Kedves Laci!

Elolvastam az általad leküldött sorokat és úgy érzem érdemes megbeszélni, elgondolkodni, támadni es talán csúnyán összeveszni is azokon a gondolatokon, amiket leirtál. Nem vagyok meggyôzôdve, hogy ez a vita, párbeszéd sikerhez fog vezetni. Azt viszont merem állitani, hogy hallgatásba burkolózva, strucc módjára a fejünket a homokba dugva nem léphetunk elôre és az egyhelyben topogás lesz a jutalmunk.

Elôrebocsájtom, hogy:

1. Nem hiszek a turáni átokban!
2. Messzirôl küldöm a levelet és az elszakadás már régen megkezdôdött az óhaza és az új otthonom között.

3) Dolgokhoz hozzá nem értô levelet fogsz kapni.

Megkérdezhetnéd, hogy akkor miért is rabolom az idôdet?

Azért mert kapsz egy vélemenyt, ami az enyém, a saját tudásomra, tapasztalatomra építve írom le mindazt, ami már nekem is régóta nyomja a lelkemet és gondolkodásra késztet már vagy 10 éve. A józan paraszti ésszel nagyon ki vagyok békülve. Ez az a gondolkodásmód, ami átsegítette eleinket a nehéz idôkön a múltban. Most is át fog bennünket segíteni a jelenlegi problémákon és a jövôben is segíteni fog az egyszerű embereken, akiknek nem kenyere a politika, csak a megélhetéssel és a túléléssel törôdnek.

Nem szándekozom politikailag korekt levelet irni! Nem szándekozom belemerülni a történelem útvesztôibe, mert Te ezt már leírtad és ujjat nem tudnak hozzátenni. Ezen kivül pedig megvagyok gyôzôdve, hogy az emberiség nem áll magasabb szinten, mint az ötezer éve élt egyiptomiak, vagy babiloniaiak, vagy vehetnénk akármilyen kultúrnépet az emberiség során. Itt most nem a technikai " csodákra" gondolok, hanem a belsô fejlôdésünkre, lelkünkre, gondolkodásmódunkra. Valahogy ez a generáció túlságosan el van telve, saját "vívmányaival" és nem veszi észre az ismétlôdô hibákat, az egyhelyben topogást. Valahogy többre tartjuk magunkat azoktól, akik régen éltek és meghaltak, és többre tartjuk magunkat azoktól, akiknek más a nyelve, vallása, hite, politikai felfogása. Persze ez a hiba bennem is és még sokan másokban is jelen van, én mégsem tartanám magam nacionalistának. Vagy egyenlôségjelet kellene tenni a nemzetem szeretete és a nacionalizmus közé?

Vagy akkor is nacionalista vagyok, ha nem AKAROK keveredni más fajtájú népekkel? Ha nem akarok hibríd fattyúkat nevelni, seszinű, kulturájában kevert fajokat nemzeni? Ha elakarom kerülni a saját fajtám halálát és szembe szállok a politikai korrektségek és a testvériség-egységgel? Ha nem érdekel mások kultúrája, mert úgy érzem veszélyezteti saját fajtam kultúráját? Vagy népem létét?

Vannak akik azt mondják, hogy aki nem szereti a más fajtát, más kulturát, más nyelvet, más akármit, akkor nem szeretheti a saját fajtáját sem! Szerintem ezek az emberek az abszolút keveredést segitík elô, amibôl jellemtelen, karakter nélküli, saját mivoltját, történelmét, vallását nem ismerô emberek kerülhetnek ki. Akiket egyszerűbb kormányozni és szolgaságba hajtani. Akik kisérleti alanyok egy úgynevezett globális társadalmi rend létrehozásához. A globális fogyasztói társadalomé, ahol mindenki ugyanazt a nótát fújja, ugyanazt eszi, ugyanúgy gondolkodik, ugyanúgy él, mint embertársa a Földgolyó átelemben levô oldalán. Szerencsétôl függ, hogy épp a napos, vagy az árnyékos oldalra kerül-e valaki. Mi lesz a mi választásunk? Čs mi lesz az emberiség választása? Fog-e mindenki hamburgert enni, amit Coca Cola-val fog lemosni?

Nem! ezt a nótát már eltáncoltatták velünk és van aki tanult belôle. Bennem is megszületett ( hosszas vajúdás után ) egy átértékelés, átrendezôdés. Ez a gondolatváltás nem régi, de egyre erôsebbé válik bennem. A vajdasági magyarság nem emlékszik Trianonra és nem is emlékezhet rá, mivel az öregek kihaltak, és mielôtt meghaltak volna nem engedték meg nekik, hogy tudásukat átadják a fiatalabb generációnak. Amire a Te generációd és az én generációm emlékszik az a 70-es évek "jóléte". Ezután áhitoznak, erre emlékeznek az emberek. Ezt akarják és észre sem veszik, hogy politikusaik tôrbecsalták és kisemmizték ôket. Tették ezt a saját képviselôjeik is és nem csak a nyakukra ültetett gyarmatositó rendszer. Ezekkel ez emberekkel akarsz Laci önrendelkezésröl beszélni, személyes szabadságról, meg jogokról. Ezekkel, akik készek megtagadni Tiszába lôtt nagyapjukat, magyarságukat, vallásukat, mindenüket csakhogy minnél közelebb kerüljenek a bográcshoz. Akarsz példát, mondok olyat is, de csak külön kérésre.

