Az erdélyi orvosképzésről

• Történeti áttekintés

• Táblázat: Marosvásárhelyi OGyE tanárainak etnikai összetétele

• Beszámoló a 2000. jan.12.-i szenátusi gyűlésről

• Kérés a román tanügyminisztériumhoz

Történeti áttekintés

írta: Dr. Ráduly Levente

Az erdélyi orvosképzés egyetemi rangot 1872-ben nyert, a Kolozsvári Tudományegyetem megalapításával, amely Magyarországon a budapesti után másodikként alapított egyetem volt, 1893-ban felvette alapítója - Ferenc József - nevét. 1919 májusában az erdélyi román kormányzótanács hatósága átvette a kolozsvári egyetemet és a klinikákat. 1920-tól a Ferenc József Tudományegyetem Szegeden folytatta tevékenységét, Kolozsváron 1919 őszén megalakult a román tannyelvű I. Ferdinánd király Tudományegyetem.

A második Bécsi döntést követően Kolozsváron újraalakult a Ferenc József Tudományegyetem. A második világháború vége felé, 1944 szeptemberében a kiürítési parancs végrehajtását megtagadva, Kolozsvárt helyén maradt az egyetem, élén Miskolczy Dezső rektorral, Buza László jogászprofesszor prorektorral és Haynal Imre orvoskari dékánnal, eleget téve az erdélyi magyar társadalom széles rétegei kérésének és osztozva sorsukban. A hadi viszonyok között is megszakítás nélkül folytatta munkáját az egyetem, majd 1945 decemberében felvette a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem nevet. Ugyanebben az évben Szebenből visszaköltözött Kolozsvárra az I. Ferdinánd király Tudományegyetem, viszont a kolozsvári klinikai telep épületei nem bizonyultak elegendőnek mindkét egyetem befogadására, így a Bolyai Tudományegyetem orvosi karát áthelyezték Marosvásárhelyre, megalapítva a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet (itt a tanítás természetesen csak magyar nyelven folyt.).

1962-ben (kihasználva azt a tényt, hogy az egyetem több diákja szimpatizált az 56-os magyarországi szabadságharccal, valamint azt, hogy az 56-os események után megváltozott a Szovjetuniónak a Románia kisebbség-politikájához való viszonyulása) bevezették a kétnyelvű oktatást, úgy, hogy az előadásokat román és magyar nyelven, míg a gyakorlatokat kizárólag román nyelven lehetett tartani, néhány tanszéken pedig csak román lett az oktatási nyelv. A magyar hallgatók létszáma kezdetben fokozatosan, később rohamosan kezdett csökkeni (1966-ban 91%, 1984-ben 50%, 1989-ben 23%), noha a hallgatóság összlétszáma növekedett. Hasonló volt a helyzet a tanszemélyzet alakulásában is, viszont míg a magyar diákok száma egy kitartó diákszövetségi munkának köszönhetően a 89-es fordulatot követően kezdett emelkedni, a magyar tanárok száma továbbra is csökken.

Az egyetemnek jelenleg nincs jogilag meghatározott magyar tagozata! Az egyetemi tanárok, előadótanárok és tanársegédek novemberben benyújtottak egy kérést az egyetem vezetőségéhez, melyben kérték, hogy az egyetemet hivatalosan nyilvánítsák kétnyelvűvé, valamint magyar nyelvű tagozat létrehozását, úgy, hogy a tagozatnak döntési jogosultsága legyen a magyar nyelven folyó tanítás kérdéseiben. A kérés elfogadására az erdélyi magyar nyelvű orvosképzésnek nagy szüksége lenne, hiszen ez, megfelelő módosítások hiányában, látható időn belül megszűnik, a magyar oktatók számának folyamatos csökkenése következtében.

Dr. Ráduly Levente

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanárainak jelenlegi etnikai összetételét az alábbi táblázat szemlélteti:

(Ez a táblázat megjelent a marosváráhelyi Népújság RMDSZ Hírmondó mellékletében is, 1999. november 25-én.)

