Lehallgatókészüléket találtak egy kézdivásárhelyi újságíró lakásán

Jogtalan lehallgatás

Iochom István, a Háromszék című napilap kézdivásárhelyi (románul: Târgu Secuiesc) munkatársa hétfőn délután [1999. dec. 20], szemtanúk jelenlétében lehallgatókészüléket fedezett fel a lakásán. A telefonkészülékhez csatlakozó mikrofont, minden bizonnyal 1993-ban, a bejárati ajtó cseréjekor szerelték az újságíró lakásába. Iochom István összefüggést lát lehallgatása és a lakásába történt, 1993-as betörés között. A Kovászna megyei főügyész kizártnak tartja, hogy törvényes lehallgatás történt volna.

A kézdivásárhelyi Nicolae Bălcescu utca egyik tömbházának harmadik emeletén lakó Iochom a véletlennek köszönheti, hogy rábukkant a parányi mikrofonra, illetve a tizenkét méter hosszúságú vékony huzalra. A RomTelecom szakemberei a fölötte levő lakásba akarták bekötni a telefont, amikor műszaki hibát észleltek. Megpróbálták orvosolni a hibát és akkor derült ki, hogy illetéktelen kezek egy másik drótot illesztettek a telefonvezetékhez. A szál - ezúttal a szó szoros értelmében - az újságíró lakásába, a cserefaajtóba vezetett.

Az előszobában - a falburkolat mögött! -, a drótot bevésték a falba, gipsszel betakarták, és még fekete festéket is kentek rá. A mikrofonnak is csak a vége maradt kint az ajtótokból, a készülék a telefonvezetéken keresztül kapta az áramot, illetve feltehetőleg azon keresztül továbbította a lakás minden zaját.

Az ügynek figyelemre méltó előzményei vannak. Amikor 1989 decemberében a felbőszült néptömeg Kézdivásárhelyen feldúlta, majd felgyújtotta a Milícia épületét, a Szekuritáté irattárát sem kímélte. Az iratok nagy része (talán nem véletlenül!) megsemmisült a nagy felfordulásban, néhány értékes dokumentum azonban Iochom István kezébe került, aki azok alapján később izgalmas cikksorozatot közölt a forradalmi hevületben indított, ám azóta megszűnt Székely Újság hasábjain.

A Szekuritáté fellépésével, módszereivel, illetve a besúgókkal foglalkozó írások sok személyt kényelmetlenül éríntettek, a szerzőt telefonon többször megfenyegették. 1994 december 14-én délelőtt szemtanúk állítása szerint két sportosan öltözött, idegen férfi jelent meg egy személygépkocsiban a tömbház előtt, behatoltak az újságíró lakásába, ahonnan több kilónyi iratot vittek magukkal. Iochom szerint a lehallgató készülék már azelőtt fel volt szerelve a szobájában, mert a behatolók biztosra mentek, tudták, hogy az akció időpontjában senki sem fog a lakásban tartózkodni. “Aznap reggel telefonáltam a Háromszék szerkesztőségébe, és szóltam, hogy indulok Kővárra - nyilatkozta lapunknak Iochom István -. A feleségemről tudták, csak délután jár le a munkaideje. szabad volt a terep. A tettesek egyetlen szekrényt dúltak fel, és semmi mást nem vittek el, csak a Szekuval kapcsolatos dokumentumokat. Ez is igazolja, hogy nem közönséges rablók jártak a lakásban. Az iratokat nyilván korábban is elvihették volna, például a poloska elhelyezésekor, de feltehetőleg nem akartak feltűnést kelteni mindaddig, amíg meg nem tudják, hogy mit tudok, illetve mi a szándékom.”

A feljelentést követően meglehetősen felületes kivizsgálás vette kezdetét: a rendőrségnek két év alatt csak annyit sikerült kiderítenie, hogy nem álkulccsal hatoltak be a lakásba, majd kérte az ügyészséget, hogy – “mivel nem történt bűncselekmény” - véglegesen zárja le az 1093/ P/1996-os iratcsomót. Ezzel viszont lényegében azt árulták el, hogy titkosszolgálati akcióról volt szó. Hogy a lehallgatókészüléket mikor szerelhették fel, csak feltételezésekre szorítkozhatunk. Iochomék 1993-ban cseréltek nyílászárókat lakásukban, és nagy a valószínűsége annak, hogy már “bedrótozva” kapták kézbe az ajtót. Az asztalost, aki az ajtót készítette, nem sikerült megtalálnunk. Annyit viszont kiderítettünk róla, hogy ugyanazon évben a rendőrség eljárást indított ellene jogosítvány nélküli vezetésért, de nem esett semmi bántódása. Az ajtócserét követően a szomszédok többször is jelezték Iochoméknak, hogy délelőttönként, amikor elvileg senki sem tartózkodik otthon, motoszkálás hallatszik a lakásból. A mikrofont - bár többször is tűvé tették a szobákat - korábban nem sikerült megtalálni.

