| |
|
|
Akár meg is bélyegezhetnétek, (és még csak vedekezni sem védekeznék) hogy a ciánszannyezés miatt a Tiszáról semmit sem írtam eddig. Magyarázatként azért leírom, hogy állandóan figyeltem az e-mail üzeneteket, valamint az Interneten is megjelenő közleményeket, nyilatkozatokat. Ezek tartalmával teljesen egyetértettem, emellett elégedett is voltam. Amit hiányoltam: hiányzott a koordináció. Nem láttam sem az anyaországi érintett önkormányzatok, sem pedig a vajdasági/délvidéki Tisza melletti községek illetékesei részéről azt a törekvést, ami a közös bajban közös fellépést eredményezett volna. Ami pedig leginkább lesújtott, hogy (Magyar)Kanizsa, Zenta, Ada és (Ó)Becse községek sem voltak képesek együttesen fellépni. Mindez talán azért is fájt, mert tény, hogy (Magyar)Kanizsa, Zenta és (Ó)Becse községi önkormányzatai VMSZ-es többséggel rendelkeznek, egyedül Adán vannak hatalmon a függetlenek és a függetlenek. De erről csak ennyit.
Örömmel töltött azonban el az a tény, hogy az anyaországban a 6 parlamenti párt teljesen azonosan ítélte meg az előállt helyzetet, kialakult végre valamiben a nemzeti konszenzus-nak is nevezhető közös álláspont. Félek azonban, hogy mindez csak azért jöhetett létre, mert a szennyező a határon túlról jelentkezett. Emlékszem még a 80-as és a 90-es években, illetve azok elején bennünket már többször is sújtó halpusztulásra, amikor is a környezetgyilkosok a Magyarországon múködő gyárak voltak, de még arra is, hogy akkor a legfontosabb intézkedések az ügyek eltusolására irányuló törekvések voltak. Nehogy azt higyjétek, hogy ez ottani specialitás, mivel itt, nálunk is így viselkedtek az illetékesek, amikor a törökkanizsai papírgyár a Tiszába engedte a lúgos szennyét, amitől a szép szőke folyamunk egyszerre áttetsző és fekete lett.
Elgondolkodott-e már valaki, mikor is kezdtük a Tiszát lassú halálra ítélni? Mindez azért is fontos, mert az egyik legnagyobb XIX. századi esemény indította el a Tisza élővilágának kipusztulását, ez pedig a Széchenyi féle Tisza-szabályozás, vagy ahogyan egyesek jobban ismerik: ármentesítés volt, hiszen a mostani utókor becslése alapján ekkor az élővilág (lehet, hogy több mint) egy harmada kipusztult a folyamból, de a környékéről is. Emlékszik-e valaki a (magyar)kanizsai születésű Beszédes nevezetű vízépítő-mérnökre, aki ellenezte a Tisza olyan formában történő szabályozását, ahogyan azt véghezvitték? Ő nem volt híve a radikális szabályozásnak, a szűk mederbe történő szorításnak (még akkor sem, ha köztudomású volt, hogy ez a nagyon drága megoldás a legolcsóbb). Azt szorgalmazta, hogy meg kell őrizni az ártereket, a mellékágakat, amelyeket zsilipek rendszerével kapcsolnak majd a Tisza főágához, míg a töltésrendszert az ártereken kívül ajánlotta kiépíteni, ami által a magas vízállás semmit és senkit sem veszélyeztetett volna. Mindez csak azért jelent most valamit, mert az EU egységes álláspontja, hogy a Magyarországon levő termőföldek területét drasztikusan csökkenteni kell. Mi következik ebből? Vajon az illetékesek most revidiálni fogják a Széchenyi féle megoldást, majd visszaállítják az olyan állapotot, amit Beszédes képzelt el valamikor több mint 100 évvel ezelőtt?
Sajnálom, hogy még az ilyen (nevezzük politikamentesnek) témában is kételyeim vannak. Sajnálom, mert úgy tűnik, minden (demokratikusan meghozott!?!) intézkedésünkkel uralkodni kívánunk a természet (vagy annak egy része) felett. Sajnálom, mert az ébredésünk leggyakrabban túl későn következik be.
Tudunk-e ezen, azaz akár önmagunkon is változtatni?
Üdvözöl benneteket!
| |||||||||