A kérés leadását követő szenátusi gyűlésen (2000. január 12.) a kérés még csak napirendi pontként sem jelent meg. A szenátusi gyűlésen részt vett Ölvedy Zsolt. Következzék most az ő beszámolója:

Az aláírók egyikének azon kérdésére, hogy mi lesz a kérés tárgyalásával az egyetem rektora dühösen azt válaszolta, hogy ő csak rossz tréfának gondolta a beadványt és ezért nem akarta a román tanárok tudomására hozni, de ha tudnák a román tanárok, hogy milyen illegalitások és abszurditások vannak abban a kérésben...

Ő abban reménykedett, hogy egy idő után megtanulnak törvényesen "viselkedni" az emberek, mert az új tanügyi törvényben is világosan benne van, hogy az orvostudományi képzésben kötelező a román szaknyelv tanítása, de ő nem akart balhét csinálni a dologból, ezért eltette a kérést egy csak általa ismert titkos helyre (egy hivatalos, a Szenátusnak címzett, 64 magyar tanár által aláirt dokumentumot…).

Tehát teljesen mellé beszélt a rektor úr (persze ezt ő is tudta), mert a magyar tanárok nem azt kérték, hogy a tanítás kizárólag magyar nyelven zajlódjon, azzal mindenki tisztában van, hogy ahhoz, hogy egy hallgató az egyetem elvégzése után érvényesülni tudjon, szüksége van a román szaknyelv ismeretére, a magyar tanárok kérése arra irányult, hogy ők dönthessék el, hogy egy bizonyos állásba kit vesznek fel (és főleg, hogy felvesznek magyar oktatót és így meg tudják akadályozni a magyar oktatást elsorvasztó politikát). Fontos lenne, hogy aki oktatja a gyakorlat anyagát, el tudja azt magyarázni a diáknak anyanyelvükön (azért, hogy ők megértsék), mert a lényegesebb az, hogy akik végeznek, a szakmát jól ismerjék, emellett csak másodlagos helyen lehet és természetesen már saját érdekekből is fakad az, hogy tudjanak románul.

A rektor úr nagyon agresszív módon igyekezett, hogy ne adjon helyt a vitának, illetve a kérdés tárgyalásának. A magyar anyanyelvű prorektor ezután kritikát fogalmazott meg a magyar tanárok irányába, hogy neki mint prorektornak nem szóltak és, hogy nem lehet egy ilyen kérést egyeztetés nélkül leadni és olyan alapon aláíratni a káderekkel, hogy "ha jó magyar vagy írd alá". Felszólalt ezenkívül az Általános Orvosi Kar dékánja, aki a közeledő egyetemi választásokhoz találó mondataival elmondta, hogy mindent megtesznek azért, hogy biztosítsák a magyar nyelvű oktatást is, és nem érti miért elégedetlenkednek a magyar tanárok, hiszen minden rendben van és mi itt csak együtt vagyunk erősek, külön-külön gyengék lennénk, és elkezdte sorolni azokat a tanszékeket, ahol vannak magyar káderek, kihagyva persze azokat ahol nincsenek. A rektor erre újra kifakadt, hogy ha a magyar tanárok külön kart akarnak, akkor lehetőségük van kimenni a közeli dombra és létesíteni ott egy egyetemet, de amíg ő itt van, addig itt ez nem fog megtörténni.

