Rozsnyó (Barcarozsnyó) vára

Fekszik:

Brassó vármegyében

Románul: Risnov

Németül: Rosenau

(Ma: Románia - Erdély)


Brassó vármegye elhelyezkedése a történelmi magyarországon


 

Varjú Elemér "Magyar várak" című, 1932-ben megjelent könyvében így ír Rozsnyó váráról:

 

A történelemcsinálók ráfogták, hogy a rozsnyai várat még a XIII. század elején, a II. Endre által betelepített és tizenkét év mulva
hatalmaskodó viselkedésük miatt kiűzött német lovagok alapították. De miután oklevélből tudjuk, hogy a lovagoknak Kreutzburg nevű kővárukon kívül mindössze még négy faváruk volt, ezt az alá nem támasztott mesét el kell vetnünk. Nem lehet kétséges, miként a rozsnyai vár az első török beütések hatása alatt, a XV. században keletkezett, hogy a nyílt s így nem védelmezhető városka lakóinak ellenséges támadások elől legyen hová menekülni. Nincs róla adat a XV. század vége előtt.

Nem ismeretes, mekkora volt az első építmény. Úgy látszik, a vár legrégibb része a várhegy nyugat felé eső meredek ormán álló őrtorony; ettől jobbra s balra folytatólagosan épültek a többi részek, úgy, ahogy a szükség megkívánta, követve a fennsík változatos alakját.

1540-ben a rozsnyaiak váruk erősítésére évi 25 forint adóelengedésben részesültek. Ez az összeg mutatja, milyen szerény volt a váracska. Erre vall a benne tartott "őrség" létszáma is: egy porkoláb és négy darabont.

ROZSNYÓ VÁRA ALAPRAJZA
(kép az eredeti könyvből)

Régi feljegyzés szerint a toronyőr házikójának falára fel volt írva, hogy 1562-ben János Zsigmond király ott járt. Körülbelül ez az időpont jelzi a rozsnyói vár gyorsabbütemű kiépítésének kezdetét. Az Erdély déli részeiben majdnem szünet nélkül dühöngő háborúk, tatárok, oláhok gyakori betörései nélkülözhetetlenné tették a menedéket nyujtó erősséget s a városka lakói minden tőlük telhető áldozatot meghoztak érte. Ám azért a vár az első komoly próbánál elesett. 1612-ben a szászok kétszínű viselkedésén felingerült Báthory Gábor haddal támadt rájuk, sorra bevette városaikat és templomerődjeiket. Márciusban Rozsnyóra is sor került. A lakosok a várba menekültek s annál bátrabban készültek a védelemre, mert egy oláh csapatot is kaptak erősítésül. De a vitézség hamar elfogyott. Mathis János székelyei elzárták a várat a hegy lábánál levő egyetlen forrástól s amikor az oláhok látták, hogy az ostrom komolyra fordult, elsők voltak, akik a vár feladását követelték. Durmen Péter bíró hetedik nap megnyitotta a kaput. A várba a fejedelem katonái ültek be. Amint a fősereg a város alul elvonult, a szászok megpróbálták visszavenni, de bizony a hajdúktól keservesen kikaptak.

Egy év múlva Báthory megbocsátott a szászoknak és 3000 frt váltságdíjért visszaadta Törcsvárat és Rozsnyót. A várat helyreállították s az ostrom tanuságai alapján siettek kutat ásni a belső várudvaron. Fogarasi kútásók fogtak a munkához, amely huszonnyolc évig tartott és 2000 frtba került. A vár ez időben érte el legnagyobb terjedelmét. Kerületét nagyon megbővítették, belsejében sok apró házat emeltek. Minden tehetős polgárnak volt egy, ahol békében gabonáját, szalonnáját elraktározta, ostrom esetén pedig családostól lakhatott. Hosszabb körülzárásra számítva lelkészlakás és kápolna is épült (1650). Hogy pedig a lábasjószágnak is legyen menedéke, a vár keleti oldalán kb. két holdnyi legelőt kerítettek be. Ehhez a külső bejáratot erős torony védelmezte.

Az áldozatok nem voltak hiábavalók. Az 1658-i tatárbetöréskor a vár mentette meg a lakosságot. Két év mulva II. Rákóczi György kancellárja, Mikes Mihály is sikertelenül ostromolta a várat, ahová sok, Bartsaival tartó székely nemesember menekült. Valamivel később Konstantin oláh vajda tört be a Barcaságba, de amikor Rozsnyó alatt vonuló seregébe a várbeli ágyúk belelövöldöztek, a gyülevész oláhság megfutamodott s a vár derék védelmezői még egy pénzzel megrakott szekeret is zsákmányoltak.

A VÁR KELETRŐL.
(kép az eredeti könyvből)

1672-ben megujították a vár egész délkeleti oldalát. 1688-ban Badeni Lajos herceg csapatai vonultak be Thököly ellen a szerencsétlen Erdélybe. A szászok atyafiságos szeretettel várták a német seregeket, de ugyan megjárták. A császáriak jobban megkínozták, gonoszabbul kifosztották őket a tatároknál. A németek elvonulása után Rákóczi Ferenc fejedelem rettegett kurucai jöttek, majd Rabutin hadai váltották fel őket. A polgárság megint többnyire a várban szorongott. Az elszállásolt németek 1718-ban felgyujtották a várost. Nemcsak a házak s a templom égtek porrá, hanem a vár is, ahová a szél felhajtotta a tüzet. Csak a falak maradtak meg belőle.

A rozsnyaiak szívós kitartását dícséri, hogy még sem hagyták várukat elpusztulni. Amennyire tőlük telt, rendbeszedték, a házakat befedték, a tornyokat helyreállították. A lakosság a békés idők alatt is ide hordta élelmiszereit s értékesebb holmiját.

1802-ben erős földrengés rongálta meg a várat. Az északi nagy torony, ez időben magtár, összeomlott, a házak megrepedeztek, a kápolna elpusztult. Már ekkor csak a raktárul szolgáló kis házakat tatarozták ki; a többi épület megmaradt omladéknak.

A szabadságharc idején Rozsnyó beleesett a hadszíntérbe de vára nem játszott szerepet. Újabb időben a lakosság raktárul sem használja többé; a házikók üresek s az érdekes parasztvár rövidesen omladékká válik.

ROZSNYÓ VÁRA
(kép az eredeti könyvből)


Irodalom:

A Műemlékek Országos Bizottsága és a Könyvbarátok Szövetsége kiadása

Budapest 1932.