Belül az ajtók szerelemmel pecsételve,
Belül a szívem alszik
Belül a kesztyûm ujjai,
Belül a jobb kezem csontjai
Belül hidegebb a csillagoknál,
Belül a kutyák vonítanak
Belül a szél köríve
Belül az órák homokkal töltve
Belül sohasem bánt meg engem,
Belül a téltôl borsódzik hátunk
Belül az éj iránytûje,
Belül a talaj ráncai
Kívül a csillagok forognak
Kívül a világ még lángokban áll
Belül a fejem egy csillagdoboz, melyet kinyitni nem mertem soha
Belül a sebesültek elrejtik hegeiket, belül egy magányos veréb lehull
Belül vereségünk énekei, egyezmények megszegésérôl dalolnak
Belül seregünk visszavonul, a mennydörgés alá rejtôzünk
Kívül az esô tovább hull
Kívül a dobok hívnak
Kívül az áradás nem vár
Kívül kalapálják a gátakat
A szerelem egy végtelen háború gyermeke
A szerelem egy nyílt seb, még mindig nyers
A szerelem egy szégyentelen, kibontott lobogó
A szerelem egy robbanás,
A szerelem a világ tüze
A szerelem az erôszak csillaga
A pusztítás hulláma
A szerelem egy mérges sebhely
Egy törvényszegés, egy megcsonkítás, önmegadás, a szerelem egy megsemmisítés,
megsemmisítés.
Belül a fény kudarcai, az éjszaka körülölel
Belül a szemeim megtagadják a látványt, sosem fogsz itt megtalálni
Belül elrejtve a holdfény elôl, váltogatva az árnyak között
Belül az éj iránytûje, belül az arcod emléke
Kívül a falak megrázkódnak
Belül a kutyák virrasztanak
Kívül a hurrikán nem vár
Belül üvöltenek a gát tetejérôl
A szerelem egy végtelen háború gyermeke
A szerelem egy nyílt seb, még mindig nyers
A szerelem egy szégyentelen, kibontott lobogó
A szerelem egy robbanás,
A szerelem a világ végének tüze
A szerelem az erôszak csillaga
A pusztítás hulláma
A szerelem egy mérges sebhely
A kiképzés fájdalma
A szerelem egy törvényszegés, egy megcsonkítás, önmegadás,
A szerelem megsemmisítés.
Megmászom ezt a tornyot a fejemben
Egy csigalépcsô az ágyam felett
A lépcsôfokokat álmodom, ne kérdezd miért,
Belevetem magam az égbe
Szeress úgy mint egy csecsemôt, szeress úgy mint egyetlen gyermeked
Szeress úgy mint egy óceánt; szeress úgy mint egy szelíd anyát
Szeress úgy mint egy apát, szeress úgy mint egy tékozló fiút
Szeress úgy mint egy nôvért, szeress úgy mintha a világ csak most kezdôdne
Szeress úgy mint egy csodagyereket, szeress úgy mint egy bolond fiút,
Szeress úgy mint egy ártatlant, szeress úgy mint a kedvenc játékodat
Szeress úgy mint egy szüzet, szeress úgy mint egy kurtizánt,
Szeress úgy mint egy bûnöst, szeress úgy mint egy haldoklót.
