A Michael and Jessica's Stories című cikk fordítása.

Nevem Julie Duffield. A Brigham Young University egyetemen szereztem diplomát matematika és kémia szakon, és 2 autista gyermekem van. Gyermekeink bio-gyógykezelése közben rendkívüli tapasztalatokat szereztünk, és bízunk abban, hogy teljesen meggyógyulnak. Jelenleg több pedagógus és pszichiáter is arról beszél, milyen sokat fejlődtek, de mi úgy érezzük, hogy még nem jöttek ki a ködből. Alább történetünk rövid változata olvasható. Bár egyszerre csak egy dolgot tudok elmesélni, némely események és kezelések átfedik egymást.

Idősebbik fiammal, Michaellel kezdem. Ő volt a legboldogabb gyermek, akit valaha is láttam. Pufók volt és csupa mosoly. Már beszélni, énekelni és táncolni tanult. Amikor zenét hallott, hadonászni kezdett, és én meg voltam róla győződve, hogy vagy dobos lesz, vagy valamilyen egyéb köze lesz a zenéhez.

Akkoriban tudtam meg, hogy terhes vagyok második gyermekemmel. Nagyon boldogok voltunk, mivel Michael annyi örömet szerzett. Rokonaink és barátaink figyelmeztettek, hogy a következő valószínűleg nem lesz olyan könnyű eset mint Michael, a mi csodagyerekünk. Az emberek sokszor maguk ajánlották fel, hogy vigyáznak rá, sőt még könyörögtek is. Ha nem lett volna a sok fülbetegség és antibiotikumszedés, ő lett volna a tökéletes gyermek.

Azután 18 hónapos korában elvittük Michaelt az orvoshoz felülvizsgálatra. Tylenolt adtunk neki előtte, mivel az előző védőoltások után magasra szökött a láza. Aznap 4 oltást kapott. Miközben szúrták, elkezdett ordítani, mereven kiegyenesítette magát, majd rángatózott a karjaimban. Egy ötödik oltást is be akartak neki adni bárányhimlő ellen, de én azt visszautasítottam.

Fiamat még sohasem láttam így reagálni a fájdalomra. Rángatózásszerű mozgását az orvosok azzal magyarázták ki, hogy a fiam dühös, amiért megengedtem, hogy beadják neki az injekciókat. Én arra gondoltam, hogy ez valóban lehetséges, úgyhogy vállat vontam és üvöltöző gyermekemmel kimentem a rendelőből.

Michael az oltások után 4 órával belázasodott. 40 fokra ment fel a láza, de tudtuk, hogy ez normális, ezért Tylenolt adtunk neki, ahogy az orvos javasolta. A láz harmadik napján felhívtam a rendelőt. A nővér azt mondta, ha a negyedik napon is lázas lesz, menjünk be. Másnap el is mentünk, és azt a választ kaptuk, hogy valószínűleg vírusos fertőzés, és nem tudnak semmit sem tenni. Ha rosszabbodik az állapota, jöjjünk majd vissza. „40 foknál rosszabb?” – ezt kérdeztem magamtól a következő 3 hónapban, amikor végig lázas volt. Sem az Instacares, sem a Nightime pediatrics (Éjszakai gyermekgyógyászok) sem a baleseti osztály orvosai nem tudtak segíteni. A hónaljban 40,9 fokot mértünk, amit a Tylenol átmenetileg levitt 38,3 és 38,9 közöttire. Az átlag azonban 40 fok körül maradt. Azt mondták nekünk, hogy az oltásoknak semmi közük sem lehet a betegséghez, mivel a gyógyszerészeti tájékoztatóban az állt, hogy a láz csak 1-3 napig fog tartani, tehát más betegségről van szó.

Ezlatt a három hónap alatt Michael elvesztette szociális képességeit. Beszéd helyett mérgesen morgott. Nem értette, mit mondunk neki. Majdnem minden hangtól félt, és nem szerette többé a zenét. A július 4-iki tűzijátékok alatt vigasztalhatatlan volt, állandóan sírt. Pokol volt nézni a visszafejlődését, amit mi a betegségének tulajdonítottunk. A harmadik hónap végén fülgyulladás alakult ki nála, amit egy sor antibiotikummal kezeltek, és ez végül véget vetett a láznak.

