl
fogva sokkal egyenesebb volt. Sokkal korábban és határozottabban
tudta a párt foganatosítani a parasztokkal szemben az államkapitalizmus
politikáját.
36.
Kínában a KP befolyása sosem volt ennél sokkal
erõsebb. Kezdetben a párt a parasztokkal szemben sok sikert
ért el, mivel a bolsevik gyõzelem idején Kínában
sokkal gyengébb volt a munkásosztály, mint Oroszországban.
A kínai mezõgazdaság is sokkal gyengébb volt mint
az orosz, mert ennélfogva sokkal jobban függött az ipartól.
1953 október 1. óta a párt készült azoknak
a privát tõkés tendenciáknak a megfékezésére,
amelyek a földosztás következményeként léptek
fel. Három és fél évvel késõbb,
1957 tavaszán a kínai vidéki lakosság 90%-át
mezõgazdasági szövetkezetekbe szervezték be. Ehhez
a kollektivizálási fázishoz kapcsolódott 1958
augusztusától a népkommunák fázisa. A kollektivizálásnak
csak ebben a második fázisában volt észlelhetõ
Kínában a parasztok masszív és fenyegetõ
ellenállása. Oroszországban a parasztok már sokkal
korábban fellázadtak a bolsevikok ellen.
37.
Kínában a parasztok és az etatisztikus párt közötti
harc sokkal késõbb robbant ki teljes erejével, mint Oroszországban.
A parasztság nagyobb létszáma miatt az ellenállás
sokkal erõsebb és veszélyesebb volt az oroszországinál.
További különbség, hogy Oroszországban a paraszti
felkelésekre adott ideológiai reflexek csak jóval a harcok
befejezõdése után jelentek meg. 1921-ben Oroszországban
néhány paraszti régióban felkelés tört
ki. De ez a harc ideológiai kifejezõdését csak
1925-ben nyerte el, amikor Buharin felrázta a pártot a parasztokhoz
írt híres felhívásával. ("Gazdagodjatok
meg!") A kínai forradalomban az események kronológiája
egészen másképpen nézett ki. 1958 novemberében
és decemberében parasztfelkelések törtek ki Szecsuan,
Honan, Hupej, Kansu, Kiangsí, Kuangtung tartományokban. "A
Száz Virág Kampány"-nak nevezett ideológiai
harcok azonban pont a kollektivizálás két fázisa
közötti idõszakra estek ami két és fél
évvel megelõzte a felkeléseket.
38.
Semmi sem torzabb annál a nézetnél, hogy az ellenállás,
ami a "Száz Virág periódusban" a Mao rezsim
ellen irányult, a kulturális forradalom egyfajta elõfutára
volt. A "Száz Virág periódusban" a párt
a vádlottak padjára került. Azért támadták
meg, mert elnyomta az egyéni szabadságot, mert eltávolodott
a tömegektõl és mert - az ellenállás egyik
jelszavával élve - az "új dinasztia" szerepében
tetszelgett. Olyan emberek támadták, akik - tudatosan vagy tudatlanul
- ideológiailag a kistermelõk világában eltek.
1964 után, a kulturális forradalom éveiben egészen
másképp nézett ki a helyzet. Már nem a pártot
támadták, hanem a párt vette át a vádló
szerepét. A vád tartalma már nem az volt, hogy elnyomják
a szabadságot, hanem épp ellenkezõleg, hogy néhányan
túl sok szabadságot engedélyeztek maguknak. A "Száz
Virág" korszaka ideológiai harc volt az államkapitalizmus
ellen. A sokkal késõbb jött kulturális forradalom
- amire még késõbb rátérünk - pedig
a párt és az új osztály közötti harc
volt.
Elöljáróban szeretnék még egy harmadik különbséget
is hangsúlyozni Kína és Oroszország között.
Kínában ez az új osztály gyorsabban és
korábban jött létre, mint Oroszországban. Ennek
az oka épp e fejezetben leírtakban rejlik. Kínában
sok társadalmi folyamat sokkal gyorsabban zajlott le, mivel a KP a
forradalom utáni 12 évben sokkal közvetlenebbül követhette
az államkapitalizmus útját. Mint ahogy oly gyakran elõfordult
már a történelemben, Kínában is az vált
a fejlõdés motorjává, ami kezdetben fékezõ
erõként hatott.
A SZÁZ VIRÁG PERIÓDUS ÉS A HÁROM VÖRÖS
LOBOGÓ POLITIKÁJA
39.
1956 január közepén a KKP egyik ülésén
azt a döntést hozta, hogy másként fog viszonyulni
az értelmiséghez, a tudósokhoz és mûvészekhez.
A miniszterelnök Csou En-laj megállapította, hogy egyfajta
szakadék keletkezett az értelmiség és a párt
között, ami részben a pártfunkcionáriusok hibája,
és megígérte nekik, hogy jobb bánásmódban
fognak részesülni. 1956 március 21-én a Népújság
(Peking) (? Zsenmin Zsipao) azt írta, hogy a pártnak inkább
azon kell fáradoznia, hogy az értelmiség helyét
mutassa meg. Az "értelmiségi" szó alatt az
új értelmiségi réteget és nem pedig az
öreg "politikai idealistákat" értették,
ugyanis utóbbiak alkották a párt kádereit, és
az értelmiségi réteghez tartoztak. Emellett nyílt
kísérleteket tettek arra, hogy a külföldön élõ
kínai értelmiséget visszahozzák. 1956 május
2-án tartott híres beszédében Mao azt mondta:
"Nyíljék száz virág és versenyezzen
száz iskola egymással." Ezzel kezdõdött Kína
történelmének "Száz Virág periódusa".
Véletlen volt csupán, hogy erre az idõszakra esett az
oroszországi "Olvadás" és a lengyelországi
"Tavasz az õszben" periódusa is. Ezért keletkezett
az a félreértés, miszerint esetleg egymással összevethetõ
jelenségekrõl lenne szó.
40.
A félreértés még tovább mélyült,
amikor Kínában is "Tavaszról" kezdtek beszélni.
Ha mégis üssze akarnánk hasonlítani ezt a tavaszt
az európai fejlõdéssel, akkor az 1918 tavaszán
Oroszországban történtekkel kell összevetnünk,
amikor Lenin azt mondta, hogy az értelmiségieket is be kell
vonni a munkába. 1921-tõl és a NEP éveiben javult
a kapcsolat a bolsevik párt és az értelmiségiek
között, ami egészen addig tartott, míg a párt
Sztálin vezetése alatt újra üldözni nem kezdte
õket. Akkoriban (1928) folytatták le az elsõ "hírhedt
pert" néhány mérnök ellen. Ez a per a harmincas
évek tisztogatási pereire hasonlított egy kicsit, de
alapjaiban mégis különbözött ezektõl. Az
oroszországihoz hasonló perek Kínában is voltak,
ilyen volt a Han Fen, a sokat olvasott költõ elleni per. Az, hogy
ez a per még a Száz Virág periódus elõtt
kezdõdött, csak azt bizonyítja, hogy a valóságban
a dolgok komplikáltabbak voltak, és nagyon nehéz a tényeket
egyetlen összefüggésbõl levezetni. Tehát azt
bizonyítja, hogy minden elemzésen túl az orosz és
a kínai forradalom története közti különbségek
óriásiak.
