Figyelünk GENYÓ SZÍVÓ DISZTROLY 10. szám 1997. szeptember Köszönjük, oh Uram, hogy megértük a G.Sz.D. 10. számát. Mégis érdemes élni. Bár a 9. óta pontosan két év telt el, megérte a várakozást. Itt van Magyarország, nem, a Világ Legjobb Újsága. Egy lap, melyet nem szponzorált a Soros-alapítvány. Idézetekkel kezdõdik. Íme, az egyik: "A demokrácia azon a tévhiten alapszik, hogy egymillió ember okosabb, mint egy." Akár a nagy Idi Amin Dada is mondhatta volna. Mi sem bizonyítja eme mondás igazát, mint amikor az Interneten a Karpov kontra Világ sakkmérkõzés zajlott. Akárki megtehette a Világ nevében a saját lépését, és a számítógép a többezer javaslat közül azt lépte, amelyet a legtöbben javasoltak. Ennélfogva a kollektív hülyeség már a harmadik lépésben szarvashibákat követett el. Egy Kaszparov hiába tette meg a maga zseniális lépését Karpov ellen, a számítógép egyszerûen nem vette figyelembe, mert a demokrácia szabályai szerint a többségi akarat döntött. Az eredmény közismert: Világ szánalmas gyorsasággal feladásra kényszerült az egyéni zsenialitás elõtt... Nem szándékunk lépésrõl-lépésre kielemezni az újságot, kedvcsinálónak csupán annyit jegyeznénk meg, hogy 1 Bucó a szellemességét tekintve felér 100 Hócipõvel. 1000 Hócipõvel. Nem is lehet a suttyó, szellemtelen, turha Hócipõvel egy kategóriában említeni... És ami a legjobban teccet nekÜnkk az, hogy Buccó végre észrevettbenünke t végre és aszongya, hogy a Tartós Békéért, Haladásért újság talán a legszellemesebb a magyar zine piacon és ezt nem akárki monta, hanem a Bucó, aki a legnagyobb név a Punk szakmában. Nos, szerkesztõségünk könnyekig meghatódott és erõs esküvéssel megfogadtuk, hogy ezentúl csupa szépet és jót írunk Bucóról, aki már tuttán kivültiszteletbeli aminista annyira jó fej és okos és jó az ízlése. Nyali-nyali. Na, valami rosszat is írunk, mert hol a fene na gy Objektivitás, ha nem. Na, nem lennénk aministák, ha nem geciznénk. Naszóval, van egy vicc, szakállas, mejtõl kifeküdtünk, annyira fájt. Asztkérdi a Bucó, bár ne kérdezné: Ki volt a Legnagyobb Pánk. Mire a válasz: Lenin apánk.... Ja, és olvass Határ Gyxözõt, ha jót akarsz. Bizisten, megéri. Natehát, Intra Muros. Ja, és a kazetta. Úgy meg vagyok Hatva a francziaforradalomtól. Mármint ez a cím. A borítón aszongya a Svejk: Nyugat-Európában hülyék az emberek. Szerintem ez alaptalan optimizmus. Kelet-Európában is...Nos, íme, ingyér reklámozzuk a kazettát, tiszteletünk és nagyrabecsülésünk jeleként. És akit az Idi Amin Dada Társaság felkarol.... Már a Vörösmarty térihanglemezboltban is láttuk, ahol ez idáig fõként néphülyítõ szart árusítottak. Végre nyitottak az elitkultúra irányába is, ami dicséretes. Ja, és már az interneten is nyomultok. Haladtok a korral és korszerû cyberpunkok vagytok és ez dicséretes. Miért utáljátok ezt a Toncsi gyereket, mint a híg szart? Én ismerem a jámbort, mert szívesen dörgölõzöm nagy sztárokhoz, naés már többször majdnem fizetett nekem sört. Mostanában dj, mint ahogy egy dicsõségben megõszült ex-punkhoz illik, sok pénze és csicsás bézbolsapkája van Naés Bucó, miaz a szégyenteljes ötlet miszerint nem írsz többé több Fanzint. Te galád, ezt nem teheted meg velünk. Nem ezt érdemli a világ. Azonkívül szerkesztõségünk néhány megtermett tagja készen áll, hogy szapora seggberúgásokkal ösztönözzön téged a további alkotómunkára. Szegényebb lenne a világ a fanzinod nélkül, és az anarchista csótányoké lenne a sajtómonopólium, akiket természetesen likvidálni fogunk, mert nem szeretjük az általuk terjesztett kultúrmocskot, ami szar. ANARCHISTA
HÍRLEVÉL, 1997 október MAGYAR NARANCS Jobb társaságban már nem illik a Narancsról beszélni, de mi mégis megkockáztatjuk, annak a tudatában, hogy sokan rasszista tahóknak fognak titulálni bennünket. Nos, sietünk megjegyezni, hogy szerintünk is egy szégyenteljes förmedvény a lap, kábítószeres hülyék irkálnak belé, naés õk a Postabank láncos kutyái, szellemi prostituáltak, tehetségtelen faszszopók, tág anuszú köcsögök stb. Minket csupán egy bizonyos Seres László érdekel a lap szerkesztõi közül, mégpediglen azon okból kifolyólag, hogy a fentnevezett úriember anarchistaként kezdte szellemi kalandozását és mi figyelõ szemünket rajta tartjuk ezen a kártékony csótányfajon. A szilárd elvû és betépett fejû Seres úr ideológiai ámokfutása a kommunistaellenességérõl és korrupciómentességérõl nevezetes Szadeszben ért véget (mi, szabaddemokraták - szokta mondani) és a nagytöke (Postabank) bértollnokaként keresi kenyerét. Szokványos eset. A Narancs 1997. február 6.-i számában hõsünk Lengyel Lászlóba mártja bértollát. Lengyel úr a sajtófüggetlenség hiányáról értekezett az ÉS-ben, arról, hogy a "politikával összefonódott nagy gazdasági érdekcsoportoknak" nem érdekük, hogy egymás szennyesét kiteregessék, mivel az általuk ellenõrzött médiák által kölcsönösen sakkban tartják egymást. Seres úr, a Postabank zsoldosa, a valóságot figyelmen kívül hagyva, álnaiv módon másként értékeli a helyzetet: "Na most nem azt akarom mondani, hogy én mint Postabank sajtómunkás bármikor tényfeltárhatnám a Princzet, de ez mindegy, mert majd megteszik vicós, bertelsmannos vagy ezektõl is független ÉS-es sajtómunkás kollégáim. Én meg az õ tulajaikat nyomozom, ha olyanom van. Nekem ez így rendjén van." Csupán annyit füznénk hozzá, hogy a határozott névelõt személynevek elé nem kell kitenni. |
||||||||