Az a szenvedés, amin mi végigmentünk miközben beteg volt, semmi sem volt ahhoz a horrorhoz képest, ami a láz megszűnése után kezdődött. Olyan lett, mint egy karó: fogyott és ugyanolyan méretű ruhákat hordott több mint másfél évig. Mi nagyon aggódtunk, mivel a kisgyermekeknek nőniük kell. Michael nem akart aludni sem: reggel 6 óra körül aludt el és két órával később felébredt. Az alvászavarra kapott gyógyszerek csak vadabbá tették. Terhes voltam, rosszul éreztem magam, de mivel tanítottam, reggel 6-kor kelnem kellett. Férjem gyakran maradt benn későig a munkahelyén, ezért én ültem fenn Michaellel éjjel 1 vagy 2 óráig, Joe pedig az éjszaka hátramaradó részében. Életünk folyamatos rémálom volt. Férjemmel azt sem tudtuk, mitévők legyünk. Egymást nemigen láttuk, mert amikor mindketten otthon voltunk, neki aludnia kellett, hogy Michaellel fenn tudjon maradni éjszaka.

A legnyugtalanítóbb az volt Michael viselkedésében, hogy ütögette a fejét a falba. Néha nagyon furcsán viselkedett: úgy kacagott, mintha be lenne rúgva. Gyakran négykézlábra állt, és fejét a padlóba ütötte. Az is aggasztott engem, hogy szemgolyóit hátrafele nyomogatta, és gyakran vissza kellett fognunk, nehogy komoly kárt okozzon magában.

Amikor visszamentünk a háziorvoshoz, aki az oltásokat beadta, úgy viselkedett velem, mintha túlzottan aggodalmaskodó anya lennék. Azt gondolta, hogy Michael figyelemfelkeltés céljából árt magának, mert egy ilyen időszakon megy át. Felajánlotta, hogy depresszió elleni gyógyszereket ad nekem. Én úgy gondoltam, hogy nem az én gyógyszerezésem fogja megoldani a problémát, így többet sohasem mentem vissza ahhoz az orvoshoz. 5 hónapba telt, míg olyan orvost találtunk, aki elfogadta közoktatási biztosításomat. Michael fejlődését fel szerettük volna méretni, ezért több várakozólistán is szerepeltünk.

Közben pedig el kellett tűrnünk az összes metsző pillantást, a szomszédokét és a rokonokét, akik azt gondolták, hogy mi vagyunk a legrosszabb szülők a világon. Mindenki tanácsot adott. ...Mi lenne, ha többet énekelnél neki... Ha könyveket olvasnál neki... Ha eltiltanád a tévénézéstől... Ha otthon ülnél és nem mennél munkába... Ha időben fektetnéd le...Ha megvizsgáltatnád a hallását... bár tudtuk, hogy meghall egy közeledő mentőautót még mielőtt mások észrevennék. Senki sem értette, mi történik, és mi sem tudtunk magyarázatot adni. Nem volt nagy élvezet másokat meglátogatni és kevesebben jöttek hozzánk is.

Michaelről 2 héttel Jessica születése előtt állapították meg, hogy autista. Olyan dolgokat mondtak nekünk, hogy intézetbe kell majd tennünk őt, amikor elég nagy lesz ahhoz, hogy kárt tegyen bennünk. Terápia az egyetlen lehetőség. 18 éves korára esetleg megtanulja majd egyedül használni a fürdőt. Csak Ritalin és a többi pszicho-drog segíthet rajta otthon. Az autizmust nem lehet kezelni, egész életre szól.

Minket lényegében az elmegyógyosztályra utaltak anélkül, hogy kiviszgálták volna, mi megy végbe a gyermekünk testében. Azt mondták, 6 hónapot kell várni, mielőtt Michael autista iskolába mehet, ami az egyetlen remény a javulásra. Közben folytatódtak Michaelnél a fül- és egyéb betegségek, és gyakran volt szüksége erősebb antibiotikumra. Attól féltünk, hogy végül nem marad más antibiotikum hátra, mivel úgy tűnt, hogy nagyon gyorsan válik ellenállóvá a különböző antibiotikumokkal szemben.

