1/2000-es
TÖRVÉNY
az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény, és az 1997. évi, 169. számú törvény alapján igényelt mezőgazdasági földterületek és erdők feletti tulajdonjog visszaállításáról
I. FEJEZET - Általános rendelkezések
1. cikkely – A jelen törvény alapján azoknak a természetes és jogi személyeknek állapítják meg a tulajdonjogát, akik/amelyek az 1997. évi, 169. számú törvény által módosított és kiegészített 1991. évi, 18. számú Földalapról szóló törvény előírásai alapján kéréseket fogalmaztak meg a mezőgazdasági földterületek és erdők tulajdonjogának visszaállításáért.
2. cikkely (1) – A jelen törvény előírásainak alkalmazásakor a tulajdonjog visszaállítása a területek régi helyén történik, amennyiben azok szabadok.
(2) – Az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény előírásai szerint szerzett jogok, amelyek esetében tulajdonigazolványt, birtokbahelyezési jegyző-könyvet vagy tulajdonjogcímet bocsátottak ki, más megerősítés nélkül is érvényesek.
3. cikkely (1) – Az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 9. cikkelye (1) bekezdésében előírt természetes személyek esetében a családonkénti 10 ha terület és a termelőszövetkezetbe bevitt, vagy bármi más módon a termelőszövetkezet által elvett területek, de földtulajdonától megfosztott személyenként nem több mint 50 ha, közötti különbözet tulajdonjogának visszaállítása azokban a helységekben történhet meg teljes mértékben, amelyekben ugyanazon törvény 18. cikkelye alapján létrehozott földosztó bizottság rendelkezésére tartalék területek állnak.
(1) – Azok a személyek, akiknek tulajdonjogát szántóföld-egyenértékben számítva családonként 10 hektárig terjedően visszaállították, a tulajdonjog visszaállítását kérhetik e terület és a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe általuk bevitt vagy a szövetkezet által tőlük bármi módon elvett földterület közötti különbözetre is, családonként egészen a földreform végrehajtásáról szóló 1945. évi, 187. számú törvény 3. cikkelye h) pontjában feltüntetett területig terjedően, függetlenül attól, hogy a visszaállításra több helységben vagy különböző örökhagyóktól kerül sor.
Az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 18. cikkelye:
(1) – A szövetkezeti tagok vagy örökösök nélkül elhunyt személyek által a szövetkezet vagyonába vitt vagy ezáltal bármilyen más módon elvett kültelkek, valamint azok a földterületek, amelyeknek visszaadását nem kérték, a földosztó bizottság rendelkezésére állnak.
(2) – Úgyszintén a földosztó bizottság rendelkezésére állnak a szövetkezetnek a 14-17. cikkelyek szerint vissza nem adott összes földterületei, valamint a szövetkezet használatában lévő állami tulajdonú kültelkek, amelyeket a jelen törvény előírásai szerint a továbbiakban más jogosult személyeknek juttatnak.
(3) – A földosztó bizottság rendelkezésére álló, vissza nem juttatott földterületek, a község, város vagy municípium magántulajdonába mennek át, ezeket bérbeadás, koncesszionálás vagy eladás révén, a törvény feltételei mellett, azoknak a rendelkezésére bocsátják, akik mezőgazdasági tevékenységbe szeretnének kezdeni, illetve azt fejleszteni.”
14. cikkely (1) – A mezőgazdasági termelőszövetkezetek kültelkei a szövetkezeti tagok vagy, esetenként, azok örökösei tulajdonába kerülnek, a termelőszövetkezet vagyonába bevitt vagy oda bármi módon átvett területeknek megfelelően.
(2) – A dombvidéken rendszerint a régi helyükön kell ténylegesen visszajuttatni a földterületeket, a síkvidéken pedig a szövetkezetek jelenlegi területe keretében a földosztó bizottság által megállapított területen, és nem feltétlenül a tulajdon régi helyén.
(3) – Abban az esetben, ha a szövetkezeti tagok által bevitt vagy a szövetkezet által bármely más módon elvett földterületek összegzéséből adódó földterületek, illetve a mezőgazdasági termelőszövetkezet tulajdonában levő jelenlegi földterületek között változás van, akár az összterületet, akár pedig a mezőgazdasági használati kategóriák tekintetében, a szövetkezeti tagok vagy azok örökösei tulajdonának megállapítása, az eredeti összterületből törvényesen más célokra használt területek kivonásából eredő arányos hányadrészben és a létező mezőgazdasági használati kategóriákkal arányosan történik. Az 1 hektárnál kisebb földterülettel rendelkezőket ez nem érinti.
(4) – A mezőgazdasági termelőszövetkezetben található gyümölcsösök, szőlőültetvények, melegházak, halastavak, haltenyésztési berendezések, csemetekertek, adminisztratív épületek és agro-zootechnikai építmények által elfoglalt, valamint a szövetkezetben meglevő állattenyésztési kapacitásokhoz szükséges takarmány előállítására szolgáló földterületek, a tulajdonosok döntése alapján hozzájárulást képezhetnek a jogi személyiséggel rendelkező vagy nem rendelkező magán társulási formák létrehozására.
15. cikkely (1) – Azok a szövetkezeti tagok, ezek örököseit is beleértve, akik az esetnek megfelelően kiléptek a szövetkezetből, nem dolgoztak a szövetkezetben vagy nem laknak az illető helységben, részesedhetnek a szövetkezet vagyonába vitt vagy a szövetkezet által bármi módon elvett kültelkekből.
(2) – Az előző bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a személyekre, ezek örököseit is beleértve, akiknek földterülete jogcímmel vagy jogcím nélkül a szövetkezet vagyonába került anélkül, hogy ők szövetkezeti tagokká váltak volna.
(3) – A (2) bekezdés előírásaiban részesülnek a “Cavaleri al ordinului Mihai Viteazul” és a “Mihai Viteazul cu spadă” címekkel rendelkező személyek és ezek örökösei, akik a földosztás alkalmával szántóföldet választottak és ahhoz jutottak, azok kivételével, akik azt elidegenítették.
(4) – A 14. cikkely (2) és (3) bekezdésének rendelkezéseit megfelelőképpen alkalmazzák.
(5) – Kérésre, szántóföld-egyenértékben 10.000 négyzetméternyi területet juttatnak azoknak a személyeknek, akik az 1989 decemberi forradalom győzelméért vívott harcban való részvételük nyomán teljesen vagy részben elveszítették munkaképességüket, és azok örököseinek, akik részvételük nyomán elhunytak. A juttatott földterületekért a kedvezményezetteknek nem kell adót vagy illetéket fizetniük.
16. cikkely (1) – Azokban az esetekben, amelyekben egyes mezőgazdasági termelőszövetkezetek a körzetükben lévő magántulajdonosok mezőgazdasági földterületeit is bekebelezték, a tulajdonosok pedig kárpótlásként nem kaptak más területeket, a saját vagy örököseik kérésére visszahelyezik tulajdonukba és a földosztó bizottság által megállapított földterületek keretében a bekebelezettel egyenértékű földet kapnak vissza.
(2) – A 14. cikkely (2) és (3) bekezdésének rendelkezéseit megfelelőképpen alkalmazzák.
17. cikkely (1) – Azokban a helységekben, amelyekben a német kisebbséghez tartozó román állampolgárok vagy egykor deportált vagy áttelepített, területüktől az 1944-es évet követő jogszabályok rendelkezései alapján megfosztott személyek laknak, a saját vagy örököseik kérésére, a földosztó bizottságok a rendelkezésükre álló tartalékból elsőbbséggel fognak földterületeket tulajdonba visszaadni, vagy a 37. cikkely szerint fognak eljárni.
(2) – A juttatáskor tekintettel kell lenni a tulajdonukban volt földterületek nagyságára anélkül, hogy ez családonként meghaladná a 10 hektár szántó-egyenértéket.
