Bazmeg, megint telihold van, Holdra tekintve, ábrándos farkasember bõrdzsekiben, kurvára utálom a teliholdat, tette hozzá, de nem fejtette ki részletesebben a problémát, lebaktattunk a kocsmába, én és pszichocsabi, a Likvidátor az eljövendõ Utópiában, együtt harcol és issza borát, éjjeli menedékhely kezdõknek és haladóknak, a lépcsõ meredek és kissé hullámzik, hepi börzdéj, üvölti egy mutáló hang, nagyon hullámzik, ilyet, nahát, szénsavmentes üdítõt rendeltünk, erre határozottan emlékszem, a füst, csípi a szemem a blues, sötétség az alagút végén. Aszondja, hogy van egy kocsma Egerben, Eger valahol a Hortobágyon, ott nagyon olcsó a kaja, meg finom a bableves, messzirõl jött ember, elmesélem tokaji élményeimet, egy pesti suttyó hihetetlen kalandjai szárazon és vízen, és akkor lementünk a borpincébe, és figyelj, csávó, olyan finom bor és olyan olcsó, hogy eldobod a hajad, harmadosztályú hely, helyiérdekû pofákkal, aztán rátértünk a töményre, a sörtõl, bortól nem rúgok be, semmi eufória, de szolid, nagyon szolid, mondtam, hogy kuss legyen és nem ám ötpercenként beszólni, annyira be voltam piálva és szíva és tépve, de nem verték be a pofám, mikor összetörtem a hamutartót, három poharat, négy sörösüveget, a széket már nem sikerült, mert lefogtak, de senki sem bántott, kiraktak a tokaji ég alá, csillagos ég, tücsökcirpelés, a vidék hangulata, és akkor hánytam egy vödörrevaló finom tokaji furmintot, azóta is sajnálom, virágárus mami bánatosan körbejár. Mikor Visegrádon ittunk.. mikor leugrottunk Tokajba... összekevertük furminttal a.... és ott ült néhány svéd és végül több borravalót adtak, mint amennyit fogyasztottak... fasz meleg volt... bobpálya...este beúsztam a Balatonba és a közepe táján kezdtem el töprengeni, hogy a fenébe, hol a francba van a kijárat, érted, a kijárat a Balatonból, hihi... baszott messze volt, és ordibáltam, mint akit beleznek... nem szívesen emlékszem vissza arra az éjszakára... az ólmos és a Budás vagy pudhás... valamit akartam mondani... még iskolába jártam, voltam vagy tizenhat éves, és reggel találkoztam az egyik cimborámmal, aki meghívott egy rumra suli elõtt, beültünk a suli melletti cukrászdába, és én a második után úgy döntöttem, hogy ellógom az elsõ órát, fizika volt és én nem készültem, a cimbora úgy döntött, hogy okulni fog és elbaktatott, és én rendeltem még egy rumot, az volt a gáz, hogy a rumot csak akkor szolgálták fel a cukrászdában, ha rendeltem mellé még valamit, például egy kávét, egy óra múlva kábé öt kávé hûlt elõttem, és én sajnáltam kárba veszni a rengeteg kávét és áthívtam a szomszéd asztalnál melegedõ csövest kávézni, és cigivel is megkínáltam, suli után meglátogattak a haverok és a cukrászdában mindenki a haverom volt, az összes környékbeli csöves nálam kávézott, kábé tizenöten, és a cigimet szívták, a pincércsaj becslése szerint kábé tíz doboz pelmelt, és bennem több, mint egy liter rum dolgozott, tizenöt emberrel beszélgettem meghitt hangulatban, és ordibáltam, mint a veszett fene, nagyon gáz lehetett, alig hagyták, hogy hazavonszoljanak a kedves osztálytársaim, a szabadba érve elájultam, a taxihoz a földön vonszoltak, és a fizikatanárt is arra ette a fene, mondom, nagy gáz volt, Jenõ hazakísért és berakott a fürdõkádba és megeresztette a hidegvizet, hátha visszatérek a tetszhalálból, a barom, majd talált egy láda sört és egy üveg vodkát, leült a tévé elé a szüleimre várva, bekapcsolta a videót, este érkeztek a szüleim, Jenõ már totál káó