ELTE BTK Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének tudományos konferenciája

A magyar nyelv – idegenként

Bujdosó Iván: A nyelvtudás szintjei, szerkezete

A tudást a „tudni, hogy mit” és a „tudni, hogy hogyan” szembeállításával szokás jellemezni.

Elfogadott nézet, hogy a tudás szintjei egymásra épülő minőségi fokozatokat alkotnak: lehet valamit tudni az ismeretek szintjén, amelyet azután képességgé lehet alakítani. 

Ez a nézet azt sugallja, hogy az elsajátítás útja az lenne, hogy kövessük a „tudni, hogy mit” majd a „tudni, hogy hogyan” sorrendet.

Ennek megítéléséhez értékes szempontokat találhatunk egy dinamikus tudásmodellben (Simonffy – Kóbor 1997:103). Eszerint öt fejlődési fokozat van a nyelv elsajátításakor. Ezt a szerzők az autóvezetéssel szemléltetik. (Az eredeti szövegben az egyes kategóriák franciául szerepelnek, itt az én magyarításomban).

Kezdő	szabályalkalmazás	“Válts kettesbe, ha a sebesség 15-65 között van”
Haladó	környezet figyelembevétele	A szabály és a helyzet összeütközik, kivételek kezelése
Kompetens	kitűzött cél elérése	A szabály és a helyzet ellentmondása is helyzetfüggő lesz
Szakszerű	újabb célok kitűzése	Rutinos vezetés
Szakértő	természetes reagálás	“Látja” a helyzetet

Másrészről azonban az ismeretek és készségek egymásraépülését számos ellenpéldával lehetne cáfolni. Bonyolult képességek fejlődhetnek ki úgy, hogy azok létezéséről sem tudunk, nem tudatosul, hogy azokkal rendelkezünk, működésük, szerkezetük feltárása pedig alapos tudományos kutatómunkát igényelne.

E mellett azonban a kognitív pedagógia azt is állítja, hogy az ismeretek gyarapodásának egyik módja a gondolkodás. Csapó Benő így ír errő a kognitív pedagógia című művében. „A gondolkodás során az információkat előhívjuk a munkamemóriába, azokon műveleteket végzünk, aminek révén új információkhoz jutunk, majd az új információt megjegyezzük, azaz elhelyezzük a tartós memóriába. A gondolkodás révén az ismeretek egyre sűrűbben behálózott rendszerré válnak. A fogalmak között új kapcsolatok láncolatai alakulnak ki, az egyes fogalmak újfajta utakon válnak elérhetővé.  A többszöri felidézés révén egyre több kapcsolat szilárdul meg, a fogalmak különböző kontextusokban válnak felidézhetővé. Így a gondolkodás folyamatai állandóan alakítják az ismeretrendszert, egyre javítva annak felhasználhatóságát. Ez az önmódosító infomációfeldolgozás modellje.”

A fentiek alapján arra kell gondolnunk, hogy a tudás megszerzésének számos útja van.

A nyelvtudás az egyik legbonyolultabb tudásfajta, legalábbis a gyakorlat azt mutatja, hogy nagyon sok esetben kevés sikerrel jár a mégoly áldozatos küzdelem is a nyelvtudás megszerzésére.

A nyelvtudás négy részkészséget jelent:

· hallott szöveg értése

· szóbeli kommunikáció

· olvasott szóveg megértése

· írásbeli kommunikáció

Érdekes kérdésként merül fel, hogy az egyes részkészségek fejlettsége hogyan hat a többi készségre.

A nyelvpedagógiai fejtegetések után a részképességek tárgykörében végzett önálló kutatásaimról szeretnék szólni.

A saját tapasztalataim az ITK-nál, Rigó utcai vizsgáztatással kapcsolatosak. Mint ismeretes, ott két elkülönülő vizsga van, a szóbeli és az írásbeli. A tisztánlátást egy kicsit megnehezíti, hogy az ITK-nál az írásbeli vizsgába beleértik a fordítást is, ami sokak véleménye szerint egy külön készségnek is vehető.

Az ITK-nál a szóbeli és az írásbeli is 5-5 külön feladat megoldását jelenti. Az egyes részfeladatokra járó pontokat külön külön rögzítik, ezért nagyon értékes vizsgálatokat végezhetünk a tekintetben, hogy milyen összefüggés van az egyes feladatok megoldási eredményei között.  

