Október 17-én az Idi Amin Társaság bemutatta elsõ interaktív, agitációs pörformanszát a Gondolkodó Antikváriumban. Akik ismerik a helyszínt, azok tudják, hogy a bemutató célcsoportját az anarchisták alkották. Régi kérdés az aministák között, mi legyen az anarchisták sorsa a forradalom gyõzelme után. Kocka és Tiló eszmetársak elméleti munkáikban és beszédeikben sokat foglalkoztak ezzel a problémával. Az természetes, hogy az aminista államban az anarchizmusnak nincs helye, viszont abban is megegyeztek, hogy az anarchistáknak esélyt kell adni, hogy jó aminista honpolgárok váljanak belõlük. Éppen ezért, mielõtt a forradalmi terror eltünteti a makacskodókat az agitátorok végigjárják az anarchista fészkeket, hogy a még menthetõ lelkeket a jó oldalra állítsák.
Ennek az elgondolásnak a jegyében fogant az un. "agitációs performance-ok" megtartásának eszméje vezetõink fejében. A legelsõt pedig éppen a fõváros talán leghírhedtebb, az underground plebs találkozási helyének számító Gondolkodó Antikváriumban tartottuk. A téma komolyságára jellemzõ, hogy a pörformanszot személyesen Tiló eszmetárs vezette a rá jellemzõ sodró lendülettel és magával ragadó erõvel.
A közönség kezdetben kissé fagyosan viselkedett. Egyesek az anarchistákra jellemzõ módon hangoskodtak és ittak. Jó néhány perc eltelt, míg vezetõnk testõrsége rendet tett a teremben. Tiló eszmetárs férfias hangján megnyitotta a performance-ot. A rövid bevezetõ után az aministák propagandafilmje következett, melyet személyesen Tiló eszmetárs készített. A boldog jövõ felé menetelõ ruhátlan férfiak és nõk látványa lenyûgözte a közönséget. A korábban ordibáló, röhécselõ anarchisták megbabonázva, néma csendben bámulták a képernyõt, helyenként egy-egy csodálattal teli sóhaj hallatszott. Megtört végre a jég. A film után minden szem Tiló eszmetársra tapadt. A bemutató további részében Õ szónokolt, indulatosan gesztikulálva, emelt hangon ostorozva a bûnös demokratikus rezsimet. Ezután az aminizmusról, korunk egyetlen üdvözítõ ideológiájáról beszélt. Mindenkit elragadtak Tiló eszmetárs szavai és már nem ellenség, hanem barátok vették körül. Kristálytiszta érvei és mély, nemes szenvedélye még a legmakacsabb anarchistákat is meggyõzték az aminista eszme igazáról. Immár éreztük, hogy ugyanannak a közösségnek a tagjai vagyunk, az aminizmus összeforraszt bennünket. A nézõk közül sokan felpattantak a helyükrõl és könnyes szemmel elõrejöttek a dobogóhoz. Megszorongatták Tiló eszmetárs kezét és megvallották: úgy érzik végre hazataláltak.