Az egyik mindennapos füszivásomkor a Gyümölcsben egy aminista plakátra lettem figyelmes, ami október 17-re kötelezõvé tette a megjelenést, fõleg az anarchisták számára (?!), egy antikváriumba az Idi Amin Dada Társaság "pörformamszára".
-Ez az! - gondoltam. - Végre megint bomlaszthatok valahool.
Korán odaérkeztem, hogy a 18-ra meghirdetett kezdést megzavarjam, amely a közönség közös alkoholizálásának köszönhetõen majd egy órát csúszott.
Elõször valami Tiló eszmetárs névre hallgató , feltûnõen berúgott surmó egy- két perces klipszerûséget játszott le kompjúterén a nagyérdemûnek, de sajnos közben megállás nélkül pofázott. Miután én nemtetszésemnek adtam hangot, ordibálni kezdett velem és leanarchistázott (jaj, de büszke voltam). A "meghívott vendégsereg" ( bizony így igaz: az ott tartózkodó kb. 30. fõt megfenyegették, hogy ha nem jelennek meg, az annyit jelent, hogy nem érdekli õket családtagjaik sorsa) csöndben, de gyorsan kortyolgatta az ingyenpiát. Természetesen én voltam a leggyorsabb, hadd növeljem az aminista számlát. Ha-ha-ha. Egy kis veszekedés után úgy döntöttem, hogy még nem akarok infarktust okozni a dühöngõ mûvezetõnek, és abbahagytam a vitatkozást, már csak azért is, mert kíváncsi voltam a folytatásra. Hát az bizony röhejesre sikeredett. Ez a Tiló szavazásra tette fel a következõ kérdést: van-e Isten. Páran (kb. hárman) igennel szavaztunk (jól megtévesztettem õket). Erre ez az istenbarma azt mondja, hogy akkor nincs! a jelenlevõ anarchisták (természetesen én voltam a leghangosabb) hõbörögtek: "Meg sem kérdezted, te állat, hogy ki az, aki szerint nincs, és ki tartózkodik! Tiló rájött, hogy hibázott, és félelmét elkendõzve, gyorsan feltette a következõ kérdését: "Ki találta fel az elektront?" Egy pillanatig néma csend. Én nem értettem, hogy jön ez ide. Micsoda sznobkodás - szopkolódás. Hangoskod&oaccute;k: -Kit érdekel? Szarok rá! Nem tudom és nem is érdekel! Egy értelmiséginek álcázott aminista, félrefordulva, nehogy valaki akár a szájáról leolvashassa, szinte hang nélkül a következõ mély értelmû kijelentést tette: -Fingom sincs és unom az egészet. Úgy tûnik, hogy Tiló nem aratott osztatlan sikert. A nagy "Atya" mindezek ellenére mosolygott, láthatólag visszatért az önbizalma. - Három közül választhattok - mondta kegyesen. - Elvis. Hüledez&eeacute;s, senki sem tette fel a kezét. - Lennon. Általános vigyor. - Herman Göring. A jelenlevõk 80%- ának mancsa a magasba lendült, elõpattantak a dzsointok és szájhoz emelkedtek a sörösüvegek és Tiló eszmetárs hangját elnyelte az általános hangzavar. Tiló csak most vette észre, hogy beépített embereit az anarchistáknak sikerült megrontani és hogy többé nem ura a helyzetnek. Testi épségét féltve megpróbált észrevétlenül elvegyülni a tömegben, de elkaptuk és betépettük. Nagyon épületes látványt nyújtott, alig látott ki a fejébõl szegény. Közben még érkezett néhány anarchista haverom, akiket nem kellett buzdítani, hatalmas lelkesedéssel vetették magukat a buliba. Fogyott a pia és más, az aministák és anarchisták egyaránt jól érezték magukat. Én is.
Arra még emlékszem, hogy Tiló suttyomban meglépett. Éjfél körül terjedt el a hír, hogy szegény Tiló rettenetesen bebaszott, összehányta a környéket, és hazavonszolta magát. Mint másnap megtudtam, felébredéskor a heverõje melletti okádékba lépett. Csak nem rosszat álmodtál, Tiló eszmetárs?