Doktori értekezésemben ismertettem az ITK-ban tartott 2002 évi írásbeli vizsgaeredmények statisztikáját. Az ITK vizsgárendszeréről tudjuk, hogy van A típusú vizsga, ez a szóbeli, van B típusú vizsga, ez az írásbeli, és van C típusú, ez pedig szóbeli és írásbeli.

Értekezésemben minden vizsgázó adatát feldolgoztam (N=3449 fő), tehát azok adatait is, akik szóbeliztek is, ez a C típus és azok adatait, akik csak írásbeli vizsgát tettek, ez a B típus. A két csoport között szignifikáns különbség volt a khí-próbának nevezett vizsgálati módszer szerint. A csoporteredmények alapján 99,8%-os biztonsággal lehet tudni, hogy melyik csoport tett B és melyik csoport a C típusú vizsgát.

Az értekezésem lezárás után jutott eszembe, hogy ugyanezt megcsinálhattam volna a másik oldalról is. Tegyük az egyik csoportba a szóbelizők eredményét, ezek az A vizsgások. Ezután tegyük a C típusú szóbeli vizsgázók eredményét a másik csoportba. Ennek a második csoportnak az eredménye 99 százalékos bizonyossággal mindig jobb lesz.  

Ezek a vizsgálódások csak kvalitatív eredményeket szolgáltatnak, nem tájékoztatnak arról, hogy milyen szoros az összefüggés a két részképesség között. Bár indirekt módon azért érezzük, hogy minél nagyobb a valószínűségi érték, annál szorossab az összefüggés.

A két részképesség közötti kvantitatív összegfüggés mérését az értekezés lezárása után végeztem el.

Az alábbi diagramon a vizszintes tengelyen egy-egy személy szóbeli vizsgájának eredménye, a függöleges tengelyen írásbeli vizsgjának eredménye látható. A két összetartozó értéket egy pont képviseli. A vizsgált személyek száma N=1709 fő. Van néhány furcsaság is a diagramon. Vannak olyanok, akit meg sem tudnak szólalni a vizsgán, de az írásbeli vizsgájuk sikeres, mások sikeresek a szóbeli vizsgán, de az írásbeli vizsgájuk nulla pontos volt. Ezek száma azonban elenyésző, egy határozott tendencia mutatja azt, hogy akik jobbak a szóbelin, jobbak az írásbeli feladatokban is. Ha megnézzük a rajzon látható regressziós egyenes képletét, azt látjuk, hogy aki 2 ponttal a minimum fölött teljesítette a szóbelijét, az sikeres volt az írásbelin is. De mennyire szoros ez az összefüggés? Ezt az R négyzet mutatja, ami jelen esetben 0,4779. Ennek a négyzetgyökével kell számolni, ami 0,69. A szakirodalom szerint 0,4 és 0,7 között az összefüggés a két változó között szoros, a fölött nagyon szoros. Mint látjuk, esetünkben e kettő határán vagyunk. Ez az összefüggés megegyezik várakozásunkkal.

Az egyes részképességek közötti összefüggés mellett még nagyon fontos kérdés az egyes szintek közötti viszony.

Az egyes szinek közötti viszony vizsgálódását is elkezdtem, de végleges eredményt még sikerült leszürnöm vizsgálódásaimból. Annyit tapasztaltam, hogy az eszperantó esetében ahogy nő a szintek nehézsége, javulnak az eredmények. Ez a többi nyelvnél éppen ellentétes tendenciát mutat.

A nyelvtudás szintjeit többféleképpen határozták meg.

Az Európa Tanács idegennyelv-oktatásra vonatkozó ajánlásai alapján.

A1:    Megérti és használja a gyakoribb mindennapi kifejezéseket.

A2:    Rutinszerű nyelvi helyzetekben tud kommunikálni.

B1:     Folyamatos szövegeket tud alkotni olyan témákban, amelyeket ismer.

B2:     Részletes szövegeket tud alkotni különböző témákról.

C1:     Megért igényesebb szövegeket és rejtett jelentéstartalmakat is érzékel.

C2:     Mindent könnyedén megért, a jelentések bonyolultabb árnyalait is.

Ennek a megvalósítása az ITK-ban a háromszintű vizsga. Az első két szintet nem vizsgáztatják. A B1 az alapfok, a B2 a középfok és a C1 a felsőfok. Régebben az ITK-nál a felsőfok a C1 és C2 közötti átmenet volt.