(2) – Abban az esetben, ha az 1. cikkely értelmében a helységben nincs elegendő földterület a kérések teljes kielégítésére, a tulajdonjog visszaállítása az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 49. cikkelye alapján a község, a város vagy a municípium tulajdonába került területekből történik, vagy abban az esetben, ha végleges és visszavonhatatlan bírósági határozat alapján, egyes tulajdonjogcímek semmisnek nyilvánítattak, az ilyen módon állami magántulajdonba kerülő mezőgazdasági területekből.
(1) – Azok a személyek, akiknek mezőgazdasági földterületek feletti tulajdonjogot állapítottak meg, kötelesek pontosan betartani a jelen törvény 19., 21. és 43. cikkelyeiben előírt, a lakhely megállapításával és az új gazdaságok alapításával kapcsolatos feltételeket.
(2) Ezeknek a feltételeknek a be nem tartása a terület és a rajta létesített bármely építmény feletti tulajdonjog elvesztését vonja maga után. A földterületekért nem adnak kárpótlást, az építményekért pedig valós értékükkel egyenlő kárpótlást kap a tulajdonos.
(3) – A (2) bekezdésben említett helyzetek megállapítására felhatalmazott szerv a prefektus, aki rendeletben tanúsítja a tulajdonjog elvesztését és a földterület áthelyezését a terület körzete szerinti község, város vagy municípium magántulajdonába.
(1) – A szövetkezetbe földterületet nem vitt vagy 5.000 négyzetméternél kevesebb területet vitt aktív szövetkezeti tagoknak, valamint azoknak is, akik szövetkezeti tagság nélkül, bármely módon, alkalmazottként a szövetkezetben vagy a szövetkezi társulásokban az utóbbi három évben dolgoztak, a 18. cikkelyben említett területekből földparcellát lehet juttatni, ha letelepedtek vagy letelepedni szándékoznak a helységben, és más helységekben nem birtokolnak földet. A tulajdonba juttatandó földterületek megállapításánál figyelembe kell venni ezek felületét, az igénylők számát és a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe földet vitt személyeknek juttatott terület nagyságát.
(2) – Az (1) bekezdés előírásait azokra az egykor kitelepített személyekre is alkalmazni kell, akik nem részesülnek a 14-16. cikkelyek rendelkezéseiben.
(3) Kérésre, mezőgazdasági használatba jutatható, családonként 5.000 négyzetméterig terjedő szántóföld-egyenértékű terület a községi közszolgáltatások szakszemélyzetének, amíg azok a helységben dolgoznak, ha nekik és családtagjaiknak e helységben nincs tulajdonukban földterület. Ezen földterületek tulajdonjoga a községet, a várost vagy a municípiumot illeti meg.
(4) – Azokban az esetekben, amelyekben az illető helységben végrehajtották a 14. cikkely (3) bekezdésében említett csökkentéseket, nem lehet területet használatba juttatni.
(5) – A (3) bekezdésben említett személyek a helységből való távozásukkor a tulajdonos előzetes beleegyezésével a nekik juttatott földterületen eszközölt hasznos beruházásaikért kártérítésre jogosultak.
Az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 21. cikkelye:
(1) – A mezőgazdasági területfelesleggel rendelkező és mezőgazdasági munkaerőhiánnyal küzdő helységekben a 18. cikkelyben említett területekből tulajdonba juttatható 10 hektárig terjedő szántóföld-egyenértékű terület mindazoknak a családoknak, akik ezt írásban igénylik és kötelezettséget vállalnak ennek a földterületnek a megművelésére.
(2) – A föld nélküli vagy kevés földdel rendelkező más helységbeli családoknak, akik ezt írásban kérik, tulajdonba juttatható 10 hektárig terjedő szántóföld-egyenértékű terület, azzal a kötelezettséggel, hogy lakhelyüket a községbe, városba vagy municípiumba helyezzék át, és a saját helységükbeli kültelek tulajdonáról lemondva megműveljék a kapott földet.
Az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 43. cikkelye:
(1) – Az éghajlat, magasság, lejtő, elszigeteltség által kedvezőtlenül befolyásolt hegyvidéken, kérésre, 10 hektárig terjedő szántó-egyenértékű területet lehet a hegyvidéki mezőgazdasági környezetből származó olyan fiatal földműves családoknak a tulajdonába juttatni, akiknek megvan a kellő hozzáértése és írásban kötelezettséget vállalnak, hogy gazdaságot alapítanak, állattenyésztéssel foglalkoznak és ebből a célból ésszerűen gazdálkodnak a földdel.
(2) – Az előző bekezdésben említett földterületeket a község, a város vagy esetenként a municípium magántulajdonában lévő területekből juttatják.
(3) – A területek tulajdonba juttatását a polgármesteri hivatalok javaslatára a prefektus által kibocsátott rendelettel végzik.
(3) – Abban az esetben, ha nem lehetséges a tulajdonjog teljes körű visszaállítása a (2) bekezdés szerint, a vissza nem adható területekért kárpótlást adnak.
(4) – A kárpótlást a legkisebb vissza nem adható területekkel kezdik.
4. cikkely (1) – Azokért a kültelkekért, amelyek természetes személyek tulajdonát képezték, visszaéléssel kerültek az állam tulajdonába és rajtuk jelenleg vízrendészeti felszerelések, öntözőrendszerek vagy más jellegű felszerelések találhatóak, a törvény értelmében a volt tulajdonosoknak vagy azok örököseinek a helyi földosztó bizottságok rendelkezésére álló területekből, az elvettel egyenértékű területet adnak vissza, abban az esetben pedig, ha ezek nem elégségesek, az illető helység területén található, állami magántulajdonban levő földekből. Azokban a helységekben, ahol a kiegyenlítés nem lehetséges, a törvény feltételeinek megfelelően a volt tulajdonosokat vagy azok örököseit kárpótolják.
(2) – Abban az esetben, ha azokat a munkálatokat, amelyek érdekében a területet kisajátították, nem hajtották végre, vagy tervezési szakaszban vannak, a kisajátított területet kérésre vissza kell adni a volt tulajdonosoknak vagy azok örököseinek.
5. cikkely – Azon természetes személyek esetében, akiknek az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 9. cikkelye (2) bekezdése értelmében, családonként 10 hektárig visszaállították a mezőgazdasági földterületre vonatkozó tulajdonjogát, és a törvénynek megfelelően alkalmazták a csökkentési hányadot, és ez a hányad meghaladta az 5%-ot, a szóban forgó hányad tulajdonjogának visszaállítására érvényesek a jelen törvény 3. cikkelye (2)-(4) bekezdései.
(2) – Azok a személyek, akiknek tulajdonjogát családonként 10 hektárig terjedő földterület erejéig visszaállították a törvény szerint, és akik esetében a törvény 14. cikkelye (3) bekezdésében említett csökkentési hányadot alkalmazták, kérhetik a hányadot képező földterületeket. A kérések megfogalmazására akkor kerülhet sor, ha a csökkentési hányad meghaladta az 5%-ot.
6. cikkely (1) – A mezőgazdasági területek feletti tulajdonjog visszaállításakor, a jelen törvény előírásainak megfelelően, a községi, városi és municípiumi illetve megyei földosztó bizottságok a törvény értelmében szigorúan ellenőrizni fogják az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 9. cikkelye (5) bekezdésében előírt bizonyító iratok létezését, illetve ezeknek az iratoknak a helyénvalóságát, valósságát, hitelességét és nyilvánvalóságát, figyelembe véve ugyanazon törvény 11. cikkelye (1) és (2) bekezdéseit is.
(5) – A kéréshez mellékelni kell:
a) a kibocsátott tulajdonjogcím vagy, az esetnek megfelelően, a birtokba helyezési jegyzőkönyv vagy lap fénymásolatát;
b) a különbözetként kért földterület tulajdonjogát igazoló iratok fénymásolatát;
c) saját felelősségre adott nyilatkozatot, a jelen törvény szerint a tulajdonjog visszaállításával vagy létesítésével családonként juttatott földterületek összfelületének feltüntetésével, még akkor is, ha a jog visszaállítására vagy létesítésére több helységben vagy több örökhagyótól került sor.