Semmisíts meg, építs be, égess el, gyorsíts fel, csonkíts meg,
árassz el, sérts meg, keverj bele, védj meg, pusztíts el
Szeress úgy mint egy élôsködôt, szeress úgy mint a lenyugvó Napot
Szeress úgy mint egy bûnözôt, szeress úgy mint egy szökevényt
Sugározz rám, hajts igába, kelts ki, teremts újjá, határolj el,
nevelj meg, hangsúlyozz ki, értékelj ki, párosíts össze, termékenyíts meg,
jelölj ki, alázz meg, különíts el, kábíts el, hitelesíts,
sokszorozz meg
Küldj szeretetet (Send Your Love)
Közremûködik: Vincente Amigo
Megtalálni a világot egy szem kicsiny homokban
S a végtelenséget a tenyeredben tartva
S a Menny birodalma ezen apró virág bimbójában
S az örökkévalóság csupán egyetlen óra
Küldj szeretetet a jövôbe
Küldj szeretetet a távoli hajnalba
Az agyadban egy közvetítôállomás
Egy feltáró küldetés az ismeretlenbe
Magot küldünk a távoli jövôbe
Majd figyelhetjük a galaxisok növekedését
Nincs idô, hogy kételkedj az erôdben
Nincs idô, hogy elrejtsd gondjaid
Egy elefántcsonttoronyból mászol alá
Feltettél mindent erre a világra, amelyen osztoznunk kell
Látod a csillagokat, melyek oly lassan haladnak
De a Föld mégis annyira gyorsan forog
Hát nem látod a Holdat, mily magányos
Még mindig a múlt fájdalmának kelepcéjében
Itt az idô, hogy világok összeütközzenek
Itt az idô, hogy birodalmak bukjanak el
Itt az idô, hogy világok váljanak szét
Az idô, hogy felfigyeljenek hívó szavadra
Küldj szeretetet a jövôbe
Küldd értékes szereteted valahová a távoli idôkbe
És hozd helyre ezt a sebzett bolygót, gyógyító szereteteddel
Küldj szeretetet
Küldj szeretetet
Küldj szeretetet
Küldj szeretetet
Nincs vallás, csak szex és zene
Nincs vallás, csak hang és tánc
Nincs vallás, csak vonal és szín
Nincs vallás, csak szent önkívület
Nincs vallás, csak a végtelen óceán
Nincs vallás, csak a Hold és a csillagok
Nincs vallás, csak idô és mozdulat
Nincs vallás, csak törzsi sebhelyek
Küldj szeretetet
Dobj el egy kavicsot s nézd az óceánt
Nézd a fodrokat, amint eltûnnek a távolban
Ez történik az érzelmekkel
Ez történik minden esetben
Küldj szeretetet
Nincs vallás, csak a ritmus öröme
Nincs vallás, csak tavaszi áldozat
Nincs vallás a gyûlölet ösvényén
Nincs ima, csak amit énekelek
Küldj szeretetet a jövôbe
Küldd értékes szereteted valahová a távoli idôkbe
És hozd helyre ezt a sebzett bolygót, gyógyító szereteteddel
Küldj szeretetet
Küldj szeretetet
Küldj szeretetet
Nincs vallás, csak szex és zene
Nincs vallás, mely jó vagy gyôztes
Nincs vallás a gyûlölet ösvényén
Nincsen imádság, csak amit énekelek
Küldj szeretetet
Küldj szeretetet
Küldj szeretetet
Küldj szeretetet
Valahányszor kimondom a neved (Whenever I Say Your Name)
Közremûködik: Mary J. Blige
Valahányszor kimondom a neved, valahányszor életre hívom arcodat
Bármilyen kenyér van a számban, bármilyen édes bort ízlelek
Valahányszor emléked táplálja lelkemet, bármi összetört az éppé válik
Valahányszor kétségek gyötörnek, hogy együtt leszünk-e
Bárhová is fekszem, bárhová hajtom álomra fejem
Valahányszor fáj és sírok, valahányszor ébren fekszem és zokogok
Valahányszor térden állva imádkozom, valahányszor meg kell találnom az utat
A nevedet kiáltom
Valahányszor fekete felhôk rejtik el a Holdat
Valahányszor a világ oly szokatlanná válik
Tudom, valami megváltozik
Valami megváltozik
Valahányszor kimondom a neved, valahányszor kimondom a neved, már
imádkozom, már imádkozom
Olyan öröm tölt el, melyet nem tudok megmagyarázni
Bárhová is fekszem, bárhová hajtom álomra fáradt fejem
Valahányszor fáj és sírok, valahányszor ébren fekszem és zokogok
Valahányszor a padlón vagyok
Bármi is volt, amiben elôtte hittem
Valahányszor kimondom a neved, valahányszor hangosan kimondom, már imádkozom
Valahányszor letaglóz a világ, valahányszor egy könnyet is ejtek
Valahányszor megôrjít a TV, valahányszor megbénít a félelem
