Lakossági vélemények a határon túli magyarok magyarországi jogállásával kapcsolatosan

Az áprilisi adatfelvétel során arról kérdeztük a magyar állampolgárokat, miként vélekednek a határon túli magyarok magyarországi jogállásával kapcsolatos, a nyilvános vitákban már felmerült és a későbbiek során esetleg felmerülő politikai alternatívákról, javaslatokról. Ennek érdekében kérdéseket tettünk fel a válaszadók témabeli tájékozottságának és a határon túli magyarokkal szembeni általános attitűdök feltérképezése céljából. Kíváncsiak voltunk arra, hogy az emberek milyen lépéseket várnak el a magyar kormánytól a környező országokban élő magyarok helyzetének javítása érdekében, és mennyire tartják fontosnak az érintettek anyaországhoz való viszonyának törvényi szabályozását. Konkrétan is érdeklődtünk afelől, hogy a magyar állampolgárok mely területeken tudnának elképzelni saját jogaikkal azonos lehetőségeket a határokon túl élő, ám nem magyar állampolgárságú magyarok számára.

Először arra kértünk mindenkit, hogy nevezze meg azokat a szomszédos országokat, melyekben saját tudása szerint magyar nemzetiségű emberek élnek. Minden megnevezett ország esetében arra kértük a válaszadókat, hogy becsüljék meg az ott élő magyar nemzetiségűek számát.

A 3.1. táblázat összesíti a két kérdésre érkezett válaszokat. Ez alapján látható, hogy a legnagyobb lélekszámú magyar közösségekkel rendelkező országok esetén regisztráltuk a legmagasabb említési arányokat. E csoporton belül is mutatkoznak azonban eltérések a megkérdezettek ismereteiben. Míg gyakorlatilag mindenki tud arról, hogy Romániában élnek magyar nemzetiségűek, addig Szlovákiában az említések aránya 84%, Jugoszlávia 77%, Ukrajna esetében 75%. Ez utóbbi országokhoz hasonló mértékben említették a válaszadók Ausztriát. A legalacsonyabb említési gyakoriságot Szlovénia esetében találunk, a megkérdezettek éppen felének van tudomása arról, hogy ott magyar kisebbséghez tartozó személyek élnek.

A 3.2. táblázat aszerint csoportosítja a válaszadókat, hogy hány szomszédos országot említettek a lehetséges hétből, mint olyanokat, melyekben magyar nemzetiségűek élnek. Az adatok azt mutatják, hogy a válaszadók kétötöde mind a hét országot megnevezte, közel ugyanannyian pedig legalább négy említést tettek. Összességében tehát a magyar lakosság több mint háromnegyede legalább négy olyan szomszédos országot is megnevezett, melyben tudása szerint magyarok is élnek. Az említések száma összefüggést mutat az alapvető társadalmi-demográfiai háttérváltozóval, mindenekelőtt az iskolázottsággal. Míg a felsőfokú végzettségűek között a mind a hét országot megemlítők aránya megközelíti a kétharmadot, az érettségizettek esetében ez az arány 46%, a szakmunkásképzőt végzettek között 38%, legfeljebb általános iskolát végzettek esetében pedig már csak 27%. A férfiak, a 30-39 évesek és a budapestiek között találunk a legnagyobb valószínűséggel minden lehetséges országot említőt.

A magyar nemzetiségűek számára vonatkozó becslések alapján megállapítható, hogy a magyar állampolgárok jellemzően alábecsülik a nagyobb lélekszámú határon túli magyar közösségek nagyságát, és felülbecslik a kisebb közösségekét. Így Románia esetében a válaszok átlaga 1,3 millió, a korrigált átlag pedig 1,1 millió, holott a legóvatosabb becslések szerint is 1,5-2 millió főre becsülik a romániai magyarok számát. Hasonló a helyzet Szlovákia és Jugoszlávia esetében is. Ezzel szemben Ausztria, Horvátország és Szlovénia esetében még a korrigált átlagok is viszonylag jelentős felülbecslést mutatnak.

3.1. táblázat. A környező országok közül melyikben és hányan élnek magyar nemzetiségű emberek? (az érvényes választ adók százalékában)

*az adott országot említők és a magyar nemzetiségűek számát becslők válaszai alapján

** Egyes kérdésekre során tett becslések esetében gyakran előfordul, hogy a válaszadók egy része irreálisan alacsony vagy magas értéket becsül. Ezek a szélsőséges értékek (outlierek) jelentősen torzíthatják a kapott eredményeket. Ezért különböző eljárások léteznek a szélsőséges esetek kezelésére. A táblázatban közölt korrigált átlagok az ún. Huber-módszerrel kerültek kiszámításra. A módszer az átlagtól távoli említéseket kiebb súllyal veszi figyelembe.

