A higanymérgezés bizonyítékai autista gyerekeknél

Számos bizonyíték van arra, hogy sok autista gyerek higanymérgezésben szenved. Tömören megfogalmazva: a tények azt mutatják, hogy autista gyerekeknél alacsony a glutation és a cisztein koncentrációja (a cisztein a glutation előfutára); mely anyagok szükségesek a higany és más mérgező fémek szervezetből való ürüléséhez. Az autista gyerekek gyakran túl sok antibiotikumot szedtek, ami szintén gátolja a higanyürítést. A csökkent higanyürítés következtében kevés higany található a hajszálaikban, ami kiválasztó szövet, sok a tejfogaikban, és ha DMSA-t adnak nekik, akkor több higanyt ürítenek mint a kontrollcsoport tagjai. Az autizmus és a higanymérgezés tünetei megegyeznek. Az epidemiológiai kutatások vegyes eredményekhez vezettek, de számos nyilvánosságra hozott vizsgálat szerint szoros kapcsolat van az autizmus és az oltásokban levő thimerosal között. Összességében véve úgy tűnik, hogy a legtöbb autista gyerek higanymérgezésben szenved, és hasznos lehet számára a méregtelenítés. (A higanymérgezésről az A. függelékben lehet részletesen olvasni, az autista gyerekek higannyal való mérgezettségének bizonyítékairól pedig a B. függelékben).

A higanymérgezés/fémmérgezés diagnosztikája

A higanymérgezés kimutatása többféle vizsgálattal történhet. Véleményünk szerint a provokációs teszt és valószínűleg az ellenanyag szűrés a két legjobb módszer, de néha újabb méregtelenítő terápiára van szükség ahhoz, hogy jelentősebb mennyiségű higany távozzon a szervezetből. A vér, a hajszálak és a spontán vizelet általában NEM alkalmasak a kisdedkorban történt higanymérgezés megállapításához, pedig szerintünk akkor történik az elsődleges mérgezés. A higanymérgezés kimutatásának egyéb lehetséges módjai a C. függelékben olvashatók.

Vér: A legtöbb orvos végzett már vizsgálatokat a vér ólomszintjének meghatározására, amivel kimutatható az ólommérgezés, mert bár rövid az ólom felezési ideje a vérben, de a legtöbb ólommérgezésnél folyamatos, állandó terhelésről van szó. A vérvizsgálat viszont NEM jó módszer a régebbi mérgezések kimutatására, mivel a higany és más fémek felezési ideje a vérben rövid (hetek).

Haj és vizelet: A haj és a vizelet jelzi, hogy a szervezet mennyire üríti a mérgező fémeket, ami függ a szervezet terhelésétől és az ürítést irányító glutationszinttől is. A haj 1–2 hónap alatt kb. 2,5 centimétert nő, ezért a vizsgálható időintervallum a haj hosszától függ. A vizeletből a friss terhelés mérhető, általában a legutóbbi néhány napi. Az autisták glutationszintje általában alacsony, ami gyengébb ürítéshez vezet, ezért az alacsony glutationszint leplezheti az erős mérgezést. A gyakorlatban a hajelemzés és a spontán vizelet-elemzés általában NEM jó módszer a higanymérgezés/fémmérgezés kimutatására autistáknál.

Provokációs teszt: A higanymérgezés/fémmérgezés kimutatásának leghatékonyabb módszere a méregtelenítő szerek használata, amit vizelet- vagy székletvizsgálat követ, az ürítés módjától függően. Ez a teszt két fontos dolgot jelez: 1) a fém jelen volt a testben és 2) a méregtelenítésre használt hatóanyag képes kivezetni onnan.

Ezeknek a teszteknek az az egyik fő korlátja, hogy a vizeletből vagy székletből kimutatható mennyiségeket olyan egészséges személyek referenciaértékeihez kell hasonlítani, akik NEM szednek méregtelenítő szert. Így egy ilyen teszt során még egy egészséges embernél is kóros értékek jöhetnek ki. Ezért az eredményeket egy tapasztalt orvosnak kell értelmeznie, és körültekintően (az egyik kivétel a DMSA-teszt gyerekeknél, mert ott rendelkezésünkre állnak bizonyos adatok, lásd lejjebb).

A teszteknek az is határt szab, hogy ezek a szerek kis adagban esetleg nem növelik meg jelentősen a higanykiválasztást. Nem értjük pontosan miért, de úgy tűnik, hogy a szervezet semlegesíti a dózis egy részét, így nagyobb dózisra van szükség a provokációs teszthez, mint amilyent hosszú távú kezelésnél használnak.

A provokációs teszteket az is bonyolítja, hogy a méregtelenítő anyag esetleg egy bizonyos fémhez kötődik először, ezért annak a fémnek az ürülése elrejtheti más fémek jelenlétét a szervezetben. A higany nagyon szorosan kötődhet a testszövetekhez, és előfordulhat, hogy csak azután lehet kivezetni, mután jelentős mennyiség ürült egyéb mérgező fémekből.

Azt javasolják, hogy a szer beadása előtt a beteg gyűjtsön vizeletmintát referenciának, majd másnap ugyanabban az időben egy másik mintát. Így közvetlenül összehasonítható a provokáció előtti és utáni vizeletminta. A nem-provokált vizelethez való hasonlítás akkor is segít, ha a betegnek rendellenes a kreatininszintje, mivel a teszt általában a mérgek kreatininhez viszonyított arányát méri. Az autisták vizeletében a kreatinin gyakran a határértéket súrolja, és az alacsony kreatininszint nagyon elferdítheti a vizeletelemzés eredményét. Ezért ha a laboreredmények között a kreatininhez való arányítás is szerepel, akkor a kreatininszintet is figyelembe kell venni.