Valahányszor fekete felhôk töltik be az eget, valahányszor elveszítem az indokot miért
Valahányszor kétségek gyötörnek, hogy együtt leszünk-e
Valahányszor nem süt ki a Nap, valahányszor az égbôl zuhog az esô
Bármi, amit elveszítek s azt hittem enyém volt, valahányszor fájdalmamban lehunyom szemeim
Valahányszor térden állva imádkozom, valahányszor meg kell találnom az utat
A nevedet kiáltom
Valahányszor ez a sötétség hullani kezd
Valahányszor sebezhetô és kicsiny vagyok
Valahányszor úgy érzem, meg tudnék halni
Valahányszor visszatartom kibuggyanó könnyeim
Valahányszor kimondom a neved, valahányszor kimondom a neved, valahányszor életre hívom
Arcodat
Már imádkozom
Bármilyen kenyér van a számban, bármilyen édes bort ízlelek
Bárhová is fekszem, bárhová hajtom álomra fáradt fejem
Valahányszor fáj és sírok, valahányszor ébren fekszem és zokognom kell
Valahányszor a padlón vagyok
Bármi is volt, amiben elôtte hittem
Valahányszor kimondom a neved, valahányszor hangosan kimondom, már imádkozom
Valahányszor kimondom a neved,
Nem számít, hogy meddig tart,
Egy szép napon úgyis együtt leszünk
Valahányszor kimondom a neved,
Ne hagyd, hogy bármi hiba történjen
Az a nap örökké tart majd
Valahányszor kimondom a neved,
Nem számít, hogy meddig tart,
Egy szép napon úgyis együtt leszünk
Valahányszor kimondom a neved,
Ne hagyd, hogy bármi hiba történjen
Az a nap örökké tart majd
Valahányszor kimondom a neved,
Nem számít, hogy meddig tart,
Egy szép napon úgyis együtt leszünk
Valahányszor kimondom a neved,
Ne hagyd, hogy bármi hiba történjen
Az a nap örökké tart majd
A halott kötele (Dead Man's Rope)
Milliónyi lábnyom, a bal lábamat húzom a jobb után
De mégis sétálok, a felkelô naptól a leszálló éjig
S ahogy a napokból hetek és évek lesznek
S az évekbôl emberöltôk
Csak sétálok tovább, mintha ezer évig sétálnék
Sétálj az ürességben, sétálj a szomorúságban,
Sétálj el a tegnaptól, sétálj el holnap,
Ha menekülni készülsz, menekülni a megpróbáltatások elôl
Nagy kört írsz le sétáddal, a szenvedélyek körét
Tûnôdtél-e már azon mit is cipelsz, mióta a világ feketévé vált?
Meglátod magad a tükörben, hátadon egy sírkôvel
Sétálj az ürességben, sétálj a szomorúságban,
Sétálj el a tegnaptól, sétálj el holnap,
Sétálj a haragban, sétálj a fájdalomban
Sétálj el az élettôl, sétálj az esôben
Mindez a vándorlás vezetett e helyre
Emlékeim kútjában, a megbocsátás édes esôje
Csak függök itt a levegôben
Itt függök, legsötétebb félelmeim és legkedvesebb reményem között
Igen sétálok, most, hogy felakasztottak egy halott kötelére
A Pokol alattam, s a Menny felettem az égen
Sétálni fogok, sétálni Jézus szeretete elôl
Sétálj az ürességben, sétálj a szomorúságban,
Sétálj el a tegnaptól, sétálj el holnap,
Sétálj a haragban, sétálj a fájdalomban
Sétálj el az élettôl, sétálj az esôben
Mindez a vándorlás vezetett e helyre
Emlékeim kútjában, a megbocsátás édes esôje
Csak függök itt a levegôben
Az árnyak lehullnak
Az ágyam körül
Mikor egy angyal keze,
Egy angyal keze átnyúlik az ágyam felett
Mindez a vándorlás vezetett e helyre
Emlékeim kútjában, a megbocsátás édes esôje
Most az áldásában sétálok
Az áldásában sétálok
Sétálok a lábnyomaiban
Sétálok a lábnyomaiban,
Sétálok a lábnyomaiban,
Sétálok a lábnyomaiban
Életem minden napján, sétálok majd veled
Életem minden napján, beszélek majd veled
Életem minden napján, osztozom majd veled
Életem minden napján, kibírom majd veled
Sétálj el az ürességtôl, sétálj el a szomorúságtól,
Sétálj el a tegnaptól, sétálj el holnap,
Sétálj el a haragtól, sétálj el a fájdalomtól
Sétálj el a gyötrelemtôl, sétálj az esôben
Sétálj el az ürességtôl, sétálj el a szomorúságtól,
Sétálj el a tegnaptól, sétálj el holnap,
Sétálj el a haragtól, sétálj el a fájdalomtól
Sétálj el a gyötrelemtôl, sétálj az esôben.