Barátaink különböző cikkeket és könyveket hoztak nekünk az autizmus biokezelésével kapcsolatban. Michaellel elkezdtük a sikér- és kazeinmentes étrendet (Gluten & Casein Free Diet, GFCF) [megj.: sikér főleg a gabonafélékben van, kazein a tejben]. 3 nap után kezdett szemkontaktust létesíteni és átaludta az éjszakát. Ez nagyon felbátorított minket, és elkezdtük a bioorvosi tényezőket keresni az autizmusban. Michael gyenge immunrendszere és esetleges IgA-hiánya is aggasztott minket, úgyhogy azt is keresgéltük, mi segíthet az immunrendszerén.

Ekkor léptünk kapcsolatba az Utahi Anyák Tejklubja szervezettel, akik fenntartottak egy anyatejkészletet, hogy segítsenek a gyenge immunrendszerű gyermekeken. Az adományok nagyrésze az egyetemi kórházból jött. Az anyatejet nem az autizmus, hanem az immunfunkciók kezelésére szánták. Amint elkezdtem Michaelnek anyatejet adni az enyémből, a barátnőkéből és a kórház készletéből, nemcsak a fülbetegségek tűntek el, hanem az autizmusa is kezdett gyógyulni.

Michael kezdett engem megölelni, kapcsolatokat teremteni és mások figyelmét magára felhívni. Többet gügyögött és kezdett kijönni saját kis világából. Nagyon elégedettek voltunk. Megtudtuk, hogy nemcsak nálunk használt az anyatej autizmus ellen, hanem a szervezeten belül egyre többen számolhattak be hasonló sikertörténetekről. Meglepőnek találtam, hogy az autista gyermekek immunrendszere gyakran megváltozik.

Azóta Michaelnél a következőket diagnosztizálták: alacsony IgA-szint, nehézfémmérgezés a testében levő higany, alumínium, ólom, kadmium, arzén és antimon (mint az alzheimereseknél) miatt, a saját agyfehérjéit, mielin bázikus proteint (Myelin Basic Protein) és idegrost proteint (NeuroAxon Filament protein) megtámadó önellentestek jelenléte, abnormális EEG, irritábilis bélszindróma, epilepsziaszerű betegség, nagyszámú kanyaróvírus a testében, táplálkozási hiány, nem megfelelő emésztés, magnéziumhiány és cinkhiány – többek között.

Azoknak, akik esetleg nem tudják: az agyi önellentestek jelenléte azt jelenti, hogy a test megtámadja saját agyfehérjéit.

Úgy tűnt, hogy az anyatej fékentartja a legtöbb tünetet. Az emberek lelkesen mondták, hogy Michael többé nem úgy viselkedik, mintha autista lenne. Aki vele foglalkozott, az észrevette a tüneteket, de normálisan játszott és boldog volt.

Azután megszűnt az egyetemi kórházból származó anyatejadomány. A főnővér nem akarta erre felhasználni a mélyhűtő polcait, és nem akart vesződni a kényelmetlenségekkel. A többi nővér még egy ideig gyűjtögette nekünk a tejet, de a feletteseiktől jövő kényszer és a kényelmetlenségek miatt az adományok végül teljesen elapadtak.

Egy ideig még volt anyatejünk, mert én is pumpáltam és a barátnőim is adtak, de némely héten bőven volt, máskor semmi. A legrosszabb az volt, hogy amikor nem volt elég anyatej, Michael kezdett hanyatlani és úgy viselkedni, mint régebb.

Ekkor fedeztük fel a Transfer Factort: felhívott egy nő, aki ezt használta a cukorbajára. Amikor nem volt anyatejünk, TF-et adtunk a gyereknek, néha napi 9 adagot. Amennyire meg tudtuk állapítani, a TF-nek pont olyan hatása volt, mint az anyatejnek. Csak arra vigyáztunk, hogy kiegészítsük A vitaminnal, taurinnal és halolajjal – hogy mindazokat a tápanyagokat megkapja, amiket a tejből.

Azóta gyermekünk nehézfém méregtelenítőkúrákon vett részt, és szekretint, folyékony magnéziumot, cinket, kálciumot, molibdént, szelént és más táplálékkiegészítőket kapott. Mindig érdeklődünk, milyen egyéb táplálkozási hiányokat fedeztek fel az autistáknál, hogy más hasznos kezeléseket is találjunk a fiunk számára. Azonkívül többet költünk viselkedésterápiára (applied behavior analysis, ABA), mint amennyit keresünk. Ez a terápia jól működik, ha a megfelelő táplálékkiegészítőket is megkapja. Gyermekünk állapota gyorsan javul. Most 3,5 éves, és a gyógyulás útján jár. Beszédképessége javul a leglassabban, de most már utánoz hangokat és kezd megérteni alapvető parancsokat. Ahányszor elvégez egy méregtelenítőkúrát, mindig javulás tapasztalható nála. Úgy érezzük, hogy a Transfer Factor segíti őt át ezeken a méregtelenítő eljárásokon.