Az általános használat ellenére a szintek bemérése nem egyszerű kérdés. Bárdos Jenő  így vélekedik erről. Az idegen nyelvi mérés és értékelés elmélete és gyakorlata c. könyv 219. oldaláról idézek: „A beszédperformancia-skálák megjelenésük óta szigorú kritikákat kapnak. Van aki úgy véli, hogy egyes skálák mesterségesek, szaktekintélyek karosszéki álmodozásainak termékei, így használatuk a vizsgáztatásban csak annyi, mint tanításban a rossz tantervé: van mitől eltérni. A kutatás ma már az ún. empirikus skálákat pártolja, amelyeket egy-egy nagyobb vizsgálat esetén nem az előzetes feltételezésekből, hanem a ténylegesen beigazolódott komponensek gyakoriságából alakitanak ki. A korábban felállított és elfogadott kritériumorientált skálák a priori jellegével szemben az ilyen skálaleírások alkalminak tűnnek, és nehezen képzelhető el, hogy eléggé általánosak ahhoz, hogy másfajta tesztekben is használhatók legyenek. A skálák beválása körüli vita, a beválás bizonyítása továbbra is fontos kutatási terület.” Ezért az empirikus kutatásoknak nagy jeletőségük van/lenne. És különösen nagyjelentőségű lesz, ha ezt egy számítógépes adatbázison végezzük el.

Egy másik jelentős vizsgarendszer az ECL konzorciumé.

Az ECL Konzorcium standartizált tesztrendszere nem tartalmaz fordítási feladatokat. Ez a nyelvvizsgarendszer négyszintű. Mivel az általuk kiadott brosúrában az angol és a német mellett szerepel a magyar, mint idegen nyelv követelményrendszere, ezért a szintek ismertetésénél adok egy egy magyar példát is.

A       Mindennapi beszédhelyzethez szükséges szókincs // Napirend

B        + Érzelmek, meggyőzés és szándék kifejezése / Leggyakoribb képzők / Belső tulajdonságok

C       + Összefoglalás, ellentmondás és értékelés / Igekötők árnyalt használata / Viselkedési szokások

D       + Kiterjedt és igényes nyelvhasználat / Bonyolut toldalékkombinációk helyes használata /  Ambíciók, karrierépítés

Az ECL vizsga legnehezebb fokozata a D fokozat. Nézzük meg mégegyszer, hogy milyen nehézséggel kell megbírkózni annak, aki ezt le akarja tenni. Míg a B fokozatban a leggyakoribb képzőket kell használni, a C fokozatban az igekötők árnyalt használata a fontos, addig a legnehezebb a D fokozatban a bonyolult toldalékkombinációk helyes használatát követelik meg. Itt most engedjenek meg egy kis személyes kitérőt. Van egy  ismerősöm. Amerikában született nő magyar anyanyelvű szülőktől, gyerekkorában kétnyelvű. Férjhez menvén elsorvad magyar tudása. A második férje magyar, 15 éve él Magyarországon. Nem képes beszédében a magyar nyelvre jellemző spontán szóképzésre, bonyolult toldalékkombinációk előálítására. Arra gondoltam, hogy „ha ez nem is lehetetleníti el a beszédét, de a D vizsgán megbukna” és feltételeztem, hogy nem tudná az iménti mondatot megkonstruálni. Kipróbálni nem tudtam, hogy ez így van-e, de most december 3-án pénteken fél 1-kor A BBC magyar nyelvű adása ment a Kossuthon. A téma a kínai textilexport volt. A bemondó az mondta, hogy az amerikai textilesek tiltakoznak, mert — és most megpróbálom visszaadni azt, amit hallani lehetett: „a kínai export ellehetítleníti az amerikai ipart”.   

Az elmúlt évtizedben az iskolán kívüli nyelvtanulás nagyon nagy jelentőségű volt. A legújabb törekvések arra irányulnak, hogy a tanuló lehetőleg a középiskolában sajátítson el középszinten vagy esetleg emelt szinten egy élő idegen nyelvet. Az eszperantó nyelvi érettségi feladatok kidolgozásával a Berzsenyi gimnázium tanárát, Kovács Mártát bízták meg. A Berzsenyi gimnázium nevelési programjában szerepel az eszperantó oktatása. Egyébként az eszperantó szak hallgatói itt teljesítik iskolai gyakorlatukat.

Néhány szót a vizsga jellegéről.

Célja a kommunikatív nyelvtudás mérése, írásban és szóban. A vizsga egynyelvű.