Soha többet nem tér haza (Never Coming Home)
Nos, hajnali öt óra van s a fények megtörnek
És a vizes utcák üresek, senki más nincs ébren
Mégis az ablak felé fordulsz, amint ô a takaró alatt alszik
És azon tûnôdsz, vajon mirôl álmodik szunyókálás közben
Egy óra ketyeg az asztalon s elégeti az idôt
És úgy érzed az életed zsugorodik, akár egy virág szirmai
Óvatosan a szekrényhez osonsz, nehogy felkeltsd
És azt a pamut ruhát választod, melyet tavaly nyáron vettél
Eljött a hezitálás ideje a hálószoba és az ajtó között
De részben tudod belül, ezt már nem vagy képes tovább elviselni
A jövô ígéretét hallod a parketta recsegésében
És száguldasz, mintha a számodat kellene itt hagynod neki
És képzeletben már ezer mérföldnyire jársz
Mivel a legtöbb ígéretét megszegte menet közben
Így megírod mindazt egy levélben, amit nem tudtál elmondani
És azt, hogy soha többet nem térsz haza
Rohanás a pályaudvarra, imádkozik, hogy jól számítsa ki az idôt
És a vonat ott várjon rá, mely elviszi a városba még az éjszaka elôtt
Egy hely ahol alhat, egy hely ahol maradhat, ez viszi át egy újabb napba
Talál majd munkát, talál majd barátot, kialakít egy jobb életet
Az utasok ügyet sem vetnek rá, csak egy lány egy esernyôvel
És nincs semmi, amit tenni tudnának érte, nincs semmi, amit mondhatnának neki
Nincsen semmi, ami most megváltoztathatná azt, ahogyan ma érez
Olyan élete lehetne, amelyrôl mindig is álmodott, ha hagyták volna
Képzeletben most már ezer mérföldnyire jár
Mikor a legtöbb ígéretet megszegték menet közben
Így megírta mindazt egy levélben, amit nem tudott elmondani
És azt, hogy soha többet nem tér haza
Azt, hogy soha többet nem tér haza
Üres ágyban ébredek, légkalapács dolgozik a fejemben
Szólítom a nevét, nincs válasz, az nem rá vall, hogy aludni hagy
Dolgozni kell, menni kellene, de valami másképp van, ami nem tudom micsoda
Szükségem van egy csésze kávéra, így már jobb
Megbotlom a fürdôszoba ajtajában, a neszesszer a földön hever
Tényleg nagy itt a rendetlenség, egy kis idôbe telik míg megborotválkozom
Nem értem igazán, sosem hagyja, hogy így elaludjak
Már majdnem elkészültem, és akkor meglátom a levelet
Képzeletben már világegyetemnyire jár tôle
A legtöbb ígéretét megszegte menet közben
Így megírta neki mindazt egy levélben, amit nem tudott elmondani
És azt, hogy soha többet nem tér haza,
Azt, hogy soha többet nem tér haza,
Azt, hogy soha többet nem tér haza
Úgy fogom élni az életem
Úgy fogom élni az életem
És megmondta, soha többet nem tér haza
Úgy fogom élni az életem
Úgy fogom élni az életem
És megmondta, soha többet nem tér haza
Úgy fogom élni az életem
Úgy fogom élni az életem
És megmondta, soha többet nem tér haza
Úgy fogom élni az életem
Úgy fogom élni az életem, ahogyan én szeretném
Lopott autó (Stolen Car)
Késô éjjel a nyári hôségben. Drága autó, üres utca
Egy huzal lapul a kabátom alatt. Ez az én szakmám
Csak egy perc az egész, nem kell félni
Dróttal adok gyújtást, akárcsak egy sztár
Egy szegény fiú vagyok csupán, egy gazdag ember kocsijában
Suttogok a motorhoz, felkapcsolom a világítást
S elindulunk az éjszakába
Ó a bôr illata mindig beindítja a fantáziámat
És elképzelem magam egy egészen más helyzetben
Egy cégvezetô vagyok, két gyermekkel és feleséggel
Az az érzésem, több jár nekem ebben az életben
Adódik némi bonyodalom, a férj elmeséli, egyedül érzi magát
Az éjszakát a szeretôjénél tölti, megmarad a kölnije illata
S kedvese szavai, oly halkan és közel
Csengeni kezdenek fülében
Kérlek vigyél táncolni ma éjjel, egymagam vagyok
Azt ígérted egy nap elviszel, ezt mondtad a telefonban
A szerelem rabja vagyok, a fény elôl mindig rejtve
Vigyél táncolni, kérlek vigyél táncolni ma éjjel
Elképzelem a feleségét, ki nem úgy tûnik, mint egy ostoba nô
A magániskolához megy a gyerekek elé
Felidézi, mit mondott férje, ki késve érkezett és egyedül dolgozott
De már, több mint gyanús az a parfüm illat
S a gyerekek nem nyugszanak és átmegy egy lámpán
S elindul az éjszakába
Kérlek vigyél táncolni ma éjjel, egymagam vagyok
Azt ígérted egy nap elviszel, ezt mondtad a telefonban
A szerelem rabja vagyok, a fény elôl mindig rejtve
Vigyél táncolni, kérlek vigyél táncolni ma éjjel
Nos, itt ülök egy lopott autóban a jelzôlámpánál
Pirosról zöldre vált, s elindulok az éjszakába
Kérlek vigyél táncolni ma éjjel, egymagam vagyok
Azt ígérted egy nap elviszel, ezt mondtad a telefonban
A szerelem rabja vagyok, a fény elôl mindig rejtve
Vigyél táncolni, kérlek vigyél táncolni ma éjjel
Kérlek vigyél táncolni ma éjjel, egymagam vagyok
Azt ígérted egy nap elviszel, ezt mondtad a telefonban
A szerelem rabja vagyok, a fény elôl mindig rejtve
Vigyél táncolni, kérlek vigyél táncolni ma éjjel
Kérlek vigyél táncolni ma éjjel, egymagam vagyok
Azt ígérted egy nap elviszel, ezt mondtad a telefonban
A szerelem rabja vagyok, a fény elôl mindig rejtve
Vigyél táncolni, kérlek vigyél táncolni ma éjjel
Felejtsük el a jövôt (Forget About The Future)
Tudom, van némi történelmünk
Vannak kérdések, melyeket meg kell oldanunk
De valóban olyan rejtélyes ez?