Az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 11. cikkelye (1) és (2) bekezdései:
(1) – A mezőgazdasági termelőszövetkezetbe vitt terület az, amely a tulajdonjogot igazoló iratokból, a telekkönyből, a kataszteri nyilvántartásból, a szövetkezetbe való belépési kérésekből, a szövetkezetbe való belépés időpontjában meglévő mezőgazdasági nyilvántartó könyvből, a szövetkezet nyilvántartásaiból vagy, ezek hiányában, bármely más bizonyítékból ered, beleértve a tanuk nyilatkozatait is.
(2) – Az előző bekezdés rendelkezéseit megfelelőképpen kell alkalmazni a mezőgazdasági termelőszövetkezet által egyes különleges törvények alapján, akár minden jogcím nélkül vagy bármely más módon elvett földterületek esetében is.”
(2) – Az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény, a tulajdonjog megállapítására vonatkozó 12. cikkelyét és a törvény 51-59. cikkelyeinek eljárási előírásait a jelen törvény értelmében történő tulajdonjog visszaállítás esetében is kell alkalmazni.
(1) – A tulajdonjog visszaállítással vagy megállapítással való létesítése, a földterületeknek a jogosultak számára való tényleges juttatása és a tulajdonjogcímek kibocsátása érdekében, prefektusi rendelettel, minden községben, városban vagy municípiumban, a polgármester által vezetett földosztó bizottságot létesítenek.
(2) – A községi, városi és municípiumi földosztó bizottságok prefektusi rendelettel kinevezett és a prefektus által vezetett megyei földosztó bizottság irányítása alatt működnek.
(3) – A földosztó bizottságok megalakítási eljárását és ezek működési módját, valamint az új tulajdonjogcímek mintáját és kiosztásának módozatát kormányhatározattal fogják megállapítani, a jelen törvény közzétételétől számított 15 napon belül. A földosztó bizottságokban a közösség által minden jogosult csoportból kijelölt állampolgárok, szakemberek és köztisztviselők vesznek részt. A több faluból álló községek esetében az állampolgárokat az egyes falvak lakosainak számával arányosan kell kijelölni.
Az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 51-59. cikkelyei:
51. cikkely – A megyei földosztó bizottság illetékes a kifogások megoldására és a helyi földosztó bizottságok által megállapított intézkedések megerősítésére vagy elvetésére.
52. cikkely (1) – A jelen törvény értelmében a helyi földosztó bizottság igazgatási tevékenységet kifejtő közhatóság, a megyei földosztó bizottság pedig igazgatási-jogszolgáltatási hatáskörrel felruházott közhatóság.
(2) – A megyei és a helyi földosztó bizottság, illetékességén belül, a Polgári eljárásról szóló törvénykönyv rendelkezéseitől eltérően passzív, esetenként aktív perbeli eljáró minőséggel rendelkezik, törvényesen a prefektus illetve a polgármester vagy, egyezményes megbízás alapján, a tagjai egyike képviseli, az ügyvédi segédlet nem kötelező.
53. cikkely (1) – Valamely földterület feletti magántulajdon jogának a visszaállítását vagy e jog létesítését a II. fejezet előírásai szerint kérelmezők által benyújtott kifogásokkal, valamint a helyi földosztó bizottságok intézkedéseit támadó kifogásokkal kapcsolatban a megyei földosztó bizottság által hozott határozatokat tértivevényes ajánlott levélben kell közölni az érdekeltekkel.
(2) A megyei földosztó bizottság határozata ellen a közléstől számított 30 napos határidőn belül az illető földterület szerint illetékes bíróságnál lehet panaszt tenni.
54. cikkely (1) – Az 53. cikkely (1) bekezdésének rendelkezései alkalmazandók abban az esetben is, ha a panasz a prefektus rendelete vagy valamely igazgatási szervnek a földterület juttatását vagy az erre irányuló javaslatot elutasító bármely igazgatási intézkedése ellen irányul, a jelen törvény III. fejezetében foglalt feltételek között.
(2) – Az 53. cikkely (2) bekezdésének rendelkezései továbbra is alkalmazandók.
55. cikkely (1) – A földosztó bizottság által, saját határozatának módosítása vagy érvénytelenítése panasz tárgyát képezheti.
(2) – Az (1) bekezdés rendelkezései abban az esetben is alkalmazandók, ha a megyei földosztó bizottság a tevékenységét véglegesítő eljárás lezárása után saját határozataival ellentétes igazgatási rendelkezést bocsátott ki, az 53. cikkely (2) bekezdésének rendelkezései továbbra is alkalmazandók.
56. cikkely – Az 53. cikkelyben említett panasz a jelen törvény 37. cikkelyének alkalmazását célzó, az 1990. évi, 15. számú törvény szerint gazdasági társaságokká átszervezett állami mezőgazdasági egységek részvényeiben való részesedéssel kapcsolatos jognak a megállapítására vonatkozó intézkedések ellen is irányulhat; az 53. cikkely (2) bekezdésének rendelkezései továbbra is alkalmazandók.
57. cikkely – Az 53-56. cikkelyek szerinti panasz benyújtása felfüggeszti a végrehajtást.
58. cikkely – A bírói hatóság a Polgári eljárásról szóló törvénykönyvben és az 1992. évi, 92. számú Bírósági szervezésről szóló törvényben előírt szabályok szerint oldja meg az ügyeket. A jogerős bírói határozat alapján a tulajdonjogcímet az a megyei földosztó bizottság módosítja, helyettesíti vagy érvényteleníti amelyik kibocsátotta.
59. cikkely – Az 58. cikkelyben említett bírói hatóság által hozott polgári ítélet a tárgykörre vonatkozó törvényes rendelkezések betartásával a Polgári eljárásról szóló törvénykönyvben előírt perorvoslati utakon támadható meg.
(3) – Abban az esetben, ha bizonyos területet két állampolgár igényel vissza, amelyből az egyik a régi tulajdonos, akinek földjét 1953-1959 között visszaélések útján vették el, a másik pedig olyan személy, akinek abból a területből juttattak, amelyet a régi tulajdonostól vettek el, a létező területek függvényében, beleértve a létrehozott tartalékokat is, mindkét igénylőnek a területet természetben kell visszaadni. Abban az esetben, ha a rendelkezésre álló területek nem elégségesek, az a személy kapja vissza természetben a területet, akinek birtokában vannak a tulajdonjogot igazoló iratok, azokat a személyeket pedig, akiknek ilyen területeket juttattak tulajdonba, a törvény előírásainak megfelelően kárpótolják.
7. cikkely (1) – Azoknak a területeknek az esetében, amelyek a jelen törvény 3., 5. és 23. cikkelyeinek értelmében a tulajdonjog visszaállításának tárgyát képezik, egy kiegészítő tulajdonjogcímet bocsátanak ki, ha az érintett személyek már rendelkeznek, az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény alapján kibocsátott tulajdonjogcímmel.
(2) – Abban az esetben, ha ezeknek a személyeknek nem bocsátottak ki tulajdonjogcímet, akkor mind az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény eredeti változatának, mind a jelen törvény alkalmazása eredményeként a teljes területre egyetlen tulajdonjogcímet bocsátanak ki.
(3) – Az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 13. cikkely (3) bekezdésének előírásait továbbra is alkalmazni kell.
(3) – A megállapított területekre a tulajdonjogcímet az összes örökös nevére fogják kibocsátani, ők pedig a továbbiakban a közjog alapján járnak el.
II. FEJEZET - A mezőgazdasági földterületek visszaadása
8. cikkely – Azok a természetes személyek, akik az eredeti 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 36. cikkelye értelmében mezőgazdasági vagy haltenyésztési tevékenységet folytató gazdasági társaságok részvényesei lettek, a volt tulajdonjogot igazoló iratok alapján, ezeknek a társaságoknak a területén, természetben ugyanolyan minőségű mezőgazdasági vagy haltenyésztési rendeltetésű területet kapnak vissza. A területek tényleges visszajuttatása dombvidéken a területek régi helyén történik, síkvidéken pedig abban az esetben történik a régi helyen, amennyiben ez nem érinti az állam köz- és magántulajdonában levő mezőgazdasági farmok gazdálkodásának egységét.
