Erdély
A mi anyánk,
Erdély,
nehéz szívűnek szült meg.
Három itt élő nép kincsét,
fájdalmát, büszkeségét,
fenyők nem alkuvó
gerincét,
folyók szilajságát,
gyönyörű dalok csillogását
adta számunkra
úgy, amint megfogant
a Történelem útvesztőiben.
Így bízta rám magát
másnyelvű testvéreim közt.
A Maros, az Olt s a két Küküllő
keresztvizébe magyarul mártott;
románul a románt,
németül a szász,
gyermekeiként egy keresztvízbe.
Egyformán oltotta magát szívünkbe
a mi anyánk:
Erdély.
Magyarózd [Maros megye], 1973.
| Vissza e lap elejére... | |