Csupán a módja a világ alakulásának
Hadd kérjem a megbocsátásodat, baby
A szívem mindig telis-tele szomorúsággal
Talán a jövôbe kellene mennünk
És gondolkodnunk egy új holnapon
Tudod, valaha szerettelek baby, válaszolta
De túl gyors az, ahogyan gondolod
Ezért felejtsük el a jövôt
És haladjunk tovább a múlttal
Összehívták az Egyesült Nemzetek csúcstalálkozóját
Hogy megvitassák a világbéke dolgát
S lehet, hogy idealistának tûnik, baby
De én tudom, mit jelent az értelem szabadsága
Mindenki felhozta a sérelmeit
S eldobták a varratot
Felnyitották a múlt minden sebét
Ezzel nem sikerült megtalálniuk a jövôbe vezetô utat
Jobb lesz, ha megnézzük az idôjárás-jelentést, mondták
Mielôtt színes lobogóinkat ehhez az árbochoz kötnénk
Túl nehéz a jövôrôl gondolkodni
Ezért haladjunk tovább a múlttal
Jobb lesz, ha elolvassuk a horoszkópot édesem, mondta
Arra ez esetre, ha ez az érzés nem tartana ki a végsôkig
Túl nehéz a jövôrôl gondolkodni
Ezért haladjunk tovább a múlttal
Hányszor hallottál engem azt mondani
Éppúgy hibás vagyok, mint bármely más emberi lény?
Egyszerûen léteznie kell egy másik útnak
S egy teljesen új látásmódnak
Kudarcra vagyunk ítélve a történelmünk által?
A szerelmünk valóban túl van már a javításon?
Közeledik az éjfél, baby
S nincsen vesztegetni való idônk
Amikor úgy érzem, végre otthon vagyok
S ô feladta a harcot
Egy félreérthetetlen optimizmus érzek
A romantikus zenében és a gyertyafényben
S ez az itt maradt parfümillat
A múlt puszta kísértete
Várj egy percet baby, mondja
Túl gyorsan haladunk
Jobb lesz, ha megnézzük az idôjárás-jelentést
Mielôtt felhúznánk ezt az árbocot
Jobb lesz, ha elolvassuk a horoszkópunkat
Arra ez esetre, ha ez az érzés nem tartana ki a végsôkig
Felejtsük el a jövôt
És haladjunk tovább a múlttal
Sose bánd a jövôt
Haladjunk tovább a múlttal
Sose bánd, sose bánd, sose bánd a jövôt
Haladjunk tovább a múlttal
Haladjunk tovább a múlttal
Haladjunk tovább a múlttal
Haladjunk tovább a múlttal
Ez a háború (This War)
A szád egy nôstény farkasé
Egy ártatlan bárány álarca mögött
Azt mondod, a szíved tele együttérzéssel
De csak egy egyenes vonalat mutat az EKG-d
Mégis mindig profitot termeltél eddig, baby
Lehetett akár éhínség vagy lakoma
Igen, a tapintatlanság lelke én vagyok,
Röntgen szemekkel megátkozva,
Azonnal átláttam minden hazugságodon,
Amikor mosolyogtál a televízióban
És már láthatod a közelgô csatát
Imádkozol, a dobpergés ne hallgasson el soha
És lehet, hogy megnyered ezt a közelgô háborút
De tolerálnád-e a békét?
