Kezembe akadt a Genyószívó Disztroj legújabb száma, amiben a lap szerkesztõje a legszellemesebb fanzinnak nevezi a Tartós Békéért, Haladásért címû újságot. Ez látszólag rendben is lenne, tényleg egyre többen így gondoljuk, az aminista újság rongyosra olvasott példányait kézrõl-kézre adjuk, de valami mégis gyanús volt a GD dicséretében. Igen, mintha már korábban olvastam volna valami hasonlót, és tényleg, meg is találtam a TBH egyik korábbi számában egy a GD számára címzett dicséretet. Hát errõl van szó. Már a fanzinok világában is megindult a klikkesedés. A "brancsbeliek", akik megszólalási lehetõséget kapnak, láthatóan jól ismerik egymást. Valószínûleg együtt isznak, újságaikban pedig egymás faszát szopják. Csak úgy odaszólnak a másiknak: "Figyelj öreg, írj már valami jót rólunk, aztán majd a következõ számban megháláljuk." Köszönöm, ebbõl nem kérek, akkor inkább maradok a Népszabadságnál.

Kikérjük magunknak ezt az ocsmány vádaskodó hangot. Az olvasónk által közölt tények nem felelnek meg a valóságnak. Az ugyan igaz, hogy Tiló eszmetárs és a GD szerkesztõjének édesapja együtt dolgozott a belügyminisztériumban 1956 novemberétõl 1978 májusáig és, hogy a két család elég sokszor üdült együtt Szocsiban, valamint az is igaz, hogy Tiló eszmetárs és a GD szerkesztõje egy szállodai szobában lakott Havannán, amikor a magyar fiatalokat képviselték a 78-as Világifjúsági Találkozón. Kocka eszmetárs Zoli bácsi révén ismeri a GD szerkesztõjét, aki Sárika néninek - Kocka eszmetárs édesanyj&aaacute;nak - az elsõ férje, egyben pedig a GD szerkesztõjének a nagybátyja. Olvasónk valahonnan megszerezhette ezeket az információkat, melyekbõl téves következtetéseket vont le. Szerkesztõségünk azt üzeni annak a sötétben bujkáló "Kritikus Olvasónak", hogy hamarosan találkozunk. Ebben azért is biztos lehet, mert Feri bácsi (a GD és a TBH kiadó alapítványának kurátora, a titkosszolgálat néhai tisztje, jelenleg a Capella ifjúsági centrum és az In-Kal Security tulajdonosa), személyesen intézkedik az ügyben.