41.
Még ha feltételezzük is ezeket a különbségeket,
akkor is sok okunk van arra, hogy a Száz Virág periódust
összehasonlítsuk az orosz NEP-pel. Különösen azért,
mert a Száz Virág kampánnyal párhuzamosan irányváltás
következett be a gazdaságban (vidéken szünet állt
be a két kollektivizálási fázis között).
Oroszországban ez a fázis közel 10 évig tartott,
már ha a kezdetét arra az idõpontra tesszük, amikor
Lenin módosította az értelmiségrõl alkotott
felfogását, vagy 7 évnek is számolhatjuk, ha azt
mondjuk, hogy ez a korszak a NEP beveztésével (1921. március
21.) kezdõdött. Kínában az ennek megfelelõ
fázis sokkal rövidebb volt, de sokkal késõbb, 6,5
ill. 7 évvel a kínai bolsevikok gyõzelme után
kezdõdött. Az államkapitalizmus - melynek felépítéséhez
Oroszországban szükség volt az értelmiségiekre
- valódi felépítése Kínában sokkal
késõbb kezdõdött el. De miután elkezdõdött,
a fejlõdés sokkal gyorsabban zajlott le, mivel a kínai
párt a leninistával ellentétben nem volt rákényszerítve
arra, hogy oly sokféle kerülõutat tegyen (ld. 35. tézis).
42.
A "Száz Virág periódus mindössze egy évig
tartott. Akkoriban amikor a "száz iskola egymással versenyzett
és a száz virág virágzott", Kínában
a következõket olvashatták: "Amikor 1949-ben a kommunisták
bevonultak a városba, a lakosság étellel és itallal
fogadta õket. Ma a nép már elfordul a KKP-tól
mintha tagjai istenek vagy ördögök volnának. A párttagok
civil rendõként õrködnek a tömegek felett.
Vagy: "A szakszervezetek elvesztették a tömegek beléjük
vetett bizalmát, mert a döntõ pillanatban mindig a kormány
oldalára állnak." Ráadásul egyre sûrûsödtek
az alacsony életszínvonal és az éhség miatti
panaszok. Önkéntelenül is felmerül bennünk az az
emlék, amikor A. Kollontáj a 20-as években egyszer azt
mondta, hogy a börtöncellák rácsai maradtak a szovjet
rendszer egyetlen szimbólumai, valamint a munkáselenzék
gazdasági helyzetérõl alkotott kritikái. Csak
azzal a különbséggel, hogy Kínában a proletariátus
sokkal gyengébb volt mint Oroszországban és nem volt
munkásellenzék. A szakszervezetekkel kapcsolatos allítások
kivételt jelentettek. Mivel a száz virág kampány
alatt megfogalmazott irodalomi kritika jobban kifejezi a történteket
mint a NEP-korszak ponyvaregényei; méghozzá azt, hogy
a paraszti vállalkozók védelmezték a szabadságot
a párt államkapitalista tendenciáival szemben. Oroszországban
ellenben már 1921-ben megszólalt az elsõ proletár
kritika.
43.
Végül is a Száz Virág periódust nem lehet
a Sztálin halála utáni lengyel- és oroszországi
eseményekkel összehasonlítani, éppúgy mint
ahogy a NEP-nek sem volt semmi köze ehhez a korszakhoz. A Száz
Virág periódus nem hozható összefüggésbe
a hatvanas években Kínában fellépõ kritikával
sem. Nem szabad, hogy becsapjon minket az, hogy számos esetben maga
a párt volt a kritika tárgya. A Száz Virág periódus
alatt államkapitalizmusa miatt, a 60-as években államkapitalizmusától
függetlenül kritizálták a pártot. A Száz
Virág periódusban olyan emberek alkottak kritikát akik
az államkapitalizmus és a párt ellen voltak, míg
a hatvanas években a kritika Mao ellen irányult és nem
az államkapitalizmus ellen. Valószínûleg ez csak
egy elenyészõ különbség, de ami mögött
döntõ tények rejlenek.
44.
Amikor 1957-ben Kínában a Száz Virág magja a szociális
viszonyok gazdag talaján mindenütt csírába szökkent,
a párt egy erõteljes jogi elhajlás elleni kampánnyal
válaszolt, amely 1958 áprilisáig tartott. Ez év
nyarán proklamálta a párt a "Három Vörös
Zászló" már 1957 szeptember és 1958 május
között elõkészített politikáját.
Az Elsõ Vörös Zászló képezte a szocialista
építés "fõ irányvonalát";
amelynek a lényege, hogy az ipar és a mezõgazdaság
fejlõdését, a modern és hagyományos termelési
módszerek használatát, egyidejûleg értsék
meg.
A Második Vörös Zászló jelentette a "nagy
ugrást"; az acél- és az energiatermelés lehetõ
leggyorsabb kiszélesítésének kísérletét.
A Harmadik Zászló a vidéki "népi kommunák"
létrehozását és a következõ fázisban
a mezõgazdaság kollektivizálását jelentette.
Összességében tehát a KKP - a meglehetõsen
rövid ideig tartó "száz virág kampány"
után - olyan határozottan lépett az államkapitalizmus
útjára mint elõtte soha. Kína ott tartott ahol
Oroszország 1928-ban Sztálin vetzetése alatt. Kínában
gyorsabb volt a ritmus és a módszerek radikálisabbak
voltak mint a Szovjetunióban. De ez mégsem azt jelentette, hogy
ne lettek volna visszaélések Kínában. 1958 végén
amikor a "száz virág kampány" kritikájának
fegyverét felváltotta a parasztok fegyvereinek kritikája,
a pártnak vissza kellett vonulnia. 1958 decemberében módosították
a népi kommunák programját, egyéb kiegészítéseket
pedig 1958 áprilisa és augusztusa mellett 1961 és 1962
januárjában tettek. Végül pedig ha hivatalosan nem
is de gyakorlatilag az egész programot feladták. Hasonló
sorsra jutott a nagy ugrás és a szocialista építés
fõ irányvonala is. 1962 tavaszán pedig teljesen elvetették
a Három Vörös Zászló koncepcióját.
45.
Ez a likvidálás újból megerõsíti
azt, hogy a történelem mindig más formában ismétlõdik.
Oroszországban 1921 tavaszán erõteljes paraszti ellenállásra
került sor. A párt visszavonult és a NEP-et proklamálta,
majd 1928-ban újabb harcot indított a parasztok ellen. Kínában
1956-ban és 57-ben találkozhattunk hasonló jelenségekkel
mint Oroszországban a NEP idején. Ezután kezdett el harcolni
a KKP a parasztok ellen amelyre - mint 1921-ben Oroszországban - parasztfelkelések
voltak a válaszok. Leninhez hasonlóan a KKP is visszavonulót
fújt. Ez azt jelenti, hogy ami Kínában a NEP-hez hasonlított,
az két periódusban zajlott le: a Száz Virág periódusról
és az 1962-64-ig tartó periódusról van szó,
amelyben ismét letértek a radikális útról.
