Tájékoztató Erdélyről

 

Erdély földrajzilag Kelet-közép Európában fekszik, a mai Románia észak-nyugati részén (bár a mai Romániában Erdély néven ismert terület több, mint a történelmi Erdély, hisz magába foglalja a Partiumot - vagyis az egykori Magyar Királyság "részeit" - és Bánságot is. Ezek nélkül Erdély területe 57.000 km2).

Területe: 103.093 km2 (2,5-szer nagyobb, mint Svájc, vagy kb. akkora, mint Belgium, Hollandia és Dánia együttvéve, vagy akkora, mint az amerikai Kentucky állam).

Erdély első lakóiként a Kr.e. 6-4 században az agathürszöket ismerjük. Utánuk következtek a kelták (Kr.e. 3-2. sz.), dákok (Kr.e. 2. sz.-tól Kr. u. 106-ig), Kr.u. 106-tól jelentős része a római birodalom uralma alá kerül Dacia provincia néven. A gótok betörései miatt a rómaiak Kr.u. 271-ben kiürítik Daciat, amely ezután különböző vándornépek (gótok, vizigótok, taifalok, hunok, avarok, szlávok, bolgárok) átvonulási- vagy szállásterülete lesz. A magyarok, 894-es honfoglalásukkor - a kora középkori krónikások és a legutóbbi bodrog-alsóbűi régészeti felfedezések szerint -, a Pannon síkságon találnak egy magyar nyelvet beszélő népet, ők a székelyek, akik ma Erdély keleti részén élnek.

Erdély 1001-ben * a Magyar Királyság részévé válik. A románok (akiket akkor vlachoknak neveztek) megtelepedésére vonatkozó első hivatkozások a XIII. század elejéről származnak. 1526-ban a törökökkel vívott mohácsi csata után a Magyar Királyság szétesik, ezután Erdély a török fennhatóság alatt gyakorlatilag önálló fejedelemségként vagy félig szuverén államként létezik. 1568-ban az erdélyi Torda városában tartott országgyűlés (Diéta) elsőként a világon vallásszabadságot hirdet a négy hivatalos felekezet (katolikus, lutheránus, református, unitárius) számára. A román ortodox egyházat hivatalosan nem ismerik el, mivel addig a román nemesség a magyar nemességbe integrálódott, sok román még a katolikus vallásra is áttért, a románság akkor még nem alakította ki azonosságtudatát, és ekkor nem voltak követelései. Az 1699-ben kötött osztrák-török (Karlócai) béke értelmében Erdély osztrák kormányzás alá kerül, de megőrzi különálló státuszát, egy autonómia formát. 1712-1713-ban (az osztrákok által végzett népszámlálás szerint) Erdély lakóinak nemzetiségi megoszlása: 47% magyar, 34% román, 19% szász (német).

Az 1848-as forradalmakat követő 1867-es osztrák magyar kiegyezés után Erdély ismét Magyarország szerves része lesz. Az 1910. évi nemzetiségi megoszlás a következő: magyar 34,2%, román 55,1%, német 8,7%, egyéb 2%. Az első világháborút lezáró 1920-as Trianoni szerződés Erdélyt Romániának ítéli.

Az 1940-es II. Bécsi Döntés visszaad Magyarországnak 43.492 km2-et, Erdély északi és keleti részét, benne a 90%-ban magyarok által lakott Székelyfölddel, de kb. 1.060.000 románnal is. A II. világháborút lezáró párizsi békeszerződés ezt a területet visszaadja Romániának.

Erdély mai lakossága az 1992-es népszámlálás szerint: 7.723.313, ebből román: 5.684.142 (73,6%), magyar: 1.603.926 (20,8%), roma (cigány): 202.665 (2,6%), német: 109.017 (1,4%), egyéb (ukrán, szerb, szlovák, bolgár, horvát, cseh, zsidó, stb.) 123.563 (1,6%).

Felekezeti hovatartozás szerint: ortodox: 5.360.102 (69,1%), római katolikus: 854.935 (11,0%), kálvinista: 796.574 (10,3%), görög katolikus: 206.833 (2,7%), pünkösdista: 158.970 (2,0%), baptista: 94.630 (1,2%), unitárius 75.978 (1,0%), egyéb 175.291 (2,7%: adventista: 29.180, muzulmán: 534, evangélikus: 12.372 , lutheránus: 36.264, ó-keresztény: 1.058 , ó-bizánci: 3.891, szinodista presbiteriánus: 20.184, Mózes-hívő: 2.763, más: 45.323, ateista: 3.649, vallás nélküli: 15.365, nem nyilatkozik: 4.595).

A fenti adatokból egyértelműen látszik, hogy Erdély egy sokszínű, multikulturális régiója Európának. Ez nem is csoda, hisz Erdély a nyugati latin, illetve a keleti ortodox kereszténység választóvonalában fekszik, de itt találkoznak a közép-európai és a balkáni hatások is.

Jelenleg Erdély a nemzetállam fogalmát valló Romániában nem mint egységes tartomány, hanem, mint 15 megye létezik. 1945 óta Erdélyt kb. 300.000 magyar, ugyanennyi német és kb. 50.000, a holokausztot túlélt zsidó lakosa hagyta el, de nagyon sok román is kivándorolt nyugatra (Lásd: Kivándorlás Romániából). Az 1989-es romániai rendszerváltás után is folytatódott a magyar és német lakosság exodusa. Ugyanakkor, főleg 1918 után, egy államilag irányított folyamat részeként is, több, délről vagy keletről - a Kárpátokon túlról - érkező román telepedett le a tartományban. A jelenlegi nemzetiségi eloszlás adatait e tények figyelembevételével kell szemlélni.

Az 1989. decemberi erőszakos hatalomváltás (a Ceausescu diktatúra megdöntése) után Romániában is megszólalhattak addig kegyetlenül elnyomott vélemények, hangok. A román gazdaság nehézségei is szerepet játszanak abban, hogy a viszonylag fejlettebb Erdély egyre több lakója, úgy román, mint magyar, nagyobb önállóságot szeretne a tartománynak. A Sabin Gherman román újságíró nevével fémjelzett proTransilvania Alapítvány tevékenysége is ebbe a keretbe illeszkedik bele.

Meggyőződésünk, hogy Erdély skót vagy katalán típusú autonómiája (saját parlament és kormány, Bukaresttel közös maradna a honvédelem, a külügy és a pénzügy) elégítené ki a legjobban e terület lakóinak igényeit, és erős lökést adhatna Románia euro-atlanti integrációjának is.