3.2. táblázat. Hány olyan országot említett, melyben tudása szerint magyar nemzetiségűek élnek? (az összes megkérdezett százalékában)

A következő kérdéssel az volt a célunk, hogy felmérjük, miként viszonyul ma Magyarország lakossága a határon túlról, konkrétan Romániából érkezőkhöz. Milyen attitűdök dominálják ezt a viszonyt: inkább pozitívak (elfogadás, segítőkészség) vagy inkább a negatívak (tartózkodás, esetleg elutasítás, félelem vagy erkölcsi ítélet)? Hat olyan állítást fogalmaztunk meg, melyek a fenti viszony lényegesebb elemeit tartalmazzák, és arra kértük a megkérdezetteket, hogy válaszaikat ötfokú skálán helyezzék el az állítással való teljes azonosulástól egészen a teljes elutasításig.

Az adatok azt mutatják, hogy a legtöbben, a válaszadók több, mint kétötöde úgy érzi, a Romániából érkezők segítségre szorulnak. A másik két, pozitív töltetű állítással egyetértők aránya azonban az előzőnek nagyjából fele (22-25%). Az egyetértők aránya meglehetősen magas, több, mint egyharmados (37%) azon állítás esetében, mely szerint a Romániából érkezők miatt hátrány éri a magyar állampolgárokat a munkaerőpiacon. Szintén meghaladja valamivel az egyharmadot azok aránya, akik erkölcsileg is elítélik a Magyarországra érkezőket. A legkisebb arányban azzal az állítással értettek egyet a megkérdezettek, hogy a romániai magyarok tulajdonképpen nem is magyar nemzetiségűek, ez az arány 18%.

3.3. táblázat. A Romániából áttelepülő magyarokra vonatkozóan, mennyire ért egyet az alábbi kijelentésekkel? (az érvényes választ adók sorszázalékában)

*Az összes megkérdezett százalékában

Megjegyzés. A válaszadáskor ötfokú skála állt a megkérdezettek rendelkezésére: 5 – teljes mértékben egyetért, 1 – egyáltalán nem ért egyet, a táblázatban az egyetértést és az egyet nem értést kifejező kategóriákat összevontuk

Az adatok összességükben azt mutatják, hogy a Magyarországra érkező romániai magyarokhoz való viszony meglehetősen ambivalens, egyszerre van jelen – nemcsak a társadalomban, hanem az esetek nem elhanyagolható részében az egyéneknél is – a segítő szándék és az irracionális egzisztenciális félelem.

3.1. ábra. Az állításokkal valamilyen mértékben egyetértők aránya az érvényes választ adók százalékában

Ezt követően arra voltunk kíváncsiak, hogyan vélekednek a magyar állampolgárok a határon túli magyarok helyzetének javításáról, mit kellene szerintük a magyar államnak tennie e cél megvalósulásáért. A kérdés feltevése után minden interjúalany egy válaszlapot kapott, melyen egymást többé-kevésbé kizáró állítások voltak megfogalmazva a magyar kormány előtt álló lehetséges cselekvési alternatívákról. A megkérdezetteknek ezek közül kellett kiválasztania azt, melyről úgy vélte, hogy a kormánynak aszerint kellene cselekednie.

Az érvényes választ adók többsége, háromötöde szerint a magyar kormánynak abban kellene segítséget nyújtania a határon túli magyaroknak, hogy szülőföldjükön boldoguljanak. A válaszadók ehhez elsősorban diplomáciai, mint anyagi segítséget tartanának kívánatosnak (3.5. táblázat). Ettől lényegesen kevesebben, a válaszadók 15%-a gondolta úgy, hogy a helyzet megoldását leginkább a kettős állampolgárság megadása jelentené a határokon kívül élők számára, anélkül azonban, hogy ez együtt járna a bevándorlás ösztönzésével. Meglepően sokan, az érvényes választ adók egytizede vélekedik úgy, hogy a határon túli magyarok egyetlen problémájának megoldása sem a magyar állam feladata vagy kötelessége, mivel minden állam csak saját polgáraiért felelős. Elenyészően alacsony, csupán 3% azoknak az aránya, akik szerint a bevándorlás ösztönzése jelentheti a problémák orvoslásának legjobb módját.

3.4. táblázat. Mit kellene tenni a magyar államnak a határon túli magyarok helyzetének javításáért? (az érvényes választ adók százalékában)

*Az összes megkérdezett százalékában

Megjegyzés. A válaszadás megkönnyítéséhez minden megkérdezett egy válaszlapot kapott, mely a lehetséges válaszok felsorolását tartalmazta. Csak egy válasz volt adható.

