...Esztergom falai alatt 1594. május 19-én török golyó éri; súlyos sebeivel még néhány napig él, május 30.-án hal meg...
In laudem confiniorum:
Egy katonaének
(Az csak búbánat nótájára)
Vitézek mi lehet ez széles föld felett
szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól,
kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
ád, ki kedvesb mindennél.Ellenség hírére vitézeknek szüve
gyakorta ott felbuzdul,
Sőt azon kívül is, csak jó kedvéből is
vitéz próbálni indul,
Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,
homlokán vér lecsordul.Véres zászlók alatt lobogós kópiát
vitézek ott viselik,
Roppant sereg előtt távol az sik mezőt
széllel nyargalják, nézik,
Az párduckápákkal, fényes sisakokkal,
forgókkal szép mindenik.Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak,
hogyha trombita riadt,
Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll,
nyugszik reggel, hol virradt,
Midőn éjten éjjel csataviseléssel
mindenik lankadt s fáradt.Az jó hírért névért s az szép tisztességért
ők mindent hátra hadnak,
Emberségről példát, vitézségről formát
mindeneknek ők adnak,
Midőn mint jó sólymok mezőn széllel járnak,
vagdalkoznak, futtatnak.Ellenséget látván, örömmel kiáltván
ők kópiákat törnek,
S ha sulyosan vagyon az dolog harcokon,
szólítatlan megtérnek,
Sok vérben fertezvén arcul reá térvén
űzőt sokszor megvernek.Az nagy széles mező, az szép liget, erdő
sétáló palotájok,
Az utaknak lese, kemény harcok helye
tanuló oskolájok,
Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség
s fáradság mulatások.Az széles szablákban örvendeznek méltán,
mert ők fejeket szednek,
Viadalhelyeken véressen, sebekben
halva sokan feküsznek,
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója
vitézül holt testeknek.Ó végbelieknek, ifjú vitézeknek
dicséretes serege!
Kiknek ez világon szerteszerént vagyon
mindeneknél jó neve,
Mint sok fát gyümölccsel sok jó szerencsékkel
áldjon Isten mezőkbe!