Ugyanakkor egy egész másféle konfliktus ütötte
fel a fejét: a párt és az új osztály közötti
harc.
KÍNA ÚJ OSZTÁLYA A KKP ELLEN
46.
A 60-as években Kína egy újabb fázisba lépett,
amelynek az ország kommunista pártja a KKP a "nagy szocialista
és kulturális forradalom" nevet adta. Egy háromkötetes
mûben, amely 1966-ban Pekingben jelent meg, magyarázatot adnak
arra, hogy mit jelent ez a név. A következõképpen:
"A szocialista forradalom gyõzelme még nem jelenti az osztályok
és az osztályharc végét." Miután a
proletariátus egy politikai gyõzelemmel megerõsítette
hatalmát, ki kell vívnia még egy gyõzelmet, méghozzá
a kultúra területén, az irodalom és a mûvészet,
a gondolatok, az életstílus területén és
a mindennapos viselkedésben. (Állítólag emiatt
élt át Kína az utóbbi 13 évben, a Kínai
Népköztársaság megalakulásától
számítva olyan intenzív osztályharcot a kultúra
frontján.)
Ami Kínában történt, az nem volt más, mint
a bolsevik misztifikáció tipikus példája. Nem
volt szocialista forradalom, és a hatalom nem került át
a munkásosztály kezébe. Mindössze egy polgári
forradalom zajlott le, amelyet nagyon is meghatározott történelmi
okokból a parasztok vittek véghez. Az államkapitalizmus
formáit öltötte magára, és aztán kidolgozott
egy sajátos ideológiát. Ennek az ideológiának
úgy kellett a lényeget megmutatnia, hogy a forradalmi folyamat
során a forradalom polgári karakterének már a
kezdet kezdetén szocialista jelleget adjon. Ez az elképzelés
azon a tényen alapul, hogy a kínai - éppúgy mint
az orosz - államkapitalizmust szocializmusként és a párt
hatalmát "proletárdiktatúraként" tüntették
fel. Ezzel összefüggésben mindez azt jelentené, hogy
a munkásosztálynak látszólagos politikai gyõzelme
után más területeken is gyõzelmet kellene kivívnia.
Így a munkások valódi hatalmának, mint ahogy minden
egyes osztály hatalmának nem politikai, hanem társadalmi
jellege lenne. Mindenekelõtt a termelési viszonyokban történt
átalakulást feltételezné, amelyet követnie
kellene az összes többi társadalmi viszonyon belüli
átalakulásnak. Kínában a termelési viszonyok
átalakultak: a feudalizmust felváltotta a kapitalizmus. Mint
ahogy ez korábban Európában és Oroszországban
is megtörtént, itt is egy bizonyos kizsákmányolási
formát váltott föl egy másik. Olyan mértékben,
ahogy a termelés és a termelési viszonyok átalakultak,
került egyre inkább elõtérbe egy új kizsákmányolási
forma és ezzel a politikai uralom újabb formája. Abban
a pillanatban, ahogy a termelési viszonyok átalakulása
megszünteti a kizsákmányolást, a politikai hatalom
is megszûnik létezni. Nem beszélhetünk a munkások
politikai uralmáról addig, míg a munkásosztályt
kizsákmányolják; ha a munkásosztály felszabadítja
önmagát, akkor nem válik uralkodó osztállyá,
mert a kizsákmányolással együtt megszûnik
mindenféle osztálytársadalom is. Az a felfogás,
mely szerint a "proletariátusnak politikai uralmat kell gyakorolnia
ahhoz, hogy gyõzelmeket érhessen el a kultúra frontján",
egy félreértésen alapul, amely egyrészt a termelési
viszonyok, másrészt a politikai és kulturális
viszonyok közötti összefüggéssel kapcsolatos. Ez
a félreértés annak a ténynek az eredménye,
hogy a társadalom szociális és gazdasági alapja,
valamint a politikai és kulturális felépítménye
közötti összefüggés a feje tetejére áll.
A gazdasági és politikai változásokat nem a politika
idézi elõ, hanem ahol a társadalom gazdasági bázisa
változásokon megy keresztül, ott a politikai és
kulturális területen fekvõ viszonyok is megváltoznak.
Aki ezt felfogta, az azt is megérti, hogy a "nagy kínai
szocialista kultúrforradalomnak" semmi köze a szocializmushoz,
de még csak a forradalom névre se szolgált rá.
47.
Ami a külföldi szemtanúk és kommentátorok többségét
csodálatba ejtette vagy éppen irritálta, az a tény
volt, hogy a KKP a "kulturális" szót egy olyan fejlõdésre
használta, amely 1966 vége felé és 1967 elején
olyan erõteljes kényszerintézkedésekhez vezetett,
hogy az egész világ arról beszélt: Kínában
polgárháború dúl. Ennek a csodálkozásnak
és irritációnak az alapja az a történelmietlen
felfogás, hogy a kulturális fejlõdésnek köze
van az erõszakhoz. A mi felfogásunk szerint szabályszerû
összefüggés van azon irodalmi és mûvészeti
területen vívott harc, amely a 60-as évek eleje óta
tart Kínában, és azon erõszak között,
amely csak késõbb tört ki ugyanitt. Azok a dolgok, amelyekért
a kínai írók és irodalmárok egymás
közt harcoltak, lényegében megegyeznek azokkal, amelyekért
késõbb fegyveres harcot vívtak. Mint oly gyakran a történelemben,
és mint korábban Kínában a Száz Virág
periódusban az ideológiai harc megelõzte a fegyveres
harcot. Nem véletlen, hogy a már említett, a "nagy
szocialista kulturális forradalomról" szólómûben
is csak az irodalomról esik szó. Amit a kínaiak szemére
lehet vetni, nem az, hogy õk a "vörös gárdák"
és az õket megelõzõ irodalmi harc közötti
összefüggést hangsúlyozzák, hanem hogy ezt
helytelen módon teszik: hamis összefüggésben ábrázolják
a dolgokat. A "vörös gárdák" harcának
nem volt kulturális tartalma, épp ellenkezõleg: az irodalmi
harc, amit a KKP joggal állított az elõtérbe,
ellentétes társadalmi érdekekben gyökerezik. A kínai
bolsevikok épp azért hagyták ezeket a valós ellentéteket
figyelmen kívül, mert bolsevikok, és a bolsevikideológián
belül mozognak. Az 1966/67-es eseményeket a "kultúrával"
magyarázták ahelyett, hogy a kulturális harcokat a társadalmi
érdekek ellentéteibõl kiindulva magyarázták
volna.
48.