Lôszerbe fektetsz
És azokba a szövet zászlócskákba
Fa koporsókba fektetsz
Fegyverekbe és hullazsákokba, fegyverekbe és hullazsákokba
Apucid üzletember volt
És ez jó érzékkel látott el mindig
Tudod, hogy a háború gazdaggá tehet, barátom
Dollárban, fontban és centben
A pénzisten templomában
Felszenteltek plébánosnak
Igen, lehet, hogy megnyered ezt a közelgô háborút
De tudnád-e tolerálni a békét?
Gyilkos fegyverekbe fektetsz
És azokba a szövet zászlócskákba
Fa koporsókba fektetsz
Fegyverekbe és hullazsákokba
Elnyomásba fektetsz
Korrupcióba fektetsz
Zsarnokságba fektetsz
És az egész világ pusztulásába
Elképzelem, létezik egy jövô
Amikor minden földi háborúnak vége
Azon találhatod magad, hogy ott állsz
Dover fehér szirtjein
Felteheted a kérdést, mi a haszon abból
Hogy valaki megszerezze az egész világot és elveszítse a saját lelkét?
A testedet látni ott lenn a szikláknál
Amint az ár görgetni kezdi?
És befektettél ebbe a börtönbe
Ahonnan sohasem szabadulsz
Lehet, hogy megnyerted ezt a háborút, amelyet vívunk
De tolerálnád-e a békét?
Háború dúl a demokráciánk ellen
Háború mások véleményével szemben
Háború dúl a valláson belül
És azon, mit is jelenthetett Jézus
Háború dúl az anyatermészet ellen
Háború a tengereken
Háború dúl az erdôk ellen
A madarak és méhek ellen
Háború dúl az oktatás ellen
Háború az információ ellen
Háború a nemek
És minden nemzet között
Háború az együttérzésünk ellen
Háború a megértés ellen
Háború a szeretet és maga az élet ellen
Ez a háború, amit követelnek
Segíts a helyzeteden
És ne tégy semmit
Segíts a helyzeteden
És ne tégy semmit
Segíts a helyzeteden
És ne tégy semmit
Segíts a helyzeteden
Életem könyve (The Book Of My Life)
Közremûködik: Anoushka Shankar
Hadd merengjek a tûznél, visszaemlékezve napjaimra
S lehet, hogy csak a lángok játéka miatt
De a felvillanó oldalak, melyek zavarják látásomat
Egy könyv, amit félek megírni
Ez napjaim könyve, ez életem könyve
S olyan, akár egy levágott gyümölcs a kés pengéjén
S minden itt van és látható, amit a passzus felfed
Mindannyiunk életében van szomorúság
Ha úgy olvasod, mint egy fejtörôt, egy kalandos útvesztôt
Akkor nem fogom megérteni életem végéig
Még mindig kénytelen vagyok visszaemlékezni,
Emlékezni életem szavaira
Voltak megszegett és megtartott ígéretek
Hangoztak el mérges szavak, amikor inkább sírnom kellett volna
Szól egy fejezet titkokról és vallomásokról
Ha elveszítek mindent, amim csak van
Szól egy fejezet a veszteségrôl s egy szellemrôl, aki nem hal meg
Szól egy fejezet a szerelemrôl, ahol a tinta nem szárad fel soha
Voltak börtönben letöltött büntetések, melyeket hazugságokból építettem.
Bár a lapok számozottak
Nem látom hová vezetnek
A vége egy rejtély, melyet nem olvashat senki
Az életem könyvében
Szól egy fejezet apákról, egy fejezet fiúkról
Szólnak oldalak konfliktusokról, melyeket senki nem nyert meg
S vesztett csatákról és keserû gyôzelmekrôl,
Szól egy oldal arról, ahol nem sikerült találkoznunk
Szólnak mesék a jó szerencsérôl, amelyet tervezni nem lehet
Szól egy fejezet Istenrôl, akit én nem értek
Szól ígéret a Mennyrôl s a Pokolról, de átkozott leszek, ha meglátom
Bár a lapok számozottak
Nem látom hová vezetnek
A vége egy rejtély, melyet nem olvashat senki
Az életem könyvében
Most visszatér a napfény
S hogyha egyetlen mondat is igaz
Az összes oldal lángra gyúl
S mindaz ami marad, te magad vagy
Bár a lapok számozottak
Nem látom hová vezetnek
A vége egy rejtély, melyet nem olvashat senki
Az életem könyvében
Szent szerelem (Sacred Love)
Vedd le magadról a munkaruhát
Bújj bele a tûsarkú cipôdbe
Nem akarom látni a prédikátort a TV-ben, baby
Nem akarom hallani a híreket
Zárjuk ki a világot magunk mögött
Vedd fel a hosszú fekete ruhád
Senki nem fog ránk találni itt
Hagyd csak a hajadat kócosan
Keresgéltem már épp eleget
Kérleltem a Holdat és a csillagokat odafent
A szent szerelemért
Voltam fent, voltam lent
Voltam magányos ebben a hitetlen városban
Te vagy a vallásom, te vagy a templomom
Te vagy a Szent Kehely a kutatásom végén
Eleget könyörögtem már térden állva?
