Az Mercury in Medicine. Are We Taking Unnecessary Risks? – Testimony of Lyndelle Horne Redwood Before the Government Reform Committee, July 18, 2000 című cikk fordítása.

Burton elnök, Waxman képviselő és bizottsági tagok!

Nevem Lyn Redwood. A Georgia állambeli Atlantában lakom férjemmel, Tommyval és három gyermekünkkel: Hannaval, Drew-vel és Willel. Férjemmel mindketten egészségügyi szakemberek vagyunk: ő orvos, én pedig gyakorló nővér. Ezenkívül közösségi nővéri magisteri oklevelet szereztem, és tagja vagyok a megye Egészségügyi Igazgatóságának és helyi Tervezési Bizottságának.

Will fiam közel 4 kilóval született. Boldog csecsemő volt, jól evett és aludt, mosolygott, gügyögött és egyéves korában már járt és beszélt. Nem sokkal egyéves születésnapja után több fertőzésen esett át, elvesztette a beszédkézségét, kerülte a szemkontaktust, egyre kevesebb dolgot evett meg és sorozatos hasmenései lettek. Többen is megvizsgálták, és először a beszédértés és beszédkézség teljes elmaradását állapítottak meg nála, később pedig kiterjedt fejlődési rendellenességet, ami az autizmus egyik formája.

Sohasem jöttem volna rá, hogy összefüggés van a fiam betegsége és az oltások között, ha nem olvasom 1999. júliusában, hogy a némely oltásban jelenlevő tartósítószernek, a thimerosalnak a 49.6%-a higany. A beszámolóban az áll, hogy az FDA szerint: “Megeshet, hogy a központilag meghatározott megengedett összmennyiségnél több higany került azon gyermekek szervezetébe, akik több thimerosalt tartalmazó oltást is kaptak.” Mivel az egészségügyben dolgozunk, férjem és én folyamatosan kapunk értesítéseket arról, hogy káros hatásokat vettek észre egy gyógyszerrel kapcsolatban, vagy megváltoztak egy termék biztonsági előírásai. Miért nem kaptunk értesítést arról is, hogy gyermekek esetében a thimerosalt tartalmazó oltásokban több higany van, mint amennyi az előírásokban szereplő megengedett mennyiség?

Ezen információk birtokában átnéztem fiam oltásait, és igazolódtak legrosszabb félelmeim: minden csecsemőkori oltásában volt thimerosal. Utánanéztem a higany hatásainak, és kiderült, hogy egy erős méregről van szó, ami különösen ártalmas a gyorsan fejlődő magzati és gyermeki agyra. Bár a szövetségi ügynökségek megállapítanak egy elfogadható szintet, a higany minden szinten mérgező.

Az EPA szerint biztonságosan megengedhető napi mennyiség: 0,1 µg/testtömegkg/nap. 2 hónapos korában a fiam 3 oltásban összesen 62.5 µg higanyt kapott. Figyelembe véve a testsúlyát, az EPA kritériuma szerint csak 0,5 µg-ot kaphatott volna. Azon a napon tehát a megengedett mennyiség 125-szörösét kapta. Ezek a nagy befecskendezett higanyadagok 4, 6, 12 és 18 hónapos korában is folytatódtak, és összesen 237,5 µg-ot tettek ki. Azt is felfedeztem, hogy higanyt tartalmaztak azok az injekciók is, amiket terhességem első és harmadik hónapjában, és fiam születése után pár órával kaptam az RH-összeférhetetlenség elkerülése végett.

Megtudván, hogy a higanyvegyületek legfőbb hatása az idegmérgezés, azon gondolkoztam, hogy vajon ez a higanyterhelés a felelős a fiam visszafejlődéséért és betegségéért? Mivel ekkor már öt és fél éves volt, nehéz volt kideríteni, mennyi volt a testében levő higanyszint az oltások idején. Ekkor jutott eszembe, hogy megőriztem egy hajtincset a 20 hónapos korában levágott hajából. A vegyelemzés azt mutatta, hogy akkoriban 4.8 ppm (parts per million, milliomod rész) higany volt a hajában, pedig a megengedhető mennyiség kevesebb mint 1 ppm. Az 5 ppm már higanymérgezést jelent. Mivel a fiam sohasem evett halat vagy rákot és nem voltak amalgám tömései, nem maradt más azonosítható higanyforrás, csak az oltásaiban levő thimerosal és az én RhoGAM injekcióim.

Miután tavaly ősszel felfedeztem fiamnál a higanymérgezést, minden szabadidőmet ennek a dolognak a tanulmányozásával töltöttem. Mint nővér és a megye Egészségügyi Bizottságának tagja, úgy éreztem, hogy kutatásaim eredményeit és a thimerosallal kapcsolatos aggodalmaimat más szakmabeliekkel is meg kell osztanom. Kutattam, telefonáltam, leveleket írogattam és személyesen felkerestem az FDA és CDC hivatalnokokat, hogy hangot adjak aggodalmaimnak és bemutassam az adatokat sok más fejlődésben visszamaradt gyermekek dokumentált higanyszintjéről, akik szintén thimerosalt kaptak az oltásaikban. Úgy tűnt, hogy minden erőfeszítésem süket fülekre talál.

