* * *
Olaszország : erõsödik az elnyomás!
* * *
Ebben az írásban az olasz állam legújabb, a proletár
miltitánsok egy
csoportjának elnyomására tett kísérletére
akarjuk felhívni a figyelmet. Az állam
akcióját kívánjuk leleplezni, és szolidaritásunkat
fejezzük ki azokkal az
elvtársakkal, akiket ez az elnyomás súlyt. Harcra hívunk
és szolidaritásra
szólítunk fel mindenkit a világállam terrorizmusának
új, háború-szerû
agressziója ellen.
Olaszország, az ellenforradalom e nagy laboratóriuma, az elnyomó
modell, az
összemosás, az amalgámozás technikájának
e nemzetközi "jó példája", a bûnbánók
(rapantarik), kollaboránsok, a mozgalomtól elhatárolódók
e sorozatgyártója új,
minõségi lépést tett.
Néhány évvel ezelõtt az olasz állam az
összemosás taktikájának alapos
kihasználásával hívta fel magára a figyelmet
a nemzetközi színtéren. Az általuk
alkalmazott technikának az volt a lényege, hogy egy kalap alá
vették és
terroristának kiáltották ki a proletármozgalom
több különbözõ szektorát, akik
ellen hivatalosan nem tudtak semmiféle konkrét vétség
miatt vádat emelni. Az
állam úgy legitimálta terrorista akcióját,
hogy maga készíttetett bombákat, és a
saját rendõreivel (vagy a rendõrök által
manipulált csoportokkal) helyeztette el
azokat - ezzel keltve félelmet a lakosság köreiben. Az
olasz állam tizenöt éve
alkalmazza a minden államra jellemzõ terrorista akciók
(fõleg fizikai és lelki
meghurcoltatás) és az adminisztratív úton történõ
elnyomás eszközeinek -
leleplezés, bûnbánat, kollaboráció, stb.
- kombinációját; ez a gyakorlat
lassacskán a nemzetközi törvénykezés gyakorlatában
követendõ példává válik,
amelyet egyre több ország rendõrsége és igazságszolgáltató
szervei követnek.
Egy bûnbánó (1) lánynak a bizonytalan vallomásai,
és az azt követõ
házkutatás-sorozat alapján - amelyek során fegyvereket
találtak, és ezért egy
"anarchistát" helyeztek vád alá - az állam
nyomozói, akiket a római Antonio
Marini képvisel, kampányt indítottak különbözõ,
magukat "anarchistának" nevezõ
militánsok és csoportok ellen, akiket "fegyveres szervezet"
alakításával
vádoltak. Világos, hogy a zsaruk nem egyes bûnösöket
kerestek, hanem
illegálisnak akarták nyilvánítani az egész,
nagyon ellentmondásos mozgalmat,
amely különbözõ struktúrák és álláspontok
köré szervezõdik, amelyeknek egyetlen
közös pontja az, hogy "anarchistának" nevezik magukat
(2).
Világos, hogy ez a fajta támadás nem általában
az "anarchisták" ellen irányult,
mivel ezek egy része Olaszországban éppúgy, mint
bárhol máshol a világon,
tisztán reformista és pacifista politikai elveket vall, és
ezzel kitûnõ
szolgálatot tesz az államnak. Sõt, mint a múltban,
az állam taktikája most is
az, hogy nyomást gyakorol a különbözõ összemosott
szektorokra, azért, hogy azok
önmaguk tisztázása érdekében elhatárolódjanak
a többiektõl; ezzel a módszerrel
már értek el kitûnõ eredményeket. Ezt alkalmazták
a "Vörös Brigádok" és a "Prima
Linea" idején: így sikerült egy sereg elhatárolódó
nyilatkozatot kicsikarniuk. A
hivatalos anarchizmus bizonyos szektorai, mint például a "Circulo
Berneri" vagy
az "Olasz Anarchista Federáció" habozás nélkül
nyíltan elhatárolódtak a
megvádoltaktól, kommünikéket adtak ki, amelyekben
kijelentik, hogy ezeknek a
személyeknek semmi közük az anarchistákhoz, provokatõrök,
és az anarchisták
sosem vennének részt fegyveres akciókban.
Az elnyomás ügynökei rendszerint nem zaklatják az
álanarchistákat, és azokat
próbálják meg azonosítani és azokon próbálnak
meg rajtaütni, akiket az állam
valódi ellenségeinek tartanak. De mivel a bírók
és a zsaruk képtelenek a
felforgatást a nyomor és az elnyomás "természetes"
termékének tekinteni, és csak
egy konspirációs bandát tudnak elképzelni, számos
hibát követnek el, melyek néha
olyan militánsok vagy egész szektorok elítéléséhez
vezetnek, melyek nem mutatnak
semmiféle forradalmi aktivitást (és megfordítva).
1995 végétõl kezdve és 1996 folyamán egész
sor per, razzia, letartóztatás,
vádemelés, összemosás, vallomás, kampány
stb. követte egymást, mindez azzal a
razzia-kampánnyal érte el tetõpontját, amelynek
során 1996. szeptember 17-én kb.
60 házat és lakást kutattak át Olaszország
különbözõ városaiban, militánsok
tucatjait tartóztatták le, és még többet
kényszerítettek elrejtõzésre. Néhány
letartóztatott militánst gyilkossággal és bankrablással
vádolnak, de nagy
többségük ellen azt hozzák fel, hogy egy "fegyveres
bandába" tartoznak (egy
szervezethez, amelyet állítólag "Organizzazione
Rivoluzionaria Anarchista
Insurrezionalista-nak" neveznek), bár erre nincs semmiféle
bizonyítékuk.