Felkutattam az egész bolygót, hogy rátaláljak
A szent szerelemre
A lélek a vízen jár
A mennyei leány alakját ölti
Úgy emelkedik, akár egy folyó áradás idején
A szó hússá és vérré vált
Az ég szürkévé lesz és a föld is beleremeg
Ahogyan a jóslat is szól a Bibliában
Ne kívánj mást, ne lopj
Ne kételkedj abban, hogy ez a szerelem igazi
Így letérdeltem és imádkoztam az égiekhez
Hogy amikor felnézek, hihetek-e a szemeimnek?
Minden szent és angyal, s a csillagok felettünk
Mind meghajolnak a teremtés virága elôtt
Minden férfi, minden nô
Minden faj, minden nemzet
Mindennél fontosabb
A szent szerelem
Nincs szükségem orvosra, nem kell pirula
Megvan a gyógyír az ország bajaira
Itt jön, akár egy folyó áradás idején
A szó hússá és vérré vált
Ne lopj, ne ölj
De ha nem szereted ôt, majd a legjobb barátod fogja
Minden szent fenn a Mennyben, s a csillagok felettünk
Mindennél fontosabb, mindennél fontosabb
Mindennél fontosabb a szerelem,
Vedd le magadról a munkaruhát
Vedd fel a hosszú fekete ruhád
És a tûsarkú cipôd
Hagyd csak a hajadat kócosan
Vedd le magadról a munkaruhát
Vedd fel a hosszú fekete ruhád
És a tûsarkú cipôd
Hagyd csak a hajadat kócosan
Gondolkoztam a vallásról
Gondolkoztam a dolgokról, amelyekben hiszünk
Gondolkoztam a Bibliáról
Gondolkoztam Ádámról és Éváról
Gondolkoztam a Édenkertrôl
Gondolkoztam a tudás és az élet fájáról
Gondolkoztam a tiltott gyümölcsrôl
Gondolkoztam egy férfiról és annak feleségérôl
Gondolkoztam, gondolkoztam
A szent szerelemrôl,
A szent szerelemrôl, a szent szerelemrôl
A szent szerelemrôl, a szent szerelemrôl
A szent szerelemrôl, a szent szerelemrôl
Küldj szeretetet (Send Your Love - Dave Audé Remix)
Küldj szeretetet a jövôbe
Küldj szeretetet a távoli hajnalba
Az agyadban egy közvetítôállomás
Egy feltáró küldetés az ismeretlenbe
Magot küldünk a távoli jövôbe
Majd figyelhetjük a galaxisok növekedését
Nincs idô, hogy kételkedj az erôdben
Nincs idô, hogy elrejtsd gondjaid
Egy elefántcsonttoronyból mászol alá
Feltettél mindent erre a világra, amelyen osztoznunk kell
Látod a csillagokat, melyek oly lassan haladnak
De a Föld mégis annyira gyorsan forog
Hát nem látod a Holdat, mily magányos
Még mindig a múlt fájdalmának kelepcéjében
Itt az idô, hogy világok összeütközzenek
Itt az idô, hogy birodalmak bukjanak el
Itt az idô, hogy világok váljanak szét
Az idô, hogy felfigyeljenek hívó szavadra
Küldj szeretetet a jövôbe
Küldd értékes szereteted valahová a távoli idôkbe
És hozd helyre ezt a sebzett bolygót, gyógyító szereteteddel
Küldj szeretetet
Küldj szeretetet
Küldj szeretetet
Nincs vallás, csak szex és zene
Nincs vallás, csak hang és tánc
Nincs vallás, csak vonal és szín
Nincs vallás, csak szent önkívület
Nincs vallás, csak a végtelen óceán
Nincs vallás, csak a Hold és a csillagok
Nincs vallás, csak idô és mozdulat
Nincs vallás, csak törzsi sebhelyek
Dobj el egy kavicsot s nézd az óceánt
Nézd a fodrokat, amint eltûnnek a távolban
Ez történik az érzelmekkel
Ez történik minden esetben
Nincs vallás, csak a ritmus öröme
Nincs vallás, csak tavaszi áldozat
Nincs vallás a gyûlölet ösvényén
Nincs ima, csak amit énekelek
Küldj szeretetet a jövôbe
Küldd értékes szereteted valahová a távoli idôkbe
És hozd helyre ezt a sebzett bolygót, gyógyító szereteteddel
Küldj szeretetet
Küldj szeretetet
Küldj szeretetet
Küldj szeretetet
Küldj szeretetet
A szívem alakja (Shape Of My Heart - Live)*
Úgy kártyázik, hogy közben meditál
S akikkel játszik nem is gyanítják
Nem a pénzért teszi
Nem is azért, hogy tiszteljék
Azért kártyázik, hogy megtalálja a választ
A szerencse szent logikáját
A valószínûség titkolt törvényét
A számok táncot járnak
Tudom, hogy a pikk egy katona kardja
Tudom, hogy a treff háború fegyverei
Tudom, hogy a káró pénzt jelent
De a kôr nem a szívem alakja
A kôr nem a szívem alakja
A kôr nem a szívem alakja, a szívem alakja
Mint egy gyönyörû mosoly (Like A Beautiful Smile)**
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,
Hisz a május méz-bimbaira vad
Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;
Az ég szeme néha gyújtva ragyog
S arany arca máskor túlfátyolos;
S mind válik a széptol a szép, ahogy
Rútítja rendre vagy vakon a rossz.