A francia 'Le Contrat Social" címû folyóirat (a párizsi
Társadalomtörténeti Intézet kiadványa) a
nagy kínai szocialista kultúrforradalmat olyan "pszeudoforradalomnak"
nevezte, amely ugyanakkor "pszeudokulturális" is. Látszólag
ez egybevág a mi nézetünkkel. Mi azt mondtuk, hogy helytelen
lenne a társadalmi ellentéteket a kulturális területrõl
kiindulva magyarázni. Azt is feltártuk, hogy szó sem
volt forradalomról. De ez a francia folyóirat másképp
vélekedik. Nem akarja a fegyveres harc és a kulturális
harc közti összefüggést mással magyarázni,
mint a KKP. Amikor a folyóirat a "pszeudokulturális"
fogalmat használja, az nem azt jelenti, hogy azt szeretné mondani:
az irodalmi harc valójában visszatükrözi a társadalmi
harcot, és amikor "pszeudoforradalomról" beszél,
azzal nem azt akarja állítani, hogy szó sincs a termelési
viszonyok megváltozásáról. A "pszeudokulturális"
szót az antikultúrára érti, a "pszeudoforradalom"
alatt pedig ellenforradalmat ért. De Kínában a 60-as
években sem papírra vetett, sem fegyveres forradalomról
vagy ellenforradalomról nem beszélhetünk. Tulajdonképpen
az új osztály és a párt közötti ellentétrõl
volt szó, éppúgy mint Oroszországban Sztálin
halála után. Mégis jelentõs különbség
van az Oroszországban és Kínában párhuzamosan
zajló események között. Oroszországban, ahol
a dolgok átalakulása hasonlóan ment végbe, és
ahol a régi stílusú párt védelmezõit
"anti-párt" névvel illették és tették
õket hatástalanná, az új osztály gyõzelme
gyakorlatilag erõszak nélkül zajlott le. Ezzel szemben
Kínában erõszakos folyamatról volt szó.
Úgy tûnik, mintha ebben az országban az "Új
Osztálynak" sokkal több nehézséget kellett
volna legyõznie, mint Oroszországban A párt Kínában
sokkal erõsebb volt, ennek okait a 35. és 41. tézisben
leírtuk. Ha Molotov és barátai az 50-es években
mobilizálni tudták volna az orosz hadsereget Mikojan frakciója
ellen, talán az események is hasonlóan alakultak volna,
mint ma Kínában. De így újból ráleltünk
egy pontra, amiben a kínai események alakulása különbözik
az oroszországiaktól.
49.
Ahhoz, hogy megértsük, hogy a vörös gárdák
agitációja és minden, ami ekörül zajlott, nem
jelent mást, mint egy az "új osztály" akcióját
megelõzõ reakciót, figyelemmel kell kísérni
az 1968-as év eleji irodalmi harcot és annak valódi tartalmát.
Mi itt egy olyan harcról beszélünk, amelynek elsõ
pillantásra mindössze irodalmi jellege van, de közelebbrõl
megnézve nem tagadható társadalmi jellege sem. Hogy mirõl
volt szó, az akkor vált világossá, amikor Vu Han,
az író 1961 januárjában a pekingi Irodalom és
Mûvészet kiadónál megjelentette regényét,
melynek címe "Haj Zsuj menesztése hivatalából".
E drámai történet megjelenése után - amit
néhány év múlva a hivatalos pártsajtó
megkritizált - Vu Han Teng To-val és Liao Mo-sa-val együtt
1961 augusztusában megjelentette a "Jegyzetek a Három Család
Falujából" címû mûvet. E két
idõpont között, 1961 márciusában kezdett el
Teng To író egy kínai újságban egy napi
rovatot vezetni, amelynek a következõ címet adta: Esti
Beszélgetések Jensanban. Ezek rövid eszmefuttatások
voltak a klasszikus kínai írók stílusában
írva, amiknek látszólag semmi aktuális jelentõségük
nem volt, hanem múltbéli dolgokról szóltak, a
kínai kultúra virágzásának õsi korszakaiból.
De valójában csak a forma szerint voltak történelmi
anekdoták. Igazából Teng To napjai Kínájával
foglalkozott. Amikor pl. a Ming dinasztia korszakáról vagy a
kínai ókor déli államairól írt,
akkor valójában Mao népi köztársaságát
és a kínai KP-t célozta meg. Amikor bibliai stílusban
a "császári útról és a zsarnok útjáról"
szóló példabeszédet mesélte el, akkor valójában
Kína társadalmi bizonytalansága ellen fordult, mely a
pártdiktatúra következményeként jelent meg.
Itt Teng To-nál, aki Mao legfontosabb és legzseniálisabb
kritikusa volt, újra föl lehetett azokat a vonásokat ismerni,
amelyek Oroszországban is megállapíthatóak voltak:
tiltakozás a fanatizmus és a politikai üldözöttség
ellen azért, mert mindez veszélyezteti a társadalomgazdasági
élet harmonikus folyamatát. Ugyanez a tendencia jelenik meg
az 1961. ápr. 20-án megjelent jensani esti beszélgetésben
is, melynek címe: A munkaerõ értékének
teóriájáról". Teng To nézete szerint
nagyon káros hatással van a termelésre az, ha engedékenység
nélkül használják ezt a gazdasági faktort.
Hasonló nézetei miatt különbözik Teng To azoktól
a kritikusoktól, akiktõl a "száz virág periódus"
volt hangos. Ezekkel ellentétben õ egy olyan csoport szószólója
volt, melynek a termelésben való óriási érdekeltsége
vitathatatlan volt. Amikor Teng To 1962. ápr. 22-én megjelent
esti beszélgetésében fölteszi a kérdést,
hogy vajon lehetséges-e csak az értelemre támaszkodni,
és a pártbürokraták arcába vágja,
hogy "egyedül senki nem képes véghezvinni az ügyet",
akkor ezt úgy kell értelmezni, hogy az új osztály
felemeli hangját, elismerésre vágyik és kifejezésre
juttatja akaratát.
50.
A párthû kritikusok Vu Han-ról, Liao Mo-sa-ról,
Teng To-ról azt állították, hogy a kínai
kapitalizmus restaurációját tûzték ki célul.
A bolsevikok ideológiai zsargonja igazolja az efféle mentséget,
de mégis abszurdum, mivel a kapitalizmust Kínában nem
kellett újra elõállítani, mivel épp az
volt az uralkodó termelési mód. Sokkal inkább
arról volt szó, hogy néhány kínai nyilvánvalóan
elõnyben részesítette a liberális kapitalizmus
klasszikus formáját az államkapitalizmussal szemben.
De milyen kínaiak jöhetnek itt számításba?
A kapitalizmus klasszikus formáinak megvoltak a maga primitív
kezdeti kísérletei a Kuomintang és az azt megelõzõ
korszakban. A történelem megmutatta, hogy ez a forma aligha alakulhatott
ki kínai talajon. A klasszikus kínai burzsoázia a 40-es
évek második felében veresége után szétszéledt.
