Graffiti és "kontinuitás-elmélet"

Budapest kellős közepén, a Parlament épületétől nem messze található a magyar főváros legrégebbi kőhídja, amely a Dunán átívelve köti össze Budát Pesttel.

Fontos turista látványosság, azt hiszem minden külföldi, aki Budapesten jár, jöjjön az keletről vagy nyugatról, nem mulasztja el megtekinteni ezt az építészeti remekművet, egyben műemléket.

Az idelátogatók között természetesen vannak román turisták is, akiket - feltéve, hogy nem koldusokról vagy bűnözőkről van szó, mert ilyenek is akadnak bőven - a magyar főváros szívesen lát. Szomorú azonban látni azt, hogy egyes román vendégek nem tudják levetkőzni otthoni rossz szokásaikat. Azt szinte már megszoktuk, hogy Erdélyben, a vegyesen lakott területeken állandóan lefestik, bemocskolják, lekaparják, eltüntetik a magyar feliratokat, legyenek azok település- vagy utcanevek, műemlékek tájékoztató táblái vagy akár a kolozsvári magyar konzulátus névtáblája.

Az azonban mégiscsak sok, amikor román turisták a Széchenyi Lánchídon élik ki művészi hajlamaikat, és próbálnak nyomot hagyni maguk után. Remélem, mint ahogy ez már látszik is, az alább látható falfirkát az idő vasfoga lassan eltünteti, ha már a városatyák nem foglalkoznak vele, és párszáz év múlva nem lesz ez is, mind annyi más feltételezett, a "dáko-román kontinuitás" bizonyítéka itt Budapesten, a Duna partján.

Persze nem szeretném ezt a dolgot túllihegni, tekintsük fiatalkori csínynek, és mosolyogjunk a fűzfapoéta a maga módján megkapó naívitásán.

Graffiti şi "teoria continuităţii"

În plin centrul Budapestei, nu departe de clădirea Parlamentului, se află cel mai vechi pod de piatră al capitalei ungare, care arcuind peste Dunăre leagă Buda de Pesta.

Este un important punct turistic, cred că toţi turiştii străini, venind din est sau din vest, nu scapă să viziteze această capodoperă de artă inginerească, în acelaşi timp un monument arhitectural.

Printre vizitatori sunt bineînţeles şi turişti români, care - presupunând că nu este vorba de cerşetori sau delicvenţi, pentru că sunt şi din ăştia cu duiumul - sunt bineveniţi în capitala maghiară. Este însă trist să constatăm, că unii oaspeţi români nu se leapădă de obiceiurile rele de acasă. Aproape că ne-am obişnuit că în Ardeal, în zonele locuite de populaţie mixtă, inscripţiile maghiare sunt întotdeauna vopsite pe deasupra, murdărite, răzuite, nimicite, fie vorba de nume de localităţi sau străzi, tăbliţe pe monumente sau chiar tăbliţa consulatului ungar din Cluj.

Totuşi este prea de tot, când vezi turişti români exercitându-şi talentul artistic pe Podul cu lanţuri Széchenyi, dorind astfel să lase amprente în urma lor. Sper însă, că aşa cum se vede pe poza de mai jos, dinţii de fier ai timpului vor roade acest graffiti, dacă consilierii municipali nu s-au sinchisit să fie curăţat, şi peste câteva secole nu va fi şi acesta, ca atâtea altele presupuse, o dovadă a "continuităţii daco-romane" aici în Budapesta, pe malul Dunării.

Desigur, nu aş dori să alunec pe pârtia exagerărilor, hai să privim acest act o năzbâtie adolescentă, şi să zâmbim pe naivitatea poetului ocazional, naivitate care este mişcătoare în felul ei.

(Széchenyi Lánchíd, budai hídfő, északi oldal. Felvétel készült: 1999. augusztus 20-án)

A versike szövegének magyar fordítása:

(Podul cu Lanţuri Szechenyi, capul de pod dinspre Buda, partea din nord. Poză făcută pe 20 august 1999.)

Textul poezioarei în original:

Te vagy nekem a minden,
Egyetlen lány sem fogja átvenni a helyed.

Tu însemni pentru mine totul,
Sigur nici o fată nu-ţi va lua locul.