3.5. táblázat. Ön milyen segítséget tartana szükségesnek? (azok százalékában, akik az előző kérdés esetében a szülőföldön való boldogulás segítését jelölték meg válaszként, erre a kérdésre pedig érvényes választ adtak)

*A megkérdezettek százalékában

A magyar állampolgárok többsége, 56%-a szerint szükség van a határon túli magyarok magyarországi jogállását rendező törvényre, 41%-uk viszont szükségtelennek látja a helyzet törvényi rendezését. A megkérdezettek egytizede nem tudott határozott választ adni.

3.2. ábra. Ön szerint szükség van-e a határon túli magyarok magyarországi jogállásának törvényi szabályozására? (az érvényes választ adók százalékában, a ’Nem tudja’ válaszok aránya 9,8% az összes megkérdezett között)

A törvényi szabályozás szükségével egyetértők háromötöde szerint a jogszabály elősegítené Magyarország, illetve az itt élők számára a határon túliak helyzetének javítását. A válaszadók közel kétötöde szerint egy ilyen megoldásra valójában az Európai Unió elvárásainak teljesítése miatt lenne szükség, valamivel kevesebben vannak, akik Magyarország EU-taggá válása miatt esetlegesen megnehezülő kapcsolattartás ellensúlyozásában látná egy ilyen törvény célját. A válaszadók 18%-a véli úgy, hogy a jogszabály megalkotására a határon túli magyarok kérésére lenne szükség.

3.6. táblázat. Miért van szükség erre a törvényre? (azon érvényes választ adók százalékában, akik az előző kérdésre igennel válaszoltak)

*A megkérdezettek százalékában

Ezt követően arra kértük a válaszadókat, mondják meg, mennyire értenének egyet a magyar állampolgárokkal azonos jogok biztosításával a határon túli magyarok részére néhány területen, melyek felsorolását egy válaszlap tartalmazta. Igyekeztünk olyan területeket felsorolni, melyek az előkészítés fázisában lévő, ún. státus-törvényről a nyilvánosságban zajló viták során lehetőségként felmerültek. A kiválasztás során arra törekedtünk, hogy a megnevezett területek egymástól jellegükben eltérőek legyenek, finanszírozásuk különböző mértékű forrásokat igényeljen és különbözzenek abban a tekintetben is, hogy a jelenlegi gyakorlathoz képest mekkora változást jelentenének. Azt feltételeztük, hogy a válaszadók engedékenyebbek lesznek a saját érdekeiket kevésbé sértő, finanszírozási szempontból kevesebb közpénzt igénylő és a jelenlegi állapotokhoz képest kevesebb változást hozó jogkiterjesztésekkel szemben.

Az adatok összesítését a 3.7. táblázat tartalmazza. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy magyar állampolgárok a legelzárkózóbbak a teljesen szabad munkavállalás biztosításával szemben. Az érvényes választ adók közel háromnegyede nem értene egyet ennek a lehetőségnek gyakorlatba ültetésével.

Az egyharmadot sem éri el azok aránya, akik helyeselnék a szavazati jog megadását a határon túli magyarok részére. A válaszok átlaga (1,97) gyakorlatilag megegyezik a munkavállalással kapcsolatos állítás esetében kapottal (1,96), ez pedig azt mutatja, hogy a szavazati jog biztosítását teljes mértékben elutasítók részaránya nagyobb az elutasító választ adókon belül, mint a munkavállalás esetében.

Hasonló arányban vannak azok, akik szerint a határon túli magyarok feltételek nélküli letelepedése nem lenne kívánatos. Feltételezhetjük, hogy ebben az esetben is nagy szerepet játszhattak a munkaerőpiaci megfontolások, hiszen a mai jogszabályok szerint a letelepedők a magyar állampolgárokkal azonos feltételek mellett vállalhatnak munkát. A letelepedés megkönnyítésével szembeni elzárkózásnak az is oka lehet, hogy – amint azt az előzőek során láthattuk – a válaszadók többsége nem támogatja a szülőföldről való elvándorlás ösztönzését, márpedig a letelepedés megkönnyítése ennek egyik módja.

Ugyancsak elutasítja valamilyen mértékben a válaszadók többsége a nyugdíjak magyarországi szabályok szerinti megállapítását a határon túli magyarok részére. Az érvényes választ adók 37% véli úgy, hogy ez az eljárás nem lenne kívánatos.

Azt mondhatjuk, hogy a magyar állampolgárokkal azonos jogok biztosításának többség általi elutasítottsága e négy területen összhangban van feltételezéseinkkel, amennyiben egy részük (a munkaerőpiaci konkurencia feltételezett növekedése, és az ezt is magában foglaló letelepedés könnyítése) a magyar állampolgárok érdekét sérti, vagy a jelenlegi helyzethez képest jelentős változásokat eredményezne (szavazati jog biztosítása, munkavállalási engedély szükségességének hiánya).