A Gyógyszerészeti Kar magyar dékánja, állandó félbeszakítások között, elmondta azt, hogy igenis a magyar tanárok által beadott kérésnek komoly alapjai vannak, konkrét példával is szolgált olyan tanszékkel ahová évek óta nem sikerült magyar oktatót felvenni, mert a Gyógyszerészeti Kari Tanács leszavazta (konkrétan a Botanika tanszékről van szó, ahová lenne egy jelölt aki jönne tanítani magyarul, és akinek a professzorival egyenértékű, I. fokozatú tudományos címe van, de tudják felvenni előadótanári fokozattal, mert akkor a román adjunktus elé helyeznék). Ezután kért szót az AOK magyar prodékánja, aki elmondta, hogy a magyar oktatás helyzete nem olyan fényes, ahogy egyesek már évek óta ezt beállítják, ugyanis rengeteg katedrán nincs biztosítva az utánpótlás, és nincs lehetőség sem rá. Egy egész egyszerű összehasonlítással élt, éspedig, hogy az évek folyamán (1990 után) a magyar diákok aránya megnőtt 44% fölé, míg ezzel párhuzamosan a tanárok aránya lecsökkent a ' 90-es 33%-ról 25% alá. Erre a rektor rögtön közbekiabált, hogy ez nem igaz, mert most is 30% felett van és kérte az AOK dékánt, hogy mutassa be az adatokat, mire ő azt válaszolta, tényleg 30% felett van, nincsenek jelen pillanatban nála a papírok, de elhozza a dékánátusról. A magyar diákok egyik képviselője is megszólalt és elmondta, hogy a pontos szám 24,85%. A prodékán úr ezt újból megerősítette, mire a rektor a román kollegák felé fordulva arra hívta fel a figyelmüket, hogy " látjátok ezek összedolgoznak", mintha összeesküvés folyna.

Erre a prodékán úr elmondta, hogy szó sincs összeesküvésről ezeket az adatokat a diákok megjelentették az újságban is. Ezután a Magyar Diákszövetség képviselője jelentkezett, mire a rektor elkezdett üvölteni rá, hogy fogja be a száját, nem kap szót, hogy van mersze az újságban írni, és ha megszólal akkor ő feláll és kirohan és vége van a gyűlésnek. Közben visszajött az AOK dekán és leült a helyére, mikor pedig a rektor újra szólt neki, hogy mutassa be a 30%-ot bizonyító adatokat, azt felelte, hogy jelen pillanatban nincsenek nála a papírok. Erre a rektor felugrott és kiviharzott a teremből, közben pedig odaszólt a kezét még mindig magasan tartó DSz képviselőnek, hogy fogja be a száját, írja meg az újságban.

Tudomásunk van arról is, hogy rögtön a Szenátusi gyűlés után tartott Vezetőségi gyűlésen, a rektor megszámoltatta az AOK dékánnal a magyar tanárokat és az eredmény 24,5% volt.

Ölvedy Zsolt

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 64 magyar tanárának és tanársegédjének kérése a román tanügyi minisztériumhoz:

1999. november 19.

Iktatási szám 7263.

Románia parlamentje elfogadván az új tanügyi törvényt, megteremtette a törvényes lehetőségét a létező felsőoktatási intézményekben a kisebbségi tannyelvű csoportok , részlegek, karok és kollégiumok létrehozásához.

Így megalkotta a megfelelő keretet a nemzeti kisebbségek nyelvén való felsőoktatás megszervezésére és fejlesztésére.

Az alulírottak kérelmezik:

1. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet hivatalosan nyilvánítsák kétnyelvűvé.
2. A kétnyelvű oktatást intézményesítsék a román nyelvű tagozat és a magyar nyelvű tagozat létrehozásával.
3. A tagozatok az oktatás nyelve szerint karokból és kollégiumokból álljanak.
4. Mindegyik tagozatnak döntési jogosultsága legyen az adott nyelven folyó tanítás kérdéseiben.
5. Az Egyetemi Chartát a fenti követelmények szerint módosítsák.

Kérjük a vezetőséget, hogy a kérést a következő szenátusi ülésen tűzzék napirendre."

(Ez a kérés megjelent a marosváráhelyi Népújság RMDSZ Hírmondó mellékletében is, 1999. december 28-án.)