Szent Imre élete

Szent Istvánnak a magyarok els? királyának és feleségének, Boldog Gizellának a hagyomány szerint több gyermeke is volt, ám ezen gyermekek nagyrészt már kiskorukban meghaltak. A nevét is csak kett?nek tudjuk. Otto nev? fiúk valószín?leg még 1000 el?tt született. A másik fiú, Imre nevét anyai nagybátyjától, II. Henrik, német császártól vette (Henricus, Emericus, Emreh, Imreh, Imre). Születésének id?pontját azonban nem tudjuk biztosan. A legújabb történetírás ezt az 1000 és 1007 közötti id?szakra teszi, születésének helyét pedig Székesfehérvárra.

Sajnos Imre herceg élete folyását tekintve gyér adatokra vagyunk szorulva, hiszen ezeket nagyrészt csak legendák és krónikák sorai között elrejtve találhatja meg az érdekl?d?. A “liliomos herceget” szüzességénél fogva századokon át valami n?ies, finom, nem e világból való alaknak rajzolták meg. “Pedig - írja joggal Sík Sándor - Szent Imre kétségtelenül er?teljes, férfias egyéniség volt. Kétféle vér egyesül az ereiben: apai és anyai öröksége kétféle, de édes testvér mindkett?: a h?siességnek, hivatásnak, heroizmusnak hagyománya. Az apai vér, mely ereiben csörgedezett, Árpád vére...? maga is folytatója volt a honfoglaló ?s?k h?sies hagyományának. A másik hagyományt az anyatejjel szívta magába: anyja Gizella maga is szentélet? Boldog, a regensburgi udvar szent leveg?jéb?l jön”

A jövend? trónörökös nevelésének rendkív?l nagy figyelmet szenteltek. A krónika szerint “már gyerekkorában is szorgalmas örködés alatt nevelkedve” fejl?dött. Mint azt a korabeli íróknál olvassuk, István szenvedélyesen szerette fiát, nevét nap-nap után belefoglalta imádságos megemlékezésébe.

Gyökeres változás állott be Imre herceg nevelésében 1015-ben, amikor Gellért bencés szerzetes Velencéb?l jövet-erdeti szándékát, hogy a Szentföldre utazzék, megváltoztatva-Pannóniába érkezett. A magyarok királya azonnal felismerte benne a kiváltságos, nagy tudású, szentélet? szerzetest, aki elmondhatta magáról: “Nincs könyv, melyet ne olvastam volna.”, és fia nevel?jévé tette. Imre királyfi hét éven keresztül tanult mestere mellett. A világi tudományok mellett Gellért apát bizonyára beavatta ?t a lelki élet magasabb iskolájának rejtelmeibe is. Így érthet?, hogy olyan fiú lett bel?le, “akit szeretett az Isten és tiszteltek az emberek ”Tizenöt éves korától atyja vette maga mellé. Huszonhárom éves korában befejezettnek látta nevelését. Mint jövend? uralkodótól elvárták t?le, hogy rangjához méltó házasságot kössön, és biztosítsa a dinasztia fennmaradását utódaiban. A hagyomány három királyi családot említ, amelyb?l feleséget vehetett: a lengyel, a horvát és görög uralkodóházat. Pontosan nem tudjuk megállapítani feleségének kilétét, csak annyi bizonyos, hogy sz?zi házasságban éltek egymással. Amint a legenda mondja: ez a csodálatos ifjú “kebelében hordotta lángot,de el nem perzseltetett annak égését?l.” “Lehetetlen, hogy ne érezte volna át óriási felel?sségét, hogy ne látta volna atyja gondjait“ -írja ismét Sík Sándor.István ?t jel?lte ki utódjául. Nem volt kétséges, hogy nem csak a f?papság és István közvetlen hívei, hanem az egész hív? magyar nép egy emberként fog fia mögé sorakozni, és ?t királyának elismerni. A nemzete jöv?jéért aggodó király gondosan el?készítette Imrét az uralkodói feladatra. Mint azt XI. századi életírójától tudjuk, ügyelt rá,“hogy a nehéz kormány terhének viselésére igazhit? férfiak tanítása által minél alkalmatosabb legyen, s azok tanításait vele naponként figyelmesen hallgattatá. Atyai szerelmének buzgóságától indíttatva maga is ír számára egy könyvet az erkölcsök nevelésér?l, amelyben híven és nyájasan int?leg szól hozzá, oktatván, hogy tartsa fel minden más el?tt a hitet, védje az egyházi rendet, tartsa tiszteletben a püspökök méltóságát, szeresse az országnagyokat és vitézeket, szolgáltasson igazságot ügyeljen minden tettében a türelemre, fogadja kegyesen és ápolja még kegyesebben a jövevényeket, tanács nélkül semmit ne tegyen, ?seit szüntelen szeme el?tt tartsa és példa gyanánt vegye, az imádkozás kötelességét teljesítse, a kegyességet és az irgalmat a többi erényekkel együtt gyakorolja.” Az idézett szöveg kés?bb a történészek által “István intelmei” címmel ellátott forrásból származik. Imre minden téren próbálta apja tanácsait megtartani, hazáját szolgálni. Egy id?ben például a nyugati határt védte II. Konrád német-római császár betörései ellen, mégpedig sikerrel.

István 1031-ben koronázásra készült Székesfehérváron hatalmának és tekintélyének tet?pontján. Egyetlen életben maradt fiát akarta a trónra emelni, hogy országában a kereszténység zsenge vetését a jöv? számára biztosítsa. Valószín?leg erre az alkalomra készült Gizella királyné keze munkájával és irányítása alatt az a miseruha, amelyet kés?bb átalakítva koronázási palástnak használtak 900 esztend?n keresztül. Ebben az ünnepélyes hangulatban jött a borzasztó hír: Imre herceget vadászat közben egy feldühödött vadkan halálra sebezte és sebeibe 1031. Szeptember 2-án belehalt. A gyászhír hatását a krónika így érzékelteti: “Síratta ?t Szent István és egész Magyarország vígasztalhatatlanul nagy sírással.”

Szent László király Szent Imrét atyjával, Istvánnal és nevel?jével, Gellért püspökkel 1083-ban az ország f?papjai és világi nagyjai jelenlétében oltárra emelte, szentté avatta. Azóta példaképe a magyarságnak, els?sorban a magyar ifjúságnak és természetesen csapatunknak is.

Összeállította: Kitta Gergely
Névadónk:
Vissza a tartalomjegyzékhez (klikk a képre)