NEMZETRÉSZ

avagy kik vagyunk mi?

A nyolcvanas évek végén újabb menekülthullám indult meg Erdélyből Magyarországra. A felmerülő számos és sokféle probléma megoldására tárcaközi bizottságot is létrehoztak. Furcsa mód a helyzet kezelése során, a legjobb megoldásnak az állampolgárság megadása vagy legalábbis a letelepedési engedélyek kiadása bizonyult. Ezáltal a menekültek "teljes jogú" polgárai lettek a magyarországi társadalomnak, az ügyintézések "széleskörű lehetőségeivel". A menekült, az erdélyi státuszt felváltotta a magyar állampolgári státusz, az egyenjogúság, ami a problémák “megszűnését" jelentette. hisz egy magyar állampolgárnak nem lehetnek menekült, sőt erdélyi gondjai sem. De ha mégis az idők során ilyesmi felbukkant, mivel a magyar jogrendszer ezzel nem foglalkozik, különböző oda nem illő paragrafusokba beszorítva kezelték vagy kiváltságok követeléseként értelmezték.

Úgy tűnik, talán nem is érdemes ezzel foglalkozni, hisz csak néhány tízezer, a sors által kiszolgáltatott személyről van szó, és a hőn óhajtott magyar állampolgárság megér részükről ennyi áldozatot. Mégsem így van. Talán így lehet más népek fiaiként hozzánk érkezőkkel, de ez esetben magyarokról van szó és egy olyan, hol erősebb, hol gyöngébb népvándorlásról, melynek okai Trianonra vezethetők vissza. E tragikus eseményt követően a szétszabdalt nemzet részei különböző országok gazdasági, politikai, művelődési, stb. körülményei között indultak el a továbbfejlődés útján, kialakítva a jellegzetes, de értékekben ugyanúgy gazdag és magyar kultúrájukat. A nemzetrészek (erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki stb. anyaországba vándorlásának okai ugyanolyan összetettek - gazdasági, politikai, művelődési, stb. -) és szétválasztásuk talán nem is indokolt, hisz mögöttük, még ha közvetve is, de a trianoni szétdaraboltság áll. A békediktátum óta sok idő eltelt, százezrek és több generáció élete kapcsolódik az áttelepülések, az otthonkeresések kálváriájához. Ezen emberek számára az egyetlen felkínált lehetőség a beolvadás, amely a nemzetrész-sajátosságok és kötődések elhagyását feltételezi. Olyan beilleszkedésre, amely egyszersmind az önazonosság megőrzését is jelenti, nincsen mód. Ez annál is tragikusabb, mivel ezen magyar kultúrák kizárásaival az össznemzeti kultúra is veszít, a magyarországi és a határon túli magyar kultúra közti elszakadás pedig nő. Igenis a nemzetrészek kultúrájára Magyarországon is szükség van, és azokra, akik itt élnek és eredettudatuk megőrzésével önmagában is vállalják e közvetítő szerepet, fokozottabban kéne odafigyelni.

A kulturális értékmegőrzés fontosságának a felismerése vezetett a kisebbségek felkarolásához, a kisebbségi törvény megalkotásához is. A nemzetrészek számára viszont semmilyen jogi keret, törvény nem létezik. A kisebbségek rendelkeznek jogi elismertséggel, érdekképviseleti lehetőséggel (önkormányzat, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, országgyűlési biztos, és a jövőben parlamenti képviselet) és központi támogatással (pl. az önkormányzatok anyagi támogatása, Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány stb.) is önazonosságuk megőrzéséhez.

Természetesen a nemzetrészek sok mindenben különböznek a kisebbségektől, de az identitás megőrzéssel kapcsolatos helyzetazonosság megköveteli a hasonló elbírálást és lehetőségek biztosítását. A nemzetrészeknek tehát önazonosságuk megőrzése érdekében ugyanúgy szükségük van a jogi elismertségre, érdekképviseleti lehetőségre és központi támogatásra. Ez nemcsak számbelileg is alátámasztott igény, hisz a nemzetrészhez tartozók száma több százezerre tehető, míg a kisebbségek nagy része még a százezer főt sem éri el, hanem nemzeti érdek is. A magyarországi nemzetrészek felsorolt igényeinek kielégítése mindenképp az összmagyar kultúra szétdarabolásának a megakadályozását, a nemzeti egység megőrzését szolgálja.

A társadalmi kirekesztettség, az otthontalanság érzésével,az ügyintézések visszásságaival minden itt élő erdélyi találkozik. Az a méltánytalanság és igazságtalanság mindenki számára érzékelhető, amikor azonos gondok esetén a kisebbségek ügyeit, hozzánk mérten kiemelten kezelik. Ezért e néhány sor legyen vitaanyag, egy párbeszéd kezdete, melynek lapunk hasábjain helyt adunk [Szerk. megj.: E cikk eredetileg az "Erdélyi Hívogató" c. havi műsorfüzet 1998/9 számában jelent meg]. Várjuk mindazoknak a levelét, akiknek a Magyarországon élő erdélyiek illetve a többi nemzetrész itt betöltendő szerepéről véleményük van, problémáikkal találkozott, ismerteti, csoportosítja azokat, esetleg megoldási lehetőségeket javasol vagy a leírtakat tényekkel alátámasztja, támogatja.

B. Kis Béla
elnök
Erdélyi Magyarok Egyesülete

ERDÉLYI MAGYAROK EGYESÜLETE

http://www.oocities.org/CapitolHill/Parliament/6228

* 1056. Budapest, Molnár u. 5. Telefonügyelet: hétköznap 16-18 óráig. ( 338-2515