TÁJÉKOZTATÓ

az 1945. március 6. – 1989. december 22. között

visszaélésszerűen elkobzott ingatlanok jogállásáról szóló

2001/10. sz. számú törvény előírásairól

A jogszabály 2001. február 12-én jelent meg Románia Hivatalos Közlönyében, tehát ettől a naptól tekinthető hatályosnak. E törvény rendelkezik arról, hogy az 1945. március 6. és 1989. december 22. között a román állam által jogszerűtlenül elkobzott ingatlanokat visszaadják volt tulajdonosaiknak. A visszaszolgáltatás általában természetben történik, s amennyiben erre nincs lehetőség, illetve a törvény másként rendelkezik, akkor pénzbeli vagy egyéb kárpótlás útján.

Ki igényelheti vissza ingatlanját ?

A törvény 3-as cikkelye szerint visszaigénylésre jogosultak:

1. Természetes személyek, az elkobzott ingatlanok egykori tulajdonosai. Tekintettel arra, hogy a jogszabály (ellentétben az 1991/18. sz. földtörvénnyel) semmilyen korlátozó feltételt nem tartalmaz román, illetve külföldi állampolgárok (vagy kettős állampolgárok, esetleg hontalanok) is visszaigényelhetik ennek alapján a tulajdonaikat. Bár a törvény – ezen a helyen – csak az elkobzott ingatlanok egykori tulajdonosait említi, a “tulajdonos” alatt a polgári jog által meghatározott örökösök is értendők. Ezt az értelmezést erősíti a jogszabály 22. cikkelye, amelyik – egyebek mellett – az örökösi minőség igazolásának határidejéről rendelkezik.

2. Azon természetes személyek, akik részvényesei voltak azon jogi személynek, amelyiknek a tulajdonában volt az elkobzott ingatlan. Erre a kategóriára ugyanúgy vonatkozik az előző pontban tett kiegészítés, ami a tulajdonosok állampolgárságára, illetve örököseire vonatkozik.

3. Azon jogi személyek, amelyek megszakítatlan tevékenységet folytatnak az elkobzás pillanatától a visszaigénylésig, vagy működésüket a kommunista diktatúra beszüntette, de 1989. december 22. után újraalakultak és bírósági határozat állapítja meg a volt tulajdonos jogi személlyel fennálló azonosságukat. Visszaigényelhetik tulajdonaikat a volt és jelenleg is működő politikai pártok.

Nem igényelhetik vissza elkobzott ingatlanjaikat azok, akik Románia által aláírt nemzetközi egyezmények értelmében kártérítést kaptak a román államtól. Ezen egyezmény listáját a törvény melléklete tartalmazza.

Az egyházi és a nemzeti közösségek tulajdonában volt elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásáról külön törvény rendelkezik. Mindaddig, amíg e jogszabály megjelenik, tilos a szóban forgó ingatlanok elidegenítése vagy rendeltetésük megváltoztatása.

Mit lehet visszaigényelni ?

A törvény értelmében ingatlannak tekintendők (s következésképp visszaigényelhetők) a beépített vagy beépítetlen telkek bármilyen rendeltetésük volt az elkobzás pillanatában, azok az ingóságok, amelyek egy ingatlanba történt beépítésük után azok szerves részévé váltak, illetve az épületek a hozzájuk tartozó telkekkel, amennyiben azokon nem létesültek közérdekű beruházások és nem is kezdtek meg ilyeneket.

Visszaigényelhetők továbbá az ingatlanokhoz tartozó és elkobzott berendezések és szerelvények, amennyiben azokat nem cserélték le.

A visszaigényelhető ingatlanoknak (ellentétben a földtörvény előírásaival) nincs felső határuk, minden ingatlan visszaigényelhető.

Nem igényelhetők vissza azok a föld- és erdőterületek, amelyeknek jogállását az 1991/18. sz., a 2001/1. sz. földtörvények, illetve az 1997/169. sz. törvény révén szabályozták.

Mikor kérhető természetbeni visszaszolgáltatás és mikor kártérítés ?

Elvben minden ingatlan visszaigényelhető természetben.

Kivételt képeznek az alábbi esetek:

1. Az ingatlan nem létezik. Amennyiben az ingatlant részben vagy egészben lebontották, úgy természetben visszaigényelhető a telek és az épület megmaradt része, amelynek tiszteletben kell tartania a településrendezési terv előírásait, a lebontott épületre vagy épületrészre kártérítés igényelhető.

2. Az a telek, amelyen időközben egy másik épületet emeltek. Ez esetben visszaigényelhető a telek szabadon maradt része (ha van ilyen), a beépített részre pedig kártérítés kérhető.

3. Amennyiben az ingatlan érvényes jogcímmel került az állam tulajdonába és a tulajdonos kártérítést kapott. Ez esetben a volt tulajdonos választhat:

– visszaigényli az ingatlant természetben és visszafizeti a kapott kártérítést annak korabeli értékén;

– kéri a kapott kártérítés és az ingatlan korabeli reális értéke közötti különbözetet és lemond a természetbeni visszaszolgáltatásról.