Néhány tipikus provokációs teszt:

• DMSA szájon át (9 adag): naponta 3-szor 10 mg/testtömeg kg, 3 napig. Közvetlenül a legutolsó adag bevétele előtt vizeljen a beteg, majd a következő 8–10 órában gyűjtse össze a vizeletét. Ennek a tesztnek az az előnye, hogy Bradstreet et al.¹ megállapított egy egészséges gyerekekre jellemző referenciasávot egy olyan vizsgálat során, melyben 18 egészséges és 221 autista gyerek vett részt. A Doctor’s Data Laboratory laboratóriumnak küldték el a mintákat. Egészséges gyerekeknél DMSA után 1,29 +/- 1,54 µg higany/g kreatinint, 15,0 +/- 9 µg ólom/g kreatinint és 0,46 µg kadmium/g kreatinint mértek. Az autista gyerekek átlagban háromszor több higanyt ürítettek.
• DMSA szájon át (1 adag): 20–25 mg/ttkg, 1-szer. Vizeletürítés után be kell adni a DMSA-t, majd a következő 6–10 órában összegyűjteni az összes vizeletet. (Ne adjunk be csupán 10 mg/ttkg-ot, mivel Adams et al. egy vizsgálat során nem talált lényeges különbséget 15 autista gyerek és 15 kontroll reakciója között ilyen adagnál.) Egyes orvosok ártalmas reakcióktól tartva nem ajánlják ezt az egyszeri magasabb dózist, és inkább a fentebb említett kisebb adagokat kedvelik.
• DMSA végbélen át (1 adag): 25 mg/ttkg, egyszeri nagy adag. A vizeletgyűjtés szobatiszta gyerekeknél másnap reggel kezdődjön, a nem szobatisztáknál pedig még az éjszaka folyamán gyermekgyógyászati vizeletgyűjtő zacskókba. A gyűjtés időtartama 12–24 óra, az orvos igényétől és a család munkabeosztásától függően.

DMPS kihívások: Számos DAN! orvos szerzett tapasztalatot a DMPS provokációs tesztekkel és tartja hasznosnak őket, míg mások nem használják ezt a tesztet. A vizsgálatot jónak tartó orvosok a következő dózisokat javasolják egyadagos tesztek esetén:

• DMPS szájon át (1 adag): 5–10 mg/testtömeg kg, 1-szer, vizeletgyűjtés a következő 6–12 órában. Az orvos előírásától függően gyerekeknél esetleg a dózissáv alacsonyabb, felnőtteknél a magasabb értékei jöhetnek szóba.
• DMPS intravénásan (1 adag): 3–5 mg/ttkg, amit vizeletgyűjtés követ 6–8 órán keresztül.
• DMPS transzdermálisan (1 adag): 3 mg/ttkg, vizeletgyűjtés 12–24 órán át.
• DMPS végbélen át (1 adag): 10 mg/ttkg, a kúpot legalább 30–45 percig bent kell tartani. Vizeletgyűjtés a következő 8–12 órában.

Egyes beszámolók szerint a glutation és a DMPS együttes beadása megnövelheti a mérgező fémek kivezetését a szervezetből, de ez még nem biztos.

Az egyik legismertebb laboratórium a mérgező vagy nélkülözhetetlen ásványok vizeletben előforduló szintjének mérésére a Doctor’s Data Laboratory, 170 W Roosevelt Rd, West Chicago, IL 60185. Telefon: (800) 323-2784; 708 231-3649.

A fémekkel és az őket megkötő fehérjékkel szembeni ellenanyag szűrése

Az immunológia területén közismert, hogy a fémek különféle aminosavakhoz kötődhetnek és ellenanyagképzést indíthatnak be. A fémek vagy oxidálják a fehérjéket, vagy stabil protein-fém kelátvegyületeket hoznak létre olymódon, hogy több pontban kötődnek különféle aminosav-láncokhoz. Ezen vegyi reakciók miatt a fémek évekig is a testben maradhatnak és folyamatosan aktiválhatják a T-sejteket a saját fehérjék sajátos módosítása által.^{2 3}

Ha fémek vagy más anyagok ilymódon megváltoztatják a fehérjéket, ellenanyagtermelés (IgG, IgM, IgA) indulhat be a haptenic anyagok ellen mint a higany, kobalt vagy nikkel, és az olyan saját fehérjék ellen mint a hemoglobin vagy az emberi vérsavó albumin. Ha a vizsgálatok IgG, IgM vagy IgA antitesteket mutatnak ki ezen haptenic anyagok ellen, az a környezetben levő fémekkel való enyhe, de krónikus terhelést jelent és lehetséges autoimmun választ.⁴

Az is bebizonyosodott, hogy két különböző sejtmagprotein: a fibrillarin és a kromatin, olyan fémek célpontjai, amelyek ellenanyagtermelését indíthatnak be az emberekben.⁵

Ezek alapján meg lehet mérni a higannyal és a higanyt megkötő fibrillarinnal és kromatinnal szembeni antitestek számát azokban, akik a fémmel fertőződtek.

A kontroll csoport tagjai 5–10%-ánál találtak ellenanyagot a higannyal, a fibrillarinnal és a kromatinnal szemben. Az autistáknál ez az arány 30–50%.⁶ Általában 0,5 ml vérsavóra van szükség a higannyal, a fibrillarinnal és a kromatinnal szembeni antitestek meghatározásához. Az Immunosciences (www.immuno-sci-lab.com) az egyik laboratórium, ami ilyen teszteket is végez.