Mint egy gyönyörû mosoly
Mely betölti az eget
S úgy hiszem, tudom a választ
Egy ilyen szépség nem halhat meg
Az örökkévalóság mérföldjein
Róttuk ezidáig utunkat
De a te örök nyarad nem fakul
S nem veszíti szépséged birtokát;
Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:
Örök dalokban nossz idokön át.
Mint egy gyönyörû mosoly
Mely betölti az eget
S úgy hiszem, tudom a választ
Egy ilyen szépség nem halhat meg
Az örökkévalóság mérföldjein
Róttuk ezidáig utunkat
Mint egy gyönyörû álom
Ez valóban az, aminek látszik
Hajózunk szemben az árral
Fényében az örökkévalóságnak
Míg él ember szeme s lélegzete,
Mindaddig él versem, s élsz benne te.
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,
Hisz a május méz-bimbaira vad
Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;
Az ég szeme néha gyújtva ragyog
S arany arca máskor túlfátyolos;
S mind válik a széptol a szép, ahogy
Rútítja rendre vagy vakon a rossz.
De a te örök nyarad nem fakul
S nem veszíti szépséged birtokát;
Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:
Örök dalokban nossz idokön át.
Míg él ember szeme s lélegzete,
Mindaddig él versem, s élsz benne te.
Hold a Bourbon Street felett (Moon Over Bourbon Street - Cornelius Mix)***
A Hold a Bourbon Street felett van ma éjjel
Arcokat látok, amint elvonulnak a sápadt lámpafény alatt
Nincs más választásom, csak követni a jelet
A tiszta fényeket, az embereket, a Holdat és mindent
Imádkozom mindennap, hogy erôs legyek
Mivel tudom, rossz az amit teszek
Ó, soha nem fogod látni az árnyékom
Vagy hallani a lépteim
Amíg a Hold a Bourbon Street felett van, je
Sok évvel ezelôtt váltam azzá ami vagyok
Csapdába csalt ez az élet, mint egy ártatlan bárányt
Már soha nem mutathatom az arcomat délben
És sétálni csakis a holdfényben láthatsz
Kalapom karimája egy vadállat szemeit rejti
Arcom akár egy bûnösé, de a kezeim mint egy papé
Ó, soha nem fogod látni az árnyékom
Vagy hallani a lépteim
Amíg a Hold a Bourbon Street felett van, je, je
A lány mindennap átsétál New Orleans utcáin
Ártatlan és fiatal a családi értelemben
Sokszor álltam éjjel az ablaka elôtt
Hogy leküzdjem ösztöneim a sápadt holdfényben
Hogyan lehetek ilyen, mikor Istenhez imádkozom fent?
Szeretnem kell mit elpusztítok, és el kell pusztítanom amit szeretek.
Ó, soha nem fogod látni az árnyékom
Vagy hallani a lépteim
Amíg a Hold a Bourbon Street felett van
Amíg a Hold a Bourbon Street felett van
Amíg a Hold a Bourbon Street felett van
(c) 2003 Hungarian translations by Gergely Nagy
*(c) 1996, 1997 Hungarian translation by Gergely Nagy
**(c) 1948, 2003 Hungarian translation by Lôrinc Szabó & Gergely Nagy
***(c) 1997 Hungarian translation by Gergely Nagy