Olvasott szöveg értése + nyelvhelyesség

Hallott szöveg értése

Beszédkészség

Íráskészség

Kőzépszint: A2 és B1

Emelt szint: B2

A vizsgaanyag kidolgozásával két célt teljesítenek. egyrészt ezzel a vizsgáztató tanárnak adnak segítséget, hogy ne kelljen rögtönöznie, másrészt a tanulók előzetesen tanulmányozhatják a mintafeladatokat. Ez az Oktatási Minisztérium honlapján található meg: www.om.hu. A megnyitás után feltűnően, piros színnel jelzik a mintafeladatok helyét. Egyelőre csak néhány nyelven van ilyen anyag, az eszperantó felvitelét dec. 10-re ígérték.

Az előbb említettem, hogy milyen nagy jelentőségű lenne, ha a kutatásokat adatbázisokon (is) végezhetnénk. Az előbbiek alapján remélhetjük, hogy a hálóra feltett anyagok megoldásáról valamilyen féle visszajelzés kérhető és kidolgozható egy elemzési módszer.

Az eszperantónál maradva, megemlítem, hogy létezik egy világhálós oktató program, www.lernu.net. Eddig mintegy 10 ezer regisztrált hallgatója van. A tanfolyam végén internetes módon letehető az alapfokú és a középfokú vizsga. Ezeket a vizsgákat én is többször alkalmaztam hallgatóimnál. A vizsga eredmény regisztrálásra kerül, kellő érdeklődés és energia kell csak, hogy ezt az információt hasznosítani tudjuk.

Az eddigi áttekintésből azt látjuk, hogy az Európa Tanács által létrehozott 6 szintű vizsgához nagyon sokan akarnak igazodni. A fentebb vázoltuk, hogy vannak bizonyos problémák.  Ezt felismerték az országban működő vizsgaközpontok vizsgáztatói és létrehozták a Nyelvvizsgáztatók Egyesületét.  

A Nyelvvizsgáztatók Egyesülete az alábbi kérdésekkel foglalkozik:

· ET 6 nyelvi szintjének bevezetése:A jelenlegi alap-, közép- és felsőfok várhatóan az ET B1, B2 és C1 szintjéhez igazodik majd.

· Az igazságosság elve a mérés területén. Ezzel a kérdéssel intenzíven foglalkoznak, például az alábbi kiadványban: (American Educational Research Association, American Psychological Association, National Council on Measurement in Education, Standards for Educational and Psychological testing. 1999. Amerikai Neveléskutató Társaság, Amerikai Pszichológiai Társaság, Az oktatási tevékenység mérésének nemzeti tanácsa, A nevelési és pszichológiai tesztelés szabványai.) Ennek a kiadványnak a II. része:  „Fairness in Testing”, azaz az Igazságosság elve a mérés területén.

· DIALANG, Languages  – Nyelvismeretek mérésére és értékelésére alkalmas rendszer. Ebben a projektben egy olyan Interneten keresztül elérhető nyelvismereteket, készségeket mérő rendszer kifejlesztése történik, mely 11 uniós nyelv, valamint más európai nyelvek ismeretét méri. Az értékelés olvasási és hallási készségek mellett írott nyelvi kifejezőkészséget, szóbeli- és nyelvtani kompetenciákat is vizsgál kezdőktől a haladókig. A rendszernek van egy fontos tulajdonsága: a hallgatóknak az Európai Tanács által meghatározott kompetenciaszintnek kell megfelelniük, de segítséget nyújt abban, milyen területeken kell javítania nyelvtudását. Megvizsgáltam ezt a honlapot és azt tapasztaltam, hogy a régi EU 11 hivatalos nyelvén vannak interneten keresztül lekérdezhető feladatok. A tanulók a világ minden részéből letölthetik ezeket a feledatokat, szolgáltatják a megoldásokat. A Nyelvtudásmérők Társasága intenzíven foglalkozik a szintek bemérésének problémáival. Egy példa az eltérő értékelésre a bemérési paramétereket megadó DIALANG itemnél: míg a jelenlevő nyelvtanárok zöme C1-nek, legfeljebb B2-nak ítélte, a holland populáció 15 000 fős mitáján B1-szintűnek sorolták be az itemet.

 Konkluzió:

Az eddigiekből az derült ki, hogy a nyelvtanulás értékelése egyre inkább szabványosodik, a vizsgáztatás mikéntje rögzítésre kerül. Az ITK-nál az adminisztrációs célokra létrehozott adatbázis a tudományos kutatás adatbázisa lehet. Ugyanígy a számítógépesített vizsgáztatási rendszerek is objektívabbá tehetik a nyelvoktatás mérését és így hatékonyabb nyelvoktatást eredményeznek.