Ami képviselõibõl megmaradt, vagy Formosán, vagy
külföldön talált menedéket. Ha a Kínai
Népköztársaságon belül vannak is olyan kínaiak
- amit erõsen kétlünk, - akik a privát kapitalista
viszonyok visszatérésérõl álmodoznak, az
említett szerzõk biztos nem tartoznak közéjük.
A párt soraiból elõkerülõ ellenfeleik nem
unnak újra és újra hosszú részeket idézni
mûveikbõl, amelyekkel az uralkodó rezsimmel szembeni ellenséges
érzületüket kívánják igazolni. Egyetlen
ilyen idézetben sem találkozhatunk az államkapitalizmus
tagadásával. Igaz, hogy az "Jegyzetek a Három Család
Falujából" (a három kritizált szerzõ
közös munkája) tartalmaz egy félig rejtett, félig
látható támadást a népi kommunák
politikája ellen. De ez a kritika, amely egyben elméleti és
irodalmi is, nem támadja meg az államkapitalizmust, és
éppoly kevéssé a pártot, amely egyébként
idõközben el is vetette a népi kommunák programját.
Amikor Teng To az egyik ilyen beszélgetésben kritikát
gyakorolt Mao híres jelmondatán ("A keleti szél
erõsebb, mint a nyugati") vagy amikor megtámadta Mao papírtigris-elméletét
az imperializmusról, akkor azt azért tette, mert reálisan
látta a dolgokat. Vagy amikor egyik esti meséjében a
KKP fõ irányelvét kritizálta, azt azért
tette, mert véleménye szerint a párt illúziókba
burkolózik. Az, hogy fenntartással viseltetik a népi
kommunákkal szemben, abból ered, hogy szükségét
érzi a hatékonyságnak.
Teng To egyik írásában sem jelenik meg az a filozófus,
aki hadilábon állna a történelemmel és idealizálná
a múltat. Tolla épp a politikai idealisták ellen irányul,
vagyis Mao és mindazok ellen, akik mint õ, a történelmi
folyamatot politikai céljaik fûzõjébe akarják
préselni. Más szóval Teng To és barátai
nem az államkapitalizmus, hanem a párt ellen fordultak.
51.
Vu Han drámája, a "Haj Zsuj menesztése hivatalából"
egy pártfunkcionáriusról szól, akit felmentenek
hivatalából, mert elhajló nézeteket vall. Valójában
az sem lehetetlen, hogy - mint ahogy kritikusai állítják
- Vu Han itt védelmébe veszi a luchani pártkonferencia
után a KP-ból kizárt és elüldözött
funkcionárius. De bírálóinak következtetése,
miszerint Vu Han a "jobboldali opportunistákat" védelmezi,
nem más, mint az ismert zsargon egyik frázisa, amely a regényhõs
és az akkoriban a pártból kizártak valódi
álláspontjáról nem közöl velünk
semmi többet. Mit jelent az, hogy "jobboldali opportunisták"?
az egyetlen válasz, amit a párt tintanyalói adni tudnak,
az unos-untig ismert történet azokról az elemekrõl,
akik vissza akarják állítani a kapitalizmust. Az, hogy
1959-ben, a luchani konferencia évében voltak ilyen elemek a
párt soraiban, az még hihetetlenebbnek tûnik, mint az
a gondolat, hogy hirtelen 10 évvel a kínai párt gyõzelme
után tûntek fel egy kínai drámában. Még
ha a kritikusok nem is világosítanak fel bennünket kellõen
a hõs Haj Jui és megteremtõje, Vu Han társadalmi
és politikai beállítottságáról,
mégis sokat tanulhatunk azokból a feljegyzésekbõl
és levelekbõl, amelyek a mû után jelentek meg,
és annak tartalmát feszegették. Vu Han maga fejti ki,
hogy azok közé tartozik, akik egyfajta gyakorlati munkát
vettek a vállukra és eközben a valóság talaján
maradtak. Teng To az egyik esti beszélgetésében azt írja,
hogy õ a valósággal akar foglalkozni. Megvetése
a politikai idealistákkal szemben, akikrõl már beszéltünk,
világosan megmutatkozik amikor "3-tól 10 ezerig" címû
rovatában azt írja, hogy az, aki azt hiszi, bármit megtanulhat
tanító nélkül, soha sem fog semmit megtanulni. A
tanító, akirõl Teng beszél - méghozzá
egész mûvében - maga a történelmi valóság,
a termelés valós fejlõdési folyamata. És
épp ez a kritika teszi õt az új osztály szószólójává.
52.
Kínában a "nagy szocialista kulturális forradalom"
nem volt más mint a kínai KP defenzívája az új
osztály növekvõ hatalma ellen. Teng To, Liao Mo-sa, Vu
Han és mások átmenetileg még csupán irodalmi
támadásai ellen a párt pillanatnyilag szintén
csupán irodalmi fegyverekkel védekezett: a piros könyvecske
Mao nyilatkozataival, ezek között találhatóak voltak
a mûvészetrõl és irodalomról tartott azon
beszédének kivonatai is, amelyet 1942-ben Jenanban mondott el,
és amelyben ezt mondta: "Az íróknak a párt
platformjához kell igazodniuk és ennek politikájával
összhangban kell írniuk". 1942-ben Mao ezzel egészen
mást akart kifejezni, de utána visszaéltek szavaival.
Abban a pillanatban, ahogy Kínában az új osztály
már nem pusztán irodalmi eszközökkel kezdett el harcolni,
a párt követte példáját. A harc lényege
éppoly egyértelmû volt, mint amikor még csupán
szavakkal harcoltak. Mégis volt egy különbség. Papíron
figyelmen kívül lehetett hagyni a valóságot, de
a gyakorlati harcban már nem. És mivel az új osztály
Kínában éppúgy, mint Oroszországban, a
társadalmi fejlõdés termékét képezi,
a párt kényszerítve érezte magát, hogy
ezzel a fejlõdéssel õ maga is védelmezze az új
osztályt. És ez magyarázza pl. azt a tényt, hogy
egy bizonyos idõpontban Lin Piao tábornoknak meg kellett fékeznie
a vörös gárdákat és Mao-nak fel kellett tartóztatnia
a kulturális forradalmat. Már nem csak a kulturális dolgok
és az irodalom forogtak kockán, hanem a termelési és
a kínai gazdaság.
A KKP AZ ÚJ KÍNAI OSZTÁLY ELLEN
53.
A hivatalos és nem hivatalos közlemények a legújabb
Kínában történt eseményekrõl merészek
és magukban véve ellentmondásosak, politikailag elferdítettek
és nem teljesek. Aki megpróbál ezen információk
segítségével társadalmi képet kapni Mao
ellenfeleirõl, akik ellen a kulturális forradalom erõszakkal
irányult, az olyan feladatot vesz a vállára, mint mikor
a rendõrség pontatlan információk alapján
próbálja rekonstruálni a gyanúsított portréját.