(1) – Azok a személyek, akiknek a kisajátítási törvényektől eltérő különleges törvények hatásaként vették állami tulajdonba mezőgazdasági földterületeit, és amelyek most az állami mezőgazdasági egységek kezelésében vannak, kérésre részvényeseivé válnak az állami mezőgazdasági egységekből az 1990. évi, 15. számú törvény alapján létesített jelenlegi gazdasági társaságoknak. Ugyanezen előírásokban részesülnek az illető személyek örökösei is.
(2) – A kérést a jelen törvény hatályba lépésétől számított 30 napon belül ahhoz a polgármesteri hivatalhoz kell benyújtani, amelynek körzetében van a földterület.
(3) – A kapott részvények száma az állam vagyonába átvett szántóföld-egyenértékű területtel lesz arányos, de családonként nem haladhatja meg a 10 hektárnyi szántóföld-egyenértéket.
(4) – Jelen cikkely rendelkezéseinek kedvezményeiben nem részesülnek azok a személyek, akiknek büntetőjogi ítéletek hatásaként elkobozták földterületeit, kivéve az 1990. március 30.-i, 118. számú, Az 1945. március 6-val kezdődően bevezetett diktatúra által politikai okokból üldözött személyek járandóságáról szóló Törvény-rendeletbe foglalt személyeket.
9. cikkely (1) – Azok az állam tulajdonában lévő területek, amelyek vetőmag, magasabb biológiai rendű szaporítóanyag vagy fajállatok előállítására és kutatására létrehozott kutató intézetek és állomások kezelésébe tartoznak, továbbra is köztulajdon tárgyát képezik és az említett intézmények kezelésében maradnak.
(2) – Az (1) bekezdés azokra az állami tulajdonban levő területekre is vonatkozik, amelyeket a jelen törvény hatályba lépésének pillanatában mezőgazdasági vagy erdőgazdálkodási szakoktatási intézmények használtak, és amelyek ezek kezelésébe kerülnek.
(3) – Azok az állami tulajdonban levő mezőgazdasági területek, amelyek az igazoló iratok alapján a Román Akadémia, mezőgazdasági egyetemek és felsőfokú szakoktatási intézmények vagyonát képezték, ezek tulajdonába kerülnek.
10. cikkely – Azoknak a természetes személyeknek, akiknek az 1992. évi, 46. számú törvény értelmében követeléseik vannak a mezőgazdasági kutató- és termelő intézetek és állomások, valamint a mezőgazdasági jellegű egyedáruságok vagy országos társaságok irányába, visszaadják mezőgazdasági területeiket.
11. cikkely – A gazdasági társaságok, kutató- és termelő intézetek és állomások, valamint a mezőgazdasági jellegű egyedáruságok vagy országos társaságok, minden esetben kötelező módon ki fogják fizetni az 1994. évi, 48. számú törvényben meghatározott természetbeni járadékot vagy kötelezettséget.
12. cikkely – (1) Azok a községi, városi vagy municípiumi tanácsok, ahol a földterületek találhatóak, a mezőgazdasági kataszteri és területrendezési hivatalokkal együtt, a régi helyükön, amennyiben ezeken nincsenek építmények, vagy a helység közvetlen közelében levő parcellákon fogják elkülöníteni az igényelt területeket, biztosítva a hozzáférhetőséget a vízrendészeti felszerelésekhez ott, ahol ilyenek léteznek.
(2) – Abban az esetben, ha a visszaadott területeken vízrendészeti felszerelések találhatóak, a birtokba helyezett tulajdonosok kötelesek biztosítani a hozzáférhetőséget minden tulajdonosnak a létesítmények teljes kapacitásának közös kihasználása érdekében.
(3) – Azok a természetes és jogi személyek, akik/amelyek az öntözőrendszerekhez és létesítményekhez közös hozzáférési és használati joggal rendelkeznek, kötelesek jóhiszeműen gyakorolni jogaikat, úgy, hogy ne befolyásolják hátrányosan ezeknek a létesítményeknek a jó működését, és kötelesek arányosan hozzájárulni a létesítmények és rendszerek karbantartásához és javításához. A használók minden olyan esetben egyetemlegesen felelnek a létesítményekben és berendezésekben okozott mindennemű kárért, amikor nem lehet egyéni felelősséget megállapítani.
(4) – Az elkülönítési jegyzőkönyvet, a helyi tanács határozatával együtt, jóváhagyás céljából a földalap törvényének alkalmazására létrehozott megyei földosztó bizottsághoz kell benyújtani, amely a kézbesítéstől számított 30 napon belül kötelező módon meghozza döntését.
(5) – A megyei földosztó bizottság határozatát, valamint az elkülönítési jegyzőkönyvet és a helyzettervet elküldik a gazdasági társaságoknak, kutató- és termelő intézeteknek és állomásoknak, valamint a mezőgazdasági jellegű egyedáruságoknak és országos társaságoknak, és a helyi földosztó bizottságoknak, annak érdekében, hogy vegyék figyelembe a törvény értelmében megállapítandó területek iratkötegének elkészítésekor és a tulajdonosok birtokba helyezésekor, valamint a tulajdonjogcímek kibocsátásakor.
(6) – A megyei földosztó bizottság határozata ellen, a határozat közlésétől számított 30 napon belül panasszal lehet fordulni, ahhoz a bírósághoz, amelynek területi illetékességébe található a terület.
(7) – Az (5). bekezdés szerinti műveleteket, beleértve a tulajdonjogcímek kibocsátását is, a törvény hatályba lépésétől számított egy éven belül kell elvégezni.
13. cikkely – A megyei földosztó bizottság elnökeként a prefektus, havonta elkészít és a Helyi Közigazgatási Hivatalhoz eljuttat egy, a törvény alkalmazására vonatkozó jelentést, amely intézkedési javaslatokat is tartalmaz, beleértve azoknak a polgármestereknek a felelősségre vonását is, akik bármi módon akadályozzák a tulajdonjog visszaállítását a törvényben előírt határidők és feltételek között.
14. cikkely (1) – Azoknak a természetes személyeknek, akik az 1994. évi, utólag módosított és kiegészített 16. számú Haszonbérletről szóló törvény 25. cikkelyében előírt feltételek szerint bérleti szerződéseket kötöttek, természetben adják vissza azokat a mezőgazdasági területeket, amelyekre ezek a szerződések vonatkoznak.
(2) – A jelen törvény 12. cikkelyének előírásait megfelelő módon kell alkalmazni.
15. cikkely (1) – Az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 37. és 38. cikkelyeiben megjelölt részvényesek, az 1992. évi, 46. számú törvény rendelkezéseinek értelmében, a mezőgazdasági kutató- és termelő intézetek és állomások, mezőgazdasági jellegű egyedárúságok és országos társaságok természetes személy tulajdonosai, valamint az 1994. évi, utólag módosított és kiegészített 16. számú Haszonbérletről szóló törvény 25. cikkelye értelmében bérbe adók számára, a mezőgazdasági földterületek feletti tulajdonjogot visszaállítják a 10 hektár és az egykor tulajdonban volt teljes földterület között fennálló különbségig, de nem több mint 50 hektárig eredeti tulajdonosonként.
37. cikkely (1) – Azok a személyek, akiknek a kisajátítási törvényektől eltérő különleges törvények hatásaként vették állami tulajdonba mezőgazdasági földterületeit, és amelyek most az állami mezőgazdasági egységek kezelésében vannak, kérésre részvényeseivé válnak az állami mezőgazdasági egységekből az 1990. évi, 15. számú törvény alapján létesített jelenlegi gazdasági társaságoknak. Ugyanezen előírásokban részesülnek az illető személyek örökösei is.
(2) – A kérést a jelen törvény hatályba lépésétől számított 30 napon belül ahhoz a polgármesteri hivatalhoz kell benyújtani, amelynek körzetében van a földterület.
