14.2I A megfigyelt személy a Parlament elõtt, a Duna partján üldögél. Jó hely, senki sem jár erre.
14.25 Körbekémlel. Adjunk az agynak. Távozz tõlem, unalom, jöjjenek a férgek.
14.26 Elõvesz a belsõ zsebébõl egy cigarettásdobozt, a dobozból egy kézzel sodort cigarettát. Tûnõdve áll.
14.27 Még mindig mozdulatlanul áll. Óhogyaza, hogyan gyújtom meg.
14.29. Izgatottan kotorászik a zsebeiben. Papirzsebkendõ, három golyóstoll, papirfecnik, 12 használt gumióvszer, egy alighasznált buszjegy, notesz, döglött veréb, száraz kutyaszar, kézigránát, fél szendvics, benne zöld csirkelábak, negyven oldalnyi kézirat, benne a világ megváltásának részletes terve, csillagtérkép és iránytû, fonnyadt hóvirágcsokor, kanál, bicska, gyufásdoboz kerül elõ. A gyufásdoboz láttán felderül az arca. Talán még gyufa is van benne.
14.31 Némi tétovázás után kinyitja a dobozt. Egy. És fúj a szél. Érckakas csikorog élesen.
14.31 Kabátját a fejére húzva próbál szélvédett zugot kialakítani. A jelek szerint sikerrel, mert vékony füstcsík kígyózik az ég felé. Finom, nagyon finom. Robbanj, tüdõ, zsibbadj, agy. Új világ, új élet. Kilélegzés. Krémszerû, simogató füst. Addikció, nem vitás.
I4.34 Kivörösödnek és könnybelábadnak a szemei. Hûha. I4.35 Eldobja a csikket. Oda a corpus delicti. Elnyelik a zavaros hullámok. A szarszínû Duna partján. Romantikus. Teleszarjuk a Földet, aztán a Hold következik. Szarból várat építünk. A szarból épült civilizáció. SZAR. Brr, az Isten sem tudott okosabbat kitalálni a salakanyagoktól való megszabadulásra.
14.36 Elvörösödik. Ha az Isten az embert saját képére és hasonlatosságára. Milyen lehet az isteni Szar. Mekkora. Fogas teológiai probléma.
14.37 Fel és alá járkál. Tánc a kénes esõben. Jelek. Elõreláthatóan békaesõ is várható.
14.38 Folytatja a járkálást és a prófétai önmarcangolást. Bizony, bizony, mondom nektek, megérett az ember a kollektív kaprofágiára. Nem vagyunk eget ostromló titánok.

14.41 Az eget bámulja szájtátva. Nahát, kék az ég. Szép. Bár én jobban szeretném, ha zöld lenne.
14.41 Az ég zöldre vált. Ez az. Szárny is kellene. A magasban szeretnék szárnyalni.
14.41 Szárnyai nõnek. Nagy, fehér angyalszárnyak. Nahát. Használjuk ki az alkalmat. Gyerünk, Ikarosz, tekintsük meg közelebbrõl a Napot.
14.42 A város felett köröz. Mennyi fájdalom, mennyi hazugság.
14.45 Egyre alacsonyabban száll. Nincsen jogom a szabadsághoz, míg embertársaim a saját piszkukban fetrengve imádkoznak segítségért.
14.46 Aláereszkedik a magasból. Az istenadta nép megrettenve fogadja. Ne féljetek, pupákok, én vagyok a cukrosbácsi.
14.49 Kokainos cukorkát osztogat az egybegyûlteknek. A kezdeti gyanakvás légköre hamar felenged, a nép jókedvre derül. Na látjátok, testvéreim az Úrban, mégis érdemes élni.
14.59 A tömeg eufórikusan éljenez. A hála örömkönnyei csillognak a szemekben, megható pillanatok. Ingyen anyagot a rászorulóknak! Ez a kormányprogramom!
15.00 Új kor hajnala virrad.