Epilógus

Hüm. Mit is szokás egy epilógusba írni? Nem tudom, de mostmár muszáj valamit, egyrészt mert volt prológus is, másrészt, mert már meghirdettem, hogy lesz epilógus. Ha most nem lenne, mindenki rögtön elkezdene belémkötni, mert mindenki olyan.

Na de mi legyen itt? Például tanulság és tapasztalatok összefoglalása.

Én például hazajövetelemet követően elolvastam egy útikönyvet, mert ugye az ember mikor olvasson ilyent, ha nem az utazás után. Ebből egy nagyon szomorú dolgot tudtam meg, hogy még egyszer vissza kellene menni, annyi mindent nem láttunk, és hogy Peru északi része legalább annyira érdekes, mint a déli része, csak nem annyira híres, agyagvárosok, maja romok, igazi egyenlítői dzsungel meg még amire már nem emlékszem.

Ami a társaságot illeti, szerintem ennél nem nagyon lehet optimálisabb felállást kitalálni, négyen pont befértünk egy taxiba, ha kellett, ha úgy volt olcsóbb négyágyas szobát is tudtunk bérelni, ahhoz elég sokan voltunk, hogy bizonyos helyeken engedményt kapjunk ezért, ahhoz elég kevesen, hogy még meg tudjunk mindenben egyezni. A két fiú, két lány felállás ugyancsak jó volt, senki sem volt kisebbségben.

Ami Perut illeti, mindenkinek csak ajánlani tudom, a világ egyik legváltozatosabb országa. A tengerszinttől a 6000 méter fölötti hófödte hegyekig, a dzsungeltől a sivatagig, a metropolisztól a legkoszosabb indián tanyáig, csodálatos állat- és növényvilág, érdekes emberek, különböző rég letűnt kultúrákhoz kapcsolódó romok, múmiák, titokzatos dolgok, legendák, mind megtalálhatóak itt.

Az ember nem árt ha tud spanyolul, de angolul és mutogatással is el lehet boldogulni. A Lonely Planet is igazán hasznos alapfelszereltségnek bizonyult. Ha meg az ember nem készül előre, akkor is biztosan beszervezik valahová a mindenhol jelenlévő ügynökök.

A vendéglőkben mindenféle kaját lehet kapni, a legtöbbnek az elkészítési módja emlékeztet az európai konyháéra.

A városokban található általában valamilyen önkiszolgáló élelmiszerbolt, ezek kínálatából is nyugodtan lehet vásárolni, mi legalábbis megtettük. És megettük.

A piacokon óriási a zöldség-gyümölcs választék, de sajtok, húsok, víziállatok is kaphatók. Szerintem azt az elvet nyugodtan lehet követni, hogy amit itthon sem vennél meg, mert gusztustalan, koszos, romlottnak tűnik, azt ott se vedd meg. A többivel lehet kísérletezni.

Palackozott vizet mindenütt árulnak, pont olyan mint itthon, az ízesítő vitamintablettákat teljesen fölöslegesen vittük. Csapvizet nem ittunk. A sör nem különösebben jó, de néha az ember hajlandó kompromisszumot kötni.

Mindenhol érdemes alkudni: piacon, szállodában, buszállomáson, utazási irodákban, szuvenírboltokban, taxiban, sokszor felére le lehet alkudni, van ahol el is várják.

Ami a biztonságot illeti, nekünk semmilyen rossz tapasztalatunk nem volt. Persze ehhez kellett az, hogy általában óvatosak voltunk, a nagyobb értékeinket a hasi-tasinkban hordtuk, elosztva. Ha az ember nem kószál elhagyatott külvárosokban, sötét utcákon akkor vlószínűleg mindig van karnyújtásnyira valami rendőrféle. Egyébként nem érdemes túl sok készpénzt magadnál tartani, mert minden városban vannak pénzautomaták, Eurocard-Mastercard és Visa egyaránt. Némi dollárt érdemes vinni, mert azt mindenütt ugyanúgy elfogadják, mint a nuevo solt. Összességében rá kell szánni úgy 2000-2500 eurót vagy dollárt, aminek fele kb. A repülőjegy, illetékek, biztosítás, ilyesmi. A többin lehet még spórolni.

Szóval menjetek és nézzétek meg. Honlapot a naplóról már ne csináljatok, mert az ezennel készen van.