2000. június 21-én résztvettem a Védőoltási Tanácsadó Bizottság ülésén Atlantában. Azon az értekezleten egy tanulmányt is bemutattak, amely megvizsgálta a Védőoltások Biztonsági Adatbázisát és több mint 120.000 gyermek által kapott thimerosalmennyiséget. A fő eredmény az volt, hogy jelentős összefüggések vannak a kapott thimerosal mennyisége és a figyelemhiány (Attention Deficit Disorder, ADD), arcrángás, a beszédben és a nyelvértésben való lemaradás és általában az idegrendszer fejlődésének lemaradása között. Az adatokat vizsgáló szakértői bizottság arra a következtetésre jutott, hogy “az eredmény egy statisztikailag jelentős (mégis gyenge) asszociációt támaszt alá, a következmények viszont jelentősek lehetnek.”

Sajnos az ACIP nem úgy döntött, hogy előnyben részesíti a thimerosalmentes oltásokat, bár a gyártók biztosították őket, hogy elég készletük van a csecsemők ellátáshoz 6 hónapos korig. Az ACIP bizottsági tagok megjegyzéseiből az derült ki, hogy az oltásprogrammal kapcsolatos politikai és gazdasági aggodalmak fontosabbak voltak a gyermekek egészségénél, biztonságánál és jóléténél, pedig nekik a gyermekek védelme a feladatuk. Az egyik bizottsági tag megjegyezte, hogyha előnyben részesítik a thimerosalmentes oltásokat, az esetleg csökkenteni fogja az emberek bizalmát az oltások iránt. Én úgy látom, hogy pont az ellenkezője történik.

Ma némely hivatalnok esetleg azt fogja mondani nektek, hogy orvosi úton jelentéktelen mennyiségű higany kerül a szervezetbe. A tény viszont az, hogy ezek a mennyiségek idegtani károsodásokat okoznak a csecsemőkben. Talán az is elhangzik majd, hogy ez a higanyszint épphogy meghaladja az EPA irányelveit az élet első hat hónapjára. Ez azért van, mert helytelenül átlagot számítanak a hat hónapra. Bármely független toxikológus megmondhatja, hogy a higanynak nagy a felezési ideje, és farmakokinetikája miatt nem lehet egy nagy adag hatását úgy meghatározni, mintha hosszab időn keresztül kisebb adagok adódnának össze. Egyszerű hasonlattal élve: az FDA azt próbálja állítani, hogyha valaki 60 napon keresztül napi 2 Tylenolt vesz be, annak ugyanolyan hatása van, mintha 120 Tylenolt vesz be egyetlen nap! Ez természetesen ellentmond a józan észnek, méginkább a megbízható orvosi gyakorlatnak.

Kisbabáknál gyakran az oltások az egyetlen fő higanyforrások, de az EPA, FDA vagy ATSDR higannyal kapcsolatos dokumentumaiban sehol sincsenek ezek a termékek megemlítve, mint a higanyterhelés forrásai. Amikor egy EPA tisztviselővel beszélgettem, megjegyezte, hogy fiam túl sok higanyt kapott és elég megértőnek tűnt, de mivel nem környezeti ártalomról volt szó, ügynöksége nem avatkozhatott be. Akkor kihez fordulhatok segítségért?

Több mint egy évvel ezelőtt az FDA, AAP és a Közegészségügyi Szolgálat (Public Health Service) elrendelte a thimerosal azonnali eltávolítását az oltásokból, vagy az adag lecsökkentését. A szomorú igazság az, hogy bár volt valamilyen előrehaladás, most, miközben itt beszélek, a kisbabákba továbbra is a földön levő egyik legerősebb idegméreg fémet fecskendezik be, túllépve a központilag meghatározott megengedhető mennyiséget, és a felelős ügynökségek még csak nem is akarnak ezzel a kérdéssel foglalkozni.

Egy autista-járvány közepén vagyunk, és napról-napra egyre több gyermeknél állapítanak meg tanulási nehézségeket. Hiába jelentik ki, hogy “nincs bizonyíték a károsodásra”, az még nem jelenti azt, hogy nem is történt károsodás. Az igazság az, hogy nem vizsáltuk meg méltóképpen a kérdést, vagy egyszerűen nem akarjuk látni. Nemrég azt olvastam egy erről a kérdésről szóló újságcikkben, hogy egyesek hiába állítják azt, hogy nincs meg a füstölgő fegyver, amikor a padlón mindenhol golyók hevernek.

A központilag fenntartott oltásprogram keretében több millió gyermek fölöslegesen kapott mérgező anyagokat és szenvedett idegtani károsodásokat. Ez a probléma annyira kiterjedt a mi társadalmunkban, hogy csak kevés embert nem érint, amint azt Burton elnök maga is jól tudja. Itt az ideje, hogy valaki előálljon és beismerje ezeket a tényeket, és kivizsgáltassa, mi történt gyermekeinkkel és hogyan lehet rajtuk segíteni.