Mindazonáltal amit le lehet szûrni az információkból,
azok nem a kétes vagy bizonytalan részletek, hanem azok a közös
vonások, melyek számtalan pontos ábrázolásban
újra és újra felbukkannak. Ami ebbõl adódik,
azt nem lehet egy éles képnek tekinteni, mivel túl sok
nélkülözhetetlen részlet hiányzik. Inkább
egy absztrakt képrõl van szó, ami azonban - annak ellenére,
hogy az összes sajátosság figyelmen kívül marad
- az összes lényegesnek nevezhetõ közös vonást
tartalmazza. Egy ilyen kép kontúrjai nem olyan élesek,
hogy azonnal felismerhetõek legyenek. Ennyit lehet elérni, ha
a sok kaotikus anyagból rekonstruálni akarjuk Mao ellenfeleinek
jellegét:
- elsõsorban a nagyobb és közepes ipari városokban
fordulnak elõ (Csou En-laj 1967. január 4-én egy pekingi
banketten azt nyilatkozta, hogy a párt épp ezekben a városokban
érzi kötelességének, hogy fellépjen ellenük);
- köreikben magas rangú pártfunkcionáriusok és
személyek találhatók (Csou beszéde; cikk a Pekingi
Néplapban);
- hivatalos pozíciókban állnak (A "Vörös
Zászló" folyóirat vezércikke);
- pl. a kínai vasút vezetõségében vannak
állásban (cikk a "Néplap"-ból ill. a
"Vörös Zászló"-ból);
- mindent megtesznek azért, hogy fenntartsák a munkások
szimpátiáját: béremelésekkel, a társadalmi
helyzet javításával, élelmiszer ill. más
áruk osztásával (ld. fenn);
- érdekeik szorosan fûzõdnek a termeléshez (hasonló
megfogalmazás található egy sanghaji promaoista komité
egyik kiáltványában);
- általános állítások szerint jobb ruházatuk
és se nem proletár, se nem paraszti életstílusuk
alapján különböztethetõek meg a tömegtõl;
- olyan véleményt alkotnak, amelyet a maoisták "ökonomizmusnak"
neveznek (a Néplap és a Vörös Zászló
cikkeibõl), mert az ipari élet atmoszféráját
tükrözik és nyílt ellentétben állnak
Mao azon felfogásával, miszerint "a politikai munka határozza
meg a gazdasági munka természetét";
- olyan irányba tendálnak, amely (maoista ellenfeleik szerint)
oda vezet, hogy a proletárdiktatúra (itt: pártdiktatúra)
és a szocialista társadalmi rendszer (itt: államkapitalizmus)
közti összefüggés felbomlik (lásd fenn).
Mindebbõl azt a benyomást kaphatjuk Mao ellenfeleirõl,
hogy ezek egy olyan csoportot alkotnak, amely részben a hivatalos pártkörökben,
részben pedig a gazdasági életben gyökerezik: olyan
csoport ez, amelyet menedzsereknek is nevezhetnénk, akik egyfajta financiális
hatalmat gyakorolnak, õk rendelkeznek az ipari termelés produktumaival
(élelmiszer és egyéb áruk), és nyilvánvalóan
módjukban áll a bérek magasságát és
a szociális klímát meghatározni.
54.
Minél egyértelmûbb képet kapunk Mao ellenfeleirõl,
annál világosabban kitûnik, hogy az új osztályhoz
tartoznak. A valódi társadalmi ellentétek, amelyek gyakorlatilag
köztük és a párt között adódtak,
pontosan egybevágnak az írok és a párt közötti
elméleti ellentétekkel. Az a tény, hogy Vu Han a 60-as
évek elején nem csak író volt, hanem a nagy iparváros
Sanghaj alpolgármestere is, nem véletlen. Éppígy
nem volt véletlen, az sem, hogy a 60-as évek közepén
ennek a városnak a polgármestere azok közé tartozott,
akik a párt ellen csak egyetlen fegyvert ismertek: a tollat. Az állítólagos
"ökonomizmus" számukra mindennapos dolog volt Sanghaj
ipar légkörében. A kínai menedzserek, azaz az új
osztály beavatkozása megfelelõ magyarázatot ad
irodalmi elõfutáraik magatartására, de éppígy
magyarázza az irodalmi munka a menedzserek viselkedését
is. A menedzsereknek tett szemrehányás, miszerint tönkre
akarták tenni a párt és az uralkodó gazdasági
rendszer közötti kapcsokat, megerõsíti azt a tényt,
hogy ezek a menedzserek éppúgy mint az írók nem
az államkapitalizmus mint olyan ellen harcoltak, hanem csak a párt
uralom ólomsúlya ellen. Ezt a két dolgot nem tekintették
szétválaszthatatlannak. A menedzserek is írók,
akikrõl itt szó van, semmiképp sem akarták a párt
fojtogató befolyásával együtt az államkapitalizmust
is eltüntetni - ellenkezõleg, úgy hitték, hogy az
államkapitalizmus majd akkor fog igazán virágba borulni,
ha megszabadulhat Mao politikai tanaitól.
55.
A kínai új osztály szemei elõtt egészen
más pártfelfogás lebegett, és egy egészen
más párttípus, mint Mao-é. Az orosz miniszterelnök
Koszigin egyik londoni tartózkodása során azt mondta,
hogy az orosz kormány bizonyos módon szimpatizál Mao
ellenfeleivel. Ez a nyilatkozat pontosan megegyezik a kínai eseményekrõl
alkotott analízisükkel. Az orosz vezetõk szimpátiáját
nem a Mao-val szembenálló ellenzékiek állítólagos
ideológiai ellentéte ébresztette fel. Ennek az ellentétnek
és az új kínai osztály iránt érzett
orosz szimpátiának közös alapja volt, méghozzá
az a tény, hogy Oroszországban a Koszigin vagy Mikojan típusú
menedzserek már a helyzet urai voltak, és hogy ott az új
osztály már gyõzelmet is aratott. Oroszországban
a régi bolsevik pártot egy új stílusú párt
váltotta fel. Ha ebbe belegondolunk, akkor az antimaoisták céljai
könnyebben megérthetõk.
56.
Oroszországban a régi típusú párt, már
amilyen kezdetben volt, és az új osztály természetes
ellenfeleket termelt ki. Kínában nem így történt:
mivel a párt - nem úgy, mint Oroszországban - nem érezte
magát a forradalom elejétõl két osztály
közé beékelõdve, mivel sokkal kevésbé
tartozott számadással a munkásoknak és mivel így
politikáját is sokkal határozottabban tudta érvényesíteni,
ezért sokkal korábban léphetett az államkapitalizmus
útjára. Kínában kevésbé éles
határok voltak a párt és az új osztály
között. Ebbõl adódik, hogy Mao ellenfelei már
a párton belül is jelentõs hatalmi pozícióban
álltak. Ez olyan jelentõs volt, hogy 1967 elején egy
végrehajtó bizottsági konferencián a 11 funkcionáriusból
mindössze 6 támogatta Mao-t. Oroszországban az új
osztály szinte észrevétlenül kaparintotta kezébe
a hatalmat, mivel a régi típusú párt anakronizmussá
vált. Kínában az új osztály felemelkedését
a párton belüli uralomért folyó heves harcok kísérték.