volt, csorgott a nyála és a padlón pihent, és én még mindig a fürdõkádban idõztem, nyakig hideg vízben, kék voltam, mint a szilva, a geci Jenõ elfeledkezett rólam, kijöttek a mentõsök, tiszta gáz, három napig bénult voltam, nem tudtam beszélni, a klotyóra is támogatni kellett, hét napig nyomtam az ágyat, mint a népmesékben, másodfokú alkoholmérgezés, nem vicc, igyunk még egy sört...Emlékszem, egy házibuli végén, hajnal felé, büdös másnapos szájszag, észterezett gyomor, tudod, milyen az, totál gané, tiszta para, lelkesen növekszik a gyomorfekély, naszóval felvetõdött a zaba ötlete, kirobbanó sikert aratott a javaslat, mindenki éhes volt, mint az állat, benéztünk a kamrába, de csak a nagy nincs vigyorgott ránk, szaggatta a fájdalom a belünket, mi, a kemény mag, tíz éhenkórász, a házigazda már éjfélkor padlót fogott, sörvodka, nem érdeklõdhettünk nála zaba ügyben, és mikor végleg búnak eresztettük volna a fejünket, diadalmas csatakiáltás hallatszott a kamra felõl, kebelcimborám, takony aranyra lelt, kitartó kutakodását siker koronázta, talált némi babot, sajnos igen csekély mennyiséget, ami kissé lelohasztotta az ejakulálni kész embereket, két adagra tízen, tiszta para, hiába értekezett naturalisztikus részletességgel Takony holmi babnyüvekrõl, senki sem jelentett jóllakottat, inkább várták a kiskanálnyi részesedésüket, haszonlesõ gecik, én és Takony nekifogtunk fõzni, gyomorsavserkentõ illatorgia izgatta a kedélyeket, és mi egyre lehangoltabban figyeltük a bablevesünket, kedves gyerekünket, és közben vodkát ittunk, mert már annyira részegek és éhesek voltunk, hogy minden mindegy volt, és a bableves elkészült, a haszonlesõ csürhe benyomult a konyhába, várták a kutyaszarnyi adagjukat, visszataszító éhenkórászok, a bablevesünkre pályáztak, amit mi szereztünk véres verítékkel, mi készítettük, és Takony teremtetézett egy szivbõlszólót, felszakadt belõle a fájdalom és beleköpte a levesbe, megfagyott a levegõ, enyhe lincshangulatot szagoltam, de én is követtem Takony példáját, majd mi megesszük, amitõl mindenki undorodik, gondoltuk sunyin, mi sunyik, de akkor kirobbant egy kis csajszi, vérvörös fejjel, szaporán kurvaanyázva, kis fúria, tudod, a mitológiából, és az egész tervünk dugába, egész pontosan a vécélefolyóba dõlt, a kis kurva, így legalább senki sem eszik, ti bunkó szarházi csótányok, mondta elégedetten, és mi is elvörösödtünk, felment a pumpa, azt hiszed, kibaszol velünk, te félagyú emlõs, üvöltött Takony nekikeseredve, és felragadta a merítõkanalat és kihalászta a kaját, rátette a szemétlapátra, körbekínálta, majd testvéri egyetértésben megettük az irigy tekintetek kereszttüzében. Benyomtam a kis adagomat... kúrtunk, mint az állat, gecis volt még az ég is... szilvapálinka rummal, aztán véres okádék a cipõmön... nincs hova menni...kölcsönkértem egy zakót és beültem a Zserbóba, mert azt hallottam... figyeltem a kapucsinó fölött és láttam egy negyvenes mamát, de nem mertem odaülni hozzá, csak néztem... szilveszterkor végül is megy fel oda busz, de nem sûrûn... szerinted mikor fog hazajönni Gyuszi... szerintem soha... és akkor rájöttem, hogy piromániás vagyok... totál ki voltam akadva... jó cucc volt... úgy el voltam szállva, hogy teljes eszméletlenül éreztem magam... véres esõcseppeket láttam az ablaküvegen, juj... és ezüstös pókhálók... éreztem, hogy jön, jön, jön... egyre csak jött és nem akart megállni... amúgy ez jellemzõ a... kár, hogy csak képzeletben lehet felmászkálni a Holdra...