4. Azon ingatlanok, amelyekben állami oktatási, egészségügyi, társadalmi-kulturális vagy közintézmények; törvényesen bejegyzett politikai pártok, külképviseletek, konzulátusok, kormányközi nemzetközi intézmények működnek. Ezen esetekben a volt tulajdonosok kártérítést kérhetnek.

Kizárólag kártérítés igényelhető a következő esetekben:

1. A jogosult részvényese volt annak a jogi személynek, amelyiknek a tulajdonába volt az elkobzott ingatlan.

2. Az ingatlant oly mértékben átalakították, hogy az már egy új, másik ingatlannak tekinthető.

3. Az ingatlant a lakáscélú ingatlanok jogállásáról szóló 1995/112. sz. számú törvény szerint eladták. Ez esetben a volt tulajdonos kérheti a kapott kártérítés és az ingatlan piaci értéke közötti különbözetet. Amennyiben az ingatlanért a szóban forgó 1995/112. sz. számú törvény alapján kártérítést fizettek, de nem idegenítették el, úgy természetben is visszaigényelhető, azzal a feltétellel, hogy a volt tulajdonos visszaadja a kapott kártérítést, annak korabeli értékén.

Eljárási szabályok

A volt tulajdonosoknak minden esetben közvetlenül ahhoz a jogi személyhez kell fordulniuk visszaigénylési felszólításukkal, amelyiknek a kezelésében van jelenleg az ingatlan. A felszólítás elküldésének határideje a törvény megjelenésétől számított 6 hónap, jelen esetben 2001. augusztus 12. Ez jogvesztő határidő, azok akik addig nem érvényesítik követelésüket, később már nem tehetik meg. Ugyanakkor bírósági úton igazolható akadályoztatás esetén a határidő meghosszabbodik az akadályoztatás időtartalmával.

A felszólításnak tartalmaznia kell a felszólított jogi személy nevét, címét, a felszólító azonosítási adatait, valamint a visszaigényelt ingatlan azonosítási adatait. A felszólítást a területileg illetékes bíróság mellett működő bírósági végrehajtóhoz kell letenni, amelyik 7 napon belül köteles azt kikézbesíteni a felszólítottnak. Amennyiben a visszaigénylésre jogosult személy nem tudja, hogy mely jogi szabály kezelésében van az elkobzott ingatlan, úgy felszólításával a területileg illetékes polgármesteri hivatalhoz fordulhat, amelyik köteles eljuttatni azt az illetékeshez. Ebben az esetben a 6 hónapos határidő a polgármesteri hivatalhoz történő eljuttatásig számítandó.

Ha egy tulajdonos több ingatlant igényel vissza, s ezek több jogi személy kezelésében vannak, úgy mindegyiknek külön felszólítást kell küldeni.

A visszaigénylés alapját képező dokumentumokat, valamint az örökösi minőséget a törvény megjelenését követő 18 hónapig kell a jogosultaknak csatolni a felszólításhoz.

A felszólított jogi személy azt követően, hogy birtokába jutott a visszaigénylés jogi alapját képező dokumentumoknak 60 napon belül köteles dönteni:

– visszaadja természetben az ingatlant;

– kártérítést ajánl fel a szóban forgó ingatlanért;

– visszautasítja a visszaszolgáltatás minden formáját.

A jogi személy indokolt írásos döntését 10 napon belül köteles a visszaigénylő tudomására hozni. A visszaigénylési kérelem elfogadása jogcímet képez, amelynek alapján a visszaszolgáltatás megtörténhet.

Amennyiben a jogi személy nem válaszol, vagy válaszát a visszaigénylő nem fogadja el (ide értendő az az eset is, ha vitatja a kártérítés felajánlott összegét), úgy a visszaigénylő a területileg illetékes megyei törvényszékhez fordulhat. A törvényszék döntését a táblabíróságon meg lehet fellebbezni a polgári eljárásjog szabályai szerint.

Tekintettel arra, hogy a törvény nem tartalmaz különleges szabályozást arra az esetre, amikor a jogosultak nem rendelkeznek állandó romániai lakhellyel és megbízott útján kívánják érvényesíteni visszaigénylési jogaikat, ezekben az esetekben az általános közjogi rendelkezések az irányadók. A nemzetközi magánjogi jogszabályokat szabályozó 1992/105. sz. számú törvény szerint a megbízási szerződésre annak az országnak a rendelkezései érvényesek, ahol a megbízást teljesítik (jelen esetben ez Románia). A közjegyzői meghatalmazásra is érvényes a szóban forgó törvény 162. cikkelye, amely szerint egy külföldi hatóság által kibocsátott hivatalos irat csak akkor használható fel a romániai igazságszolgáltató szervek előtt, ha azokat a fölöttes közigazgatási szervek és a román diplomáciai és konzuli kirendeltségek is hitelesítették. E rendelkezés értelmében a külföldön kiállított közjegyzői meghatalmazás hitelességét az ottani román diplomáciai vagy konzuli kirendeltségeknek is igazolniuk kell.