(3) – A kapott részvények száma az állam vagyonába átvett szántóföld-egyenértékű területtel lesz arányos, de családonként nem haladhatja meg a 10 hektárnyi szántóföld-egyenértéket.
(4) – Jelen cikkely rendelkezéseinek kedvezményeiben nem részesülnek azok a személyek, akiknek büntetőjogi ítéletek hatásaként elkobozták földterületeit, kivéve az 1990. március 30.-i, utólagos módosításokkal ellátott 118. számú, Az 1945. március 6-val kezdődően bevezetett diktatúra által politikai okokból üldözött, valamint a külföldre hurcolt vagy fogságba ejtett személyek járandóságáról szóló Törvény-rendeletbe foglalt személyeket.
38. cikkely (1) – Azok a természetes személyek, akiknek részvényesi minőségét a törvény 37. cikkelye alapján megállapították, azok a személyek, akiknek az 1992. évi, 46. számú törvény szerint járandóságokat állapítottak meg a mezőgazdasági kutatóintézeteknél és állomásoknál, és a mezőgazdasági jellegű egyedáruságoknál, valamint azok a személyek is, akik a haszonbérletről szóló 1994. évi, 16. számú törvény 25. cikkelye szerint bérbeadók, a családonként 10 hektárt meghaladó, az 1945. évi, 187. számú törvény 3. cikkelye h) pontjában előírt terület különbözetéig terjedően kérhetik a tulajdonjog visszaállítását, a jelen törvény 9. cikkelyében foglalt határidőn belül, eljárással és feltételek mellett, függetlenül attól, hogy a tulajdonjog visszaállítására több helységben vagy különböző örökhagyóktól kerül sor.
(1) – Azok a természetes személyek, akik az 1991. évi, 18. számú törvény 36. cikkelyének előírásai alapján részvényesekké váltak, a jelen törvény hatályba lépésétől számított egy éven belül, a törvény feltételei között haszonbérbeadói minőséget választhatnak.
(2) – A bérleti szerződés a 7. cikkely (2) bekezdésében előírt minimális haszonbérbeadási időtartamra köthető meg, az illető földterületet birtokló gazdasági társaság és azon természetes személy között, akik az írásos választásuk bejegyzését követő első mezőgazdasági évvel kezdődően a haszonbérbeadói minőséget választották.
(3) – A 7. cikkely (2) bekezdésében említett időszak lejártáig a megyei földosztó bizottságnak ki kell bocsátania a szántófölddel egyenértékesített földterület tulajdonjogcímét és birtokba kell helyeznie a jogosult személyeket a farmok és helységek mai határain belüli egységes vetéstáblákon.
(4) – A 7. cikkely (2) bekezdésében említett minimális haszonbérbeadási időtartam lejárta után az (1) bekezdés szerint jogosult személyek tulajdonosként szabadon gazdálkodhatnak a földterületeken.
(2) – Az (1) bekezdésben említett azon személyek, akiknek a járandóságait szántó-egyenértékben 10 hektárig terjedően részvényekben állapítják meg, a jelen törvény 9. cikkelye (3)-(9) bekezdéseiben foglalt határidőn belül, eljárással és feltételek mellett nyújthatnak be kéréseket abban az esetben, ha az 1991. évi, 131. számú Kormányhatározattal jóváhagyott szabályzatban előírt egyenértékesítési együttható alkalmazásából eredő földterületük szántó-egyenértékben számítva meghaladta volna a 10 hektárt.
(3) – A jelen törvény hatályba lépésétől számított 90 napon belül a kérést a helység polgármesteri hivatalánál vagy, esetenként, a tulajdonjog visszaállításának tárgyát képező földterületek szerinti helységek polgármesteri hivatalainál kell, jogvesztés terhe alatt benyújtani, személyesen vagy tértivevénnyel postán elküldve.
(4) – A kérés tartalmazza:
a) a kérelmező család- és keresztnevét és lakhelyét;
b) a jelen törvény szerint visszaállított vagy visszaállítandó tulajdonjog jogosulti vagy örökösi minőségét;
c) a visszaadott földterület nagyságát és az igényelt különbözetet.
(5)
(6) – A polgármester egy aláírt, megszámozott és lepecsételt külön nyilvántartó könyvet fog nyitni, amelybe időrendben iktatják a jogosult személyek kérelmeit, és kérésre iktatószámot tartalmazó jegyet bocsátanak ki.
(7) – A postán küldött kérések átvételi elismervényén fel kell tüntetni a kérés iktatószámát és az iktatás időpontját.
(8) – A polgármester vagy a helyi tanács titkára akkor is köteles átvenni és beiktatni a kérést, ha ez nem tartalmazza a (4) bekezdésben pontosított összes adatot vagy nem mellékelték hozzá az (5) bekezdésben említett összes iratot. Ebben az esetben a polgármester vagy a titkár köteles közölni az igénylővel, hogy jogvesztés terhe alatt, 90 napos határidőn belül be kell nyújtania az (5) bekezdésben említett összes iratot.
(9) – A (6) bekezdésben foglalt kötelezettségek teljesítésének a polgármester vagy a titkár által való elmulasztása a törvény szerinti közigazgatási és fegyelmi felelősségrevonással, valamint a késedelemből származó kárnak vagy, az esetnek megfelelően, az elmaradt haszonnak a megtérítésével jár.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott személyekre csak abban az esetben alkalmazható a jelen törvény 8. cikkelyének előírása, ha a megyei földosztó bizottság határozata által visszaállított tulajdonjog, eredeti tulajdonosonként 10 hektár feletti, de nem több mint 50 hektár.
16. cikkely – (1) Az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 39. cikkelyében meghatározott személyek, illetve azok örökösei számára, akiknek a mezőgazdasági területei az 1949. évi, 83. számú rendelet vagy bármely más, kisajátításról szóló jogszabály értelmében kerültek az állam tulajdonába, a teljes terület fölött természetben állítják vissza a tulajdonjogot, de nem többet mint eredeti tulajdonosonként 50 hektárt, a mezőgazdasági tevékenységet folytató részvénytársaságok vagy más, olyan gazdasági társaságok területéből, amelyek vagyonában mezőgazdasági földterület van, illetve azokból a földterületekből, amelyek az illető helységben vagy helységekben székhellyel rendelkező mezőgazdasági tevékenységet folytató egyedárúságok vagy országos társaságok kezelésében vannak.
Azok a természetes személyek vagy örököseik, akiknek mezőgazdasági földterületei a 1949. évi, 83. számú rendelet, valamint bármely más kisajátításra vonatkozó jogszabály hatásaként kerültek állami tulajdonban, kérhetik, hogy családonként, az 1945. évi, 187. számú törvény 3. cikkelye h) pontjában előírt területig állítsák vissza tulajdonjogukat az állami tulajdonba került földterületek felett, a jelen törvény 9. cikkelyében foglalt határidőn belül, eljárással és feltételek mellett, függetlenül attól, hogy a jog visszaállítására több helységben vagy különböző örökhagyótól kerül majd sor.
(2) Amennyiben a visszaszolgáltatás tárgyát képező mezőgazdasági területek mezőgazdasági kutató- és termelő intézetek és állomások kezelésében vannak, a természetbeni visszaszolgáltatást azokból az állam magántulajdonából termelésre elkülönített mezőgazdasági területekből kell végrehajtani, amelyeket kormányhatározattal jelölnek meg.
17. cikkely – Minden olyan esetben, amikor a 15. és 16. cikkelyekben megnevezett egységek nem rendelkeznek a tulajdon teljes visszaszolgáltatásához elégséges földterülettel, a vissza nem szolgáltatott területért kárpótlást kell adni.
18. cikkely (1) – A 8. illetve a 14-16. cikkelyekben meghatározott természetbeni visszaszolgáltatás után a mezőgazdasági jellegű gazdasági társaságok vagyonában, illetve mezőgazdasági jellegű egyedárúságok és országos társaságok kezelésében maradó mezőgazdasági területek az állam magántulajdonában maradnak.