57.
Az új kínai osztály nem akarta, hogy a párt továbbra
is gyámkodjon fölötte, de Mao és társai úgy
akarták átalakítani a pártot, hogy biztosítani
tudják a menedzserekre gyakorolt befolyásukat. Innen származik
az a hamis észrevétel, hogy Mao kulturális forradalma
a párt ellen fordult. De a valóságban az új osztály
ellen fordult. Ezt a félreértést csak még inkább
megerõsítette az, hogy Kínában épp Mao
adta ki a párt új stílusú jelszavát. Amit
ezzel ki szeretett volna fejezni, az pont az ellenkezõje volt annak,
amit az új stílusú orosz párt képviselt.
Ott ugyanis az új típusú párt az új osztály
eszköze volt. Kínában ellenben Mao ezzel az új stílusú
párttal akart gátat szabni az új osztály gyõzedelmes
elõrenyomulásának. Oroszországban az új
osztály a tradicionális párturalommal szegült szembe.
Kínában a maoisták szálltak szembe - a tradíció
nevében - azzal a pártstruktúrával, amelyen belül
már nem tudták biztosítani maguknak a hatalmat. Oroszországban
az új osztály elõretörését a hó
olvadásához hasonlították. Kínában
Mao épp ezt az olvadást akarta megelõzni. Célja
eléréséhez használta fel a vörös gárdákat.
Ezek fellépése következtében egész Kína
puskaporos hordóvá vált. Igaz, hogy ezek az akciók
nagyon figyelemreméltóak, mégis afelé tendálnak,
hogy befagyasszák a társadalmi viszonyokat.
58.
Az imént felállítottunk egy általános analízist
Mao ellenfeleinek társadalmi jellegérõl. Remélhetõleg
érthetõ, hogy ebben az analízisben nem kerülhetett
minden részlet a helyére. Amikor pl. Kínából
érkezõ híreket hallunk arról, hogy Mandzsúriában
a munkások és a vörös gárdák között
harcok dúlnak néhány gyár tulajdonba vételéért,
az kétségkívül megerõsíti azt, hogy
az állítólagos proletár kulturális forradalom
semmilyen szempontból sem proletár, és még csak
nem is forradalom. De senkinek sem fog eszébe jutni azt mondani, hogy
azok a gyári munkások, akik Mao vörös gárdái
ellen harcoltak, menedzserek lennének, vagy hogy az új osztályhoz
tartoznának. Elõször akkor sem az új osztály
jut eszünkbe, ha azt halljuk, hogy 1967 elején Kiangsi tartomány
fõvárosában lázadás tört ki Mao ellen,
amit "Augusztus 1. Mozgalomnak" neveztek. A név 1927 augusztusára
vonatkozik, amikor Kína ezen részén a munkástanácsok
mintájára olyan szervezetek jöttek létre, amelyeknek
a jobb- és baloldali Kuomintang közötti harcban volt szerepük.
Még nehezebb meghatározni Liu Sao-csi államfõ
álláspontját, aki mindig is saját állásponton
volt a KKP-n belül. A kulturális forradalmat végrehajtó
maoisták ellenfelüknek tekintik õt. Liu Sao-csi különbséget
tesz saját felfogása és Mao más ellenfeleinek
felfogása között. Egyértelmûen látható
tehát, hogy Kínában egyidejûleg különbözõ
fejlõdési folyamatok mentek végbe. A valóság
azonban bonyolultabb, mint az absztrakt séma. Mindazonáltal
a kivételek semmiképp sem mondanak ellent a szabálynak.
De hogy melyek is voltak azok az ellenerõk, amelyekbe a kulturális
forradalom és a vörös gárdák ütköztek,
mindezt csak a háttér figyelembe vételével lehet
megérteni; a háttérben pedig az új osztály
elõretörése állt politikai és gazdasági
követeléseivel.
59.
Az új osztály nem az égbõl hullott egyenesen Kína
ölébe, hanem azoknak a társadalmi viszonyoknak a terméke
volt, amelyek itt kristályosodtak ki, olyan fejlõdési
folyamatok során jött létre, amelyek megegyeztek a korábbi
Oroszországban lejátszódott folyamatokkal. Ez két
tényt magyaráz meg:
1) A Mao elleni harc ereje és tartóssága, amely újra
és újra más-más helyen lángolt fel;
2) Ennek visszafogása, amire a vörös gárdákat
már több alkalommal is felülrõl kényszerítették.
Ez a két jelenség összefügg egymással, és
mindkettõ külön-külön összefügg a gazdasággal
is. Nem lehet vörös gárdisták millióit kivonni
a termelés vagy a tanulás - a jövõbeni termelés
- alól és az új osztállyal szemben mozgósítani
anélkül, hogy az ipari fejlõdést fenyegetõ
káoszba döntenék. De akkor, amikor a vörös gárdák
majd újra a termelésnek és az ipari fejlõdésnek
szentelik magukat, maguk is hozzájárulnak majd az új
osztály megerõsödéséhez.
60.
Az elõzõ tézisekbõl le lehet vonni azt a következtetést,
hogy az állítólagos kulturális forradalom egyetlen
új lépést sem tett az államkapitalizmus útján,
mint ahogy akkor jellemezték. Ellenkezõleg: a KKP harca épp
azon erõk ellen irányul, akiknek szükségük
lenne az államkapitalizmus fejlõdésére. A kínai
kulturális forradalom a párt egy olyan harca, amelyben a párt
védelmezi magát az új osztállyal szemben, ami
viszont az államkapitalizmus egyik terméke. Olyan harcot képvisel,
amely a politikai apparátusnak a társadalmi viszonyok valóságához
való alkalmazkodása ellen folyik. Senki sem képes elõre
megmondani, hogy mely erõket fogja egyik oldalról a párt,
másik oldalról az új osztály létrehozni.
Ezt még ott Kínában sem lehet megjósolni, de nem
is fontos. Az, hogy milyen hosszú ideig fogja a KKP az új osztály
fölötti hatalmát fenntartani, senkinek sem túl érdekes.
A kérdés a következõ: az államkapitalista
viszonyok között végül is ki fogja végleg magához
ragadni a hatalmat, a menedzserek vagy a politikai bürokraták?
Választ adhatunk erre anélkül, hogy a pillanatnyi egyensúlyt
figyelembe vennénk. Az államkapitalizmus társadalmi,
történelmi és gazdasági viszonyai az új osztály
végleges gyõzelmét teszik az egyetlen lehetséges
perspektívává.
