Weöres Sándor: Megy az úton a katona

A jó lovas katonának,
de jól vagyon dolga,
Eszik, iszik a sátorban,
semmire sincs gondja,
Hej, élet, be gyöngy élet,
ennél szebb sem lehet,
csak az jöjjön katonának,
aki ilyet szeret.

Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére,
Pedig a rétes nagyon jó,
Katonának az való!

Nem megyünk mi messzire,
csak a világ végire,
ott sem leszünk sokáig,
csak tizenkét óráig.

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok.
A szegény legénynek utat mutassatok!
Mutassatok utat a szegény legénynek,
Nem találja házát a szeretőjének.

Istenem, Istenem, édes jó Istenem.
Mikor lesz én nékem szép szabad életem?
Akkor lesz én nékem szép szabad életem,
Mikor a babámat karomba ölelem.

Udvarom, udvarom, szép kerek udavarom.
Nem söpör már többé az én gyönge karom,
Söpörtem eleget, söpörjön már más is,
Szerettelek babám, szeressen már más is.

Fekete városban, fehér totony látszik.
Úgy látom a babám más ölében játszik,
Azt mondtam nem bánom, de mégis sajnálom,
Hogy az én babámat más karjában látom.
 
Csínom Palkó, Csínom Jankó, csontos kalabérom.
Szép selymes lódingom, dali pár pisztolyom.
Nosza, rajta jó katonák, igyunk egészséggel,
Menjen táncba ki-ki köztünk az ő jegyesével.

Ne bánkódjék senki köztünk, menjünk az Alföldre.
Megrontatik kezünk által a labanc ereje.
Szabad nekünk, jó katonák, Tisza-Duna közi
Labancságnak, mert nincs sehol ottan semmi közi.

Esik az eső,
Hajlik a vessző,
Haragszik a katona,
Mert megázik a lova!

Ne haragudj katona,
Majd kisüt a napocska,
S megszárad a lovacska!

Föl, föl vitézek a csatára,
A szent szabadság oltalmára!
Édes hazánkért hõsi vérünk,
Ontjuk hullajtjuk nagybátran, míg élünk.

Föl, föl látjátok lobogómat,
Indulj utánam robogó had!
Zeng, dörg az ágyú, s csattog a kard,
Ez lelkesíti csatára a magyart!

Híres Komárom be van véve,
Klapka György a fõvezére,
Büszkén kiáll a csatatérre,
Hajrá, huszárok, utánam elõre!

Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva,

Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek, messze a határra.
Nehéz a réz ágyú, felszántja a hegyet, völgyet.
Édes rózsám, a hazáért el kell válnom tõled.

Véres a föld, magyar huszár vére folyik rajta,
Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra!
Anyám, te jó lélek, találkozom-e még véled?
Holnapután messzi földre, hosszú útra kélek.

Kölcsey Ferenc: Himnusz
Isten, áldd meg a magyart          
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhödte már e nép
A múltat s jövendőt!

huszárgyerek huszárgyerek szereti a táncot
huszárgyerek huszárgyerek szereti a táncot
az oldalán az oldalán csörgeti a kardot
ha csörgeti hadd csörgesse pengjen sarkantyúja
kossuth lajos verbunkja a muzsikáltatója

falu végén falu végén szépen muzsikálnak
oda hívnak engemet is magyar katonának
be is állok a verbunkba ha már verbuválnak
elmegyek a pajtásimmal vitéz regrutának

szép a huszár szép a huszár felül a lovára
arany mente a hátára kard az oldalára
virágcsokor a csákóján úgy megy a csatába
ne sírj rózsám megtérek még a szabad hazába

Jól van dolga a mostani huszárnak.
Nem kell szénát kaszálni a lovának.
Mert a széna porcióba van kötve,
Van kötve, de van kötve,
Gyere rózsám tedd a lovam elébe.

Édesanyám ki a huszár ha én nem?
Ki nyergeli fel a lovát, ha én nem?
Felnyergelem aranyszôrü lovamat,
Lovamat de lovamat,
Lerugatom véle a csillagokat.

Kossuth Lajos azt üzente,

Kossuth Lajos azt üzente:
Elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer ezt üzeni,
Mindnyájunknak el kell menni!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Esik esõ karikára
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Kossuth Lajos íródeák.
Nem kell néki gyertyavilág:
Megírja õ a levelet
A ragyogó csillag mellett.
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Magyarország, édes hazám,
Néked szült és nevelt anyám.
Négy esztendõ nem a világ,
Enyém lesz a legszebb virág!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Seprik a pápai utcát,
Masíroznak a katonák,
Tizenhatesztendős barna kislány
Sétál a regimet után.
Kérdi tőle a kapitány:
Hová mégy te barna kislány?
Mit kérdi azt tőlem a kapitány?
Megyek a szeretőm után.

Paripám csodaszép pejkó,
Idelép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
Nem adom, ha igérsz százat!

Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
Odanéz a Nap is százszor!

Székely himnusz
Ki tudja merre, merre visz a végzet!
Göröngyös úton, sötét éjjelen?
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillag-ösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla.
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!

Ameddig élünk, magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha!
Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk, évezredes balsors.
Tatár, s török dúlt, labanc rabigált.
Jussunk e honban magyar Székelyföldön,
Szabad Hazában élni boldogan.