(2) – Az (1) bekezdésben meghatározott földterületek továbbra is azoknak a mezőgazdasági tevékenységet folytató részvénytársaságok, egyedárúságok és országos társaságok használatában maradnak, amelyek vagyonát képezik és ennek értelmében iktatják a mezőgazdasági kataszterbe.
19. cikkely – A részvényesek és a bérbeadók, az 1992. évi, 46. számú törvény, valamint az 1994. évi, 48. számú törvény által meghatározott követeléseit a gazdasági társaságok jövedelmeiből, vagy a mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdasági társaságok magánosításából származó rendkívüli alapból kell kifizetni. A részvényeseknek, bérbeadóknak és más, a jelen törvény értelmében arra jogosult személyeknek visszaszolgáltatott földterületeken eszközölt befektetések hátralevő értékét legtöbb 10 éven belül kell ezektől visszaszerezni.
20. cikkely – Külön törvény fogja megállapítani az állam magántulajdonát képező mezőgazdasági földterületeknek fiatal családok, falusi mezőgazdasági környezetben dolgozó szakemberek, tanszemélyzet, az 1997. évi, 169. számú törvény V. cikkelyében meghatározott háborús veteránok, vagy más, törvény alapján jogosult személyek, valamint a földnélküli családok használatába vagy tulajdonába juttatásának eljárását.
A földalap-mérleg elkészítése után külön törvénnyel fogják szabályozni az állam magántulajdonában levő egyes mezőgazdasági földterületek használatba vagy, esetenként, tulajdonba juttatását a fiatal családoknak, a falusi környezetben tevékenykedő szakembereknek, az 1994. évi, 44. számú törvény szerint földterülethez nem juttatott háborús veteránoknak, valamint a tanszemélyzetnek, az 1997. évi, 128. számú A tanszemélyzet jogállásáról szóló törvény feltételei között.
21. cikkely – A jelen törvény 18. cikkelyében meghatározott mezőgazdasági területek jogállása alkalmazandó a mezőgazdasági kutató- és termelő intézetek és állomások átszervezéséből származó gazdasági társaságok, illetve azok az országos társaságok esetében is, amelyek a mezőgazdasági jellegű egyedáruságok átszervezése útján jöttek létre.
22. cikkely – A jelen törvény 8., 10. illetve 14-16. cikkelyeiben megjelölt természetes személyek esetében, a tulajdonjog visszaállítása, a birtokbahelyezés és a tulajdonjogcímek kibocsátása a helyi és megyei földosztó bizottságok által történik, az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 12. és 51-59. cikkelyei rendelkezéseinek és az ott megjelölt feltételeknek megfelelően, az Alkalmazási szabályzat és jelen törvény rendelkezéseinek betartásával.
23. cikkely (1) – Az egyházak jelen törvény hatálybalépéséig megalakított képviseleti szervei, az illető vallásfelekezet egyházi alapjából, visszaállítás címen az alábbiak szerint szereznek mezőgazdasági földterületeket:
a) egyházmegye központok (püspökségek) 100 hektárig,
b) esperességek 50 hektárig,
c) zárdák és kolostorok 50 hektárig,
d) egyházközségek és filiák 10 hektárig.
(2) – A törvény által elismert egyházak jogi személyiséggel rendelkező vidéki és városi környezetben működő, az (1) bekezdésben felsorolt egységei esetében úgyszintén alkalmazandóak a jelen törvény 3. cikkelye (2)-(4) bekezdéseinek rendelkezései.
(3)– Azoknak a mezőgazdasági vagy erdőgazdálkodási középiskoláknak és gyermekvédelmi közintézményeknek, amelyek a jelen törvény hatálybalépéséig nem kaptak mezőgazdasági földterületet, visszaadják a korábban tulajdonukban volt földet.
(4) – A jelen törvény feltételei között, az egyetem előtti oktatási intézmények visszaállítás címen megszerzik a korábban tulajdonukban volt mezőgazdasági földterületeket. Azoknak az egyetem előtti oktatási intézményeknek, amelyeknek nem volt tulajdonukban mezőgazdasági földterület, a helyi tanácsok tartalékalapjából 5 hektárig terjedő mezőgazdasági földterületet juttatnak használatba. III. FEJEZET - Az erdők visszaadása
24. cikkely (1) – Azoknak a természetes személyeknek vagy esetenként örököseiknek, akik az újraközölt az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 45. cikkelye értelmében kéréseket fogalmaztak meg, az erdők feletti tulajdonjog visszaállítása, megfosztott tulajdonosonként az egy hektár és a volt tulajdon közötti különbség, de nem több mint 10 hektár, esetében a régi helyeken történik.
(1) – Családonként, az egy hektárt meghaladó különbözetet is, de nem több mint 30 hektárig kérhetik a tulajdonjoguk visszaállítását azok a természetes személyek vagy örököseik, akiknek az erdei növényzettel borított földterületei, erdői, berkei, bozótosai, beerdősödött legelői és kaszálói különleges jogszabályok hatása alapján az állam tulajdonába kerültek.
(2) – Ha az előző bekezdés feltételei mellett visszajuttatandó földterületeken építmények vagy erdőgazdálkodási létesítmények találhatók, illetve ezek kivitelezési, tervezési szakaszban állnak, vagy vannak, vagy a területeket letarolták, azonos feltételek betartásával, ezen területek közvetlen közelébe más területeket kell juttatni.
(3) – Az (1) bekezdésben említett személyek a 9. cikkely (3)-(9) bekezdéseiben előírt határidőn belül, eljárást követve és feltételek mellett fognak kéréseket benyújtani.
(4) – Az (1) bekezdésben, valamint a 46. és 47. cikkelyekben említett területeket, a törvénynek megfelelően, erdőgazdálkodási rendszerben kell gondozni és velük gazdálkodni. A magántulajdonban levő erdők gazdálkodási rendszerét, a jelen törvény hatályba lépésétől számított 3 hónapon belül kell kidolgozni és jóváhagyni a Környezetvédelmi, Víz- és Erdőgazdálkodási Minisztérium gondoskodásával. Az erdők, berkek, bozótosok, beerdősödött legelők és kaszálók birtokba helyezésére csak ezek erdőgazdálkodási rendszerének megállapítása után kerülhet sor.
46. cikkely (1) – A volt közbirtokosok vagy azok örökösei kérhetik a magántulajdonjog visszaállítását a 45. cikkelyben foglalt földterületek fölött, a tulajdonjogi minőséget igazoló iratok alapján és az ezekben feltűntetett terület határáig.
(2) – Az (1) bekezdés rendelkezéseit a volt szabadparasztok vagy részesek által osztatlan vagyonközösség keretében közösen használt földterületek esetében is alkalmazzák.
(3) – A 45. cikkely (2) bekezdésének rendelkezései továbbra is alkalmazandók.
(4) – Abban az esetben, ha a közbirtokossághoz és a vagyonközösséghez tartozó területek több helység körzetében találhatók, a kérést minden helység körzetében lévő területre külön kell benyújtani.
(5) – Az (1) bekezdésben említett személyek a 9. cikkely (3)-(9) bekezdéseiben előírt határidőn belül, eljárást követve és feltételek mellett fognak kéréseket benyújtani.
47. cikkely (1) – Az egyházközségek tanácsai vagy a kolostorok és zárdák, valamint az oktatási intézmények képviseleti szervei kérhetik a tulajdonukban volt erdei növényzettel borított területeknek, erdőknek, berkeknek, bozótosoknak, beerdősödött kaszálóknak és legelőknek a visszaadását az egykor tulajdonukat képező, de 30 hektárt meg nem haladó, területek határáig, még akkor is ha azok több helység körzetében találhatóak.
(2) – A kéréseket a tulajdont igazoló okmányokkal együtt a 9. cikkely (3)-(9) bekezdéseiben előírt határidőn belül, eljárást követve és feltételek mellett kell benyújtani.
(3) – A községek, városok és municípiumok helyi tanácsai kérhetik az erdei növényzettel borított területek, erdők, berkek, bozótosok, beerdősödött kaszálók és legelők magántulajdonba való visszajuttatását a tulajdonosi minőségüket igazoló okmányok alapján, a 9. cikkely (3)-(9) bekezdéseiben előírt határidőn belül, eljárást követve és feltételek mellett.