"Fegyveres csoporthoz" való tartozással, "felforgató
egyesülésekben" való
részvétellel, "fegyverek és robbanószerek
birtoklásával" valamint "a közmûvek
ellen elkövetett bûntényekkel" vádolják
õket.
Nem azért hívjuk fel a figyelmet a bizonyíték
nélkül fegyveres akciók
végrehajtásával vagy fegyverhasználattal vádolt
militánsok összemosására, hogy
szolidaritásunkat fejezzük ki az "ártatlanokkal",
akiket szembeállítanak
azokkal, akik fegyveres akciókat hajtottak végre a magántulajdon
és az állam
ellen. Ezt a vonalat mindig a reformista és opportunista politikai
szervezetek
képviselik. A "bûnösöket" mindig mozgalmunk
szerves részeinek tekintjük, ahogy
Marx és Bakunyin vagy Flores Magon és Rodolfo Gonzales Pacheco
idején a
forradalmárok mindig állították. Azért
hívjuk fel a figyelmet az összemosás
technikájára, mert alapvetõen fontosnak tartjuk leleplezni
azt a tényt, hogy az
állam nem csak azokat akarja elnyomni, akik valamilyen "bûncselekményt"
követtek
el, hanem bárkit, aki bármiféle veszélyt jelenthet
az államra, függetlenül
attól, hogy elkövetett-e bármiféle illegális
cselekményt vagy sem, és hogy nem
illenek rá az ellene felhozott vádak. Röviden, alapvetõen
fontos elítélni az
Állam összemosó technikáját (az informátorok,
kollaboránsok, stb. beszervezése)
mint a rendkívül széles társadalmi mozgalom elnyomására
alkalmazott módszert,
amelynek az osztályelnyomás újratermelésének
biztosítása a célja. Hozzá kell még
azt is tennünk, hogy a megvádoltak formálisan tagadták,
hogy bármiféle
földalatti szervezethez tartoznának. Azt magyarázták,
hogy ideológiailag teljes
képtelenség egy "felkeléspárti forradalmi
anarchista szervezet", egy elkülönült
és körülhatárolt struktúra bárki számára,
aki "anarchistának" nevezi magát, és
már maga a gondolat is egy leninista szervezetet jelentene és
mint ilyen teljes
ellentétes az õ elveikkel:
"A bírák nagyon jól tudják, hogy nem létezik
az az anarchista szervezet amirõl
beszélnek. Jól tudják, hogy a fegyveres banda modellje
- a saját elképzeléseik
tükörképe - nem alkalmazható az anarchisták
közötti viszonyokra. Az
anarchisták egyének, akik egyéni szimpátiájuk
alapján találkoznak egymással és
bármiféle egységes pont körüli formalizáció
nélkül hoznak létre
kezdeményezéseket, egyének, akik valóban szervezkednek,
ez igaz, de sohasem
merev keretek között, és soha sem alkotnak fegyveres bandát.
Nem csak azért,
mert elutasítják a titkos szervezõdéseket és
a konspirációt (ennek az
elutasításnak már magában is jelenõsége
van), hanem mert nem fogadhatják el,
hogy belépjenek - sem a neve sem a programja miatt - egy olyan struktúrába,
amely a fegyveres összetûzéseket a felforgatás totalitásától
elkülönített
valósággá változtatják. És ha egy
anarchista egyénileg, minden felelõségének
tudatában elhatározza, hogy fegyvert használ, ez semmit
sem változtat ezen a
valóságon. Még ha - hagyjuk elkalandozni a fantáziánkat
- az összes vádlott
vagy méginkább a világ összes anarchistája
azon kívül, hogy ír, vitatkozik,
szeretkezik, röplapokat terjeszt, fõnököket inzultál,
kerüli a munkát,
épületeket foglal el és árucikkeket tulajdonít
vissza, elhatározza, hogy
fegyvert fog használni, akkor sem alkotnának fegyveres bandát.
A hatalmon
lévõknek van szükségük egy ilyen banda kitalálására.
A bírák akarják ránk
kényszeríteni azt az illúziót, hogy a túlélésen
és a várakozáson kívül nem
lehetséges más, csak a fegyveres szervezõdés.
Szerencsére a felkelés nem
olyan, amilyennek az elnyomó szervek szeretnék, hogy legyen..."
Az alábbi címeken lehet további információt
kérni az elnyomás áldozatairól vagy
szolidaritási hálózatot kialakítani velük:
CANENERO
Casella Postale 4120
50135 Firenze
ITALIA
Telefon/fax: 055/631413El Paso Occupato
via Passo Buole 47
10127 Torino
ITALIA
E-mail: elpasosq@freenet.hut.fi
Tel: 011-317 41 07Solidaritätskomitee Italien
c/o Infoladen
Breisacherstr. 12
81667 Münich
GERMANY
* * *
1. Namsetchi Modjeh a neve annak a bûnbánó lánynak,
akinek kijelentései alapján
emeltek vádat egy egész mozgalom ellen. A vallomásai
tele vannak égbekiáltó,
kétségtelen hazugságokkal.
2. Az egyik letartóztatott militáns Alfredo M. Bonano. Azzal
vádolják, hogy "egy
földalatti fegyveres banda feje". Habár nem minden politikai
kérdésben értünk
vele egyet, ez az elvtárs kitûnõ írásokat
publikált (például az olaszországi
amnesztia elítélésérõl), valamint kommunista
szerzõk (az úgynevezett "nemzetközi
kommunista baloldal") történelmi írásait adta
ki újra és terjesztette az
"Anarchismo Editions" kiadó segítségével.
* * *
Kommunizmus 4.szám
* * *