Nagyjából fele-fele arányban támogatják és ellenzik a megkérdezettek a korlátozás nélküli beutazás biztosítását, a tömegközlekedés és az egészségügyi ellátás azonos feltételek melletti igénybevételét. Valamivel magasabb, 56%-os a támogatottsága az ingyenes állami oktatás igénybevételére vonatkozó jog biztosításának. Az első két eredmény valamelyest összhangban van feltevéseinkkel, hiszen a tömegközlekedés kedvezményeinek (nyugdíjasok, diákok) biztosítása, vagy az országba való beutazás megkönnyítése a határon túli magyarok számára egyrészt nem jelent komoly változást a jelenlegi állapotokhoz képest, másrészt kevésbé sérti a magyar állampolgárok közvetlen érdekeit.

Az egészségügyi ellátás - magyar állampolgárokéval azonos feltételek melletti - biztosításának viszonylag nagyarányú támogatottsága azonban már komolyabb magyarázatra szorul. Az ellátórendszer – azonos járulékalap melletti - pótlólagos megterhelésének a magyar állampolgárok egyéni érdekét sértő volta nyilvánvaló, akárcsak a finanszírozási problémák növekedése egy amúgy is megreformálásra szoruló rendszer esetében. Egy lehetséges magyarázat arra vonatkozhat, hogy a határon túli magyarok jogosulttá válásával az egészségügyi ellátásban felmerülő problémákat a válaszadók nem érzékeli oly közvetlennek, mint például a munkaerőpiacon megjelenő pótlólagos keresletből származó – feltételezett – hátrányokat. Az emberek nem járnak minden nap orvoshoz, ráadásul elég nehéz lehet annak felmérése, hogy egy bizonytalan számú népesség biztosítottá válása mennyi többletvárakozást jelent egyes helyeken, illetve az orvosok és általában az ellátást biztosító személyzet számának változatlansága, mekkora minőségcsökkenést okozhat az ellátás színvonalában. Az egészségügy közpénzekből való finanszírozása pedig a legtöbb ember számára nem teszi lehetővé a költségek növekedésének, és azok lehetséges finanszírozási forrásainak észlelését, tudatosulását.

Hasonló okok játszhatnak szerepet a közpénzekből finanszírozott oktatáshoz való hozzájutás jogának biztosítása esetében is. Feltételezhetjük, hogy az egyetértők számát növeli az anyanyelvi oktatás problémájával szembeni nagyobb érzékenység. A határon túli magyarok problémái közül kétségkívül az anyanyelvi oktatás kapja a legnagyobb teret a magyarországi nyilvánosságban, ez kérdés kapcsolódik legközvetlenebbül a magyar kisebbségek hátrányos helyzetével saját országukban. Mindezek következtében több a válaszadók rendelkezésére álló információ is ezen a területen.

3.7. táblázat. Ön mennyire értene vagy nem értene egyet azzal, hogy a határon túli magyarok Magyarországon…(az érvényes választ adók sorszázalékában)

*Az összes megkérdezett százalékában

Az állami szintű, kötelező társadalombiztosítás által működtetett egészségügyi ellátás esetében az egyet nem értőket álláspontjuk indoklására is megkértük. A válaszadók fele szerint a biztosítási elv sérülne azáltal, ha olyanok is részesednének az ellátásból, akik nem a magyar társadalombiztosítási rendszerbe fizetik járulékaikat. Ugyanez a szempont, csak annak más megközelítése az, amikor a nemleges választ a magyar állampolgárokra háruló terhek növekedésével indokolják (25%). A válaszadók 27%-a a már amúgy is túlterhelt ellátórendszer ellehetetlenülésétől tart. A válaszokban alig jelenik meg a nemzetiségi szempont, a magyar állampolgárok tehát vagy nem tartanak attól, hogy ezzel a joggal nem magyar nemzetiségűek is élnének, vagy ez nem is igazán lényeges számukra. A járulékterhek várt növekedése, a biztosítási elv esetleges sérülése vagy az ellátórendszer túlterhelődése önmagában sérti az érdekeiket, az hogy mindez milyen nemzetiségű igénybevevők beáramlása miatt következik be, csak sokadik szempont az álláspontok kialakításában.

3.8. táblázat. Miért gondolja úgy, hogy a határon túli magyarok nem kellene a magyar állampolgárokkal azonos egészségügyi ellátásban részesüljenek Magyarországon? (azok arányában, akik az előző kérdés során nem, értettek egyet az egészségügyi ellátásra vonatkozó kijelentéssel)

Megjegyzés. A kérdés nyitottan hangzott el, az elhangzó választ a kérdezőbiztos helyben kódolta. Minden megkérdezett egynél több választ is adhatott.

************************************