(4) – A 45. cikkely (2) bekezdésének előírásai alkalmazandók.
(2) – Kivételt képeznek a tulajdonjog régi helyen történő visszaállítása alól a következő erdők:
a) azoknak az egykori tulajdonosoknak juttatott területek, amelyek esetében az eredeti 1991. évi, 18. számú Földalapról szóló törvény alapján tulajdonjogcímet vagy birtokbahelyezési jegyzőkönyvet állítottak ki;
b) azok a területek amelyeken erdőgazdálkodási célú építmények vagy létesítmények, erdei utak vagy más létesítmények vagy berendezések vagy más állóeszközök vannak, illetve ahol ilyenek a megvalósítás szakaszában vannak;
c) azok a területek, amelyeken az Erdészeti Kutató és Üzemtervező Intézet megfigyelése alatt álló, hosszútávú kísérleti erdészeti ültetvények vannak;
d) különleges jelentőségű magtermő faállományok, ültevények, dugvány anya-ültetvények és értékes fafajták magtermő állományai, amelyek az erdészeti mű-velésre engedélyezett szaporítóanyagok országos jegyzékében vannak bejegyezve;
e) tudományos célokat szolgáló rezervátumok, természeti ritkaságnak számító erdők és más, a törvény alapján létesített és nyilvánított szigorúan védett területek;
f) kiemelt eróziógátló és vízszabályozó szereppel rendelkező véderdők;
g) 1990. január 1. után teljesen vagy részben letarolt területek.
(3) – A (2) cikkelyben meghatározott esetekben, a birtokba helyezés más, az eredeti helyhez közel eső területen fog megtörténni.
(4) – Az Országos Erdőgondnokság erdőgazdálkodási egységei és alegységei, valamint a volt tulajdonosok vagy azok örökösei által igényelt erdők más jelenlegi birtokosai, elkülönítik és a jelen törvényt alkalmazó helyi földosztó bizottságok rendelkezésére bocsátják, az (1)-(3) bekezdések rendelkezései szerinti, a jelen törvényben előírt birtokos csoportoknak megfelelően, azokat a területeket, amelyek esetében visszaállították és igazolták a tulajdonjogot. A területek magántulajdonba való tényleges átadására, jelen törvény rendelkezéseinek megfelelően, a birtokba helyezés alkalmával kerül sor.
(5) – A Környezetvédelmi, Víz- és Erdőgazdálkodási Minisztérium intézkedéseket foganatosít, hogy minden erdőgondnokság elkülönítse a természetes és jogi személyek majdani magántulajdonát képezendő területeket a más területektől.
25. cikkely (1) – Az erdők esetében a tulajdonjog visszaállítása, a birtokbahelyezés és a tulajdonjogcímek kibocsátása a helyi illetve a megyei földosztó bizottságok által történik, az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény rendelkezéseinek és az ott megjelölt feltételeknek, az újraközölt 1991. évi, 131. számú Kormányhatározat által elfogadott szabályzat és a jelen törvény rendelkezéseinek megfelelően.
(2) – A jelen törvény 24. cikkelye értelmében juttatott erdőkkel való gazdálkodás és azok kitermelése, a törvény értelmében, erdészeti rendszerben történik.
(3) – A jelen törvény 24. cikkelye (1) bekezdésében meghatározott személyek számára kiegészítő tulajdonjogcímet állítanak ki. Amennyiben örökhagyóként az egy hektárig terjedő erdőkre nem állítottak ki tulajdonjogcímet, az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény és a jelen törvény alkalmazása során megállapított erdő egészére egy tulajdonjogcímet fognak kiállítani.
(4) – Az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 13. cikkelye (3) bekezdésének és a jelen törvény 6. cikkelyének rendelkezései alkalmazandóak.
26. cikkely (1) – Az erdők társulási tulajdonformái, a közbirtokosság, a szabad paraszti földközösség, az osztatlan részesközösség, a határőrerdő és más ezekhez hasonló társas formák egykori tagjainak és azok örököseinek, akik az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 46. cikkelye alapján tulajdonjog visszaállítására vonatkozó kéréseket fogalmaztak meg, egyetlen tulajdonjogcímet állítanak ki, a jogosultnál “közbirtokosság”, “szabad parasztközösség”, “részesközösség”, “határőrerdő”, más egyesület megjegyzéssel, illetve az adott helység megjelölésével.
(2) – A társulási tulajdonformáknak visszajuttatott terület nem haladhatja meg az 1921. évi földreform alkalmazása utáni területet.
(3) – A tulajdonjogcímhez csatolják a közbirtokosság, szabad parasztközösség, részesközösség stb., részére visszajuttatandó volt erdők helyszínrajzát és egy mellékletet, amely, tartalmazza az (1) bekezdésben előírt személyek család- és keresztnevét, és amennyiben ez fennáll, a részarányuk nagyságát, ezen minőségüket igazoló iratok alapján és a bennük foglalt mértékig.
(4) – A tulajdonjog visszaállítását, a birtokbahelyezést, a tulajdonjogcímek kibocsátását, a jelen törvény rendelkezéseinek megfelelően a területek fekvése szerint illetékes helyi illetve megyei földosztó bizottságok végzik.
27. cikkely – A jelen törvény 26. cikkelyébe foglalt erdőkkel való gazdálkodás a román államban 1921 és 1940 között hatályos jogszabályok alapján létrejött társulási formák alapszabályzatainak megfelelően történik.
28. cikkely (1) – A jelen törvény 26. cikkelyébe foglalt erdőkkel való gazdálkodás megszervezése, és a gazdálkodással kapcsolatos felelősség meghatározása érdekében a jogosult személyek, a jelen törvény alapján kezdeti társulási formákat, közbirtokosságokat, határőrerdőket, részesközösségeket, osztatlan szabad parasztközösségeket stb. alakítanak.
(2) – A jelen törvény hatálybalépésétől számított 90 napon belül egy alkalmi bizottság, a helyi földosztó bizottságok által igazolt tulajdonjog illetve örökösödési jog alapján, a területek fekvése szerint illetékes bíróságnál kérvényezi az erdőket ügykezelő és azzal gazdálkodó társulási formák megalakításának engedélyezését.
(3) – Az alkalmi bizottság a kéréssel és a helyi földosztó bizottság által kiállított igazolással együtt benyújt a bírósághoz, egy közjegyző által hitelesített alapszabályzatot, amelyik rögzíti a társulási forma szerkezetét, vezető testületeit, az erdők törvény szerinti gazdálkodásának módozatait, a tagok jogait és kötelezettségeit, a felelősségeket, a büntetéseket, a feloszlatás módozatait, valamint más különleges előírásokat.
(4) – A törvény által előírt erdészeti rendszer betartásával és feltételei alapján létrejött közösen gazdálkodó társulási formák bírósági határozat alapján vállnak jogi személlyé. A határozatot a bíróságnál található különleges nyilvántartóba jegyzik be.
(5) – A közös tulajdonba lévő erdők jellegüknek megfelelően, fennállásuk egész ideje alatt osztatlan tulajdonban maradnak.
29. cikkely (1) – Az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 47. cikkelye rendelkezéseinek alkalmazásakor az erdészeti területek tulajdonjogának visszaállítására vonatkozó javaslatok, és a tulajdonjogcím kiállítása az egyházközség, a kolostor, a zárda, a típustól független oktatási intézmény nevére történik, a tulajdonukban volt területek határáig, de nem több mint 30 hektárig, attól függetlenül, hogy a területek több helység körzetében vannak.
(2) – A törvény hatálybalépéséig megalakult egyházmegyei központok, egyházközségek, kolostorok, zárdák visszaállítás címen 30 hektárig terjedő területet kapnak vissza, annak, a törvény által elismert felekezetnek az egyházi alapjából, amelyhez tartoznak, amennyiben annak erdő volt tulajdonában, abban a megyében ahol az egyházközséget, zárdát vagy kolostort megalakították.
