| |
|
|
Állóvíz s packázás
Mindenki láthatta, hogy az egyik önmagát nagyhatalomnak nevezo ország vezetoje, miközben meglátogatta a szomszéd államot (amelynek vezetoi szintén ugyanazt tartják az országukról) dülöngélve, tántorogva stb. ennek okait firtatni nem kívánom megfenyegette az USA-t és elnökét. Ebbol egy nagyon parlagi gondolat jutott eszembe. Minden egyénnek saját világa van, s halálakor ez az egész világ szunik meg. Sajnos, sok ember számára nem jelent semmit, hogy rajta kívül több milliárd ember lézeng ezen a sárgolyóbison, akik világát szintén képesek kockáztatni, vagyis hajlandóak még arra is, hogy az egész bolygónk eltunjön az o világuk megszunésének közelgése alkalmából.
Tudom, mindezt a pszichológusok és pszichiáterek sokkal szakavatottabban meg tudják fogalmazni, de még le is tudják írni. A 2000. év közeledtével (ami szerintem, de még a legelemibb matematikát ismerok szerint is, mégsem század- és ezredforduló, mivel a XX. század és a II. évezred 2000. december 31-én ér véget) mindenki fél a katasztrófa- és világvége-jóslatoktól, s szerintem pont az ilyen diktátor és diktátorocskák által képviselt nézetek valószínusítik leginkább ezen jóslatok bekövetkeztének valószínuségét.
Nem állíthatom, hogy ebben az országnak is csak a legnagyobb jóindulattal nevezheto balkáni térségben bárki is észretért volna a hét elején megejtett ünnepélyes aláírási ceremóniától, ahol Oroszország és Fehéroroszország elnöke aláírta a leendo szövetségi állam megalakulásáról szóló papírokat (igaz, hogy csak gazdasági és katonai szövetségrol beszélnek már csak). Mindez csak azért lenne fontos az itteni hatalomnak, mivel az aláírás után Ukrajnát kérték fel a csatlakozásra, s még csak említeni sem említették azt a szerintem alkotmány- és törvényellenesen meghozott parlamenti határozatot, amelyben a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság felvételét kéri ebbe a szövetségbe.
Talán azt kellene kiemelni, hogy a JSZK immár gyakorlatilag nem létezik, mivel a nemrégen kikézbesített parlamenti anyagban, egészen pontosan a jugoszláv költségvetés javaslatában már csak a Szerbiában megvalósítható bevételi források vannak feltüntetve, Montenegró pedig kimaradt. ezekután már csak költoi kérdéseket tehetek fel (akár önmagamnak, akár másoknak, esetleg az illetékes hazai és nemzetközi tényezoknek):
a) Milyen szövetségi állam az, amelynek költségvetése már csak egy tagköztársaságot emleget?
b) Ha már megmarad a szövetségi állam, akkor az új tagköztársaságokat majd Vajdaságnak, Szandzsáknak, Sumadijának stb. fogják nevezni?
c) Ki tud választ adni arra a kérdésre, hogy miért foglalták el két napra a Jugoszláv Hadsereg egységei a podgoricai repüloteret, majd pedig miért nevezték el frissen-gyorsan az egész akciót félreértésnek?
Mindezt magyarázni nem tudom, s azt sem, hogy a Szerbiai Parlament 1999. december 21-ére történt összehívása hogyan fog kihatni a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Parlamentjének összehívására. Nagy valószínuséggel ismét csak azt várhatjuk, hogy karácsonykor, sot közvetlenül újév elott fogunk ülésezni, illetve dönteni azokról a kérdésekrol, amelyeket a hatalmat gyakorlók (s itt a bitorlók kifejezés sem lenne túlzás) kegyesek lesznek napirendre tuzni.
3. Kisemberek problémái
Az ido múlásával szinte minden jóslatom beigazolódik. Ezt a mondatot nem nagyképuségbol írtam le, hanem pont azért mert az egyszeru vajdasági magyar emberek gyógyszerellátása immár csakis a Segíto Jobb Alapítvány támogatásával megoldható, nemzetközi segélyezésrol már csak akkor beszélhetünk, ha a hatalom megengedi. Lásd Pirot és Nis esetét. Éhezésrol még nem írhatok, de ha január-február folyamán bekövetkezik a gazdaság teljes szétesése (ez ismét jóslat!), akkor már ez sem lehet tabutéma.
Nem tagadom, igen nagy köszönettel tartozom a virtuális beszélgetotársaimnak, mivel a segélygyujto akciójuk eredményeként egyre többen jutnak nélkülözhetetlen gyógyszerhez, szükséges mutéteket végeznek el rajtuk stb. Remélem, hogy az elkövetkezo három-négy (habár ez a szám akár 5-10 is lehet) hónapban nem lankad le a segítokedv, s így a legszükségesebb segítséget közösen biztosítani tudjuk majd!
Ennyit mára, üdvözöllek benneteket!
Laci
| |||||||||