Kislányom története egészen más. Még újszülött korában rosszul reagált a hepatitis B elleni oltásra. Sebek lettek a szájában és a végbelében, és azt mondták, előfordulhat, hogy az egész emésztőcsatornája tele van sebekkel. Azután az oltás után eldöntöttük, hogy sohasem adunk be neki többet. Azt mondják, hogy egymillió oltás közül csak egynél lépnek fel súlyos reakciók, de mi ezt mind a két gyermekünknél tapasztaltuk. Érdekes módon, egyik orvos sem jelentette gyermekeink reakcióját az oltásaikra. Ha ezeket a káros reakciókat nem jelentik le, hogyan tudhatjuk meg a valós statisztikákat az oltásokkal kapcsolatban?

Ekkor kezdtünk foglalkozni a védőoltásokkal, és megtudtuk, hogy magán az oltást jelentő mutáns vírusokon vagy baktériumokon kívül higany, alumínium, formaldehid, idegen DNS és más mérgek találhatók bennük. Ezek az anyagok arra is képesek, hogy az embereket genetikailag megváltoztassák. A higanynak és az alumíniumnak borzasztó következményei vannak. A higany felhalmozódik a szervekben – a májban, a vesében és az agyban – és beavatkozik az összes testi rendszerbe. A higanymérgezés egyik fő jele (mivel nem jelenik meg a vizeletben, vérben vagy hajban, csak ha friss érintkezésről van szó), hogy a mérgezett személy szervezete nem képes többé méregteleníteni a nehézfémeket és a vírusokat. A mérgeket felhalmozza akkor is, ha kisebb adagról van szó mint más emberek esetében, ez pedig akadályozza a szükséges ásványok megfelelő feldolgozását.

Nemrég egy kongresszusi meghallgatáson a higanymérgezés tüneteit párhuzamba állították az autizmuséival, és a kettő tökéletesen talált. Bár fő kormányzati szervek szerint nincs bizonyíték arra, hogy a higany gondot okozna a csecsemőknek, mégis azt kérik a gyógyszergyártóktól, hogy vegyék ki a higanyt az oltásokból. Ennek ellenére egyetlen higanyt tartalmazó oltást sem hívtak vissza, hogy a gyártók pénzügyileg ne járjanak rosszul.

A kérdés az, hogy miért reagálnak egyes gyermekek olyan rosszul a higanyra, míg mások nem? Egyes oltássorozatokban több higany van, mint másokban? Amikor a nővér előkészíti 3 gyermeknek az oltást, a legutolsó gyermek a leülepedett oltásanyagban nagyobb adag vírusmérget kap a higannyal? Vagy csak érzékenységtől függ? Függ attól, hogy hány oltást kap a gyerek egyetlen nap? Függ attól, hogy milyen mérgek kerültek előzőleg a gyermek testébe?

Örvendünk, hogy mindezt megtudtuk és Jessicán jobban segíthetünk. Eldöntöttük, hogy elkerüljük a nehézfémekkel való mérgezést. Fordított ozmózissal szűrt vizet kezdtünk inni. Elkerüljük a fluoridot, amiről köztudott, hogy segít az ólomnak átjutni a vér-agy gáton. Jessicának nem adunk tejet, nehogy érzékeny legyen rá, mint Michael.

Folytatva a történetet: figyeltük, amint Jessica egy kissé lemarad a fejlődésben.

Nagyon aggódtunk a érte. A mérföldköveket egy kicsit késve lépte át, de nem tűnt nagynak a baj. Mosolygott, szemkontaktust létesített és utánzott minket. Egyéves korában az orvosi vizsgálaton tapsolt, sikított és mozgott a gyermekdalokra. Beszéde egyszerű gügyögés volt, de kettős mássalhangzókat is használt. Ismerte a saját nevét és szeretett hozzámbújni.