(3) – A (2) bekezdés alapján juttatott területek együttvéve nem haladhatják meg, a visszaállítást kérő egyházközség, kolostor vagy zárda megalakulási helyét képező megyében az egyházi alap tulajdonában lévő területet.
(4) – Azok a községek, városok, municípiumok, amelyek tulajdonában erdei növényzettel borított területek, erdők, berkek, bozótosok, beerdősödött legelők és kaszálók voltak, az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 9. cikkelye (3) bekezdésében meghatározott iratokkal bizonyított mértékig, kérésre visszakapják tulajdonukat.
(5) – A helyi tanácsok által megfogalmazott kérések esetében a község, a város vagy a municípium, mint jogi személy nevére állítják ki a tulajdonjogot visszaállító iratokat és a tulajdonjogcímet, ez utóbbit pedig a polgármesternek fogják átadni. IV FEJEZET - Átmeneti- és zárórendelkezések
30. cikkely –1991. évi, 18. számú Földalapról szóló törvény 1997. évi, 169. számú törvény által módosított rendelkezéseinek alkalmazása során a román állampolgárok ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek, függetlenül attól, hogy kérésük beiktatásának időpontjában az országban vagy külföldön volt állandó lakhelyük.
31. cikkely (1) – Azokat a mezőgazdasági gazdálkodáshoz tartozó bármilyen építményeket, amelyek az 1945. évi, 197. számú törvény egyes cikkelyeit kiegészítő 1949. évi, 83. számú rendelet hatásaként állami tulajdonba kerültek, visszaadják egykori tulajdonosaiknak vagy, esetenként, azok örököseinek.
(2) – Az erdősterületeken található azon építményeket, amelyek ezek állami tulajdonba kerülésekor az erdészeti gazdálkodáshoz tartoztak, visszaadják egykori tulajdonosaiknak vagy, esetenként, azok örököseinek.
(3) – Amennyiben ezek az ingatlanok már nem léteznek, kárpótlást fognak nyújtani.
32. cikkely (1) – A jelen törvény hatályba lépésétől számított 6 hónapon belül, az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 10. cikkelyében meghatározott természetes és jogi személyek kötelesek saját felelősségükre nyilatkozatot tenni a törvény értelmében juttatott, vagy ugyanannak a cikkelynek az alapján, ténylegesen birtokolt területekről.
(1) – Azok a természetes és jogi személyek, akiknek/amelyeknek, a jelen törvény szerint, a mezőgazdasági földterületek feletti tulajdonjogát helyreállították vagy létrehozták, valamint azok a jogi személyek, amelyeknek a vagyonában vagy kezelésében mezőgazdasági területek vannak, vagy amelyek bármely módon ilyen területeket birtokolnak, kötelesek nyilatkozatot tenni a helyi tanács titkárának, megnevezve ebben a számukra egy vagy több helységben juttatott, illetve az általuk ténylegesen birtokolt földterületeket, a természetes személyek esetében pedig a több örökhagyótól származókat is.
(2) – A természetes személyek saját felelősségükre, a jogi személyek pedig képviselőik által teszik az említett nyilatkozatot.
(2) – Az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 110. cikkelyének előírásai alkalmazandók.
A 9. cikkely (5) bekezdése c) pontjában és a 10. cikkelyben foglalt előírások megszegése azáltal, hogy a birtokoltnál kisebb földterületeket jelentenek be vagy elmulasztják egyes ténylegesen birtokolt földterületek bejelentését, hamis nyilatkozattétel bűncselekményét képezi és a Büntető Törvénykönyv 292. cikkelye szerint büntetendő.
Valamely állami szerv vagy intézmény, illetve a 145. cikkely által meghatározott más egység előtt, a valóságnak meg nem felelő nyilatkozattétele abból a célból, hogy az az elkövető vagy más számára jogi következményekkel járjon, amennyiben a törvény vagy a körülmények értelmében a megtett nyilatkozat ilyen következmények létrejöttének céljából valósul meg, három hónaptól két évig terjedő börtönbüntetéssel vagy pénzbüntetéssel sújtandó.
33. cikkely – Azok a természetes és jogi személyek, akik/amelyek az 1997. évi, 169. számú törvény alapján, a tulajdonjog visszaállítása érdekében nem nyújtottak be kérést vagy esetenként igazoló iratokat, a törvény hatályba lépésétől számított 60 napon belül megfogalmazhatják ezeket a kéréseket és benyújthatják az igazoló iratokat.
34. cikkely – A törvényesen jóváhagyott beruházási munkálatoktól mentes, vagy károsodott, elpusztult és használati értékkel nem rendelkező, építmény-mentes földterületeket, amelyek bármilyen módon, beleértve az adományozást is, az 1966. évi, 712. számú rendelet és más különleges jogszabályok alkalmazása során az állam vagy a helyi közigazgatási egységek köz- vagy magántulajdonába kerültek, visszaadják az egykori tulajdonosaiknak vagy esetenként azok örököseinek.
35. cikkely (1) – A jelen törvény értelmében az erdők tulajdonára jogosult személyek birtokba juttatása csak az erdőgazdálkodást ellenőrző és alkalmazó rendszer létrehozása, és az erdőrendtartási kihágások, az erdőgazdálkodási rendszerről, a magán- és állami tulajdonba tartozó erdők kezeléséről, illetve az erdészeti személyzet jogállásáról szóló törvények hatályba lépése után történhet meg.
(2) – Az erdőgondnokságok és a jelenlegi birtokosok felelnek, az egykori tulajdonosok által igényelt erdei növényzettel borított területek őrzéséért és védelméért, a jelen törvény előírásai értelmében történő birtokba helyezésig.
36. cikkely – Azok a természetes személyek, akiknek tulajdonjogát az 1945. évi, 187. számú Földreform törvény alkalmazása során állapították meg, de ténylegesen nem jutottak ahhoz a földterülethez, amelyhez joguk lett volna, vagy a juttatást érvénytelenítették, a megmaradt földterületekből jutnak földhöz.
37. cikkely – Azoknak a természetes személyeknek, akiknek földterületei az egykori mezőgazdasági termelőszövetkezetekhez kerültek, és az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény rendelkezései szerint nem kaptak tulajdonjogot, a tulajdonjogukat a jelen törvény rendelkezései alapján, a régi területeken állítják vissza, az állami tőkével működő gazdasági társaságok területén, amennyiben ezeket a jelen törvény 2. cikkely (1) bekezdése előírásainak megfelelően még nem juttatták vissza, minden más, ettől eltérő esetben a jelen törvény 17. cikkelyének előírásai alkalmazandóak.
38. cikkely – A jelen törvény feltételeinek megfelelően, a tulajdonjog visszaállítása a régi helyeken történik, megtiltva a jelen törvény 6. cikkely (1) bekezdésében meghatározott földosztó bizottságoknak ezek áthelyezését.
39. cikkely – A jelen törvény 26-28. cikkelyeinek előírásait megfelelően alkalmazzák a társulási tulajdonformák volt mezőgazdasági földterületei, legelői és kaszálói esetében is.
40. cikkely – Minden, megalapozott kérés alapján, visszaigényelt mezőgazdasági földterületre és erdőre, amelyeket az illetékes hatóságok jóváhagytak, az 1997. évi, 169. számú törvény által módosított és kiegészített 1991. évi, 18. számú Földalapról szóló törvény előírásai által meghatározott határidőt és eljárást betartva iktattak és amelyeket nem lehetett visszajuttatni, valamint azokban az esetekben, amikor a volt tulajdonosok kárpótlást választottak, a területek felértékelési módozatait, a pénzügyi forrásokat és a volt tulajdonosok kárpótlásának módozatait Románia Kormánya határozatban rögzíti, jelen törvény hatálybalépésétől számított 45 napon belül.
41. cikkely – Jelen törvény hatályba lépésétől számított 30 napon belül a Kormány módosítja és kiegészíti az újraközölt 1991. évi, 131. számú Kormányhatározat által jóváhagyott szabályzatot.