Hol Szent Péter sírba téve,
És Rómának dobog szíve,
Ezrek ajkán, ezer nyelven,
Ho ima zeng édesdeden:
Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat,
Krisztusnak helytartóját!
Arany födél, márványfalak
S a Vatikán visszhangzanak,
S a héthalom tág körében
Megharsanva körül röppen:
Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat,
Krisztusnak helytartóját!
Új erőre kap e szózat,
Bejárja a szent sírokat,
Zúgva vonul hegyen, síkon,
Áttör zajló hullámokon:
Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat,
Krisztusnak helytartóját!
A forró dél, rideg észak
Ez imában egyesül csak;
Kivált honunk édes nyelvén
Zeng igazán, zeng őszintén:
Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat,
Krisztusnak helytartóját!
Mint villámmal egy perc alatt
Messze szárnyal a gondolat,
Szintúgy röpül ajkról-ajkra,
Várak,- puszták- és falvakra.
Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat,
Krisztusnak helytartóját!
Eljut szentek fénykörébe
S leszáll onnét szíveinkbe,
Mint a fölszállt páranedvek
Szomjas földre visszaesnek.
Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat,
Krisztusnak helytartóját!