Azután valamikor 13 és 14 hónapos kora között elkezdett visszafejlődni. Nem reagált a dalokra és nem gügyögött többet. Úgy tűnt, hogy nem ismeri fel többé a nevét és nem létesített szemkontaktust. Epilepsziaszerű rohamai voltak, ami meglátszott a kitágult pupilláin. Néha kitágultak majd összehúzódtak a pupillái, pedig a fényerősség nem változott. Furcsán mozgott álmában, mint akinek rémálmai vannak. Karjait kiterjesztette és furcsa rándulásai voltak.

16 hónapos korában elvittük a gyermekgyógyászhoz, aki nem hitt a szemének, annyira visszafejlődött a kislányunk. Izomtónusa lecsökkent, járása tántorgó lett. Ritkán nézett a szemünkbe, nem is nézett rám. És senkihez sem ment, csak hozzám, mert én szoptattam meg.

17 hónapos korában autistának diagnosztizálták. Vele is elkezdtük a Transfer Factort és a méregtelenítő kúrákat, és az állapota drámaian javult. Most 18 hónapos. Visszavittük a pszichiáterhez, aki legelőször megvizsgálta őt, és azt mondja, hogy Jessica nem ugyanaz a gyermek, mint aki két héttel azelőtt volt. Nincs meggyógyulva vagy felépülve, de szemkontaktust létesít, mosolyog és utánoz, újból játszik a játékaival. Jó, hogy ilyen fiatal. 18 hónaposan visszanyerte mindazt, amit elvesztett, és jól reagál a biokezelésekre és az ABA-ra. Hamarabb magához térhet, mint Michael.

Visszafejlődése, majd drámai javulása miatt megvizsgáltattuk a házunkat, a talajt és a tejemet is. Házunban sok az ólom, és a talajban is néhol. Tejemben arzént találtak és nyomokban ólmot. Amikor az immunrendszerünket is kivizsgáltattuk, kiderült, hogy Jessica szervezetében ellentestek vannak a saját agya ellen és sok emberi herpeszvírus. Ez megmagyarázza, miért segített a Transfer Factor. Az én szervezetemben nagyon nagy a rubeola vírusok száma, ami atípusos rubeolafertőzésre utal.

Most azon gondolkozunk, hogy a házunkban található ólom indította be az oltási reakciót, vagy az oltásokban levő higany tette gyermekeimet érzékenyebbé az ólomra? Túlérzékenyek-e a gyermekeim a higanyra, vagy a felnőtt fejjel bekapott MMR oltásokban levő rubeola gyengítette meg gyermekeimet még a méhemben?

A jó hír az, hogy a higany eltávolítása visszafordíthatja az agyi önellentestek jelenlétét, közben pedig a Transfer Factor megakadályozza, hogy az immunrendszer még több kárt okozzon.

Az epilepsziaszerű rohamok szerepét az autizmusban csak sokkal később fedeztük fel. Csak azután tudtuk meg, hogy Michaelnek rohamai vannak, miután csináltattunk egy EEG-t. Néhány autista gyerek EEG-je normális, de egy MEG vizsgálat kimutatja a rohamokat. Michaelnél az EEG azt jelezte, hogy több rohama van álmában, mint ébren. Azóta felismertük, hogy merev nézései és furcsa szemmozgása a rohamokhoz köthető. Néhány esetben észrevesszük a rohamot, mert a pupillái teljesen kitágulnak, majd visszahúzódnak, anélkül, hogy változna a fény. Néha erősebb rohamai is vannak, akkor összeszorítja az ökleit és remeg. Előzőleg azt hittük, hogy ilyenkor hisztiről van szó, mert mindez általában stresszhelyzetekben fordul elő. Nem tudtuk, hogy a stressz epilepsziaszerű rohamokat is okozhat. Sőt, valójában nem is tudtunk semmit a rohamokról. Miután rájöttünk, hogy mit kell figyelni, napi 7-10 rohamot figyeltünk meg. Gyakran azon gondolkodom, hogy nem-e gyakoribbak a rohamok az autistáknál, mint azt tudni vélik.

Azóta folyékony magnézium, aktív B6 vitamin, taurin (egy aminosav) és pycnogenol (egy fajta fakéreg) segítségével sikerült visszszorítanunk a rohamokat. Ha mindezt bele tudjuk csempészni Michael poharába, akkor megszűnnek a látható rohamai. Ha csak egyet is kihagyunk, akkor naponta 3-4 roham is előfordul. A legjobb minőségű pycnogenolt a 4Life cégtől szereztük be. Nem tudjuk, hogy a szőlőmagban levő pycnogenolnak hasonló hatása van-e, de elképzelhető.