KÍNA "FORRADALMI" DIPLOMÁCIÁJA
Amikor az elõzõ évszázad utolsó negyedében
az USA George Washington elnöksége alatt lerázta magáról
az angol gyarmatosító igát, elõbb mint ahogy Franciaország
kivívta volna saját polgári forradalmát. Az USA
- Angliát és az Egyesült Holland Köztársaságot
kivéve - kinevezte képviselõit a feudális Európa
kormányainál. XIV. Lajos Párizsában - az egyik
legtehetségesebb küldöttként - nem más tûnt
fel, mint Benjamin Franklin. Aki nem csak az amerikai függetlenség
lelkes elõharcosává lépett elõ, hanem természettudósként
is nemzetközi hírnevet szerzett magának. Franklint nem
csak az Atlanti-óceán túloldalán lévõ
ifjú köztársaság fénye övezte, amely
már puszta létével is az abszolút fejedelmek uralmának
végét hirdette, hanem õ testesítette meg a szabad
vallási dogmák nélküli tudományt is, amelynek
oly sokat köszönhetett a technikai fejlõdés, és
amelynek segítségével a felemelkedõ burzsoázia
a nemesség és a papság uralta országokban is fel
tudta építeni saját gazdasági rendszerét.
Már csupán az a tény stimulálta a francia Harmadik
Rend öntudatát, hogy épp Benjamin Franklin bukkant fel
a feudális Franciaországban a megvetett de mégis fogcsikorgatva
megtûrt köztársaság nagyköveteként. Ehhez
azonban sokkal jobban hozzájárult az a mód ahogyan a
fiatal amerikai vállalkozó szellem diplomatája Franciaországban
viselkedett.
Franklin nem is gondolt arra, hogy feladja rendkívül egyszerû
életmódját, amely egyrészt a felemelkedõben
lévõ kapitalizmusból származó puritanizmus,
másrészt a polgári pionírok országában
fellépõ korai, még takarékosságot követelõ
akkumuláció szükségszerûségének
terméke volt, habár ekkor a francia udvar fényûzõ
életmódjával volt körülvéve. Párizsban
és Versaillesben olyan ruhákban mutatkozott amelyek alapján
bárki a harmadik rend egyik tagjának tekinthette volna. De olyan
büszkeséggel hordta ezeket, mint ahogy a francia márkik
és hercegek hordták bársonykabátjaikat.
Mélyen meg volt gyõzõdve arról, hogy polgári
hazája és a köztársasági államforma
képviseli a jövõt. Így Franklin fellépésével
rákényszerítette a francia elõkelõségeket
arra, hogy tiszteljék személyét és azt az osztályt
amely egyre kitartóbban követelte az õt megilletõ
helyet a társadalomban.
Franklin ezzel példát szolgáltatott a "forradalmi
diplomáciára" amit õt követõen a világ
már nem ismerhetett. Bizonyos mértékben olyan polgári
provokatõrnek is nevezhetnénk aki nap mint nap kihívja
gyûlölt osztályellenségeit és bátorítja
francia osztálybelijeit.
Késõbb amikor már Franciaországban és sok
más európai államban is gyõzött a polgári
forradalom, az ilyen fellépés elveszítette értelmét.
Mivel a burzsoázia már hatalomra jutott, már nem foglalkozott
forradalmi tettekkel, sõt egykori nemesi osztályellenségei
életstílusát és társadalmi illemszabályait
kezdte el majmolni. Már semmit sem lehetett érezni az egykori
"forradalmi diplomáciából". Egy pillanatra
a világ azt hihette, hogy amit Franklin azért tett, hogy megfélelmítse
a nemességet és cselekvésre buzdítsa a francia
Harmadik Rendet, azt az orosz bolsevikok új formába öntve
megismételték. 1918 márciusában amikor a szovjet
kormány Breszt-Litovskban a német imperializmussal folytatott
tárgyalásokat minden lengyel városban megjelentek Moszkva
képviselõi akik az orosz munkások jellegzetes tányérsapkáját
és az orosz parasztok "subáját" viselték.
De a bolsevik Oroszország alighogy bevezette a NEP-et, egyértelmûvé
vált, hogy az államkapitalizmus útjára lépett.
Diplomatáik máris úgy viselkedtek ahogy egy államkapitalista
köztársaság hivatalos képviselõihez illik.
A küldöttség amely akkoriban Breszt-Litovskban szemben ült
a német tábornokokkal, politikai idealistákból
állt. Amikor azonban eltûnt az idealizmus és az orosz
forradalom polgári jellege nyíltan napvilágra került,
akkor már nem csupán az orosz diplomácia ruhája
volt oly merev és polgári amennyire csak elképzelhetõ,
hanem megmutatkozott az orosz külpolitika tetõtõl-talpig
polgári jellege és az orosz diplomácia polgári
vonásai is.
Egyáltalán nem nehéz ezt példákkal bizonyítani.
Franklin a még feudális, forradalom elõtti Franciaországban
a legkisebb olyan gesztustól is óva intett volna, amely az uralkodó
nemességgel és papsággal való szimpátiára
vagy összetartozásra utalhatott volna. Az államkapitalista
Oroszország diplomatái Lenin és Trockíj - éppúgy
mint Sztálin és követõi uralma alatt - nap mint
nap bebizonyították bensõséges rokonságukat
a kapitalizmussal és a burzsoáziával.
Csicserin a külügyi népbiztos "legszívélyesebb
együttérzését" nyilvánította
ki Dr. Stresemann liberális német miniszternek Ebert birodalmi
elnök halála alkalmából. Pedig Ebert volt az a férfi
aki köztudomásúlag azt nyilatkozta, hogy a "forradalmat
bûnként gyûlöli". Ezt késõbb még
sok távirati részvétnyilvánítás
követte az európai polgárság más méltóságainak
halála alkalmával. A Kreml diplomatái szoros baráti
kapcsolatokat tartottak fenn Csang Kaj-sekkel és Kemal Pasával
épp akkor amikor azok a kínai és a török bolsevikokat
lemészárolták. Tiszteletet tanúsítottak
Mussolínivel, Churchillel, és Roosevelttel szemben, miután
már elõzõleg szerzõdéseket kötöttek
Hitlerrel. A 30-as években csatlakoztak ahhoz a Népszövetséghez,
amelyet forradalmi mézesheteik ideje alatt "az imperialista rablók
szövetségeseinek " neveztek.
Miért vannak ezek a jelentõs különbségek Franklin
forradalmi diplomáciájához képest? A magyarázat
egyszerû. Franklin az akkori Franciaországban osztályellenségek
között volt, míg az államkapitalista Oroszország
diplomatái a polgári Nyugat-Európában saját
osztálybelijeik között mozogtak. Messze állunk attól
a feltételezéstõl, hogy az orosz képviselõk
diplomáciai vagy pszichológiai hibát követtek volna
el. Pont azt tették ami egy államkapitalista ország diplomatáitól
elvárható volt.
Egy ideig úgy tûnt mintha az orosz (polgári) forradalomnak
jelentõs következményei lennének az ázsiai
és afrikai (ugyancsak polgári) forradalmi folyamatokra nézve.
Az olyan bolsevikok mint a már említett Csicserin hivatalba
való helyezésének kezdetén, vagy Borogyin aki
a 20-as években a Kuomintang párt orosz tanácsadója
volt, politikai idealistákként arról álmodoztak,
hogy a nyugati kapitalizmusra halálos csapást mérhetnek
a keleti népek gyarmatosítás elleni harcával.
(
)