A 43 éves dévai születésű újságíró tízéves pályafutása során sok borsot tört már a rendőrség és általában a hatalmi szervek orra alá, csak az idén két olyan könyvet jelentetett meg, amelyek joggal kelthették fel az illetékesek figyelmét. A Kísért a múlt Székelyföldön, amely az Agache-ügy történetéről szól, júniusban került ki a helyi hetilap, a Székely Hírmondó műhelyéből, a másik, a Pisztoly az Olt vizében című pedig októberben. Az utóbbi kötetben többek között a Szekuritáté, illetve a SRI dolgaival, valamint újabbkori rendőri visszaélésekkel foglalkozik. A hírszerző szolgálatnak tehát alapos oka volt szemmel tartani az újságírót, már amennyiben oknak számít az, ha valaki napfényre akarja hozni a rendellenességeket.

A Kovászna megyei ügyészség élén álló Tripan főügyész 1999. november 15-én foglalta el hivatalát, és amint lapunknak elmondta, azóta sem ő, sem a helyettese nem adott engedélyt Iochom István lehallgatására. Elődje, Lupinger Attila elvileg megtehette, de Tripan úr ezt kizártnak tartja. A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) megyei fiókjánál szintén nem tudnak semmit a dologról.

A SRI sajtóirodájának vezetője, Ovidiu Iordache ezredes szerint akár magánszemélyek is beszerelhettek lehallgatókészüléket Iochom István Lakásába. A SRI korábban egy szórólapon is tájékoztatott az általa felkutatott hasonló esetekről. Amint Iordache ezredes elmondta, olyan eseteket is tártak fel, amikor a magyar közösség rendezvényeit figyelték meg illetéktelenül. A szóvivő által ígért hivatalos válasz lapzártáig nem érkezett meg a Krónika szerkesztőségébe.

* * *

RÉSZLETEK A
IOCHOM ISTVÁN: PISZTOLY AZ OLT VIZÉBEN
CÍMŰ KÖTETBŐL

Botrányos lehallgatások

1. 1995. október 24-én az RMDSZ Fehér megyei székházában talált lehallgatókészüléket a telefonszerelő. A cső alakú mikrofont 1993 februárja után építették be a vakolat alá, és csatlakoztatták a telefonvezetékhez. Ekkortól tudniillik a székházat tatarozták, és a javítások során kicserélték a telefonhuzalokat is. 1995. október 26-án Brendus Gyula helyi RMDSZ-elnök levélben kérte az ügyészséget az ügy kivizsgálására. Négy nappal később Incze Tibor szenátor is interpellált a lehallgatás ügyében. A Fellebbviteli Bíróság mellett működő Gyulafehérvári Ügyészség 1996. június 15-én hivatalos átiratban közölte, a vizsgálat szerint az “idegen testet” 1990 előtt helyezték az épület falába. Emil Stroe főügyész az Unirea című helyi lapnak 1996. november 20-án azt nyilatkozta, hogy az ügyet régiségére, elavultságára való tekintettel lezárták.
   
2. 1995. november elsején a telefonvezetékhez csatlakozó lehallgatókészüléket talált lakásában Csutak István, a Csíkszeredai Művelődési Ház igazgatója. Lakásába a telefont néhány héttel korábban vezették be. Csutak az otthon összehívott sajtótájékoztatón elektromérnökként mutatta be a szerkezet működését, mérte be annak műszaki paramétereit. A botrányos eset nyomán András Imre parlamenti képviselő interpellált a képviselőházban. A Posta igazgatója nyilatkozatban jelentette ki, hogy Csutak István nem eléggé felkészült annak megállapítására, hogy valóban lehallgatókészüléket talált-e.
   
3. A Kovászna Megyei Tanfelügyelőségen 1997 elején találtak lehallgatókészüléket Rákosi Zoltán akkori főtanfelügyelő irodájában. A SRI hivatalos álláspontja az volt, hogy 1998 decembere előtt szerelték be a mikrofont.
   
4. Szatmárnémetiben 1999. május 7-én a magyar oktatásért felelős tanfelügyelők számára tartott összejövetelen fedeztek fel lehallgatókészüléket. A Kötő József államtitkár által a szatmárnémeti diáktábor éttermébe összehívott tanácskozáson az egyik résztvevő ölébe eset az asztal lapjára alulról öntapadó koronggal rögzített, elemmel működő lehallgatókészülék. A tolltartóhoz hasonló tárgyat a szervezők leadták a rendőrségre, az továbbküldte a Hírszerző Szolgálat temesvári központjába. Hivatalos válasz a bejelentésre azóta sem érkezett.

GAZDA ÁRPÁD, KOCSIS KÁROLY

(Krónika - 1999. december 22., I. évfolyam 46. szám)

Az Agache ügy

Az Agache üggyel kapcsolatos honlap. Készítője: Agache Aurel-Dionisie.

Az Agache-ügy részletei ahogy azt Iochom István a Kisírt a múlt Székelyföldön -- Az úgynevezett Agache-ügy története című könyvében leírta.