Nagyon örvendünk, hogy olyan rohammegelőzési módszert találtunk, ami nem károsítja a májat és nem avatkozik bele a többi szerv működésébe. A szokásos epilepsziaelleni gyógyszereket nem használhattuk, mert gyermekünk mája már amúgy is rossz állapotban volt.

A táplálékkiegészítőkkel sokat lehet javítani egy gyermek autizmusán, de ne várjuk, hogy az eredmények egyforma idő után jelentkezzenek. Például: ha egy gyermek krónikusan fertőzött egy ismeretlen vírussal, akkor valószínűleg először rosszabbul lesz a Transfer Factor alkalmazása során, és csak azután kezd gyógyulni. Ez nem azt jelenti, hogy rosszul reagál a Transfer Factorra, hanem azt, hogy a Transfer Factor működik. Ugyanis ha a gyermek testében levő vírus vagy baktérium meg tudta téveszteni a gyermek immunrendszerét, mintha nem ellenségről lenne szó, akkor a Transfer Factor hirtelen felhívja a test figyelmét ezen idegen anyagok jelenlétére. Emiatt napokig vagy akár hetekig is beteg lehet a gyermek, mielőtt elkezdene javulni. Ne felejtsük el, hogy a Transfer Factorral történő kezelés megkezdése utáni betegség azt jelzi, hogy a Transfer Factor működik.

Minél több tisztítást kell a testben elvégezni, annál több időre van szükség, hogy megmutatkozzék a kiegészítők jótékony hatása. Néhányan pár nap múlva már észlelik a hatását, de akkor sem kell feladni, ha a te gyermeked esetében csak hónapok múlva jelentkezik. És minden esetben hallgass megérzéseidre, hogy emelned vagy csökkentened kell-e a kiegészítők adagját. A szülők érzékelik a legjobban, hogy egy adott kiegészítő segít-e vagy sem a gyermekükön. A Transfer Factor némely gyermekeknél esetleg nem enyhíti az autizmus tüneteit, de segít nekik egészségesebbnek lenni, míg szüleik egyéb gyógymódokat keresnek.

Az autizmusnál annyiféle belső károsodást kell helyrehozni, hogy mindenképpen szükséges folyamatosan megoldásokat keresned gyermekeddel kapcsolatban. Még két gyermekünk kezelése és az arra adott válaszaik sem voltak egyformák. A tökéletesen biztonságos kezeléseket, mint például a nélkülözhetetlen zsírsavakat, a Transfer Factort vagy az ajánlott napi vitaminmennyiséget könnyű elkezdeni, míg a méregtelenítőkúrákat és a nagy vitaminadagokat először tanulmányozni kell, és olyan orvos felügyelete alatt szedni, aki jól ismeri az autizmus biogyógykezelését. Újra meg kell említenem, hogy csakis te látod, hogy segít-e a kezelés a gyermekeden vagy sem.

Azt gyanítom, hogy a legtöbb családnál a diagnózis nem lesz teljesen hasonló az én gyermekeiméhez, de remélem, hogy az autizmus biológiai vonatkozásait jobban megismerik majd a családok és az orvosok. Hangsúlyozom, hogy amit én itt leírtam, az nem az az egyetlen megoldás. Minden gyermek egyedi eset.

Remélem, hogy a mi családunk története másoknak is reményt hoz!

Vaccination News Home Page

EZEN A LAPON MINDEN KÖZÖLT, BEMUTATOTT INFORMÁCIÓ, ADAT ÉS ANYAG ÁLTALÁNOS TÁJÉKOZTATÓ CÉLT SZOLGÁL, ÉS NEM ÚGY ÉRTENDŐ, HOGY A KIADÓ TUDÁSÁT VAGY VÉLEMÉNYÉT TÜKRÖZI, ÉS NEM ÉRTELMEZENDŐ ORVOSI VAGY JOGI TANÁCSKÉNT. A NAGYON FONTOS ÉS BONYOLULT DÖNTÉST, HOGY OLTASD BE VAGY SEM GYERMEKEDET, NEKED, CSAKIS NEKED KELL MEGHOZNOD, MIUTÁN KIKÉRTED AZ ORVOSOD VÉLEMÉNYÉT.