Különben meg tudod Te kifajtáról beszélek! Ezekkel az emberekkel akarsz kezdeni valamit Laci, akik inkább a kocsmában vedelik a lôrét, mintsem változtassanak saját sorsukon. Mert azt mondják azon már nem lehet változtatni. Persze, hogy nem lehet, ha a vezetôjük sem akar változtatni. Miféle Jugoszlávián belül akartok ti személyes autonómiát adni az embereknek? Mert ha ugyanarról a volt országról beszélünk, amelyik a Balkán félszigeten terül el, akkor van egy olyan érzésem, hogy ti kergettek utópisztikus álmokat és nem mi, akik az elszakadásért apellálunk. Azhelyett, hogy a Nyugattal keresnétek a kapcsolatokat, még mindig délfelé, a Balkán felé orientálódtok. Most muszáj megkérdeznem, hogy mi a fene közünk van nekünk a Balkánhoz?

Tanár ember vagy Laci és a legfontosabbról megfeledkezel. Egy büdös szót nem hallottam a nevelésrôl, vagy átnevelésrôl. Ez mintha megszünt volna. A mai tizévesek fejét ugyanazzal a maszlaggal tömik, mint a mi fejünket tömték annak idején. Ugyanaz a sületlen duma, ugyanaz a nemzetromboló propaganda van most is az iskolákban, mint húsz évvel ezelôtt. Ugyanazt a kollektív büntudatot sulykolják ma a gyerekeinkbe, mint amit belénk sulykoltak. Persze modernebb szöveggel. Lehet, hogy most nincsenek a kioszkok tele olyan háborús hôsök képes füzeteivel, mint a "Mirko i Slavko" volt annak idején, de vannak mások, mert az elnyomó rendszer mindig megtalálja a bünbakjait és mindig lesznek olyan hôsök, akiket le tud dögönyözni egy ellenséges kissebbség torkán.

Črzem, hogy sok a szöveg, és kezdek tulságosan belemerülni a dologba.

Közmondásokat említesz, de a leglényegesebet kifelejtetted. Névszerint: " Mindenki a saját háza elôtt söpörjön". Jelentése: Ha a nyugati országokból igazi támogatásra számítasz, akkor elôször a Te nézeteidet kellene átformálni, hogy az lépést tudjon tartani a legujabb politikai követelményeknek. A Jugoszlávián, és Szerbián belüli megoldásokra vevôket a nyugati országokban nem igen fogsz találni. Ehhez mi talán tulságosan jobboldaliak és konzervatívak vagyunk. A Te nézeted meggyorsitaná a magyarság beolvadását. Ezt olyan ember mondja neked, aki harcol ( egyere erôtlenebbül ) a beolvadás ellen, és itt nem szoritják az ember torkát annyira, mint otthon.

A támogatás, ha az a magyar nyelv terjesztésére, a magyarság erôsítésére, a vallás és történelem megismerésére lenne fordítva, nem maradna el. Hiszen a magyarságtudatra ébresztés kellene hogy legyen az elsô és legfontosabb feladatunk. Ennek szükségességét mi innen messzirôl érezzük és tudjuk. A kérdés, hogy Vajdaság magyar lakossága érzi-e ezt? Kell-e ez neki?

Választ csak tôlük várhatsz! És ha a válasz pozitív, akkor tudunk mi innenrôl anyagilag és erköcsileg benneteket segíteni. Ellenkezô esetben a mi segitségünk és a Te buzgalmad fabatkát sem fog érni.

Nemrég kaptam meg a Bandi levelet. Csak nagyjából futottam át, de azt látom, hogy ônála sem szereztél jópontokat. Igaz leveleidben megkértél bennünket arra, hogy a válaszleveleket csak neked küldjük vissza, de utolagos engedelmeddel a levelemet leküldöm Svédországba is. Meg talán még egy-két helyre.

Szóval választ vártal, és nem vagyok meggyôzôdve, hogy a kérdéseid jó helyre futottak be. Viszont nagyon kiváncsi vagyok, hogy mi a veleménye az átlag magyar embernek, aki szerencsetlenségére még mindig Vajdaságban él. Ezeket gyüjtsd össze és értékeld ki. Csak úgy a tisztánlátás kedvéért.

Űdvozlettel és Tisztelettel

Kovács György